Holisztika

A földsugárzások hálórendszerei

A sugárzások mindenütt ott vannak, csak tőlünk függ, hogyan rezonálunk velük

Az emberek csak rái és fizikai szervei meghatározott fajta hullámú rezgéseket bocsátanak ki, amelyek, ha nem tiszták, akkor a Föld viszonylag homogén elemi sugárzásaival összeütközve állóhullámokat hoznak létre. Utóbbiak érzékelhetők valójában „ f ö l d s u g á r z á s - ként”.


A legnagyobb méretű csillag alakú Ley-hálózat részlete

 

A földsugárzások érzékelésének gyakorlata

A Föld energiarendszere sem tiszta, hiszen az emberiség évezredek óta létrehozott pozitív és negatív energiáit összegzi, tükrözi, ez is szerepel az interferenciák minőségében. Ezek az állóhullámok az egyén körüli tér zavaró módosulásainak jelei elsődlegesen. Azután ez a saját maga által létrehozott zavaró módosult tér visszahat az egyénre és a környezetében lévőkre is. Miután a külvilág rezgései miatt a szervezet megzavart alapregulációjára folyton az a feladat hárul, hogy visszaállítsa a belső egyensúlyi állapotot, ez folyamatos stresszt eredményez. A sugárzások mindenütt ott vannak, csak tőlünk függ, hogyan rezonálunk velük.

 

A sugárzások nem valós hullámok, nem a jelenben jönnek létre (!), hanem egyfajta „tudati tér”-képként léteznek. Ahogy változik tudatállapotunk, úgy változik egyéni „tér”- képünk is.

 

Harmónia a környezettel

A sugárzások olyan mértékben hatnak az egyén energiarendszerére – és ezáltal egészségére –, amennyire harmóniában van saját magával és a környezettel. Ha valaki helyes módszerekkel változtat negatív érzelmein (harag, gőg, irigység, mohóság, nem-tudás), akkor az eddig rá káros sugárzások hatása gyengül. Az ún. védelmi rendszerek hatása korlátozott, vagyis az egyéntől független védelmi rendszer nem működik. Mindig az egyensúlykeresés, a harmónia a környezettel a kiindulópont. Ez a külvilág felé való nyitással kezdődik, a felsőbb szintű ismeretek befogadásával. Ha az illető egója bezárkózik, akkor nem segíthet rajta külső, tőle független próbálkozó. A külvilágra való nyitás, bizalom esetén is csak akkor segíthet valaki magán vagy másokon, ha magas szintű beavatási és ezzel meditációs rendszer van a birtokában, ugyanis a főleg asztrálsíkra (érzelmi síkra) ható földsugárzások rezgései meditációkkal, különleges mantrák vibrálásával lecsillapíthatók.

 

 Legnagyobb hiba az, ha a radiesztéta a saját tudatállapota szerint mér és  nem az ott lakók szerint

 

A külvilággal az ember az öt érzékszervi tudata által van kapcsolatban, azok által fogja fel és értékeli az abból származó ingereket. Ez nem egyirányú folyamat, az érzékelés minősége visszahat a külvilágra. Valójában mindenkinek el kell végeznie a saját maga „szertartását az elemek tisztítására ahhoz, hogy biztonságos és barátságos helynek tartsa bolygónkat, és jól érezze magát rajta. A szívcentrumában igazi isteni kapcsolattal rendelkező szellemiség pozitív, tiszta gondolatai és érzelmei az anyagba sűrűsödött elemeket is tisztává teszik az egyén számára.

 

Az elemekhez tartozik egy gondolati és érzelmi anyag a taoista, a védikus és a buddhista hagyományok szerint is. Gondolataink és érzelmeink hatnak a testünket és a világunkat alkotó öt elemre. Az adott elemekhez tartozó pozitív tulajdonságok, erények fejlesztése mentál- és érzelmi szinten, továbbá megvalósításuk fizikai szinten azokat harmonikus szerkezetbe rendezik, míg a negatív, ártó gondolatok azokat „szétrázzák”. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2011. január, „Az ember mint egykristály” c. cikket!)

 

A földsugárzások formájában tulajdonképpen a nem rendezett állapotban lévő anyag negatív energiái hatnak viszsza károsan. Például a föld elem az összetartó erő szimbolikáján keresztül fizikailag a lények szilárd vázát adó csontrendszert jelképezi. Az ehhez tartozó pozitív tulajdonság a rendíthetetlenség, míg ennek negatív oldala a határozatlanság, a tartás elvesztése, vagy éppen a túlzott makacsság, merevség (ekkor törik a csont!). Az anyag rendezettségének, tisztaságának különböző fokozatai lehetnek. A védikus hagyomány szattva (tisztaság), radzsasz (erőszakosság) és tamasz (lustaság) minőségei ezt fogalmazzák meg alapszinten. A bolygók tulajdonságait a különböző elemekkel való kapcsolatukon keresztül is csoportosítják, így azok jelentéstartalmai is segíthetnek nekünk az elemek ismeretében és tisztításában. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2010. szeptember, „Kristálytan I.” c. cikket!)

 

 

A Hartmann-sávok rendszere

A Hartmann-sávoknak nevezett, tulajdonképpen a föld elem rezgésével megegyező  sugárzásfajtát a mai „bedugult” gyökércsakrájú ember hozta létre tudatállapotával. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2011. december, „Állapotfelmérés az emberi energiarendszerben” c. cikket).

Az emberek csakrái és a fizikai szervei meghatározott fajta hullámú rezgéseket bocsátanak ki

 

Elgondolkodtató, hogy miért terjedt el a Hartmann-sávok közötti 2,5 méter körüli érték a radiesztéta közgondolkodásban. Ez egyrészt egy átlagos tudatszintre, gyökércsakra- tisztasági fokra utal, másrészt a radiesztéta-tanfolyamokon részt vevők ráhangolódva az oktató által közölt információkra, aszerint kezdenek érzékelni. Nagyon könnyű túltenni magunkat ezen az merev, korlátozó hiedelmen. A radiesztéta kérdésfeltevéssel kezdi az érzékelést, tehát ezentúl úgy teszi fel a kérdést, hogy „X. Y. szempontjából kívánok Hartmannsávot érzékelni”. Vagy hogy a Hartmann nevet is kiküszöböljük és pontos rezonanciára hangolódást kapjunk: „X. Y. szempontjából, az első csakra rezonanciáján (vagy a föld elem rezonanciáján) kívánok érzékelni.”

 

További tévedések is lehetnek a Hartmannzónák érzékelésénél. Legnagyobb hiba az, ha a radiesztéta a saját tudatállapota szerint mér és nem az ott lakók szerint. A legbetegebb, esetleg daganatos családtagra külön kell figyelni. Egy daganatos tudatállapota szerint akár 80 cm-ként is lehet Hartmann-sáv, ki sem lehet fektetni ebből. Tehát keresni kell vízérközepek szerint egy „lyukat” és oda fektetni a beteget. Így szervezete valamennyire képes pihenni, regenerálódni, legalább a víz elemű földsugárzások okozta stressz csökken. Ezek szerint a felmérést célszerű a vízerek érzékelésével kezdeni.

 

A föld elemű Hartmann-zónák a beteg számára eltávolodnak és legyengülnek a gyökércsakrát nyitó energetikai kezelés hatására, főleg ha az vezetett tudattisztító meditációval történik, nem kézrátétellel. További feltétel, hogy magas szintű beavatkozási képességgel rendelkezzen a terapeuta, és a beteg is nyitott legyen rá. A Hartmannsávokat nem célszerű bejelölni a szobában, hogy akadálytalan legyen a tudati változás. Lehet, hogy néhány nap múlva máshol érzékelhetők, különösen a nem beavatott, asztrál- és kozmikus hatásokra (telihold, különleges bolygóállások, napkitörés stb.), valamint időjárási frontokra változó tudatállapotú radiesztéta számára, aki által mértek igazságtartalma csupán 20-30 százalék.

 

A Hartmann-sáv erősségeloszlása a szélesség függvényében

 

Helytelen elképzelés, hogy olyan hálószobát jó építeni, ahol a falakban vannak a Hartmannsávok, mert ez a megoldás fel sem tételez változtatási lehetőséget. Azt is sugallja (hibásan), hogy a sávok közötti területen nincs káros sugárzás. Nem veszi figyelembe az állóhullámoknak azt a természetét, hogy két megfigyelt hullám között fele távolságban találunk egy félerős hullámváltozatot, majd a két a negyedelő távolságban egy-egy negyederős hullámot. Utóbbiak között tovább felezve egy-egy nyolcaderős hullám érzékelhető stb., melyeket gondolatban váltott érzékelési küszöbbel lehetséges felfedezni. Ebből következik, hogy nincs sugárzásmentes terület.

 

 

A föld elem pozitív sugárzása

Az egészségre ártalmas (patogén) vagy negatívnak nevezett sugárzások gyengítik az energiarendszert. Ugyanakkor vannak auranövelő, egészségesítő, pozitívnak nevezett sugárzások is. A pozitív-negatív arány az egyén tudatállapotától függ. A Curry-sáv a Hartmann-vonal negatív jelentésével szemben pozitív, auranövelő sugárzásfajtát jelent, úgy, hogy a Curry csomópontjai megegyeznek a Hartmann-sugárzás csomópontjaival. Nem oltják ki egymást, mert más dimenziórezgésen (más frekvencián, illetve más energiaablakban) sugároznak.

 

A Curry-sáv elnevezést a német szakirodalom szerint a 2,5 méteresnek tartott Hartmann- vonalak majdnem észak-dél, kelet-nyugat irányultságú sávjaira kb. 45 fokos szögben futó vonalaira használják. Amennyiben egy meditáló személy szempontjából a gyökércsakra tisztulása következtében az előbbiek szerint a negatív sávok távolodnak és gyengülnek, úgy ennek arányában a Curry-sávok közelednek egymáshoz és erősségük nő. Az adott elemen szinte kifényesedik a földfelszín az illető szempontjából.

 

 A főleg asztrálsíkra (érzelmi síkra) ható földsugárzások rezgései meditációkkal, különleges mantrák vibrálásával lecsillapíthatók

 

Érdekes, hogy pont a 2,3-2,7 méter sávtávolság környékén a pozitív auranövelő Curry- és a negatív auracsökkentő Hartmann-sávok abszolút értéke megegyezik, +1-nek és –1-nek is kinevezhetjük a sávközepek nagyságát.

 

A –1 erősségű sávok 3-4 méteres sávtávolságtól felfelé eltűnnek, és már csak a félerős állóhullámok és az annál kisebbek jeleznek egy adott személy számára. 8-10 méter sávtávolság felett a félerős vonalak, 20 méter sávtávolság felett a negyederős sávok is eltűnnek. És így tovább, egészen a teljes önmegvalósításig. Ugyanakkor a föld elem pozitív állóhullámainak, a Curry-sugárzásnak a visszatükröződései ugyanilyen arányban nőnek: +2, +4, +8 stb. értékeket is felvehetnek a kettes számrendszer szorzójának megfelelően. Az állóhullámok nagysága a tapasztalatok szerint csak meghatározott értékeket vehet fel, átmeneti energiaállapot nincs (!). Ugyanúgy, ahogy a kvantumfizikában egy legkisebb energiaátmenet többszörösét lépcsőszerűen vehetik csak fel a részecskék, ezért például az atommag körül is csak az elektronhéjak meghatározott energiaszintjén tartózkodhatnak.

 

Az átlagosan 30 centiméter szélességűnek mért Hartmann-sáv közepén haranggörbeszerűen a tetőponton találunk egy 5 centiméter szélességű legerősebb sugárzást, melyet a könnyebbség kedvéért –1-es erősségű sugárzásnak tekinthetünk. A 30 cm-es haranggörbe két oldalán ehhez képest –1/16-od sugárzás mérhető, ami az átlagradiesztéta mérési küszöbének tekinthető. Aki a Hartmann-sávot 25 cm szélesnek érzékeli, annak az érzékenységi küszöbe –1/8-ad erősségre állt be a tetőponthoz képest (lásd az ábrát az előző oldalon!).

 

Az eszközzel mérő radiesztéta esetében, ha saját érzékelési küszöbének megfelelő erősségű energiafelülettel találkozik használt eszközén keresztül, akkor a tudatalattijában letárolt információ szerint izmai megrándulnak, és a mozdulat kinagyítására alkalmazott pl. lengyel pálca befelé fordul. Azonban, ha a begyakorolt sugárzáserősségnél gyengébb vagy akár sokszorosan erősebb (!) energiatérrel találkozik a mérő személy, mivel nem talál ezzel egyezést, nem képes azt érzékelni, kijelezni. A testérzettudattal, tenyérrel, ujjbegyekkel végzett érzékelés jelez olyan energiatereket is, melyek eszközzel általában nem mutathatók ki a méréstechnikai hiányosságok miatt.

 

A vízérsugárzások természete

A vízerek két fő fajtája különböztethető meg. Az egyik a föld alatt szinte patakként folyó, kanyargó vízér. Ez a ritkább eset. Főleg hegyes, dombos vidékre jellemző. A vízerek másik fajtája főleg síkvidéken, a nagy folyók több ezer éves felszínt alakító munkája következtében jött létre. Akár 10-12 réteg is kialakulhatott úgy a felső 100 méteres földszelvényben, hogy vízzáró, agyagos rétegek között vízáteresztő, homokos, kavicsos rétegek váltogatják egymást. Nem mindegyik vízérréteg telített, ezek adott időszakban inaktívak is lehetnek. Ezért a gyakorlatban 4-6 rétegből felverődő vízérsugárzás érzékelhető a felszínen, melyek iránya égtájtól függetlenül a legkülönbözőbb lehet. Egy-egy réteg több száz méteres körzetben (sőt alföldi vidékeken 10 km-eken keresztül) viszonylag homogén felépítésű, a felszíntől való mélysége és a vízáteresztő képessége keveset változik. Gondoljunk a gémeskutakra: szinte bárhol leásnak, néhány méter mélyen vizet lehet találni. Ilyenkor ugyanabban a rétegben a folyás (vagy inkább szivárgás) irányának megfelelően akár 100 métereken keresztül is viszonylag egyenes, párhuzamosan futó, 4-6 méterenként ismétlődő, vízér jellegű sugárzásokat érzékelhetünk a felszínen, az átlag-tudatállapot szerint.

 

 A természetes erózió által alakított sziklák pontosan az erőközpont közepén állnak

 

Azzal kezdjük a vízérre való hangolódást egy adott helyszínen – akárhányadik emeleten is vagyunk –, hogy a földszinttől lefelé gondolatban megkeressük a legmagasabban húzódó aktív vízérréteget. Ez általában a legerősebb sugárzású is. Nyilván a pillanatnyi égi asztrál planétaállások, a rétegek víztelítettsége és az érzékelő személy érzelmi tisztasága, tudatállapota is befolyásolja a kapott eredményt. A felszíntől lefelé 10-20 méter távolságban fekvő rétegek sugárzásának erősségéhez képest a 30-40 méter mélyen lévők fele akkora intenzitásúak, az 50-70 méter közöttiek harmad-negyed annyira erősek, míg a 100 méternél mélyebbek elhanyagolható mértékben érzékelhetők a felszínen. A mért két-három legerősebb rétegből felverődő középvonal-sugárzást a padlón papírcsíkokkal megjelölve, némi ráhagyással keresünk egy fekvőhelynyi területet. Előfordul olyan eset, hogy ennél csak kisebbet találunk, ekkor a leggyengébb vonalat figyelmen kívül hagyjuk.

 

Szokásos a vízerek széleire ráhangolódni, azonban jobban járunk, ha két mérés helyett a vízérközépre összpontosítunk. Aki eszközzel érzékel, az a sokak szerint ajánlott napi tizenöt perces mérési időt így kevésbé használja el. Másrészt a vastag falak sugárzásából adódó, vízérrel könnyen összetéveszthető rezgésnek nincs középvonala, így elkerülhetjük ezt a fajta tévesztést. Amennyiben a falakkal gyanúsan párhuzamos sávokat érzékel vízérként a felmérő személy, akkor ezeknek nincs is középvonaluk, ugyanakkor a fal felé erősödnek. Ebből kiderül, hogy ún. falsugárzással van dolgunk. A falsugárzás miatt egyébként célszerű legkevesebb fél, inkább 1 méterre tenni a fekvőhely fejrészét a faltól.

 

A vízérnek az a különleges tulajdonsága, hogy a vízérközépben ugyanabban a vonalban található a pozitív és negatív összetevő is! Amikor valaki a tenyerét a középvonalba teszi, egy meleg érzés a pozitív, auranövelő összetevőt mutatja, egy zsibbasztó, szurkáló, hideg érzés pedig a negatív összetevőt jelzi. Az egészségre károsító hatás, vagyis a zsibbasztó érzés a vizsgáló személy tudattisztaságának növekedésével csökken. A felmért helyiségben alvó személy vagy az erre nyitott családtag tenyerét a vízérközepekbe téve, saját érzékenysége és energiaállapota szerint a vízerek erősségét összehasonlíthatja, és ezzel biztosíthatja a 2-3 legerősebb sávból való kifekvést. Továbbá ezzel ellenőrzi is a radiesztéta által felmért sugárzások valódiságát!

 

 

A tűz és levegő elem sugárzásainak mérése

Ezután a kb. 4 méterenként elhelyezkedő magma- vagy tűzérsáv rezgéseire hangolódunk az ott lakó köldökcsakra vibrációjára gondolva, azzal egyezést keresve. Ezek a sávok csak 5-10 centiméter szélesek, de elég erős hatásuk van arra, akinek a tűz elemmel konfliktusa van. A tűzérsávok téglalapja a pontos földrajzi irányoktól a tapasztalat szerint 15-20 fokot eltér, bár ez is lehet tudatállapot-függő.

 

Végül a levegő elemmel, vagyis a szívcsakra rezgésével keresünk egyezést szintén a középvonalakra kérdezve. Nagyobb méretű lakásban már valószínűleg találunk egy 1-1,2 méter széles Ley-vonalat. Ha ez töltő típusú, akkor is érdemes elkerülni, mert az ott fekvő tudatállapota szerint valamely planéta-összetevő lehet negatív hatású. A hálózat csillag alakú felépítése miatt (lásd később!), ha egy központ közel esik a lakáshoz, nyilvánvalóan több vonal áthalad rajta. A legkisebb hálórendszert alkotó, egymástól kb. kétszáz méterre található központokból nyolc irányba kiáramló 1 méteres sávok között további félnegyed- nyolcad erős vonalak is kiindulnak, mely 20-40 centiméter szélességűek csupán. A gyakorlatban azonban csak az 1 méter széles szívó típusú Ley-vonalak okoznak fél-egy-két év alatt levegőelem- hiányt, azaz pánikbetegséget, meridiánblokádok kialakulása miatt a mellkasban és a karokban.

 

Tulajdonképpen bármelyik elemi földsugárzási fajta a lábon, a karokon és a testen gátolja az energiafolyamatokat. Az asztrálsíkon a nádi áramlásokat akadályozzák, ezzel az adott magasságú csakra beszűkülését okozva, az étertestben pedig a szervi meridiánkeringést blokkolják. Ennek fizikai jele a bőr alatti érzékeny pontok megjelenése, illetve a bőrfelszínen pigmentfoltok, szemölcsök kialakulása, melyek jelzik, hogy a negatív információktól meg akar szabadulni a szervezet. Csupán egyszerű rátekintéssel a bőrfelületi jelekből kiderül a földsugárzásokkal való viszonya valakinek.

 

 

A törésvonal- és az érctelérsugárzás

Az egyéb negatív sugárzások közé sorolhatjuk a törésvonal-sugárzást. Ez valójában nem elemi szintű földsugárzás, mint az előbb említettek, inkább struktúrasugárzásnak (formától és anyagtól függő sugárzásnak) fogható fel. Földrengéskor, ahol a földkéreg elreped, a két egymástól eltolódott vetődés élénél mérhető ilyen sugárzás. Fiatal gyűrt lánchegységek lábánál is megtalálható, valamint vulkanikus területeken. A törésvonalsugárzások viszonylag ritkák, alföldi sík területeken szinte kizártak. Mégis összetéveszthetők technikai sugárzásokkal, például panelház esetén két panel illeszkedésénél keletkezett sugárzó él is hasonló rezgés, de ilyenkor hatásuk lényegesen kisebb.

 

A templomépítők a hagyományok szerint korábban titkos építészeti és szellemi tudással rendelkeztek

 

Az érctelérsugárzások is anyagszerkezeti sugárzások, és nem földsugárzások. A telér keskeny tábla vagy lencse alakú ásványtömeg, melynek anyaga az anyakőzettől eltér. A telért kitöltő anyag minősége szerint megkülönböztetünk kőzettelért, ásványtelért és érctelért. Amikor még a bányászat a felszínhez viszonylag közeli járatokat volt csak képes kiépíteni, legfeljebb 30-50 méter mélységig, radiesztéziás módszerekkel keresték meg az ércteléreket. Főleg rezet, aranyat és ezüstöt bányásztak ilyen módon már a római korban, de a középkori Magyarországon is. Ebből következtethetünk, hogy természetes érctelérsugárzással igencsak kevéssel találkozhatunk. Mesterségessel annál inkább, épületek fémszerkezetei, vasbeton gerendái és egyéb fémcsövek képében. Ha felszín felettiek, akkor ezek még struktúrasugárzók is lehetnek, oldalirányban sugározva.

 

A Ley-vonalak rendszere

A Ley-vonalak csillag alakú találkozási központjainak a rendszere felépítésben és feladatkörben is eltér a többi sávrendszertől, bár az egyén tudatállapotával ugyanúgy kapcsolatban van. A föld, a víz és tűz elemek az előbbiek szerint a Föld egész területén egy egységes, homogén felületet, sugárzó mezőt képeznek, míg a Ley-vonalak eredetileg is hálót alkotnak, levegő elemmel táplálják a talajt, a növényi világot és a lényeket. A Föld energiaáramlásának rendszerébe az embernek harmonikusan kell beleilleszkednie építményeivel és szokásaival. Erről szól az indiai vaszati és a kínai feng-shui ismeretanyaga.

 

A legnagyobb Ley-hálórendszer a Föld északi és déli földgömbjén szimmetrikusan 3000- 4000 kilométerenként található csillag alakú központokból áll. Ezekben feltűnő erősségű elektromágneses és egyéb energetikai anomáliák (eltérések) léphetnek fel bizonyos kozmikus hatásokra, például fokozott naptevékenység, különleges bolygóállások asztrálsíkon létrejövő háborgásai által.

 

Ilyenek a Bermuda-háromszögben történt eltűnések esetei, olyan fényjelenségek, melyeket egyesek ufóknak tulajdonítanak ezeken a helyeken, továbbá a nagy földrengéses területek is idetartoznak (a marokkói Agadír, Irán, Dél-Kína, Szt. András-törésvonal). Csernobil környékére is esik egy hálózati csomópont. Ugyanakkor ezektől a negatív előjellel emlegetett helyektől nagy pontossággal azonos és arányos távolságban találunk spirituális töltésű, sok ezer éves építészeti emlékeket, mint a stonehenge-i kőkör vagy az egyiptomi és más piramisrendszerek. A legnagyobb méretű, legszélesebb vonalakból álló rendszerhez csatlakozva megtaláljuk ennek kicsinyített változatait még négy fokozatban.

 

A legkisebb, hozzávetőlegesen kétszáz méteres csillag alakú központ távolságú Leyvonal- rendszer egymásba illeszkedő összekötő vonalai 1-1,2 méter szélesek, melyek teliholdkor háromméteresre nőnek, ugyanakkor a középvonal erőssége az átlaghoz képest 25-30-szoros lesz. A nagyságban következő 15-20 kilométeres központ távolságú rendszer alapban 3 méter szélességű vonalakkal rendelkezik, míg az 50-60 kilométer központ távolságú rendszer 5 méteres vonalszélességű alaphelyzetben. Utóbbi központra példa a mindszentkállói Kőtenger híres hatágú virágszirom formájú képződménye. A két utóbbi rendszerre épültek az ismert Kárpát-medencei kunhalmok. Az 1900-as évek elején a kunhalmok rendszerében mintegy négyezer, általában sík vidéken létrehozott halmot számláltak meg.

 

A Bakonyban található erős Ley-centrumban kialakulóban lévő 8 méteres  átmérőjű szikla, mely néhány tízezer év múlva hasonlítani fog a  mindszentkállói hatágú virágszirmot formázó sziklaegyüttesre (A szerző felvétele)

 

A földrengéses területeken az emberiség összegzett tudatállapota következtében a föld elemmel való összeütközés jelenik meg fizikai síkon. Ennek a pozitív változatát egy indiai spirituális iskola úgy fejezi ki: „Ahol a shaktik vannak, ott nem remeg a Föld.” A shaktik az isteni erővel teljes női istenségek, akik lecsillapítják az elemek háborgásait. Ők a földtörténet bizonyos korszakaiban valóságos személyek. A Ley-hálórendszert a levegő elem képviselőjeként fogjuk ugyan fel, mégis a környezetben a fizikai síkon például a földrengéseket bármelyik elem háborgása létrehozhatja, gondoljunk például a tűzhányókra.

 

A Ley-vonalak rendszere a jelek szerint akár több tízezer év óta állandó. Például a nagyobb központokban megfigyelhető, a természetes erózió által alakított sziklák pontosan az erőközpont közepén állnak. Valószínűleg ezt a jelenséget utánozták a megalitikus korban vagy korábban az akkori ember által a különleges kisugárzású helyekre szállított kőtömbök is. A korai ember tudatában volt ennek az erőnek, melyet felhasznált szellemi és fizikai jólétének javára.

 

Az 1800-as években már nem találunk ilyen összefüggést. Úgy tűnik, ez a tudás akkor „ment ki a divatból”, vagyis az építők ekkor vesztették el ezt a tudást. A templomépítők a hagyományok szerint korábban titkos építészeti és szellemi tudással rendelkeztek.

 

A Ley-centrumok és az azokat alkotó Ley-vonalak elősegítik a szellemi világgal való kapcsolatfelvételt, a látomásokat. Ezeket a vonalakat a tündérek útjának is tartották a középkorban. Így az emberek igyekeztek elkerülni az esetenként különleges fényjelenségeket mutató területeket, hogy ne zavarják meg a gyorsan repülő tündéreket, illetve az egyes pontokon az alsóbb világokba nyíló kapukon közlekedő manókat.

 

A Ley-vonalak újrafelfedezése 

A Ley-vonalak újrafelfedezése – legalábbis Európában, mert ez a tudás Kínában a feng-shui-ban fennmaradt – 1921-ben történt Angliában. Alfred Watkins fényképész és amatőr archeológus egy domboldalon állva megfigyelte, hogy az elé táruló széles horizontú területen egy vonalba esett több falu templomtornya és sok más fontos tereptárgy. Ezután évekig kutatta ezeket az összefüggéseket a brit szigeteken bőséggel található, főleg megalitkori kőkörökkel, állókövekkel (cromlech, menhir, dolmen és trilit) és régi épületekkel kapcsolatban. Miután egy adott környék helynevei sokszor -leight vagy -ley végződésűek voltak, ezért Watkins a „Leyline” kifejezést választotta az erővonal nevéül.

 

A levegő elem erővonalának nálunk elterjedt Szent György-vonal elnevezése valószínűleg az Erdélyben található, Szent György kezdetű falunevekből ered, melyek tíz kilométereken keresztül egy vonalban fekszenek. Általánosságban bármelyik szent nevével kezdődő vagy például a „-halom”, vagy „-szikla”, vagy „-kő” kifejezést tartalmazó falunév, földrajzi helymegjelölés összefüggést mutat a terület energetikai jelentőségével.

 

A csillag alakú hálórendszer óriási kiterjedése miatt egyes kutatók csak részleteket tudtak belőle felfedni. Elsősorban a rögtön szembeötlő egyenes vonalak a feltűnőek, az ezekbe becsatlakozó sugárirányú oldalvonalakat sokszor a terep és a környezet sajátosságai nem rögtön mutatják. Ezért terjedhetett el a tíz kilométereken át tartó egyenes vonalak elképzelése, mely bizonyos szakaszokra igaz is.

 

Ki tudja miért, csak Magyarországon terjedt el, hogy a Szent György-vonal pozitív töltésű, a Ley-vonal pedig negatív hatású. Pedig mindkét elnevezés ugyanazt a hálórendszert jelenti, egymással egyenértékű, szinonim fogalmak. A Ley-vonal a Szent György-vonal angol megfelelője. Legfeljebb kiegészítésként töltő vagy kiáradó (jang típusú), illetve szívó vagy befogadó jellegű (jin típusú) vonalról beszélhetünk. A kétféle központtípus egymáshoz csatlakozása által valósul meg az energia keringése a hálózatban. Nem egyértelmű a töltő vonal gyógyító és a szívó vonal betegítő hatása. A töltő Ley-vonal tartalmazhat valaki számára negatív összetevőt is, míg a szívó Ley-vonal is pozitívat, az adott személy levegő elemmel való konfliktusa függvényében.

 

A földsugárzásokkal kapcsolatban is egyfajta semlegessé válás a cél. Akár a védikus, akár a buddhista hagyományban ezt a „túlpartra jutott” állapottal szimbolizálják. A semleges állapotban az elemek harmonikus egyensúlyban vannak a szervezetünkben. A dolgok nem eredményeznek az életünkben kilengéseket sem pozitív, sem negatív irányba, a derűs középpontban tudunk maradni minden helyzetben. Ez a belső semlegesség lecsillapítja a környezetünkben a földsugárzások interferenciáit.

Majoros János Károly
XVIII. évfolyam 8. szám

Címkék: energiarendszer, ezotéria, földsugárzások, Hartmann-háló, Ley-vonalak

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.