Holisztika

A katarzis jelentősége

A katarzis az egyén megszabadulása a „miazmától”, a látható vagy láthatatlan szennyeződéstől

    A katarzis szó esztétikai jelentése mellett annak eredeti orvosi, misztikus és filozófiai értelmezéséről is írnak a szakirodalomban. A szó maga megtisztulást jelent, és ilyen értelemben érthető az irodalmi jelentése is, vagyis megtisztulás egy irodalmi mű által nyújtott élmény nyomán.


     

    A katarzis az egyén megszabadulása a „miazmától”, attól a látható vagy láthatatlan szennyeződéstől, amely károsítja és megrontja az ember természetét, mely vonatkozhatott valamilyen spirituális eseményre, de ugyanúgy fizikai behatásra is. A miazma megfogalmazása a katarzishoz alapvető fogalom, mely most a megtisztulás szempontjából kerül előtérbe. Itt a miazma alatt értelmezték minden szinten a test, lélek, család, város, föld, víz, légkör szennyezettségét. Az ókori világban azoknak, akik ki voltak téve a miazmák különböző formáinak – a lélek, a test, a háztartás vagy a város beszennyeződésének –, megtiltották, hogy belépjenek a templomok területére, amíg nem tisztultak meg. Különböző tisztítási szertartások voltak, amelyek a különböző vallási elképzelésekben és mágikus rituálékban találhatók, amikor rendszerint egy „bűnbak” feláldozását írták elő.

     

    A Kr. e. 5. században a katarzis orvosi fogalommá vált Hippokratész által, amely a salakanyagok vagy patogén testnedvek (humor) eltávozását jelölte (pl. menses). Az ókori humorálpatológia (nedvtan) szerint a testnedvek arányának megváltozása vagy azok elszennyeződése okozza a betegségeket, de ennek a hátterében is az elemek állnak. Valószínűleg Hippokratész a négy elem (föld, víz, tűz és levegő) kiegyenlítésével gyógyított, de ezek a módszerek elfelejtődtek az idők során.

     

    Akkoriban megkülönböztettek természetes vagy mesterséges (pl. hánytatók vagy hashajtók által előidézett) katarzist, mely elősegítette a szervezet számára károsnak tekintett elemek kiürülését, az ún. purgálás módszereivel. Utóbbiakat még részben a 19. században is előszeretettel alkalmazták, az energiatestekre ható eljárások hiányában. Közbevetve, ezért volt nagy sikere a 18–19. század fordulóján egyrészt a mesmeriánizmusnak, mely egyenesen az éter- és asztráltestre hatott, másrészt a Hahnemann-féle homeopátiának. Utóbbi korában képzett orvos létére abbahagyta a klienseket megkínzó, durva beavatkozásokat, és az energiával feltöltött anyagi hordozók hatásmechanizmusával tisztította az asztráltest alsó 4 auraburkát.

     

    Az orfikus (túlvilági élettel kapcsolatos) misztériumok vonatkozásában a katarzis fogalma sokkal inkább spirituális értelemben szerepel. Empedoklész (Kr. e. 495–435) leírásában olyan megtisztulási mód volt, amely által az ember kilép a reinkarnációs ciklusban való újjászületésekből, így visszatér az istenek honába az „emberi fájdalmaktól” megszabadulva. Platón filozófiájában a szó a lélek belső rossztól való megtisztulására vonatkozik.

     

    A pitagoreizmus számára a katarzis az aszkétikus, lemondásokkal járó rítusok alapját alkotta, amelyeket azért gyakoroltak, hogy megtisztuljanak a test anyagiasságától. Ezt különleges étrendek alkalmazásával is el lehetett érni. Továbbá a zene és az annak alapját képező matematika is képes volt megszabadítani a pitagoreusok lelkét a szenvedélyek irracionalitásától.

     

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin májusi lapszámában olvashatják!

    Majoros János Károly
    XXV. évfolyam 5. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. július

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.