Holisztika

A hat íz egyensúlya az ájurvédában

Az ízek nem megfelelő mennyiségben való használata adott testtípusnál betegséghez vezet

    Az ájurvéda ősi gyógyítási rendszerként az egyik leghatékonyabb eszközként tekint az elfogyasztott ételekre. A régi szövegekben ez olvasható: „Az étel orvosság, és az orvosság az étel.” Ebben a rendszerben fontos törekvés minden étel esetében a hat rasza, vagyis a hat íz egyensúlya.


     

    Az ájurvédikus étrendnek részét képezik a gyógynövények terápiás alkalmazása is. Ez utóbbinak az az alapja, hogy a gyógynövények egyben fűszernövények is. Az ételek és a fűszernövények besorolási, meghatározási rendszere, az őket alkotó anyag íze, energiája, minősége stb. szerint jó példa arra, hogy a régi korok bölcsei hogyan oldották meg a problémát egy olyan univerzális gyógyítási rendszert találva, amely a Földön az eltérő kultúrákra, életmódokra, földrajzi, klimatikus viszonyokra és korszakokra egyaránt alkalmazható.

     

    Annak a kiválasztásához, hogy mely anyagok alkalmasak a megfelelő táplálkozáshoz és a betegségek gyógyításához, az ájurvéda az íz (rasza), az energia (vírja), az emésztés utáni hatása (vipáka), egyes anyagok különleges hatása (prabháv) és az anyagok minősége (guná) paramétereket alkalmazza. (A vipáka alatt azt érti az ájurvéda, hogy miként hat az illető anyag a dóshákra.)

     

    Manapság az étrend meghatározásához az ételeket a hőenergia-, szénhidrát-, fehérje-, zsír-, vitamin stb. tartalmuk szerint osztályozza a dietetika. Ugyanakkor a különféle tápanyagok azonos kalóriányi mennyisége másképpen szívódik fel az emberi szervezetben. Az ájurvéda megközelítésével könnyebb megkülönböztetni az étel értékét, rendeltetését és hasznosulását az íz szerint.

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin júniusi lapszámában olvashatják!

    Majoros János Károly
    XXV. évfolyam 6. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.