Hírek

Exkluzív – A porszem

„Az ember egy porszem, nem látja meg senki, és mégis a porszem tud csak ember lenni!”

 

 

Ezzel a gyönyörű dallal indítja Rudolf Péter a Madách Színházban a Szomorú vasárnap előadását.

„Ha vérzik a szíved, s a fájdalmad nagy, Csak ember légy mindig és ember maradj!”

Kétféle ember van: az egyik tudja magáról, hogy porszem, a másik abban a tévhitben él, hogy ő egy Nagy Valaki. Ezt az utóbbi fajtát nem lehet szeretni. Ő sem szeret senkit. Nem is akarja, hogy szeressék, beéri azzal, hogy félik és csodálják.

Hatalomban, sikerben felfújódik az egónk és megcsúnyulunk.

Ezt mindenki tapasztalta.

Legjobb pajtásunk is, ha hatalomba kerül, pár nap múlva már másképp köszön. Ha köszön egyáltalán! Tekintete önelégült lesz, „nagy ember”-szerű. Nem ér rá, el van foglalva (főleg önmagával), és elkezd a saját szobrában élni.

„Megváltozott” – mondjuk keserűen. Vagy, csak egyszerűen: „Meghülyült.”

Aki ismeri az életet, tudja, hogy innen kezdve nem számíthat rá: „Nagy ember” nem barátkozik „kis emberrel”. Ahogy egy oroszlán nem áll szóba egy pocokkal vagy egy szorgalmas mosómedvével, a „nagy ember” sem vegyül a „kis emberekkel” – ő az élet állatkertjének a „De lux” részén él, ahol a Nagy Dolgok intéződnek, jobb az ellátás, tágasabbak a ketrecek, és értékesebb bundákban járnak.

A nagy embert nem lehet szeretni.

Irigyelni lehet, félni lehet, rajongani is lehet érte, néha utálni – szeretni nem lehet. 

 

 

 A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin júliusi lapszámában olvashatják!

 

Müller Péter
2018. 07. 10.

Kapcsolódó képek


Aktuális lapszámunk:
2018. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.