Hírek

Beszélgetés A. J. Christian spirituális tanítóval

Első ránézésre nehéz eldönteni, playboy vagy guru – erős kisugárzása alapján bármelyik lehet. Átható tekintete pásztázza a környezetet, majd a szemembe néz, és hirtelen az az érzésem, hogy belelát a fejembe. Aztán  elmosolyodik, beszélgetünk kicsit, és megértem, hogyan vesz le mindenkit a lábáról. Se nem playboy, se nem guru. Egy őszinte ember, aki nem játszik szerepeket. Vagy ha igen, akkor szívből játssza. Bár A. J. Christian, számos sikerkönyv szerzője, akit korunk egyik jelentős ezoterikus tanítójának tartanak, előrebocsátja, hogy a személye nem érdekes, én annál inkább arra vagyok kíváncsi! Persze menet közben mégiscsak elkalandozunk.

 

 

– Nagyon keveset lehet tudni rólad, pedig érdekel, ki van a könyvek, tanítások mögött. Honnan tettél szert arra a tudásra, amit megmutatsz, továbbadsz?

 

– Figyelj, tudást nem lehet adni. Ezért az emberben meglévő képességet fejlesztem, hogy mindenki saját maga ismerhesse meg az igazságot. A mástól kapott tudás csak egy információhalmaz, véleménykupac, amely akkor is korlátok közé szorítja az egyént, ha egyébként igaz. S  természetesen a világból megszerezhető tudás az esetek többségében köszönőviszonyban sincs az igazsággal, a valóságot még hírből sem ismeri! Bízom az emberben, bízom a képességeiben: abban próbálok segíteni, hogy más is bízzon a saját felfogásában, meglátásaiban. A saját tudásában.

 

– Miből élsz, az oktatásból, a könyvekből? Van civil foglalkozásod, amit tanultál, gyakoroltál?

 

– Ó, persze, mindig is igyekeztem a legkülönfélébb „hétköznapi” munkákat is elvégezni; ha nincs emberi életed, hogyan érthetnéd meg az embereket? Úgyhogy nem, nem az írásból élek – ahhoz kicsiny hazánkban kicsiny a könyvpiac –, és nem is az előadásokból. A meggazdagodás helyett arra törekszem, hogy minél több ember kapjon esélyt a tudatos létezésre. Félre ne érts: a pénz szerintem is fontos, épp csak rám nem hat a kényszerítő ereje.

 

– Miért választottad ezt az írói nevet? Mit takar?

 

– Nem jelent semmi különöset. Csak úgy van.

 

– Azt mondtad egy korábbi interjúban, hogy „nekem vajmi kevés közöm van A. J. Christianhoz”. Hogyan kell ezt érteni? A társadalmi közmegegyezés szerint a név egy személyt jelöl – nem vagy azonos azzal a személlyel, akit a név takar?

 

– Amikor azt mondod, hogy valakit ismersz, amikor arról beszélsz, hogy egy másik ember milyen, tévedsz. Biztosan Biztosan tévedsz. S nem azért, mert buta lennél. Dehogy! Azért tévedsz, mert a fizikai létezés törvényei miatt csak azt fogod fel a világból, amit fel tudsz fogni. Amikor egy másik emberre – vagy saját magadra – nézel, nem őt látod, csak azt, amit róla gondolsz. Az a kép, amelyet vele azonosítasz, csak a fejedben van. Csak ott létezik. S noha sokan hiszik, hogy a megérzéseik tévedhetetlenek, mert túlmutatnak az egójuk korlátain, valójában a megérzés által leszűrt „igazság” is csak az elméjük tekervényeiben tekergő árnyék.

 

 

 A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin januári lapszámában olvashatják!

Zimber Szilvia
2018. 01. 06.

Kapcsolódó képek


Aktuális lapszámunk:
2018. január

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.