Holisztika

A fizikai test ezotériája

Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt a vélt igazságokról, az axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak.


A fizikai test a tudomány által teljes részletességgel ismert, de nem található meg a tudományos kutatásokban az egyesítő kezdet, amely lehetőséget adott volna a világmindenséggel való élő kapcsolat bizonyítására, és a kutatások vég nélküli halmazait átváltoztatná egy egységes egésszé. Ilyen lehetőséget az ősi bölcsesség tanításai adnak.

 

Az ember fizikai testét vizsgálva a szervekről, szövetekről, sejtcsoportokról, sejteken belüli szervecskékről, molekulákról, atomokról és elektronhéjakról beszélünk, majd a részecskék sokaságáról a kvarkokig. Azért írtam, hogy a kvarkokig, mert a tudomány jelenleg mélyebbre még nem jutott el. Az elemek periódusos rendszerét már megismertük, de van egy másik periódusos rendszer is, amely nem az atomok súlya, hanem végső alaprészecskéik tömegszáma szerint rendezi az elemeket ugyanabba a sorrendbe. A hidrogénnel kezdődik, amelynek 18 végső fizikai részecskéje van. Az atomok szerkezete nem egészen a Bohr-féle elrendezés szerinti, magjuk inkább mértani elrendezésű, méghozzá a platóni testeknek megfelelően, amelyekben minden vonal, minden szög és minden terület egyforma. A tetraédernek négy, a kockának hat, az oktaédernek nyolc, a dodekaédernek tizenkettő és az ikozaédernek húsz felülete van. Ezt már az ókori bölcsek is tudták, és az avatatlanok elől misztériumokba rejtették. Így amikor Dionüszosz, az isteni gyermek játszik az építőkockákkal, a búgócsigával, labdázik és a tükörben nézegeti magát, a teremtés anyagi valóságát tanítja a beavatottaknak.

 

Az atomfizikusok kiderítették, hogy azok az okkultisták, akik belső látásukkal így lát ták az atomot, helyesen látták. Most pedig nézzük meg a fizikai világ alaprészecskéjét, végső atomját.
Három vastag és hét vékony vonalból áll, amelyek ellenkező irányba tekerednek az atomon belül. A spirálok kétféleképpen rendeződnek el, az egyik pozitív, a másik negatív. A képen lévő pozitív az energiát a magasabb dimenziókból, a mi esetünkben az asztrális világból kapja és irányítja a mi világunkba. Tükörképe, a negatív részecske pedig a mi síkunkból a felsőbb síkba, ellenkező irányba közvetíti azt, biztosítva az energia körforgását. A kétféle végső fizikai atom (vfa) hindu elnevezése ANU, angolul UPA (ultimate physical atom). A tudományos körök sejtik, hogy a kvarkok mögött a végső fizikai atom van, amelyet ómegarészecskének neveztek el. Amikor ezek a részecskék megnyilvánulnak, kialakulnak a fizikai világ építőkövei, amelyek önmagukban is kis univerzumok. Energia áramlik bennük, forognak saját tengelyük körül, összekapcsolódva közös tengelyük körül, valamint irtózatos sebességgel száguldanak a térben. Van saját mozgásuk és tudatuk is.

 

Nézzük meg, hogy milyenek az atomban a spirálok, ha felbontjuk azokat. Az egyik spirál a másikra merőlegesen tekeredik, ami nem véletlen. Ezzel függ össze a dimenziók működése. A hetedik spirál apró felfűzött energiagömbökből áll. Ezek a gömbök rendkívül parányiak, kisebbek, mint a legkisebb általunk ismert fizikai részecske. Amikor egy struktúra magasabb szinten létrejön, akkor az adott téren belül annak teremtője megszámlálhatatlan gömböcskét hoz létre, és akaratával fenntartja azokat.

 

A teremtő akarat a gömbön belül van, ez a gömb létezésének feltétele. A spirálban hét másodrendű spirál van, azokban hét harmadrendű és így tovább a hetedikig, a különálló gömböcskékig. Fordított sorrendben először a teremtő akarat által irányítottan a gömböcskék betöltik a teret, ahol a rendszer, így a világmindenség is létrejön. Majd a következő szint spirálja születik meg, egészen a fizikaiig. Kiderült, hogy a végső fizikai atom hármas kombinációja a kvark. Kétféle kvark van, a felső és az alsó kvark (angol jelölése u-quark és d-quark). Az u-kvark két pozitív és egy negatív végső fizikai atomból áll. A d-kvark két negatív és egy pozitív vfa-ból áll. Ez azt is jelenti, hogy egy részecske attól pozitív vagy negatív, hogy milyen végső fizikai atomok helyezkednek el benne. Két u-kvark és egy d-kvark a proton. Két d-kvark és egy u-kvark a neutron. A végső fizikai atom egypólusú erővonalai minden irányba sugároznak, de ha mágneses tér éri, akkor egy irányba kötegelődnek.

 

Végső fizikai atom

 

Vizsgáljuk meg ebből a nézőpontból a hidrogén elemet. Az alapegység 18 részecskéből áll, két háromszögbe rendeződve. Pozitív és negatív részecskék kombinálódnak, a hármas csoportok önmaguk körül is forognak, és amikor összeállnak ebbe a két háromszögbe, akkor azok közös súlypontja körül is forognak, és végül mind a kilenc ilyen részecske a közös súlypont körül forog. A vonal, amely körülveszi, az a burok, amelyben az egész mozog. A gyors mozgás kiszorítja az energiát, és a képződő fal az atomot körülvevő tér határa. Ez felel meg az elektronfelhőnek.

 

A szilárd, folyékony és légnemű halmazállapot felett még négy éteri halmazállapota van a fizikai anyagnak. A legfelső, legéteribb a végső fizikai atom. Az elemek atomjai az éteri halmazállapotban protonra, majd kettős kvarkcsoportosulásokra bomlanak. Ezt követi a hatodik halmazállapotban a kvark, majd a hetedikben a végső fizikai atom. Ha a vfa-t tovább bontanánk, 49 asztrális atom lenne belőle, és ha a végső asztrális atomot is felbontanánk, 49 mentális atommá alakulna át.

 

Valóban kozmikus igazságot mond ki az anyagmegmaradás törvénye, miszerint: az anyag nem vész el, csak átalakul egy másik típusú anyaggá, miközben energia szabadul fel. Tudjuk, hogy a Nap lát el bennünket éltető energiával, a pránával. A pránát az oxigénatom veszi fel, amely csillámporhoz hasonlóan láthatóvá válik, ha belenézünk a levegőbe, s ezt belélegezve töltődünk pránikus energiával.

 

A nyugati tudomány egyre inkább hajlik azon nézet elfogadására, mely szerint az emberi szervezet megszámlálhatatlan végtelenül kicsiny életből áll. Ezeknek az életeknek a leghatalmasabb képviselőit a fiziológusok mikrobák, bacilusok, baktériumok néven ismerik, de közülük a mikroszkópok legérzékenyebb fajtái is csak az óriásokat képesek láttatni, ami összehasonlítva a többi atomisztikusan végtelenül kicsiny lénnyel olyan, mintha az elefántot hasonlítanánk a papucsállatkához. Minden fizikai sejt élő teremtmény, amely a prána sugarával, a világegyetem életerejével lelkesített.

 

A végső fizikai atom spirális szerkezete

 

A sejt teste molekulákból áll, amelyek beépülnek, majd kilökődnek, belélegződnek, majd kipréselődnek, mialatt a sejt lelke megőrződik, változatlan marad az állandó anyagcsere ellenére is. Ezek a végtelenül parányi életek keringenek a szervek fonataiban, behatolnak a sejtekbe, az ember pszichikai erői állandó hatásainak  alárendelve, amelyek negatív vagy pozitív hatással itatják át őket.

 

Megállás nélkül ontjuk magunkból ezen életek millióit, amelyek pillanatok alatt bekerülnek a környező természetbe, kisugározva azokat az energiákat, amelyeket a mi szervezetünkben fejlesztettek ki. Ily módon azokat a tulajdonságokat, amelyeket szervezetünk lelki erejéből merítettek, azoknak az új organizmusoknak adják át, amelyekbe beköltöznek, és így terjesztik a felvirágzást vagy a pusztítást; vagyis a környező világ fejlődését, épülését vagy rombolását szolgálják.

 

A mikrobák, amelyek benépesítik az emberi testet, „teremtőkre” és „pusztítókra” oszlanak. A mi emberiségünkben az emberi élet első felében az első csoport, míg a második felében a második csoport fölénye érvényesül, aminek következtében az emberi test 35-40 éves kora után először lassú, majd egyre fokozódó pusztulásnak indul.

 

Szervezetünkben a sejtek azon tevékenysége, hogy kiválasztják a vérből azt, ami működésükhöz szükséges, nem más, mint tiszta fizikai tudat. A fizikai test halála akkor következik be, amikor az eltávozó fizikai energia, amely a végtelenül kicsiny életeket irányította, ezeket szabadjára engedi, mindegyiket saját kedve szerint. Akkor a végtelenül kicsiny életek, melyek a továbbiakban nem függnek egymástól, szétszóródnak, és bekövetkezik az, amit a fizikai test bomlásának nevezünk. A test a senki által sem irányított végtelenül kicsiny életek körforgásába kerül, és alakja, amely a tervszerű arányok következménye volt, szétbomlik, elpusztul a kis életek egyéni energiáinak nyomása alatt.

Dr. Bíró Dénes
XVI. évfolyam 10. szám

Címkék: a fizikai test ezotériája, ezotéria

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.