Holisztika

A harag

A gyerekes tehetetlenség, csalódottság, méltatlankodás fedőérzete

   


 

Bár a harag hozzátartozik az emberi természethez, csak pró és kontra lehet szólnunk róla. Alapvetően indulati életünk szerves tartozéka, s mint ilyen, már egészen kicsi gyermekeknél is felüti a fejét, olykor megdöbbentő erővel. A nemtetszéstől, elkedvetlenedéstől a dühkitörésig és a gyilkos lendületig tartó íven fut energetikájának pályája.

 

Megszemélyesítésére is bőven találunk példát mind a mitológiában, mind a Bibliában. A görög mitológiában az Erinnüszök a haragvók. A három nővér a folyton üldöző, a rosszakaró és a bosszulva gyilkoló. Általában fekete vadásznőknek ábrázolták őket, villogó szemmel, tüzes gesztusokkal, hajukban és derekukon kígyókkal, kezükben fáklyákkal és kígyókból font ostorral. De a vészes viharfelhők megtestesítői is, a fejük körül cikázó villámokkal. Minthogy a felhők a földről felpárolgó vizekből jönnek létre, fekete palotájukat az alvilág bejáratához közel helyezték el. Mint a föld és az éj lányai, Hadésznak és Perszephonénak a szolgálatában álltak.

 

Hasonlóan beszédes és gazdag képi tartalommal felruházott az egyiptomi Szahmet: oroszlánfejű és női testű alak, a memphiszi Ptah felesége és Ré lánya. Óriási erejével minden bűnnel és gonoszsággal szembe tud szállni.

 

A Biblia haragvó istene sem csupán egy antropomorf érzéstől vezérelt lény, hanem az erkölcsi világrendet helyreállítani akaró fenyítés. De a félelmetes erejű haragtól megmozdul a föld, megrendülnek a hegyek. Pusztító árként ömlik a világra. A szelíd Krisztus is korbáccsal kergette ki a kufárokat a templomból. De mi, emberek is megmutathatjuk haragunkat hasonló fékeveszett indulatban.

 

A nyelvi kifejezés kiterjedt arzenállal jeleníti meg a harag különös természetét: a harag felgerjed - keserűen háborog - a megháborodott ember eszét veszti - a dühkitörés vulkánszerű - egy fokon túl áradása feltartóztathatatlan.

 

Fiziológiai tartozékai közül a toxikus hatás a legkiemelkedőbb. A hosszadalmas fortyogás valósággal megmérgezi a lelket és a májat. Az irigységtől elsárgultak leszünk.

 

Általában a veszteség, valamiféle sérelem, féltékenység, igazságtalan bánásmód vált ki jogos felháborodást. Ám amikor annak az aktuális időben való kezelése, levezetése nem sikerül, nem jön létre, akkor tokosodik be a lélekbe megbetegítő indulatként. Ez a kontra a szemléletünkben, a fejtegetéseinkben: A haraggal az egyik legnagyobb baj, hogy nem ott és akkor éljük meg, amikor és ahol keletkezett. Mert ilyenkor az energiája meglapul és váratlan helyzetekben újból elő-előtör, de akkor már senki nem érti a hevességet.

 

Összeférhetetlen testvéreknél kihámozható az inveterálódott eredendő testvérféltékenység. A mama szeretetének megoszlása, az apai elismerés eltérő mértéke engesztelhetetlen gyűlöletté képes fajulni az évtizedek során. Vannak helyzetek, amikor életük végéig nem állnak szóba egymással testvérek, közeli rokonok. A haragnak ez az energetikája, hogy eredeti tárgyától függetlenül is öröktűzként képes lobogni, valóban félelmetes. Ingerelhető, könnyen kiváltható és öngerjesztő jellege pillanatok alatt egekig srófolódik. Erre a nem felejtő jellegére a Tao-te King is utal: Mikor a harag elapad, emléke mégis megmarad. / Csak a töretlen béke jó (79. vers).

 

És mi a pró a haraggal kapcsolatban? Ha jogos sérelemre, adekvát módon, a megfelelő időben és helyen "tör ki".

 

Ám ez az, ami legritkábban alakul így. Például a gyerekek a dühöngő szülő megfékezésére nyilvánvalóan képtelenek. Repertoárjukban a "ne haragudj!" kérés szerepel és emellett haragjuk elfojtása. És ez az elfojtott harag munkál tovább a lélek mélyén, mígnem bosszú, gyűlölet, gonoszság, gonoszkodás, ingerlékenység, lobbanékony viselkedés, olykor bűnözés válik belőle.

 

A gyászmunkának is fontos részét képezi a harag feldolgozása.

 

Elizabeth Kübler-Ross munkásságából jól ismert az öt stádium: tagadás, elutasítással és izolációval; düh, harag; alkudozás; depresszió; elfogadás, belenyugvás.

 

Ezek a szakaszok jól mutatják az érzelmi birkózást, amely lényegében a fájdalom feldolgozásának folyamata és menete.

 

Helyesebb a feldolgozást fókuszálnunk, mint az indulatok uralását, mert ha túl erőszakosan törünk az önuralomra, ellenhatásként kialakulhat a harag álarcos működése. Ilyenek a tonnányi testsúly. Az avatatlan szem az áradó kedélyt látja a kövér emberekben. De mázsán felül az indulat is jól látható, ahogyan konokul cipeli a rárakódott mérget, mint állandósult neheztelést. Az ilyen ember a maga számára is megközelíthetetlen, de a kommunikációjában másokat is eltávolít. A vele való beszéd énközlés helyett jobbára: ítélet, kritika, elmarasztalás, szemrehányás, méltatlankodás, gúny, fenyegetés, bűntudatkeltés, kioktatás, prédikálás burkolt és kevésbé burkolt formában.

 

Akik mélyen elfojtják szomorúságukat és haragjukat, azok "akaratuk ellenére" romboló kapcsolatokat építenek ki. Így munkál a harag álarcban. Ugyancsak megfigyelhető, hogy a haragra gerjedés és a depresszióba süppedés ugyanazon kontinuum két vége.

 

Nehezítő tényező a bűntudat-önutálat-harag triász: legjobban ez az incesztust elszenvedőknél látható, hiszen valóban bűnrészesek, cinkosok a történetben, még ha áldozatnak is érzik magukat; és ez az elfogadása az elfogadhatatlannak önmegvetéssel is társul.

 

Ha az ember az agresszorral azonosul, vagy ugyanolyan gazfickó lesz, mint aki őt bántotta, vagy az agresszorra visszadobja azt, ami benne kiváltódott. Szerencse, hogy az a játszmasorozat, amelybe tudatlanul belesodródunk, éppen az ismétlődő helyzetek miatt később is megszakítható, megtörhető. Ezáltal a tehetetlenségünk félelmére épülő harag nem kell, hogy egy életen át mérgezzen bennünket.

László Ruth
XV. évfolyam 9. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2018. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.