Hírek

Natúrkonyha receptek: homoktövis

Az igénytelen homoktöviscserje (Hippophae rhamnides) eredetileg Ázsiából származik, de ma már megtelepedett Közép- és Észak-Európában is. Északon főként a tengerpartokon láthatjuk, ahol a vándordűnéket igyekeznek megfékezni vele. Amióta a kutatók kiderítették, hogy a bogyók sokkal több C-vitamint tartalmaznak, mint a citrom, egyre több országban – többek közt hazánkban is – termesztik.

 

 

Nagy ültetvények vannak Németország keleti részében, Ázsiában pedig Kazahsztánban. A terméseket főként italokká és bőrápoló kozmetikumokká dolgozzák fel. A homoktövis védett növény, amely négy méter magasra is megnőhet, mély, akár 3 méter mélységbe lenyúló, nagyon szerteágazó, minden irányban 12 méterre is elnyúló gyökérzete van, amivel nagyon erősen megkapaszkodik a talajban. Március és május között virágzik, mielőtt ezüstös, a fűzfáéhoz hasonló leveleit kibontaná.

 

Terméseit augusztus végétől október elejéig szüretelik. Sok helyütt ez úgy történik, hogy egyszerűen levágják a cserje ágait, majd valamilyen puha alátétre hagyják lehullani őket, mert a bogyók mechanikus hatásra nagyon könnyen megrepednek. Ha túl későn takarítják be a homoktövist, a termés sav- és C-vitamin-tartalma gyorsan csökken. Ekkor a bogyók elhalványulnak, elveszítik élénk színüket, ízük és illatuk pedig avas lesz. A homoktövis termése kb. zöldborsó méretű, kissé ovális, vöröses-narancssárga vagy sárga színű. A vöröses fajta C-vitamin-tartalma jóval magasabb, mint a sárgáé. Homoktövist nem árusítanak, mindenkinek magának kell begyűjteni.

 

A bogyók nyers állapotban nagyon savanyúak, lényegében ehetetlenek. Ráadásul nem tarthatók el sokáig, ezért szüret után azonnal fel kell őket dolgozni pl. gyümölcspéppé vagy gyümölcslének. A bogyókat rövid ideig főzik, majd mézzel vagy cukorral édesítik. De főzés közben felrepednek, és a kispriccelő lé kimoshatatlan foltokat hagy a ruhán. A homoktövist főzés helyett lehet aszalni és fagyasztani is. A homoktövis jellemzően narancssárga színű, sűrű gyümölcsléként vagy nektárként kapható, többnyire valamilyen gyümölcslékeverék vagy koktél formájában.

 

A bogyókból készül gyümölcsbor vagy likőr is, de ízesítenek vele gyógy- és gyümölcsteákat is. Van, aki lekvárt készít belőle. Otthon almával, körtével, birssel, csipkebogyóval kombinálva készülhet belőle zselé, lekvár vagy szörp. A bogyók magvaiból és a gyümölcshúsból nyerik a rendkívül értékes homoktövisolajat – külön-külön, húsolaj vagy magolaj formájában. Ezeket bőrápoláshoz, illetve étrendi kiegészítőként használják. Magas C-vitamin-tartalma (450 mg/100 g) mellett említésre méltó mennyiségben található benne gyümölcssav, magnézium (30 mg), E-vitamin, B2-vitamin, karotinoidok és zsírok (7%).

 

 

 

A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin októberi lapszámában olvashatják!

 

–vági–
2019. 10. 23.

Kapcsolódó képek


Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.