Holisztika

A bor lelke - kiút az alkoholizmusból

Miért iszunk?

Az élet megélése mindenki számára nehéz. Nehéz megbirkózni kiszámíthatatlanságával, a felnőtté válás lépéseivel, az állandó megmérettetéssel, a társak kontrolljával, a bizonytalansággal és szorongással. A bor pillanatnyi lazulást nyújthat, és kimenekít a valóság beszabályozott keretei­nek szorítása alól; a szabadság édes ízét adja, a jelen pillanat örömét.


Az ember mindig megkísérli, hogy felülemelkedjék önmagán, hogy valamely nagyobb magasságba emelkedhessen, célt és értelmet keres életének. Élménytársadalomban élünk. A modern társadalom, a posztmodern kor, amely alapjaiban mindent a fogyasztásra, az "élményekre" épít, minden pillanatban a függőségek tömegét kínálja fel. Ám nem sok lelki kapaszkodót nyújt. Nehéz leszállni a földre. Nehéz fölvenni a gondok igáját. Nehéz megküzdeni kisszerűségünkkel, elesettségünkkel, végességünkkel. Vagy csak vágytalanságunkkal. "Ha nem volna meg a lélek mozgalmassága és csillámlása, az ember megfeneklenék legnagyobb szenvedélyében, a lustaságban" - írja Jung.

 

A szenvedélybetegek számára a józan valóságból hiányzik a nagy élmény, a transzcendens lépték és távlat, a dolgok garantáltan boldog kimenetele és a felfokozott örömteli életérzés, amit a szer hoz. Mégis, szembe kell nézni a nehézségekkel. Nem lehet kibújni a felelősség alól, és roppant nagy árat fizet az, aki nem vállalja a megmérettetést. Az önmagunk elől is elhazudott gondok hirtelen óriásira nőhetnek, és megmérgezik a fennálló viszonyokat.

 

"A jó és a rossz nem egyebek, mint e természetes ellentétek erkölcsi látószögei. Sokszorosan megnehezítik az emberi létet, hogy ezt így kell éreznünk. Ez a szenvedés, mely leválaszthatatlanul tapad az élethez, nem kerülhető meg." Aki iszik, tudja, hogy az ember mindig a tökéletes kortyra vágyik. És minden tökéletes korty után egy még tökéletesebbre. De az ital cserbenhagy, mert az út nem vezet egyre följebb. Egyszerre csak elejt, az ember lezuhan, eszét veszti, berúg, eltéved, megverik, árokparton, idegen ágyakban ébred.

 

Az élet állandó feladat, állandó építkezés. Ha nem birkózunk meg vele, leterít.

 

 

Magyarországi adatok

Hrabal mondta, hogy a volt Szovjetunió érdekeltségi övezetében, Kelet-Európában nem érdemes kijózanodni. Magyarországon a szakemberek szerint 2-2,5 millió ember tekinthető problémás ivónak - közöttük egyre több a nő -, és egymillió személy tekinthető alkoholistának. Úgy tűnik, hogy szenvedélybeteg társadalommá lettünk.

 

Akik egészségtelen életmódot folytatnak, elsőként természetesen nem meghalni vagy megbetegedni akarnak. Nagyon gyakran öngyógyító módszereket keresnek az életükben fellelhető válságokra, esetleg krónikus szorongásaikra. A rendszeres alkoholizálás okai lehetnek a gyermekkorban elszenvedett lelki sérülések, testi fogyatékosságok, szexuális kudarcok, az életöröm hiánya, önértékelési zavarok, szülők válása, a szülők alkoholizmusa, vagy olyan életút, ami nem teljesedik be, a szeretett személy elvesztése vagy az életcél hiánya.

 

A "problémaivók" még nem függők, de rendszeresen isznak, és számukra a lerészegedés a cél. Az alkoholizmus a legújabb megítélés szerint betegségnek tekinthető: egyre rosszabbodó, halálhoz vezető folyamat olyan viselkedési jegyekkel, mint a sóvárgás, és komoly testi tünetekkel, szövődményekkel, mint például a megvonással járó rosszullét, a májelzsírosodás, a gyomorhurut és a hasnyálmirigy-gyulladás. Pszichológiai szempontból az tekinthető alkoholistának, akinek minden fizikai aktivitása megszállottan az alkohol megszerzésére irányul, és már nem a jóllétért iszik, hanem azért, hogy ne érezze magát olyan rosszul.

 

Egy alkoholfüggő személy rendkívüli terheket ró a családra, a környezetére. Gyakori a családon belüli erőszak, és az esetek jelentős részében a mikroközösség széthullásával kell számolni, hiszen a szenvedélybeteg ember nem ura már életének, elszakad belső lényegétől, nem ismeri fel saját útját és eltéríti magát belső céljaitól.

 

Mélyponton

Az alkoholizmus a modern orvosi közfelfogás szerint krónikus, progresszív, primer, gyógyíthatatlan és halálos betegség. Betegség, amin egyedül nem képes úrrá lenni senki, és ami lassan elpusztítja a beteget. Az Anonim Alkoholisták mozgalma szerint egyetlen sikeres kezelési mód létezik csupán rá, a szüneteltetése, mert az alkoholizmus kialakulásától kezdve a beteg már soha nem lesz képes arra, hogy mértékletesen igyon. Mintha egyfajta allergia alakulna ki, túlérzékenység az alkoholra. Persze jogában és szabadságában áll ezen az úton járnia mindenkinek, amennyiben ezzel nem okoz kárt másoknak. Lemondhat a felelősségről és az erőfeszítésekről a felemelkedés vágyát követve. Mert ez fizikai és lelki betegség, és nem az akaraterő gyengesége. Egyes szakemberek szerint a pusztán gyógyszeres kezelés sem segít, az csupán kiegészítő kezelésként állná meg a helyét. A gyógyszer amúgy is egyfajta fogyasztói hozzáállást teremt, mely egy pirula bevételével kívánná gyökeresen megoldani a gondokat. A nők különösen hajlamosak erre, és félő, hogy az alkohol mellett kialakul a gyógyszerfüggőség is. Sok esetben azonban az első kísértés után már újra beindul a jól ismert folyamat, és a test hamar újra visszaáll a megszokott igényszintre. Néhány ember már az első perctől fékezhetetlen, mások évtizedekig jutnak el a testet-lelket romboló szintig. Minden ember más és más, és minden alkoholizmus is az. Vannak napi ivók, mások hosszú ideig képesek tartózkodni az italtól, majd hatalmas ámokfutásba kezdenek. Nincs bizonyíték arra, hogy aki egyszer már alkoholista módon ivott, vissza tud térni a normális, szociális iváshoz.

 

Kiút a pokolból

Egyszer csak eljön a pillanat, amikor az iszákos rádöbben, hogy élete romokban hever, és már nincs más kiút, mert tehetetlenné vált az alkohollal szemben. A környezet segítheti ugyan a döntést, szembesítheti problémájával, de tudni kell, hogy ez a szembesítés roppant nehéz, hiszen a szenvedélybeteg a tagadás idejét éli. Elsősorban neki kell akarnia a változást, erősen át kell hatnia őt a talpra állás szándéka, különben nem sikerül a kitörési kísérlet.

 

A gyógyító spiritualitás

Az egész világon ragyogóan és hatékonyan működik az önsegítés mechanizmusa. Idegen emberek fognak össze a sorsközösség alapján. Olyan erővel és hittel tudnak egymásnak segíteni, amire a külső intézményhálózat és a professzionális ellátás nem lenne képes. A betegek megtalálják egymást, megszervezik magukat, és gyakran a legrosszabb állapotban lévő ember a legerősebb, az ő felfokozott lelki munkája tartja életben a másikat.

 

Egy szenvedélyt csak egy hasonló nagyságrendű szenvedéllyel lehet kiváltani. Egy felsőbb erő, amit az ember akár magában talál meg, akár önmagán kívül; ez a felsőbb hatalom képes legyőzni a démonokat, segíthet kivontatni az életet a kátyúból - vallják az Anonim Alkoholisták.

 

A mozgalmat az alkoholbeteg Bill Wilson egy kórházi gyógyulása közben ért spirituális élménye hatására alapította, mely során megvilágosodott számára a magasabb rendű üzenet. A tudomány embereként nem hitt semmiben, ám amikor a kórházi ágyon feküdt, és végső elkeseredésében így könyörgött: "Ha van Isten, mutassa meg magát!", látomása támadt, a szoba fénnyel telt meg, és egy hang szólt erőteljes gondolat formájában: "szabad ember vagy".

 

Az Anonim Alkoholisták szerint az első lépés megtétele a legnehezebb. Be kell ismerni, hogy tehetetlenné váltunk az alkohollal szemben. Hogy életünk irányíthatatlanná vált. A gyógyulás azonban nem megy pusztán akaraterő által, mert külső segítségre, támogatásra akkor is szükség van, ha az illető belátja, hogy szakítania kell az alkohollal. Az önsegítő szervezet olyan férfiak és nők közössége, akik megosztják egymással tapasztalataikat, erejüket és reményüket azért, hogy megoldhassák közös problémájukat, és segíthessenek másoknak felépülni. Az önsegítő mozgalmak általában a résztvevők életúttörténeteiből táplálkoznak. Ezek a történetek egy "magánmitológia" részeivé válnak, mindehhez szakirodalmat kapnak, hogy saját élettörténetük elemzésekor megfelelően tárják fel a múltat, és az idősebb józanodó társak történetei segítenek az életprobléma felfedésében. A keresztény hagyományok történetei mintaként szolgálnak: például a közösségbe visszakerülő tékozló fiú története, akinek bűnbánata megfordítja sorsát. Az Anonim Alkoholisták hiteles történeteik megosztásával olyan közösséget alakítanak ki, ahol nincs mit szégyellniük egymás előtt. Minden csoportot egy már gyógyult beteg vezet. Alapvetően fontos, hogy higgyenek valamiféle náluk magasabb erőben. Az Anonim Alkoholisták nem keresztény vallásos csoport, de azt vallják, hogy egy magasabb hatalom közbenjárásával képzelhető el csupán a gyógyulás, mely spirituális önmegismerési, önfejlesztési és önépítési folyamat révén megy végbe. Nagyon fontos eleme a 12 lépésből álló, a spirituális értékeket szem előtt tartó felépülési program, ami során tapasztalataikat egymással megosztva próbálnak "csak ma" nem inni.

 

A mozgalom úgynevezett Nagykönyvében a felépülési programot összefoglaló 12 lépés a következő:

 

1. Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben, hogy életünk irányíthatatlanná vált.

 

2. Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb erő helyreállíthatja lelki egészségünket.

 

3. Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondviselésére bízzuk.

 

4. Félelem nélkül mélyreható erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.

 

5. Beismertük Istennek, magunknak és egy embertársunknak hibáink valódi természetét.

 

6. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket mindezektől a jellemhibáktól.

 

7. Alázatosan kértük őt hiányosságaink felszámolására.

 

8. Listát készítettünk mindazokról, akiknek valaha kárára voltunk, és hajlandóvá váltunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani.

 

9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk nekik, ahol lehetséges volt, kivéve, ha ez sérelmes lett volna rájuk vagy másokra nézve.

 

10. Folytattuk a személyes leltár készítését, és haladéktalanul beismertük, amikor hibáztunk.

 

11. Igyekeztünk ima és meditáció útján elmélyíteni tudatos kapcsolatunkat a saját felfogásunk szerinti Istennel, csak azért imádkoztunk, hogy felismerjük velünk kapcsolatos akaratát, és hogy legyen erőnk a teljesítéséhez.

 

12. E lépések eredményeként spirituális ébredést éltünk át, megpróbáltuk ezt az üzenetet alkoholistákhoz eljuttatni, és ezeket az elveket életünk minden dolgában érvényre juttatni.

 

E tizenkét lépcsős gyógyulási menet betöltése és a számvetés persze bármely hétköznapibb életút során is eredményre vezetne. Más függőségben szenvedők közösségei is felhasználták ezt a módszert, és gyógyulási eredményeik bizonyítják e mély értelmű üzenet hitelességét.

 

Hosszú története során az emberiség a természet tárházából nagy előszeretettel kereste ki a különböző tudatmódosító szereket, ezek közül a bor tűnik ki elsőként. Immár tízezer éve ismerjük előállításának titkát, és már megszületése is szimbolikus: jól látható az átváltozás, amint az összezúzott szemekből, abból a zavaros kotyvalékból valami csoda folytán egyszer csak színtiszta nedű válik. Amikor az ízek összeállnak, megszületik a harmónia. Az ember útjának, a bor életének is vannak korszakai, van íve. S a bor is, amint élete eléri zenitjét, beteljesedik, hanyatlani kezd. A bor spirituális tartalmakat hordoz, és az emberi pszichére gyakorolt hatásánál fogva különleges kultúrtörténeti helyet foglal el.

 

Fejlett szőlőművelés nyomaival találkozunk az óegyiptomi, óbabiloni, asszír emlékek között is. A Dionüszosz-kultusz például az ókori görög kultúrkör meghatározó eleme volt, az antik Rómában Bacchus, a mámor és bor istenének fergeteges ünnepein tömegek vettek részt.

 

A Biblia tanúsága szerint Noé szőlőt ültetett a vízözön után, majd bort készített a fürtökből. "A mértékkel fogyasztott bor a test és szív öröme, egészség a testnek és a léleknek a mértékletes ital" - áll Sirák fia könyvében. Jézus pedig az utolsó vacsora különleges pillanatában így szól: "E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre." A keresztény-keresztyén szimbolikában a bor Krisztus kiontott vérét jelképezi úrvacsorakor, illetve áldozáskor. A bor segít megnyitni a pszichét, átfűteni a szellemet, a szent italból azonban az idők folyamán, főként az ipari társadalmakban, veszélyes ellenség vált. Az élvezetek egyre inkább elvesztik spirituális jellegüket, és a mértéktelenség a betegség útjára tereli az embereket.

Nagy Zsuzsa
XV. évfolyam 12. szám

Címkék: alkoholizmus, bor

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.