Hírek

Gyászhír

Prof. dr. Török Szilveszter (1931. 04. 22. - 2018. 02. 12.), a hazai természetgyógyászat doyenje hosszan tartó betegség után 2018. február 12-én, életének 87. évében elhunyt.

Temetése a Szent Gellért Urnatemetőben (Kelenföldi Plébániatemplom) lesz 2018. március 2-án, 9 órakor.  Cím: Budapest , XI., Bartók Béla út 149.

Mindazok, akik tisztelték és szerették egy szál virággal vehetnek tőle végső búcsút.

A Természetgyógyász Magazin Szerkesztősége rendhagyó nekrológgal, egyik utolsó írásának közzétételével tiszteleg nagybecsű munkássága előtt. Az egész életének tapasztalatát magába sűrítő bölcs intelmeit 2010. szeptember 9-én vetette papírra.

Valamennyi munkatársunk, olvasóink és a gyógyult betegek nevében köszönjük, Professzor úr! 

 

Életutam

 

Atyai intelmek és saját tapasztalatok révén 7-8 éves koromra felismertem, hogy a munka az igazi érték, melynek nagyságát a tudás adja, és hogy a tudást kizárólag célratörő, rendszeres tanulással és tapasztalatok útján lehet megszerezni. Ez vezérel ma is. Minden érdekel, olyan dolgok is, amelyek a közvetlen szakmai, kutatási, működési területeimen kívül jelennek meg, hiszen „minden mindennel összefügg”. A dolgok logikája, az ok és okozat, a rendszerek kialakulása és működése kiváltképpen foglalkoztatnak. Ez a szemlélet segíti az új (Újszerű) témák felvetését és megoldását.

 

Apai nagyanyám és édesanyám nagyon jól ismerték és alkalmazták a természetes gyógymódokat (fito- és aromaterápia, levegő-, nap- és vízkúrák, izzasztás, gőzölés, dunsztolások, bedörzsölések, masszázs, diéta, böjt, olaj-, kén- és petróleumkezelés, urinoterápia stb.)

 

Ezek a tapasztalatok a legfontosabbak, legmélyebbek. Meg a légkör, amiben nevelkedtem: a szigorú családi rend, a közös étkezések az asztali áldással, közös beszélgetések, az esti imádkozás, éneklés, a kölcsönös tisztelet és szeretet.

 

A természetgyógyászattal kapcsolatos első és legnagyobb gyermekkori élményem az akkor közismert sashalmi főorvoshoz fűződik. Anyámnak rosszullétet okozott „ugráló” vérnyomása. A doktor a panaszok meghallgatása után a csapból egy pohárban vizet eresztett, fölé emelte a kezeit, majd átadta Anyámnak, hogy igya meg a delejezett vizet. Tanácsként még egy „krumplis” napot ajánlott hetente. Anyám tökéletesen rendbejött, 84 éves koráig gyógyszermentesen élt, szigorúan betartva a krumplis napot és a vallása szerinti böjti napokat (pénteken csak kevés vizet ivott).

 

Sokszor elgondolkodtat az a közismert tény, hogy hivatalos vélemény szerint a nép mindig zseniális (ének, tánc, mese, hímzés, pingálás, faragás stb), és sarlatánnak, törvénysértőnek minősíttetik, ha gyógyít. A népi gyógyítókat gyakran megbélyegezték, meghurcolták. Rengeteg csodálatos módszer és tapasztalat veszett így el. Hála az olyanoknak, mint Dr. Oláh Andor, Vas Samu és sokan mások, akik a hivatalos állásfoglalással szemben óvták, gyűjtötték, feldolgozták és közreadták a népi orvoslás évszázados ismereteit és eredményeit. Magam is ezt az utat járom. Mint okleveles vegyészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa több beosztásban (kutató, főmérnök, igazgató, tanszékvezető egyetemi tanár stb) bejártam sok-sok országot, ahol hobby-ból mindig megtaláltam a kapcsolatot a népi gyógyászokkal és természetes módszereket alkalmazó orvosokkal, szakemberekkel. Ismereteim nagy részét a volt Szovjetúnióban szereztem, ahol Moszkvában a KGST-titkárságon négy évig koordináltam az országok élelmiszeripari tudományos kutatásait. Közben módom volt megismerkedni olyan kiemelkedő tudósokkal, mint Velhover professzor, a szovjet iridológiai iskola atyja, vezetője, Sztyepanov professzor az extraneurotika, a bioenergetika legnagyobb élő egyénisége, Dubrov professzor a „természetfeletti” jelenségek világszerte elismert kutatója és sokan mások. Sokat köszönhetek Ogava professzornak, aki a japán Mahi Kari (Igaz Fény) mozgalom egyik tudományos vezetője. Hiroshimában a klinikáján közel egy hónapig tanultam és „tisztítottam” a betegeket az Igaz Fénnyel. Sokat tanultam természetesen az ismert hazai szakemberektől, Dr. Balogh Barnától, Csalány Ferenctől, Péchy Lászlótól, Szepes Máriától, Dr. Weininger Antaltól, Dr. Oláh Andortól és másoktól. Az ismeretközlés módjára tehetségemnek és egyéniségemnek a leginkább megfelelő módszernek az élő kapcsolatot tartom, előadás, tanácsadás. Kizárólag olyan módszereket, ismereteket dolgoztam ki, melyeket hiteles műhelyekben kiváló szakemberektől tanultam, vagy magam dolgoztam ki, és meggyőződtem ártalmatlanságukról, hatásosságukról. Ezeket a módszereket a holisztika elve alapján alkalmazom.

 

Legnagyobb kincsével, az egészségével a mai ember nem törődik, de nem is tanították erre, és ideje sincs rá. Pedig mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy az egészség egy olyan állapot, amelyen tudatlansággal, nem törődéssel, felelőtlen életmóddal sokat ronthatunk és fordítva, az egészséggel kapcsolatos természetgyógyászati ismeretek megszerzésével, kitartó rendszeres munkával csodálatos egészségi állapot biztosítható, még a legkésőbbi öregkorban is. A baj ott van, hogy az iskola, a tömegtájékoztatás és az egészségügy is nagyon keveset foglalkozik ezzel az egyén és az egész társadalom számára is legfontosabb kérdéssel. Igazat kell adni Schirilla Györgynek, aki „Az ÉLET iskolája” c. könyvében, de más könyveiben is élesen felveti az iskola felelősségét és az ezzel kapcsolatos oktatási reformok szükségességét.

 

Aki nem sajátítja el az egészségével kapcsolatos ismereteket, aki nem foglalkozik nap, mint nap testi-lelki tréninggel, az a legnagyobb kincsét a vak véletlenre bízza, meg gyakran zsákutcába torkolló tüneti orvosi kezelésekre és az azzal járó mellékhatásoktól terhes szintetikus gyógyszerek szedésére. Egy ismert orvos akadémikus mondta már a 70-es évek végén Moszkvában: „Jelenleg a társadalom egyharmadát kell gyógyszermérgezések miatt gyógyítani, és ez az arány az évezred végére elérheti a társadalom kétharmadát.” A természetgyógyászat más utat kínál. Azt az évezredes tapasztalatokon nyugvó utat, amely például Jézus tanításai alapján a rendszeres böjt, a levegő-, a víz-, a nap- és az iszapkúrák, a laktovegetárius (nyers, élő) táplálkozás, az ismeretek megszerzése és kiterjesztése, a hit és a szeretet.

 

Az ember feladata az, hogy a testét, a lelkét és a szellemét állandóan példamutató állapotban tartsa elsősorban azért, hogy a rászorultakon minél jobban tudjon segíteni. Ennek érdekében mindenkinek egy saját maga által jól összeválogatott természetes élet- és gyógymód rendszer szerint kellene élnie. Tapasztalatom szerint naponta fél-egyórás rituális testi és lelki tréning szükséges a nekikészülődésre és feltöltődésre. A legjobb időszak erre a napfelkelte, a reggel 5 óra körül érkező kozmikus energiadagály, és ehhez tartozik a 21-22 órai lefekvés, ami biztosítja a legregenerálóbb, legpihentetőbb természetes alvásidőt.

 

79 éves vagyok, a számomra jelenleg legjobban megfelelő életrendben megtalálható:

 

Az új napnak szóló meditáció, 2-3 perc.

 

A légzéssel ls önmasszázzsal való megújulás, 30-45 perc, vagy váltott orrlyukú alliteráló légzés, legalább 20 perc.

 

Néhány a vérkeringést serkentő és izomfejlesztő jóga vagy svéd tornagyakorlat, 10-15 perc

 

Sok szökdécselés, 2-3- perc vagy guggolás, naponta két alkalommal 40-szer, vagy úszás, 40-60 perc, legalább heti egy alkalommal.

 

Melegvizes zuhanyozás, majd hideg vizes tusolás, 1-2 perc.

 

Rendszeres böjt, sokféle nyers zöldség és gyümölcs, valamint csírazöldségek fogyasztása.

 

A szervezetem számára szükséges ásványi anyagok és vitaminok ésszerű pótlása (vas, rész, cink, magnézium, jód), természetes eredetű, vagy természetazonos táplálékkiegészítők fogyasztása.

 

Mindennapi szellemi munka (tanulás, alkotás).

 

A megszerzett tapasztalatok rendszeres átadása, terjesztése, a hozzám fordulók feltétel nélküli segítése, a tehetségek felkarolása, támogatása.

 

 

 

Budapest 2010. szeptember 9.

 


2018. 03. 01.

Kapcsolódó képek



Aktuális lapszámunk:
2018. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.