Holisztika

A beavatás

Kapcsolatfelvétel a tiszta fénnyel

Egy szellemtesttel rendelkezőnek a fizikai test hiányában nincs olyan apparátusa, berendezése, mellyel átélhetné a Tér örömállapotát, így kedvteléseit élvezhetné. Az anyagi világba merült élvező viszont az eredeti örömforrásával, a Tiszta Fénnyel való kapcsolatvesztése miatt egyre inkább az anyagba kötődik ragaszkodásai miatt. Mivel érzékei is eltompultak, az élvezet fenntartása érdekében egyre erősebb stimuláló, élénkítő szerekhez kénytelen folyamodni. Csak úgy lehet ebből a csapdaállapotból kikerülni, ha ismét megtaláljuk eredeti belső örömforrásunkat. Ez kizárólag a beavatás által történhet meg.


A beavatások mindig a vallások legmagasabb misztériumaiba vezették be a jelöltet

 

A beavatások hagyományosan a vallások rejtett oldalához tartoztak. Ennek szükségességét Annie Besant, a teozófia egyik megalapítója az „Ezoterikus kereszténység” c. művében fejti ki. Az emberek különböző erkölcsi és értelmi fejlettségi szinten állnak, ezért érettségüknek megfelelő szellemi tanításokat kell kapniuk. A beavatások mindig a vallások legmagasabb misztériumaiba vezették be a jelöltet, ezért a múltban komoly, rendszerint feltételekhez kötött vallási rítus volt. Manapság azonban egyre gyakoribb, hogy azért megy el valaki beavatásra, mert rosszul érzi magát a világban, fogódzót szeretne kapni, jó benyomásokat szerezni.

 

A beavatás bevezet a mester-tanítvány vonal erőterébe. Ez rendszerint áldást, módszereket és szellemi védelmet is jelent, mely a következő életekre is kihat. A nagyobb szellemi rendszerekben lehetőséget ad a tanítványnak, hogy következő életeiben is találkozhasson az adott átadási vonal áldásával és tanításaival.

 

 

Az élővé válás folyamata

A beavatás annak a folyamatnak a kezdete (latinul initiatio), mely visszavezet az elvesztett középponthoz. Harmonizáló hatásával testi és lelki gyógyító hatást fejt ki. Az adott beavatás során keletkező erőtér minőségétől függően olyan szervi és érzékszervi szintű tapasztalatokat, élményeket kaphatnak a résztvevők, melyeket még sohasem éltek át. Közvetlen átadás útján különleges átéléshez jutnak a legtisztább isteni erényekről, a bölcsességről, szeretetről, együttérzésről, örömről, lelki egyensúlyról. A megtisztulás által gyógyító képességeket is nyerhetnek.

 

Az emberek nem egy rajtuk kívül álló képmással, hanem a saját belső isteni lélekszikrájukkal, lélekmagjukkal, szeretetforrásukkal vesztették el az összeköttetést. Ezért kívülről kerestek – de nem találtak, vagy csak ideiglenesen, rövid távon – megoldást testi és lelki hiányaik kezelésére. Hogyan lehet visszaszerezni az elvesztett kapcsolatot a saját belső isteni résszel? Úgy, hogy egy „élő mester”, aki rendelkezik ezzel a kapcsolattal, tudatból tudatba vagy szívből szívbe való átadással személyesen megmutatja! Ezáltal a tanítvány is élővé válik.

 

Az élő jelzőnek két jelentése is van: egyrészt nem elég iratokból megkapni a tudást, hanem feltétlenül szükséges a ténylegesen élő személy általi átadás, másrészt az élő állapot a tiszta földi, vagyis mennyországi tudatállapot meglétét jelenti. Ezután a tanítványon múlik, hogy megvalósított mesterré váljon ő is, ami a közvetlen szellemi összeköttetés meglétét mutatja a saját lélekmagjával, vagy a buddhizmus nyelvezetében tudata tiszta fényével.

 

Minden egyes beavatásnak meg kell jelölnie hiteles energiaforrást és a módszert, amellyel az energia behozható az egyén szintjére, mindennapi életébe. A beavatáshoz kapcsolódó vizualizációs kép, azaz fény- és energiaforma, valamint a mantra hangsorának a felidézése elősegíti ugyanannak a testi-lelki élménynek az újbóli átélését, melyet a tanítvány rendszeres gyakorlással elmélyíthet magában.

 

Ha a gyakorló nem hívja be, idézi fel ezt a kapcsolatot elég gyakran (mindennap), valamint megfelelő átéléssel, akkor a kép, a hang és a testi-lelki élmény között elhalványulhat a szinaptikus kapcsolat. Ekkor kiüresedik a mantra és a vizualizáció, nem hat a finomenergia-testeken keresztül a fizikai testre olyan mértékben, hogy megfelelő tisztító hatását kifejthesse. Ilyenkor célszerű megismételni a beavatást.

 

A beavatás bevezet a mester-tanítvány vonal erőterébe. Ez rendszerint áldást, módszereket és szellemi védelmet is jelent, mely a következő életekre is kihat

 

A mai stresszes világban, degradált korszakban a fokozott energiavesztés miatt a tanítványnak célszerű minél több beavatáson részt vennie. Ez lehet ugyanaz a beavatás többször, vagy más tiszta földi tudataspektusokba való belépés. Így a tanítvány évek alatt egyre nagyobb átéléssel, nyitottsággal képes átvenni az energiaterek rezgéseit. Ezáltal egyre magasabb finomtestei minősülnek át karmikus akadályai tisztulásával. A mindennapi meditációs gyakorlat még inkább elősegíti ezt a folyamatot. A beavatás áldásként is működve újratölti a hétköznapok forgatagában esetlegesen visszacsúszott gyakorlót. Ha a beavatást megvalósított láma végzi, megvalósítási szintje akár milliószoros nagyságrendben is felülmúlja a beavatandóét, akinek életében így egy-egy beavatás hatalmas ugrást, minőségi változást jelent.

 

A születés, az élet és a halál átmenetei, szenvedései csak a személyiség szintjén léteznek. A személyiség, vagyis az ego az, mely látszólagos és hamis dolgokkal azonosítja önmagát. Nem a Belső Fénymagjával van egységben ilyenkor az egyén. Tibeti szerzetesek napokon, heteken át készítenek csodálatos színes mandalákat homokból, amelyeket azután egyetlen kézmozdulattal elsöpörnek. Ezzel a világi dolgok múlandóságát jelképezik. Azt mutatják be, hogy nem a múlandó dolgokban: pénzben, anyagi tárgyakban vagy barátokban kell menedéket venni, hanem szellemi javakban.

 

 

Az azonosulás megteremtésének és fenntartásának gyakorlata

Az alapvető, hagyományos meditációs módszerek – főleg a buddhista, de más rendszerekben is – elsősorban a tudatsíkú szívcentrumban történő egyesültségi állapot elérését tűzik ki célul. Egy másik meditációs eljárás a fej felett vizualizált fény- és energiaformákból érkező különböző színű energiaminőségek befogadását végzi. Az emberi testet kristályedényként elképzelve a fények a testi és lelki problémákat átmossák, kitisztítják, feltöltik. Egy harmadik, főleg védikus eljárás, hogy a harmadik szemen keresztül veszi fel a gyakorló a kapcsolatot a Legfelsőbb Lélek határtalan erejű fénypontjával. Mindkét utóbbi esetben a meditáció végén az elképzelt fényforrás bevonása következik az elsőnek említett szívcentrumba, hogy ez az egyesültségi állapot a meditáció után is élő, állandó kapcsolatot jelentsen.

 

Kiterjedés, vagyis anyagi forma nélküli fénypont a Paramatma, a Legfelsőbb Lélek, mely anyagi kiterjedéssel energiát veszítene. Ha megtartja anyagi minőség nélküli állapotát, akkor végtelen erejű, időtlen fényforrásként létezik. Túl van az anyagi világot alkotó térdimenziókon, ahol áll az idő. Éppen ezért a tér bármely pontjából és idejéből indított odafordulással elérhető, de csak a beavatással rendelkező válik alkalmassá ennek az energiaformának a befogadására. A Legfelsőbb Lélek ennek a fénysugárnak a formájában táplálja a tanítványokat az isteni erényekkel és erőkkel.

 

Így mindezen kapcsolatfelvételi módszerekkel rendelkezőnek bármely pillanatban rendelkezésére áll az isteni szeretetforrás, onnan bármikor segítséget kaphat, ha még nem is érte el a tökéletes megvalósítást. Valójában ez a módszer adja a szellemi erővel való tisztítás, gyógyítás, harmonizálás lehetőségét a testi öt elem szintjén. Ha a beavatás által valaki részesült az említett kapcsolatfelvételi formák valamelyikében, vagy akár mindháromban, akkor már túljutott azon a küszöbön, ami a buddhizmusban a Tiszta Földekre való belépést, illetve más módszereknél valamilyen mennyországi állapot, kapcsolat meglétét jelenti.

 

Tibeti szerzetesek napokon, heteken át készítenek csodálatos színes mandalákat homokból, amelyeket azután egyetlen kézmozdulattal elsöpörnek

 

Az ehhez tartozó egyre tisztább tudatállapotokat a buddhizmusban bódhiszattva szinteknek nevezik. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2011. március, „A szabad akarat mítosza” c. cikket!) Bódhi a tudat és a szattva a tisztaság jelentésével bír szankszritül. Így már a legelső bódhiszattva szinten is, az emelkedett tudatállapot hatására, megnyílik a fejtetőn az eredeti hajvonaltól hátrafelé 8 ujjnyira a kauzálsíkú tudatcsatorna, továbbá a 4 ujjnyira található koronacsakrába érkező asztrálcsatorna, mely az asztrálsík auraburkai között keresztülhatolva képes a tér-űr tiszta információit besűríteni a fizikai világ felé. A megvalósítás növekedésével a saját és mások energiaproblémái feloldásának hatásfoka egyre nő. Végül a legfelsőbb bódhiszattva szint elérésekor a megvalósított személy teljesen a saját mandalája középpontjában tartózkodik. Ezáltal a mandala elemeit tökéletesen uralja, vízen jár, képes lebegni, repülni stb.

 

A beavatott gyakorló a meditáció előkészítése után (lásd Természetgyógyász Magazin, 2011. július, „Aktív meditáció” c. cikket!), amikor belépett a testetlen tudatosság állapotába, kiterjedés nélküli pontnak érzékeli magát, fénycsillagnak. A gyakorló ezzel az összpontosított állapotával jelzi a vételkészségét. Ekkor a határtalan fény teljesen egyéni szintre szabottan, az illető speciális rezgésére hangolt tiszta fénysugár formájában a nyitott személy energiarendszerén át belép az anyagi világba. Ahogy a gyakorló magába szívja az isteni energiaáramot, az feltölti finomenergetikai testeit és fizikai testét, szerveit, sejtjeit, DNS-kódját és a körülötte lévő teret is. A vákuummal analóg kauzáltest és az anyagosulni kezdő felső finomtest határfelületén keletkező biofotonok és más szubatomi részecskék az egyre sűrűbbé váló finomtesteken keresztül átlényegítik, kifényesítik, élővé teszik a fizikai testet. Ezt az energiaáramot szanszkritül „szakash”-nak hívják, amely kifejezés tartalmazza az „akash”, másképpen akasa: tér-űr szót, illetve „darshan”- nak, vagyis isteni pillantásnak is nevezik.

 

 

Erővesztés és kegyelmi állapot

A lélek teremti az összes energiát. A világegyetemben az emberi lélek a fő energiaforrás, de csak addig, amíg tudja magáról, hogy ő egy lélek, vagyis ismeri eredeti formáját és képességeit. Amikor elfelejti ezt a lélektudatosságot, akkor a képességeit is elveszti. Lecsökken az energiaszintje, megjelennek a negatív gondolatok és érzések, és nem képes uralni az anyagot alkotó elemeket. Ez hozza létre az összes életterület konfliktusait, beleértve a betegségeket is.

 

Amilyen szervi rezgésű káros információkat bocsátott ki valaha valaki, az a szerve betegszik meg. A káli-júga, vagyis a vaskorszak energetikai mélypontján tovább már nem lehet a világot a karma törvényében benne hagyni, mert behálózzák, bemerevítik, lebénítják az embert a karmikus kötések, vagyis az elkövetett káros tettek, beszédek és gondolatok visszahatásai. Önnön rossz energiái csapdájából senki sem képes kiszabadulni, kiemelkedni, hacsak közbe nem lép az isteni kegyelem. Azonban mielőtt elérné a vaskorban az abszolút lemerülési végpontot a világ, akkor a Paramatmában mindig megmaradó tudás felébreszti a lelkeket, és visszaállítja eredeti tudatosságukat. Ez nem azt jelenti, hogy következmény nélkül követhet el valaki bűnöket. A kegyelem valójában azt jelenti, hogy a Tiszta Fény kiemeli a hozzá forduló (!) személyt az erővesztett állapotából, mely utóbbi a bűnök elkövetésének az oka, és erőt ad a helyes tettekhez.

 

Az alapvető, hagyományos meditációs módszerek – főleg a buddhista, de más rendszerekben is – elsősorban a tudatsíkú szívcentrumban történő egyesültségi állapot elérését tűzik ki célul

 

A buddhizmusban nincs teremtő istenfogalom, mindenki a saját kibocsátott energiáiért felelős. Megfelelő módszerekkel és fejlettebb, tisztább tudatok – azaz a buddhák és bódhiszattvák – segítségével bárki elérheti a tökéletes egységállapotot, megvalósíthatja tudatának Tiszta Fényét. A buddhizmus szerint mindenkiben ott van a teljes buddhaság. Azonban a tudat fátylai eltakarják a tudat tiszta fényét, ezért a fátylakat meg kell tisztítani. Ehhez megfelelő módszerek szükségesek (lásd Természetgyógyász Magazin, 2010. november és december Hangok, jelek, kéztartások c. cikket). A mai világegyetem fő buddhája, Amitábha (szanszkrit), illetve Öpame (tib.), vagyis a Határtalan Fény Buddhája úgy tűnik, a más vallásokban és ősi istenkultuszokban is szereplő Atyaisten fogalmát is magába foglalja.

 

A buddhizmusban a különböző szertartási épületek, templomok, sztúpák felavatásakorfelszentelésekor a meghívott magas rangú lámák mandalafelajánlásokat végeznek. Ezzel meghívják, megjelenítik az adott mandalában szereplő erőtereket. A nagy eseményként nyilvántartott szertartásokon a megjelent több száz vagy akár több ezer érdeklődő szintén belekerül a kiterjedt erőtér hatókörébe, és a résztvevőkön egyéni nyitottságukhoz képest áldásként fejtik ki hatásukat.

 

Ugyanígy különleges kisugárzással rendelkeznek a hozzánk érkező buddhista ereklyék: a történelmi Buddha eredeti fogrelikviája, a különleges módon keletkező buddhagyöngyök, valamint a korábbi buddhista vonalvezetők hajszálai, csontmaradványai. A sorban állók néhány napig közelről kapcsolatba kerülhetnek a szentek erőtereivel. Ha ellazult, nyitott állapotban közelít valaki az ereklyékhez, akkor az áldó energiateret kellemes, selymes energiaként érzékelheti, mely magasabb, finomabb rezgésállapotba viszi a személyt.

 

A legújabb kori beavatások rendszerei

A néhány évtizedes múlttal rendelkező, Európában is elterjedt három-négy beavatási rendszer alapítói felismerték, hogy degradált korunkban fokozatosan célszerű átadni a lemerült jelentkezőknek az energiarendszer nyitási módszereit. Ezért három vagy több fokozatban adják át a beavatásokat. Rendszerint az egyes fokozatban a fejtető koronacsakráján az első auraburkot nyitják meg, ami az energiakeringtetés lehetőségét adja meg. Ugyanis manapság a legtöbb embernek az első auraburka sincs megnyitva, teljesen a saját pillanatnyilag meglévő energiáival rendelkezik, gazdálkodik szerveiben. Sőt ebből csak veszíthet, így egy energiaszint alatt működési zavar, vagyis betegség jelenik meg az adott szervekben.

 

Az említett beavatási rendszerekben a tapasztalat szerint a további beavatások csupán a második és harmadik auraburkokat nyitják meg a koronacsakrában. Miután nem megvalósított személyek az átadók, azok mentális tisztasága és fizikai-testi jóléte, szervi problémái szerint nagy egyéni változatosságot mutat az átadás minősége.

 

Kép 1: Aranykori palota látomása meditációban  Kép 2: „Aranykori táj látomása” – ahogy meditációban egy indiai festő látta

 

Az alsó négy ez életi auraburok megnyitása csak az ez életi, fogantatástól számítható információk tisztítására alkalmas. Ugyanakkor a szerveket ezen a szinten csak utántöltik, de az azokon lévő od-kapcsolatokat nem képesek megszüntetni, így a betöltött energia egy idő múlva elfolyik. Az 5–13. vagy magasabb auraburkokban nyitott személy már korábbi életi információkat is képes magán és másokon kitisztítani, ezzel a megvalósítása függvényében az od-kapcsolatok is feloldódnak. Utóbbi lehetőséget csak a több ezer éves, tiszta földi összeköttetéssel rendelkező átadások valósítják meg. Ezért keleten csak az önmegvalósított jógamesterek vagy az ún. engedéllyel rendelkező láma tanítók, akiket a vonalvezetőjük ellenőriz és nevez ki, adhatnak beavatásokat. Ha az előbbiekben említett, alsó energiaburkokban dolgozókat, az erre való nyitottságuk esetén, felviszi egy élő mester a mennyei tudatállapotba, akkor az általuk alkalmazott technikák is mennyeivé válnak.

 

Előnyös, ha a beavatónak van olyan érzékelési képessége, módszere, mellyel ellenőrizni, segíteni tudja a beavatás vagy másképpen a  csatornanyitás energiafolyamatának helyes lezajlását minden egyes résztvevőnél. A beavatás sikeres végrehajtásához szükséges a beavatandó személy mentális nyitottsága és vételkészsége, továbbá az, hogy erre az eseményre helyes életmódja (táplálkozás, mozgás stb.) testi szinten is előkészítse. A húsmentes táplálkozás elősegíti a tiszta szellemi energiák magasabb hatásfokú befogadását. Ez ma már egyes rendszerekben nem alapkívánalom.

 

 

Energetikai tapasztalatok az asztrálsík rendszerében

Az asztrálsíkot alkotó auraburkok sorában feljebb kerülve, egyre régebbi és finomabb információk átalakítása történhet meg. Ugyanakkor az auraburkok rendszerében megfigyelhető egyfajta energetikai váltás, mely mindig ugrásszerűen magasabb energiaminőség működését, megvalósítását teszi lehetővé. Az említett ez életi 1–4. burok felett a következő burokegyüttes-csoport az 5–7., majd a 8–10., majd a 11–13. és a továbbiak figyelhetők meg. A 4., 7., 10., 13. burkok tetején mintegy energetikai gátként szereplő kapukon kell átvinni a beavatandót, annak karmikus akadályait feloldva.

 

Minél magasabb, finomabb rezgésű energiamezőkről van szó, annál inkább az anyagtalan világ felé történik a csatlakozás. Ezzel a beavatások során az „egész”-ségesítő, egységállapot felé vivő úton egyre koncentráltabban és erősebben képes a gyakorló előhívni magában a szeretet, öröm, együttérzés és lelki egyensúly erényeit. A lélek az élő, és az anyagot is átminősíti, életet lehel az önmagában nem élő anyagba.

 

Az a tapasztalat, hogy a Gyémánt Út beavatások alkalmával az alsó ez életi és a felső korábbi életi auraburkok is kinyílnak, kitisztulnak. A nem kielégítő gyakorlás vagy az időközben feljövő régi karmák, mentálüzenetek miatt általában fél év alatt az alsó négy ez életi auraburok néha beszűkül. A felső auraburkok nyitottsága ugyanakkor megmarad, sőt ezt a következő életekre is átviszi a személy.

 

 

Felvilágosodás? Nem, kapcsolatvesztés!

Az utóbbi néhány évszázadban az anyagba süllyedt emberek többsége elvesztette közvetlen tapasztalását a finomanyagi világról, sőt azt fogalmi szinten sem tudták elfogadni. Ezért jött létre az anyagot elsődlegesnek hirdető materializmus. Az ateizmusban eljutnak arra a pontra, hogy egyenesen tagadják Isten létezését. Ennek gyökereit valójában a francia forradalom elején kereshetjük, abban az életérzésben, hogy az isteni gondviselést nem lehet megtapasztalni a fizikai világban.

 

Egy meditációs eljárás a fej felett vizualizált fény- és energiaformákból
érkező különböző színű energiaminőségek befogadását végzi

 

A finomérzékelési képesség eldurvulását, továbbá a belső fénnyel való kapcsolat elvesztését mutatja a francia felvilágosodás egyik elgondolása, melyben a deista felfogás szerint Isten messze van, nem elérhető. Megteremtette valamikor a világot, de most magára hagyta. Ha nem létezik személyes kapcsolat Istennel, az embernek saját magának kell gondoskodnia lelki jólétéről. Így a hagyományos vallások nem felelnek meg a modern kornak, új vallást és szellemiséget kell teremteni. A kereszténységgel szemben különösen kritikus felvilágosodáson belül két új vallási modell születik meg, az embervallás és az emberiségvallás.

 

Úgy gondolták, hogy az embernek a saját rendelkezésére álló eszközeivel lehet elsajátítani az erényességet, kifejleszteni az erkölcsöt és tökéletesen megvalósítani az emberség minőségét. A hangsúly az emberen van, aki már itt a Földön megkaphatja ennek az erényességnek a gyümölcsét. A túlvilágról keveset beszélnek, amikor éppen nem tematikusan tagadják. Az emberek mindig is szükségét érezték annak, hogy valamely eszmerendszerhez tartozzanak, mely segítségével szabályozhatták mindennapjaik tevékenységét. Felismerték, hogy a fizikai világban akkor képesek rendet tartani, ha az igazodik a kozmikus rendhez.

 

Az emberiségvallások célja nem az ember tökéletesítése egyénileg, hanem a társadalom és az emberiség jobbá tétele. A korabeli vallásosságban megnyilvánuló hiányérzet táplálta azt az igényt is, amely a XIX. század közepén életre hívta a spiritizmus mozgalmát. Az új szellemiség iránti szükséglet jelenik meg már Mozart Varázsfuvolájában is (1791), melyben misztikus beavatások igényét fogalmazzák meg és élik át a mesevilág szereplői.

 

A XX. század elején ebből az áramlatból született meg a pozitív gondolkodás mozgalma, például a Coué-módszer is, amely a pozitív megerősítéseken alapul. Továbbá hatással volt az angolszász területen az 1950-es években elterjedt Emberi Potenciál Mozgalomra (Human Potential Movement), amelynek célja az emberi képességek kiteljesítése.

 

Bármilyen – itt nem említett – divatos pozitív gondolkodási modell követése, egy ismert jógi véleménye szerint csak elvonja az embert az igaz úttól, az önvaló megismerésétől. A sikeres példák nyomán, melyeknél senki nem vizsgálta, hogy az eset talán az illető valamely korábbi pozitív karmájának az eredménye, az elmetechnikákat alkalmazók a gazdagságot, a jólétet akarják először, sőt gyorsan elérni, ahelyett, hogy annak akadályait számolnák fel. Az akadályok létrehozói a szervi tudatalattikban lekötött negatív érzelmek (mohóság, irigység stb.), melyekről meditációs gyakorlat nélkül semmilyen tudatos elképzelése sem lehet az illetőnek. Miután nincs kapcsolata a végtelen energiaforrással, ezért csak a pillanatnyilag meglévő energiakészletével gazdálkodhat. Kívánságai teljesülésekor energiát veszít, mint Balzac Szamárbőrének főhőse.

 

 Önnön rossz energiái csapdájából senki sem képes kiszabadulni, kiemelkedni, hacsak közbe nem lép az isteni kegyelem

 

A saját isteni részével való kapcsolatfelvételt  senki sem kerülheti el a teljes önmegvalósítás során. A helyes módszerek alkalmazásával ragaszkodásai, kötései feloldódnak, miáltal önműködően megkapja a szükségleteit. Utóbbi több munkával jár, éveken, akár életeken keresztül kell erényeket gyűjteni, mire „égi csatornái” úgy megnyílnak, hogy elérheti az aranykori gazdagság állapotát. Ugyanakkor ez az ego teljes feladását is jelenti, és ennek módszereit felejtette el a „felvilágosult ember”. Szerencsére az ősi ismeretek, a létező legfontosabb tudás megmaradt, és az igazi megvilágosodás módszertanát adják.

Majoros János Károly
XVIII. évfolyam 3. szám

Címkék: beavatás, energetika, ezotéria

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.