Hírek

Idegrendszer a hasban?

A bolygóideg, orvosi nevén nervus Vagus, a tizenkét agyideg közül a tizedik. Ezeket az idegeket azért nevezik így, mert közvetlenül az agyvelőből és nem a gerincvelőből lépnek ki, mint a testünket behálózó többi ideg. Másfelől a bolygóideget az agyunkban működő „második aggyal” hozzák kapcsolatba, mert hasfájást és egyéb hasüregi érzeteket képes kiváltani. Akkor lehet, hogy valójában nem is agyideg, hanem hasi ideg? Erről nincs szó, de annyi bizonyos, hogy egészen különleges ideg, mert az agytörzsből kiindulva, a nyakon lefelé haladva, a mellkason és a hasüregen végighaladva egészen a medencéig fut, majd itt megfordul, és visszatér kiindulási helyére, életfontosságú tengelyt alkotva a hasüreg és az agyvelő között.

 

 

Samuel Thomas Soemmerring korának univerzális zsenije volt, nem mellesleg orvos is. Titokban holttesteket boncolt, amelyeket éjjelente a temetőből loptak neki. 1778-ban elhatározta, hogy az agyat fogja közelebbről szemügyre venni. Akkoriban még nem sokat tudtak róla, de sejtették, hogy itt születnek az ötletek, itt lakik az egyén tudata, egyénisége és identitása. Nagy várakozással kezdett neki a boncolásnak. Vajon látni fogja az elhunyt ember korábbi gondolatait, vagy legalább azok nyomait? Vajon az elhunyt életében okos volt? Talán megtalálja annak módját, hogy valahogy belessen az agy titkaiba. Soemmerring módszeresen felszeletelte az agyvelőt, és közben olyan idegeket fedezett fel, amelyeket előtte senki más nem írt még le: tizenkét, a környezeténél világosabb színű köteget, amelyek jól elkülönülve, párba rendeződve léptek ki a koponyából.

 

De vajon miért olyan furcsa lefutású a X. (tizedik) számú agyideg? Miért ilyen hosszú? Miért fut végig az egész törzsön, látszólag vég nélkül? Soemmerring ezt a furcsa, vagabundusként mindenfelé kóborló ideget nem csak megszámozta, de nevet is adott neki: nervus Vagus, azaz bolygóideg. A latin vagus szó hallatán ma már mindenki a X. agyidegre gondol, és nem csavargóra, a latin szó eredeti jelentésére. A bolygóideg a paraszimpatikus idegrendszer legnagyobb idegpályája. A paraszimpatikus idegrendszer a szimpatikus idegrendszer ellenlábasa, ketten alkotják az úgynevezett vegetatív idegrendszert, amely akaratunktól függetlenül vezérli szívverésünket, emésztésünket, alvásunkat, a hormonok termelődését, a légzést és egy sor olyan testi funkciót, amelyek tudatunk közreműködése nélkül zajlanak (lásd a táblázatot).

 

Néhány kivételtől eltekintve a vegetatív idegrendszer szimpatikus része felel az izmok működéséért, illetve a „küzdj, vagy menekülj” szellemében zajló, túlélést biztosító funkciókért. A vele ellentétesen működő paraszimpatikus idegrendszer a regenerálódásért és az emésztésért felel. Még egyszerűbben kifejezve: a szimpatikus idegrendszer a nappalokért és a munkavégzésért, a paraszimpatikus rendszer (azaz jórészt a bolygóideg) az éjszakáért és az emésztésért felel. Az ellenlábas (antagonista) kifejezés azt jelenti, hogy a két fél közül egy időpontban mindig csak az egyik dominál, a másik pihen. Mint az ingaóra ingája, amely egyszerre vagy csak a jobb, vagy csak a bal oldalon tartózkodhat, soha nem lehet egyszerre mindkét oldalon.

 

 

A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin szeptemberi lapszámában olvashatják!

 

tgym
2019. 09. 25.

Kapcsolódó képek


Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.