Holisztika

A kövérség pszichoszomatikája

Minden kövérség hátterében kielégítetlen lelki szükséglet, elintézetlen lelki probléma munkál, amely testi túlsúlyban fejeződik ki és ellensúlyozódik. Ezért a kövérség testi szinten nem oldható meg.  


 

A kövérség igazi súlyos probléma, modern életünk kortünete. Részben összefügg a fogyasztói és jóléti társadalom ideájával, de csak részben. Kortünet abban a vonatkozásban, hogy a világ igen sok országában a mortalitási mutatók valamiképpen anyagcsere-rendellenességre utalnak, mint például a köszvény, magas vérnyomás, cukorbaj, zsírmáj, epekő és sorolhatnánk tovább. Az adok-kapok, befogadok-beépítek-kibocsátok anyagcseréjének rendellenességére, kiegyensúlyozatlan mivoltára. Az étel, ital, az információ, a tudás, az ismeret, a szeretet cseréjére életünkben és kapcsolatainkban. Ennek a cserének a diszharmonikus voltát tükrözik a látványos tünetek, mint a dupla toka, bikanyak, óriás mell, hordóhas, hatalmas ülep, úszóöv, lovaglócomb, zongoraláb és így tovább. Mindezt finomabban nyúlhájnak is mondhatnánk, de ez a rideg valóságot nemigen finomítja meg, hogy a makacs kilókkal szemben az esetek nagy részében a legelszántabb harc is kudarcra van ítélve. A fogyókúrák nagy része szélmalomharcnak bizonyul. Az elképesztő koplalások önsajnálatos öngyűlöletében a végkifejlet többnyire zabálási roham, amely még pluszkilókat hoz azok helyett, amelyeket elhagyni igyekeztünk volna.

 

A különféle citrom-, savanyúuborka-, káposztaleves- vagy tojáskúrák csak tovább rontják az amúgy sem jól működő étvágyunkat és jóllakottságérzésünket, hiszen többnyire a gusztusunk ellen vesszük magunkhoz ezeket az ételeket.

 

És tudnunk kell, hogy egy határon túl minden mazochizmus szadizmusba vált át. Aki nem zárklózik el teljesen az önismerettől, az felismeri, hogy valójában utálja kövérségét és nem igyekszik azt gügyén becézgetni, magához édesgetni, konyhamalackának, hájmukikának, Masababának, kisgörögdinnyének mondván a félmázsányi súlyfölösleget. De a puszta kövérségutálat nem elegendő, ha az csupán az önbüntetéses koplalás és tejszínhabos önkényeztetés végleteit váltogatja. Hogyan lehetne hát ezt a nagyfokú önismereti analfabétizmust megváltoztatni? Miért nem elegendő „tudni” és „akarni” a fogyás ügyében? Hogyan vethetik alá magukat emberek különböző vibrációs, zsírelszívási és plasztikai sebészi beavatkozásnak, amelyek rendre eredménytelenek maradnak?

 

A fő titok nyilván a tudattalanban van:

• a lélek tudattalan szférájában,

• azokban a vágyakban, motívumokban, szükségletekben, amelyeket elfojtottunk, nem engedtük tudatosodni és megvalósulni,

• és amelyeknek energiája búvópatakként testi tünetekben ölt formát.

 

Mert miként a viselkedésben kettéválhat az önmagunkat kegyetlenül büntető-koplaltató-kínzó részünk, és a kényeztető-dédelgető-nassolgató esendőségünk, úgy a test és lélek is ilyenfajta egymással szemben álló libikókázásba kezdhet ahelyett, hogy egymásból építkezne, merítkezne, összhangban működne.

 

Amikor a test tünetet produkál, lelki szinten már régóta zajlik a torzulás, az egyensúlytalanság, a hiányállapot. Már réges-régen görcsös függőségben van valakitől vagy valamitől, vagyis megrekedt helyzetben kínlódik. Akár menekülni akar valami elől vagy valamihez, odaláncolódik a problémához és forog komplexusa körül, mint a saját farkát kergető macska. Minden evési és ivási függőség eredendően a csillapíthatatlan szeretetéhség, amely kényszeresen a gyomron keresztül akar kielégülni. Nem sikerülhet.

 

A tünetek lelki árnyékunk részei. Mindig azt képezik le, amit az ember nem tud/mer/akar megélni, felvállalni, bevallani még önmaga előtt sem, ezért tagadja, elutasítja, elfojtja. Az elutasított tartalom azután a testet használja kifejeződése színpadául. A tünetek szimbolikus metanyelvét kell olvasnunk ahhoz, hogy egyet is lépni tudjunk a gyógyulás érdekében.

 

Van némi ismerete a köztudatnak ezen a téren, miként azt a bánatháj szóhasználat is jelzi. Enni – öröm, kapcsolat, szerelem helyett – egyenlő az elhízással. Terhemre vagy, nem tudlak cipelni, meg akarok szabadulni tőled, állj már a saját lábadra, ne szívd az én erőmet, hagyj egy kis szabadságot nekem. Amikor a kapcsolatokban fellép ez az állapot, általában következik a rossz irány: minél inkább szabadulna az egyik, annál jobban, erőszakosabban ragaszkodik a másik. Szeretne nyomni a latban. És máris ott vagyunk a kövérséget generáló viselkedésnél. A lélek mélyén szükségletek lobognak: figyelem, elismerés, biztonság, fontosság, pozíció, hatás utáni vágy, megtűzdelve és átszőve félelmekkel, bűntudattal, tehetetlenséggel. Az elraktározódott csalódásokból íródik a testi túlsúly forgatókönyve:

 

– szeretet nélkül › depresszió

– életértelem nélkül › pszichózis vagyis nem vállal felelősséget az életéért, nem köteleződik el

– öröm nélkül › különféle függőségek

 

Maguk a különféle betegségek, mint például a magas vérnyomás, a cukorbaj, a köszvény is függőségek. A vízhajtás, zsírelszívás és plasztikai műtét vajmi keveset segít a problémákon, mivel azok eredete lelki-szellemi természetű.

 

Meg kell tanulnunk olvasni a tünetek metanyelvét. Mert a kövérségnek igen sok megjelenési formája van ám. Nyilván mást jelent a zsírkötény, mint a virsliujj. Más a szexuális szerep nem vállalása és megint más a finomabb fogás, ujjhasználat kivitelezhetetlensége.

 

Általában a rossz döntéseknél kezdődik a végtelenített evés, beburkolván egy ködös állapottal, amely már nem képes a következményekkel számolni. Az „éhes disznó” vágy moslék után koslat és makkról álmodik. Egy ponton még leállítható, átfordítható, átprogramozható, de ha ez a pillanat elszelel, már elindul a tünetprodukálás pótpályáján. Ez a program mélyen a limbikus agyunkban alakítja kommunikációnkat, viselkedéseinket, szerepeinket, történetünket és ezen keresztül a testi megjelenésünket.

 

Nyilvánvaló, hogy nem a Barbie baba az ideál és nem is a csontsovány modellek. Az alkat sokat elárul abból a belső mintából, amely az egyediségünket, egyszeri és megismételhetetlen formaöltésünket szabályozza. Amely a nekünk való testsúlyt olyan kis kilengésekkel kell, hogy egyensúlyban tartsa, miként a testhőmérsékletünk sem mozdulhat 35 Celsius-fok alá és 40 Celsius-fok fölé. A kövérség – mint szenvedélybetegség – kicsit lassúbb halál, mint a kihűlés vagy láz, de mindenképpen rossz élet és rossz halál. Ne engedjük hát, hogy a kövérség akarjon érvényt szerezni fontosságunk, egyéniségünk súlya szükségletünknek.

László Ruth
VIII. évfolyam 8. szám

Címkék: holisztika, kövérség

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.