Holisztika

A belső elválasztású mirigyek ezotériája 1. rész

Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátylat a vélt igazságokról, axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak.


Ahogy fent, úgy lent – szól a hermészi axióma, megadva a kulcsot a misztériumokhoz, a makrokozmosz és a mikrokozmosz feltáratlan területeihez, amilyenek a belső elválasztású mirigyek is. A mirigyek és bolygók kapcsolata a következő: tobozmirigy vagy epifízis és a Neptunusz; agyalapi mirigy vagy hipofízis és az Uránusz; pajzsmirigy és a Merkúr; csecsemőmirigy és a Vénusz; a lép és a Nap; a mellékvesék és a Jupiter. Szellemi erőik együttműködése a teremtői tervben kijelölt feladatok megvalósításának kulcsa.

 

Az ember a sűrű fizikai testből, az éteri élettestből, az asztrális kívánságtestből és a konkrét gondolatokban kifejeződő mentális testből álló halandó személyiség, valamint a halhatatlan szellemi testeiből álló egyéniség. A belső elválasztású mirigyek a hét rózsa a test keresztjén, az ember ezoterikus fejlődésével állnak kapcsolatban. Közülük négy, a csecsemőmirigy, a lép és a két mellékvese, a személyiséghez kötődnek. Az agyalapi mirigy és a tobozmirigy a szellemi oldalhoz tartoznak. A pajzsmirigy pedig az összekötő kapocs a személyiség és az egyéniség mirigyei között. A lép a bejárati kapu a naperő számára, amit minden ember életerőként épít magába, és amely nélkül nem élhet egyetlen lény sem. Ez okból ezt a szervet a Nap irányítja. A két mellékvese a Jupiter irányítása alatt megnyugtató hatású azokra a Hold, Mars vagy Szaturnusz kiváltotta érzelmekre, amelyek kibillentenek az egyensúlyból. Amikor a Szaturnusz felébreszti a melankóliát és szívtáji nyomást okoz, a mellékvesék szekrétuma a véren át a szívbe áramlik, stimulálja a szívműködést és szinten tartja a keringést. A jupiteri optimizmus harcol a szaturnuszi félelmekkel és a marsi impulzív természettel, amelyek az érzelmeket kaotikus ingerültséggé változtatják, feszültséget és remegést váltva ki az izmokban, és szétszórják az energiát a testben. Eközben, amíg a kritikus szituáció el nem múlik és az egyensúly helyre nem áll, a mellékvesék nagyobb mennyiségű glikogént szabadítanak fel a májban. 

 

A Vénusz és felső oktávja, az Uránusz a táplálást és a növekedést irányítják, de céljuk és módszerük eltérő. A Vénusz a csecsemőmirigyen keresztül a szülő és a gyermek közötti kapcsolat láncszeme, amíg a gyermek a nemi érést el nem éri. 

 

A gyermek éteri életteste nagyon aktív, hiszen a kívánságtest szenvedélyei a 14. életévig még nem hatnak rá. Nem is képes a vörösvértestek termelésére, mivel a kívánságtest még szervezetlen és nem aktiválja a marsi erőt, amely a táplálékban lévő vasat beépíti és hemoglobint termel. Hogy ezt a hiányt kompenzálja, a csecsemőmirigyben lévő szellemi esszencia, amely a szülői szeretet eredménye, képes a vérben a folyamatot fenntartani, amíg a kívánságtest megszerzi dinamikus aktivitását. Ezután a csecsemőmirigy elcsökevényesedik, és a gyermek a saját kívánságtestéből kapja meg a marsi erőt. Ettől kezdve az agyalapi mirigy irányítója, az Uránusz veszi magára a növekedés és az asszimiláció szerepét. 

 

A természetben van két erő, a pozitív férfierő és a negatív női
erő. Az emberi szervezet parányi atomjaiban is jelen vannak

 

Minden anyag, így az étel is, kis részecskéket párologtat ki magából, amely a forrását és a minőségét is meghatározza. Amikor a szájunkhoz emeljük az ételt, ezek a láthatatlan részecskék az orrba jutnak, és szaglásunk meghatározza, hogy a táplálék jó vagy káros a számunkra. Van azonban egy másik út is, amelyen a részecskék eljutnak az agyalapi mirigybe, ahol egy okkult folyamat veszi a kezdetét az Uránusz vezetésével, és szekrétum termelődik, amelyet a vérbe juttat. Ez a szekrétum stimulálja az asszimilációt az élettest vegyi étere közvetítésével, és így biztosítja a normális növekedést és a jó közérzetet. Néha az Uránusz a hipofízisre hatva eltérít a normától, és a hibás növekedés okozója lesz. 

 

Az Uránusz a növekedés szellemi fázisaiért is felel, és a tudatra ébredt embernek segít a láthatatlan világokba betekinteni. Ebben a szerepben a Neptunusszal, a tobozmirigy irányítójával és a Merkúrral, a pajzsmirigy szellemi vezetőjével lép szövetségre. A Merkúr az elme bolygója, ezért működési zavarának egyik eredménye a kretenizmus. A láthatatlan világokkal való kontaktus a pajzsmirigytől függ, amelyet – ha a teremtői célokat szolgálja – a Merkúr felső oktávja, a Neptunusz vesz szellemi hatalmába, a hipofízis uránuszi vezetésén keresztül. 

 

Sok hibás találgatás volt eddig a hipofízis és a pajzsmirigy valódi szerepéről. Az elmét a szellem csak a lélek közvetítésével képes tudatra ébreszteni. A szervek szerepét is csak a szellemi látással lehet megérteni. Vannak szervek, amelyek elcsökevényesednek, vannak, amelyek fejlődnek. Az első a már megtett utat jelzi, a második az elkövetkező fejlődést vetíti előre, de vannak szellemileg passzív szervek is evolúciónk jelenlegi fázisában. 

 

A kezdetekben az embernek finom anyagú, zsákszerű teste volt, amelybe a szelleme még nem akart belemerülni, csak kívülről sugározta rá akaratát. A zsák tetején lévő nyílás a tobozmirigyet rejtette, amely helyzetjelző szervként funkcionált. Manapság időlegesen a tobozmirigy és az agyalapi mirigy is szellemiekben inaktív, hogy az embert ne foglalkoztassa a láthatatlan, és figyelme csak a látható anyagi világ leckéire összpontosuljon. Amikor ez a két mirigy felébred, biztonságosan nyitják ki a másik világba nyíló kaput, de addig a Merkúr, az elme bolygója hormonjával beavatkozik, és a forma világában való egyedüli létezés elfogadását teremti meg az agyban. 

 

Az emberi test fejlődésének különböző formái és fokozatai a méhen belüli élet fejlődése során megismétlik a szellem anyagba merülésének periódusában bekövetkezett változásokat

 

A világunk hét síkban több dimenzióban épül fel. Az ember is ezekből az alkotórészekből áll. Jelenlegi fejlődési szintje sok korábbi korszak eredménye. Az ember a legtökéletesebb teremtett lény a mi világunkban, aki mindazokból az elemekből áll, amelyek a hét hatalmas világot is alkotják. Az élet színpadára a Teremtő életáramlataként, tiszta szellemként lépett ki. Ő az isteni szikra, akiben az isteni tűz megkezdte zarándoklatát az anyagon át, összegyűjtötte az anyagot a világokból, és a legalsóban, a sűrű anyagú fizikai világban az emberi formába merült. 

 

A természetben van két erő, amit az ember elismer, a pozitív férfierő és a negatív női erő. Az emberi szervezet parányi atomjaiban is jelen vannak. A férfiak pozitív töltését sűrű fizikai testük képviseli, de éteri élettestüket negatív női töltésük táplálja és tartja egyben alkotórészeiket. A nőknél ez fordítva van. Az emberi test fejlődésének különböző formái és fokozatai a méhen belüli élet fejlődése során megismétlik az involúcióban, a szellem anyagba merülésének periódusában bekövetkezett változásokat. A poláriszi korszakban a test gömb alakú volt, mint a petesejt, és zselatinszerű anyagból állt. A kezdetben a korábban már említett zsákszerű test felső részén csak egy szerv nyúlt ki. Ez volt az összekötő vezeték is, amelyen keresztül a Teremtő az emberbe az életet áramoltatta. Ezt a szervet ma tobozmirigynek vagy epifízisnek nevezzük.

 

Az ember fejlődése és evolúciója a jelen korig öt periódusra osztható. Az első, polá-riszi periódusban a sűrű fizikai testet kellett megteremteni, amely alatt az emberi tudat olyan volt, mint az ásványé. A második, hiperbóriai periódusban az élettest fejlesztése volt a feladat, és a mai növények tudatszintjén valósult meg. A harmadik periódusban, a lemúriai korszakban a kívánságtest következett, és a tudat az állati csoporttudat szintjére emelkedett. A Föld már kezdett megszilárdulni, növényzet borította, de a környezet még sűrű ködszerű volt. A sűrű növényzet védett a forróságtól, és a test hatalmas méretekig növekedett. A kezek hosszúak, az állkapocs erős, nem volt agykoponya és homlok, a haj nagyon közel volt ahhoz a helyhez, ahol most a szemöldök van. A csontváz részben megformált, puha porcos szerkezetű, és még nem volt függőleges a járás. A vér, amely korábban hideg volt, miután gazdagodott vasban és vörösvértestekben, melegvérűvé tette az embert. Megerősítette a test szerkezetét is, és így képessé vált kiegyenesedni. 

 

Ezzel értük el azt a fejlődési szakaszt, amely a Létezés könyvében leírja, ahogy az Úr Adámnak adja Évát, kettéválasztva a nemeket. Korábban az ember egynemű volt, most már különnemű. Ez a folyamat lassan és fokozatosan valósult meg. Ahogy a Föld egyre sűrűsödött, szilárdult, az egónak, az ember szellemi énjének bele kellett merülnie a testébe, ha irányítani akarta. Ehhez szüksége volt agyra és gégére, amit teremtőereje feléből hozott létre. Az ember így vált individuális gondolkodó teremtő lénnyé, és megkezdte a munkáját az ásványvilággal.

 

A belső elválasztású mirigyek szerepe hatalmas az evolúció szempontjából, a mentális és szellemi szférákra való hatásuk okán

 

Ahogy a két nem kettévált, és csak az egyik nemet képviselte külsőleg, a tobozmirigy beépült az agy belsejébe. Az agyban van egy másik kis szerv is, az agyalapi mirigy, amely az agy fejlődése szempontjából ugyanolyan fontos, mint az epifízis. A hipofízis az embrió 4. hetében jelenik meg, először egy kis pontként a zselatinszerű anyagban, amelyet egy ellentétes pólusú hasonló pont vonz magához, majd zsákformájú lesz, amelynek belseje potenciális lehetőséget teremt a férfi- vagy női test létrehozására, a pozitív tobozmiriggyel és a negatív agyalapi miriggyel. 

 

A szellemi meditáció során, amelynek feltétele a tiszta szellemiség felé törekvő élet és a húsmentes táplálkozás, megnövekszik az agyalapi mirigy, amelynek hála legelőször regisztrálódnak ezek a törekvések. A hátsó lebenye tölcsér alakú öblös nyílásából egyfajta rózsaszínű gáz áramlik ki aranysárga és égszínkék színnel keveredve. A gerincet kék színű éter tölti fel, rózsaszínnel árnyalva. A tobozmirigy is nagyobb lesz, és a kúpjával az agyalapi mirigy felé fordul. Külső burkának kicsiny nyúlványa a tobozmirigy végén megnyúlik, és kis láng lobban fel belőle, mint egy parányi gázláng. Ez a két mirigy egymás felé fordulva, a harmadik agykamrát közrefogva erős rezgést bocsát ki. Az ezoterikus ezt a kamrát a tiszta életet élő embernél aranylángú kis tűzrakásnak látja. A test az élet tüzét ebből a lángból nyeri. 

 

A tobozmirigy úgy néz ki, mint egy férfi ivarszerv, az agyalapi mirigy pedig a női ivarszervhez hasonlít. Innen az elgondolás, hogy kapcsolatban lehetnek az ivarszervekkel, vagyis a gerinc két végén lévő központ egymásra lényeges hatást vált ki. Az életerő megőrzése és a céltudatosság élénkítik az agyat, megnövelik a két belső elválasztású mirigy aktivitását, de aki a kanócot mindkét végéről égeti, aki a szenvedélyeinek rabja, annál a mirigyek elcsökevényesednek. (folytatjuk)

Dr. Bíró Dénes
XVII. évfolyam 6. szám

Címkék: belső elválasztású mirigyek ezotériája, ezotéria

Aktuális lapszámunk:
2017. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.