Hírek

Beszélgetés dr. Csernus Imrével, a kíméletlen pszichiáterrel

Régóta vágytam erre a találkozásra, ugyanakkor tartottam is tőle. Ez a szókimondó fickó már abból leméri, ki vagyok, ahogyan kezet fogunk, ahogy leülök, ahogy rámosolygok. Ki szereti, ha a veséjébe látnak, pláne, ha hallania is kell az igazságot? Nem kell. Csak annak, aki akarja. Például aki olvassa a könyvét. A beszélgetés végére rájövök: Csernus Imre véleménye nem ítélkező, sokkal inkább elgondolkodtató. Jó olyannal beszélgetni, aki elfogadja saját magát, ezáltal elfogadja a másikat is, és kimondja, amit gondol. Nincsenek játszmák, minősítések, csak két kíváncsi ember.

 

 

– Miután a könyveidben is tegezed az olvasóid, engedd meg, hogy visszategezzelek. Elsőként azt kérdezném, ami már régóta izgat: nem gondolod, hogy falra hányt borsó mindaz, amit leírsz, elmondasz? Az emberek meghallgatnak, elolvasnak, aztán élnek továbbugyanúgy, ahogy addig…. Mi a tapasztalatod, hasznát látják az életükben?

 

– Az idősebb korosztály általában már nehezen változtat. Ők már gyávák hozzá…

 

– Gondolod? Van egy barátnőm, 62 évesen vált el 36 évi házasság után. Új szerelmet talált és boldog.

 

– Ez ritka. Hiányzik a rugalmasság, ragaszkodnak a komfortérzethez, merev a személyiségszerkezetük, eluralkodik rajtuk a gyávaság.

 

– Vagy talán már többre értékelik a biztonságot.

 

– A racionális biztonságot. Az ego biztonságát.

 

– A fiatalok jobban hajlandók a változtatásra?

 

– A fiatalok meghallanak. Látják az időseket, a búval b.szott életeket. Nem akarnak úgy élni.

 

– Sokszor tapasztalom, hogy valakinek mondják és tudja is, mit kellene tennie, és mégsem teszi. Senkit nem lehet följebb vinni, mint ahol a szintje van.

 

– Nagyon fontos, hogy a segítő tiszteletben tartsa azt, hogy a másik a segítő információt kéri-e vagy nem. Ha nem kéri, akkor tényleg falra hányt borsó.

 

– Sok konfliktusod van a szókimondásból, abból, hogy annyira őszintén élsz?

 

– Mire gondolsz konkrétan?

 

– Hogy vannak-e emiatt kellemetlenségeid.

 

– Milyen kellemetlenség?

 

– Arra gondolok, hogy az ember rosszul érzi magát, ha megbánt valakit, és azt érzi, ezt mégsem kellett volna kimondani.

 

– Miért érezném rosszul magam? A szándékom jó. Kinek tartozom felelősséggel? Nem önmagamnak?

 

– Akkor ez számodra teljesen rendben van. 

 

 

 

A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin júliusi lapszámában olvashatják!

 

 

Zimber Szilvia
2019. 07. 20.

Kapcsolódó képek


Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.