Hírek

USA Akadémiai lapja szerint helyes a Teremtésben (Brésit; 1Mózes 1:1-2) leírt, Földünk saját élő víz

Prof. dr. Boros G. László biokémikus orvos, egyetemi tanár, a Kaliforniai Egyetem (UCLA) professzora a nemzetközi tudományos élet híreiből válogat.

Holdunk és más légkörrel nem rendelkező égitestek saját vizének eredetét írják le a Hawaii Egyetem kutatói az USA Tudományos Akadémiájának szakfolyóíratában (PNAS; https://doi.org/10.1073/pnas.1819600116). A cikk felelős szerkesztője Dr. Mark H. Thiemens, a Kalifornia Egyetem San Diego (UCSD; La Jolla) professzora.

 

A Dr. Ari Csilla által vezetett NASA orvosi kutató csoport is jelentős ismeretekkel bővülhet az alább leírt adatokat ismerve, lévén mind a Hold, mind a Mars vizei fontos szerepet játszanak emberi kolóniák tervezése, kialakítása során!

 

A PNAS cikkben leírtak szerint a légkörrel (még) nem rendelkező bolygók saját vízének képződéséhez mind a protonok, mind a deuteronok a napszéllel érkeznek, tehát nem kívülről jönnek meteoritok segítségével. A Napunkból folyamatosan “atomok kozmikus szelével” érkező protonok és deuteronok a holdkőzet olivin típusú szilikát kristályaival (a Földön peridot- vagy krizolitként ismertek ezek) először protonált/deuterált zárványokat képeznek a Hold felületi hőmérsékletét ismerve. Ekkor víz még nem, csak transzmissziós elektron mikroszkóppal is kimutatható protonált/deuterált fayalit (Fe2SiO4) és forsterit (Mg2SiO4) mikrozárványok jelennek meg. Második lépésben ezen zárványok melegítése mikrometeoritok, azaz hasonló összetételű kozmikus por, ütközése miatti hő, azaz thermális hatás miatt, vízpára szabadul fel. Ezt ion csatornás tömegspektrométerekkel (IRMS) azonosítani lehet mint szilikát oxigént redukálva képződő vízpárát.

 

A nap proton/deuteron szelével a kőzet szilikátok oxigénjét redukálva bolygókon képződő saját víz a pólusokra kifagyva mind a mitokondriálisan vizet forgató élet, mind a bolygókat kolonizáló asztronauták energia és ivóvíz forrása lehet!

 

https://www.hawaii.edu/news/2019/05/20/water-formation-on-moon-demonstrated-by-uh-scientists/

 

Nagyon fontos, hogy a bolygók felületén megjelenő olivin kristályok és a bolygók izzó magmáján belüli jelentős hőmérséklet különbségek miatt a hydrogén és deutérium koncentrációk jelentősen eltérnek egymástól, fizikusok deutérium frakcionálásnak hívják a jelenséget! Erről az alábbi Science cikk kapcsán korábban már írtam:

 

https://www.sciencedaily.com/releases/2018/11/181107130306.htm

 

Talán még fontosabb az, hogy a Teremtés leírása hogyan, honnan ismerhette a még alaktalan, üres, sötét, kozmikus porba temetkezett és légkör nélküli Bolygónk saját vizének képződését, illetve annak molekuláris formában való “lebegését”, mint az élő Szellem jelenlétét (Brésit; 1Mózes 1:1-2; Teremtés, Genezis) “1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. 2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” (Károli Gáspár fordítása)

 

Mint tudjuk ugyanez a deutérium csökkentett víz élteti mitokondriumainkat, sejtjeinket és testünket, csak mi nem a szilikátok, hanem a légkör oxigén és szén atomjait használjuk fotoszintézis révén a protonok véget nem érő táncának élő színpadához; és majd csak halálunk után adjuk újra vissza a nap szelével érkező nebuláris protonjainkat és deuteronjainkat a szervetlen szilikátok hamu és por halmazállapotának, amikor is lelkünk visszaadatik annak Aki azt adta…!


2019. 06. 03.

Kapcsolódó képek


Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.