Holisztika

A légzés misztériuma - 1. rész

A tüdő a lélegzetvétel útján tartja fenn a kapcsolatot testünk mikrokozmosza és a bennünket körülvevő makrokozmosz között

Gyakran érezzük, hogy csendre, nyugalomra, ellazulása vágyunk. Valamire, amiből új erőt meríthetünk – egy mély lélegzetre, amely új emberré varázsol minket. A tény, hogy az ősi nyelvekben a lélegzet (lélek-zet), a lélek és a szellem fogalmát egy szóval fejezték ki, elgondolkodtató.


 

Ha egy művész vagy tudós "inspirációjáról" beszélünk, a "belégzés" szó latin megfelelőjét használjuk. Ha pedig az óind szövegekben a tökéletes szellemű lényt a mahatma szóval illetik, e kifejezés kettős értelemre utal: nagy lélek és nagy lélegzet.

 

Azonban nem csak Kelet ma is élő, ősi kultúrájú népei, pl. az indiaiak és a japánok szerint jelenti a lélegzet a szellemi tökéletesedés királyi útját. A régi nyugati civilizációk is tisztában voltak az élet eme titkával.

 

A szent "lélekzet" ősgermán nyelven odem volt, azaz hullám, ami átvitte a lelket az istenek világába. A görögök és a rómaiak nyelvében rengeteg kettős értelmű szó utal a lélegzet és lélek misztériumára (pneuma, spiritus). Az orvosi világképben éppen ezért évszázadok óta központi helyet foglalt el a légzéskultúra. Egy híres német orvos a tüdőt a méhlepényhez hasonlította, amelynek segítségével a meg nem született embrió hozzájut az életet adó erőkhöz. A tüdő ehhez hasonlatosan a lélegzetvétel útján tartja fenn a kapcsolatot testünk mikrokozmosza és a bennünket körülvevő makrokozmosz között. Lélegző lényként valamennyien a kozmosz gyermekei vagyunk, az egészség, a harmónia, a kozmosz ősereje minden lélegzetvétellel eljut testünkbe. 

 

A tüdő a lélegzetvétel útján tartja fenn a kapcsolatot testünk mikrokozmosza és a bennünket körülvevő makrokozmosz között

 

Aki a tudatos légzés útján szeretne újjászületni testileg és lelkileg, annak vezetőre van szüksége. Indiában, a légzés iskolájának őshazájában a mesterek nem győzik figyelmeztetni a gyakorlókat, tanulókat a szabályok nélküli, meggondolatlan gyakorlás veszélyeire. A modern gyógyászat is tisztában van a helytelen légzés káros hatásaival. Ezek leginkább szellemi és lelki téren érhetnek bennünket. 

 

A lélegzet jelentősége a testi funkciók szintjén

A lélegzet elsajátítása szempontjából egyre megy, hogy tisztában vagyunk-e a lélegzetnek testünkben játszott szerepével. A régi indusok valószínűleg nem sokat tudtak arról, hogy a modern biológia szempontjából milyen szerepet játszik a légzés testünkben. Ennek ellenére a légzés kultúrájáról és gyakorlatáról sokkal többet tudtak, mint napjaink nyugati embere. Ennek ellenére nem lesz haszontalan, ha tisztában vagyunk vele, mi zajlik testünkben, amikor lélegzünk.

 

Az élet oxidációs folyamatok sorozata. E folyamatok fontos alapanyaga az oxigén, végtermékként pedig szénsavat eredményeznek. A légzés általános értelemben véve oxigén felvétele és a szén-dioxid, ill. szénsav kiválasztása és eltávolítása a szervezetből. Létezik külső légzés, amely a tüdőben zajlik, valamint belső légzés,azaz gázcsere a vér és a szövetek között.

 

Mindeme folyamatok fizikai alapja az, hogy a levegő oxigéntartalmának nyomása nagyobb, mint a vérben lévő oxigéné, ugyanakkor a vérben oldott szén-dioxid nyomása nagyobb, mint a bennünket körülvevő levegőben található szén-dioxid. Így a gázcsere helyszínén a nagyobb nyomású gázok a kisebb nyomású közeg irányába diffundálnak. E folyamatban fontos szerepet játszik a vért vörösre festő hemoglobin molekula, amely az oxigént, illetve a szén-dioxidot szállítja a vérben. Testünk sejtjeiben további égési folyamatok zajlanak, ezt sejtlégzésnek nevezzük.

 

Első alapelv: Testünk soha nem lesz képes a lélegzetünket tanítani, iskolázni, a valódi tanítómester a lélegzet maga. Ő vezeti a testet, a lelket és a szellemet magasabb szintre.

 

 

 

Második alapelv: A lélegzet csak ellazult lelkiállapotban és áhítatos csendben tudja kifejteni hatását. Ez az egyetlen módja, hogy megtapasztaljuk és felismerjük.

 

 

 

Harmadik alapelv: Óvatosság és kimeríthetetlen türelem a feltétele annak, hogy a lélegzet új embert faragjon belőlünk.

 

 

Amikor belélegzünk, mellkasunk kitágul. A boltíves alakú rekeszizom ellaposodik. Kilégzéskor ellentétes mozgás zajlik, aminek hatására a mellkas szűkül. A kilégzés segítésében hasizmaink is fontos szerepet játszhatnak.

 

A nyaki gerincvelőben, az ún. nyúltvelőben található a légzés idegrendszeri vezérlőközpontja, amely a légzésben részt vevő izomzat munkáját irányítja. Ezt a központot a vér széndioxid- tartalma ingerli szaporább lélegzetvétel előidézésére.

 

Mivel kezdődik az egyén, az önálló személy élete?

Az első lélegzettel és az első kiáltással!

 

A személy szó latin megfelelője persona, aminek szó szerinti jelentése: átáramlás.

Amint a megszületett gyermeket elválasztják az anyai szervezettől, personává válik, amennyiben a felsíráshoz szükséges első lélegzet átjárja testét. Amint elvágják a köldökzsinórt, a gyermek nem kap az anyai szervezetből elegendő oxigént.

 

A szén-dioxid, amit szövetei kiválasztanak, eddig nem működő légzésközpontját ingerelni kezdi, aminek hatására az lélegzésre készteti a légzőszerveket, és a gyermek felsír. Ezzel - ahogy Max Westenhöfer anatómiaprofesszor mondja - a tüdők kitágulnak, mint egy esernyő, és szüntelenül dolgoznak, utolsó leheletünkig. Az élet tehát a légzéssel veszi kezdetét, és amikor abbamarad, életünknek is vége szakad. Földi életünk elválaszthatatlanul kapcsolódik a légzéshez.

 

A szénsav, amit a tüdők szén-dioxid formájában választanak ki, méreg. Szűk, emberekkel telezsúfolt helyeken megreked, ezért régen, amíg nem tudtak e veszélyről, pincékben, tömlöcökben és hajók gyomrában sokan megfulladtak a szén-dioxid-dús levegőben. Amikor a párizsi "Hotel Dieu" kórházban levegőztetőrendszert szereltek fel, a halandóság a felére csökkent.

 

A szén-dioxidot azonban nem csak a tüdők, a bőr is képes kiválasztani, különösen izzadás közben, sőt bőrünk kis mennyiségben oxigén felvételére is képes. Ezért beszélünk bőrlégzésről is, ami egyes állatoknál a légzés kizárólagos formája, de legalábbis sokkal nagyobb szerepe van, mint nálunk, embereknél. A bőrápolás a légzéskultúrát támogatja, kiegészíti.

 

A megfelelő hozzáállás

Noha a légzésnek óriási szerepe van testünk működésében, sokkal ősibb, sokkal régebbi, mint mostani testünk, amelyben a lélegzet pillanatnyilag lakik, és életünket fenntartja. 

 

A teremtéstörténetből tudjuk, hogy az ember akkor kapott lelket, amikor Isten lelket lehelt belé. Napjaink pszichológiája, különösen Jung és tanítványai nem győzik hangsúlyozni, hogy az emberi lélek maga és a kozmikus, mindent átfogó lélek részeként testben nyilvánul meg.

 

Dr. Armin Müller weimari ideggyógyász szerint a testetlen lelket - a szó hétköznapi értelmében vett lelket - sokkal jobban megértjük, mint a léleknek azt a részét, amit testnek nevezünk. Dr. Müller szerint a test az "összlélek" sötét, nehezen érthető részét alkotja. A modern lélektan és biológia e gondolatait mindig szem előtt kell tartanunk, ha a lélegzés iskolájának tanítása révén akarunk újjászületni. Testünket csak a lélek alapján érthetjük meg. Ezt napjaink biológiai szemléletű orvosai jól tudják. A légzés, a világmindenséget betöltő, életadó hulláma töltött el bennünket élő lélekkel. 

 

A rendszeres dohányzás főbűn, amit az élő lélegzet szent szelleme ellen elkövetünk

 

Ennek érdekében naponta kell gyakorolnunk, nem szabad türelmetlenül elvárnunk azt, amivel a lélegzet csak a türelmeseket ajándékozza meg. A homeopátiához hasonlóan gyenge, szelíd módszerekhez kell folyamodnunk a hatalmas cél elérése érdekében. A tenger hullámai nyugodtan és fáradhatatlanul ringanak, így formálják át a Föld felszínét, míg a vihar és a szökőár csak pusztít.

 

Az akadályok leküzdése

Ha a lélegzet nem képes szabadon kifejteni áldásos hatását, az sokféle mozgás, feszültség, görcs meglétével magyarázható. Ezeket meg kell szüntetni ahhoz, hogy megsejthessük a lélegzet lényegét.

 

Teljességgel lehetetlen életmód-változtatás nélkül megvalósítani a lélegzetkultúrát - ami nem a lélegzés kultúrája, hanem az a kultúra, amit a lélegzet maga hoz létre. Különösen az étkezés terén követünk el gyakran hibákat, aminek következtében izomfeszesség, illetve görcs, puffadás lép fel a tápcsatornában. Ezeket az állapotokat általában nem érezzük, éppen ezért nem veszünk róluk tudomást. A belek felfúvódása leginkább a légzésben kulcsszerepet játszó rekeszizom mozgását korlátozza. Ez olykor akár nehezített légzést is okozhat, ilyenkor az érintett csak pihegni tud, kapkod a levegő után. A rekesz felboltosulása a szívcsúcsot is nyomhatja, ami félelemérzetet kelt, ez szintén károsan befolyásolja a légzést. A puffadás sokféle bélpanaszban nyilvánulhat meg, ami olykor tévesen vakbélgyulladás gyanúját kelti, ami feleslegesen elvégzett műtétbe torkollhat.

 

Éppen ezért fontos az étkezési szokások megváltoztatása. Ez a légzés gyakorlásának első és legfontosabb alapfeltétele. Aki hajlandóságot érez rá, térjen át a vegetáriánus táplálkozásra, de ne saját feje szerint, inkább szakértő tanácsát kérve. Aki igényli a húst, lehetőleg korlátozza a húsfogyasztást. És rendszeresen fogyasszon élelmi rostokban gazdag növényi eredetű ételeket is.

 

Egészségéért mindenki sokat tehet, ha napi étrendjébe rendszeresen beiktat egy nyers zöldségekből vagy zöldségekből, ill. gabonából álló fogást: reszelt alma, retek, sárgarépa vagy Birchner-Benner által javasolt müzli. Utóbbi a következőképpen készül: éjszakára beáztatunk egy evőkanálnyi zab- vagy búzapelyhet három evőkanálnyi vízbe, reggel pedig cukrozatlan sűrített tejet adunk hozzá. A keverékhez egy üvegreszelőn lereszelt almát adunk, az egészet alaposan összekeverjük, a tetejére darált diót, mogyorót szórunk. Ízlés szerint adhatunk hozzá kevés citromlevet vagy meleg vízben oldott mézet.

 

Fontos, hogy az ebédre fogyasztott kompótot – helyesebb a nyers gyümölcs - a meleg fogások előtt együk. Lehetőleg étkezéskor ne igyunk folyadékot, inkább étkezés után. Használjunk ki minden lehetőséget, és együnk vitaminokban dús ételeket.

 

Nem igaz, hogy a gyümölcs, a hagyma, a párolt zöldség stb. bélgázok termelődéséhez vezet, ugyanis kivétel nélkül minden étel emésztése során keletkeznek gázok, egyiknél több, másiknál kevesebb. A gázképződés egyáltalán nem jelent problémát, ha a belek izomzata nincs görcsös állapotban. Ha azonban beleink nem egészségesek, még a kevés bélgáz termelődésével járó ételek is kellemetlen panaszokat okoznak. A fájdalmas vagy tünetmentes bélgörcsök feloldásának egyetlen helyes és kíméletes módja a napi étkezés reformálása. Ennek keretében a zöldségekben, gyümölcsökben gazdag vegetáriánus étkezés áll, akár önállóan, akár a húsos étkezések mellett, kiegészítésként. Ha ez sikerül, csak nagyon súlyos esetekben lesz szükség orvosra.

 

A táplálkozás átállítása mellett nagyon fontos, hogy lemondjunk minden irritatív, görcsöket vagy feszültséget okozó ingerről és élvezeti szerről, amelyek közül a helyes lélegzés első számú ellensége a nikotin. A rendszeres dohányzás főbűn, amit az élő lélegzet szent szelleme ellen elkövetünk. A nikotin hatására az egész testet behálózó hajszálerek görcsösen összehúzódnak, tompul szaglásunk, csökken a lélegzés minősége. A nikotin mérgezi a keringés szervrendszerét, károsítja a szívet és a tüdőt, hosszú távon az egész szervezetet.

 

A dohányos helyesen teszi, ha olyan ideálokat követ, akik elérték a testi, szellemi és lelki tökéletesség igen magas fokát, mint Platón. Ő nem egyszerű filozófus volt a szó mai értelmében, hanem szemlélődő, a felismerés és a felismerés megvalósításának valóságos mestere. Nevét a lélegzetnek köszönheti. Platón görögül azt jelenti: „a széles mellkasú” és a tiszta lélegzetű, azaz a szellemileg tökéletes, nemes ember jelzője. Milyen szánalmas a dohány rabszolgája, ha a szellem óriásával hasonlítjuk össze.

 

Aki kevesebbet eszik, jobban lélegzik, és jobban képes feldolgozni az elfogyasztott étkeket

 

Az alkohol és a kávé ellenében is sok érvet fel tudunk sorakoztatni. E téren sokan és sokat elmondtak, leírtak. A megfelelően elkészített kávé, ami nem lassú áztatással, hanem török módra vagy olasz presszókávéként készül, nem okoz görcsöket, de károsítja az idegrendszert.

 

Az alkoholból soha semmi jó, viszont annál több nyomorúság származott. A helyes légzést gyakorló helyesen teszi, ha teljes mértékben tartózkodik tőle.

 

És még egy fontos dolog a táplálkozással kapcsolatban: elengedhetetlenül fontos az alapos rágás. Aki jól megrág minden falatot, jobban emészt, ezért kevesebbet eszik. Aki kevesebbet eszik, jobban lélegzik, és jobban képes feldolgozni az elfogyasztott étkeket.

 

A belek megfelelő ápolása szintén sokat segíthet a helyes légzés elsajátításában. Ehhez hozzátartozik az időnként elvégzett beöntés (kb. 1 liter langyos víz), kúraszerű gyógyföldkezelés. Utóbbi lényege, hogy időszakonként, napi három alkalommal egy teáskanálnyi gyógyföldet szárazon a nyelvre helyezünk, nyállal alaposan összekeverjük és lenyeljük. A kúra hatására kitisztulnak a belek, és edződik a bélizomzat. (Megfelelő gyógyföld bioboltokban kapható.)

 

A legsúlyosabb átmeneti jellegű légzési akadálynak számít az orrdugulás és a nátha. Forró lábfürdőkkel és biológiai orvosságokkal e baj hamar leküzdhető, bár az egyszerű nátha kezelés nélkül is meggyógyul, csak némi türelemre van szükség hozzá. Kifejezetten helytelen a náthát nyálkahártyát összehúzó hatású orrcseppekkel kezelni. A helyesen lélegző ember ritkán kapja el a náthát.

 

A mellkasi izmok gyakran feszesek, spasztikusak. Ezek a görcsös állapotok feloldhatók a helyes légzés segítségével is, de léteznek más módszerek is, amelyeket a következő fejezetben mutatunk be. A mai kor átlagemberének izomzata nem elég rugalmas, tartása merev, sőt sokszor görcsös, ami a tudatlanság az energia, az erő fogalmával társít. Az igazi lazítás, amire mindnyájunknak szüksége van, csak Istentől és a lélektől származhat, ezért a lélegzés tanulása előtt a nyughatatlan szellemet le kell csendesítenünk, és el kell vezetnünk a hatalmas, fénylő csendbe.

 

Aki hajlandó naponta legalább tíz percig ellazulni, szívét megszabadítani a vágyaktól, gondolatait lecsillapítani, ugyanakkor szívét a béke és csend képeivel megtölteni, többet tesz a helyes légzés elsajátítása érdekében, mint aki hajnalban kapkodva elvégzi légzésgyakorlatait, majd gyorsan bekapja reggelijét, és még le sem nyelve azt, már rohan is dolgozni. A nyugalom és csend szent pillanataiban magától elhárul minden akadály, ami eddig meggátolt bennünket a helyes légzésben és annak megtapasztalásában.

 

Első gyakorlat – A tükörben megfigyelhetjük testtartásunkat és a lélegzetvétel mozgásait

Az első gyakorlatot ajánlatos lefekvés előtt elkezdeni. A könnyű vacsorát egy-két órája elköltöttük. Szép és nemes olvasmány, a bennünket körülölelő csend előkészített, ráhangolt bennünket a gyakorlatra. Levetkőzünk, és egy nagy tükör elé állunk. A tükör legalább akkora legyen, hogy felsőtestünket láthassuk benne. Megfigyeljük testtartásunkat és a lélegzetvétel mozgásait. Fontos, hogy egyelőre ne változtassunk se a testtartásunkon, sem a légzés ütemén, mélységén.

 

Mindegy, hogyan áramlik a levegő tüdőnkbe és tüdőnkből, hagyjuk, hogy öntörvényűen történjen. De megfigyeljük közben azt is, hogy belégzéskor a felsőtestnek csak néhány része emelkedik és tágul. Talán csak lejjebb, has és a rekeszizom tájékán látunk mozgást, ahol nem állják útját bordák. Lehet, hogy csak egészen felületesen, a tüdőcsúcsoknál figyelhető meg. Egyeseknél torz görcsöket okozó mozgás figyelhető meg a kulcscsont felett és a nyakon.

 

Bárhogy is legyen, figyeljük meg működését, hatásait, de ne törekedjünk változtatni rajta. Egyúttal ugyanilyen figyelmesen, tárgyilagosan szemléljük természetes, hétköznapi testtartásunkat is. Most pedig, miután lassanként megismertük lélegzésünk és testtartásunk minőségét, tulajdonságait, vágyakozással gondoljunk a mindent betöltő isteni lélegzetre, amely által újjászülethetünk.

 

Pusztán ez a vágyakozás, a mélyebb lélegzés gondolata képes megváltoztatni mindazt, amit a tükörben tapasztalunk. Eközben csak arra kell vigyáznunk, hogy a változás a vágyakozás által felébresztett légzésből induljon ki és ne tőlünk, akaratlagosan korrigált testtartással vagy szándékosan mélyebb lélegzéssel. Ez helytelen volna! A lélegzet magától mélyül, mert szívünkből kívánjuk és vágyunk rá. A csodával való találkozást kell megélnünk, azt, hogy minden élőlényben egy hatalmasabb erő lakik, a kozmikus lélegzet, amely bennünket is éltet, csak rá kell hangolódnunk.

 

A testtartás szinte önkéntelenül megváltozik: karunk, a gerinc ellazul, nyakunk vállunkon nyugszik és nem húzza azt egyik irányba sem. A felismerés közvetlen élmény révén valósul meg - csak az ilyen felismerés- élmény révén tudunk előbbre lépni -, és rádöbbenünk, hogy a merev tartás alapvetően rossz, helytelen, mert megakadályozza a lélegzet szabad útját, áramlását. Nem a feszes derék az "egyenes tartás" titka, hanem a lélegzet révén megvalósuló egyenesség.

 

Amint meztelenül állunk a tükör előtt, szellemünkkel és lelkünkkel észleljük testünket, amit a mennyei lélegzet betölt, egyszerre érezzük, hogy arra késztet bennünket, hogy csak orrunkon keresztül szívjuk magunkba a levegőt. Mivel azonban még nem vagyunk mesterek a légzésben, a kozmikus erő iránti vágy, valamint a tény, hogy az a testünkbe hatolva ott egyelőre régi feszültségekbe ütközik ellenfeszül egymásnak, és ásítanunk kell.

 

Csak akkor teljes az első élmény, ha eljutunk az ásításig. Megtapasztaljuk, hogy testünk ugyanúgy vágyik a szabad lélegzetre, a kozmikus energiára, ahogyan azelőtt a lelkünk sóvárgott rá. A test kiált, mint aki szomjazik, és tiszta vízbe meríti kezét és mohón issza azt. Eddig tartózkodtunk a tudatos, akaratlagos mélylégzéstől, most azonban az önmagától következik be. Testtartásunkban is akaratlanul bekövetkezett változásokat tapasztalunk, és azt, hogy az ásításhoz hasonlóan nyújtózkodni akarunk, mintha izomzatunk a nyújtózkodás révén akarna megszabadulni a feszültségektől, mintha elraktározott salakanyagokat akarna kipréselni magából, hogy friss vérnek adjon helyet.

 

Amit e néhány perces gyakorlat alatt megtapasztaltunk, magunkkal visszük az ágyba. A szoba levegője tiszta, hiszen az ablak nyitva áll, ha hideg van odakint, akkor a gyakorlat előtt sokáig nyitva volt. Bensőnk szintén megtisztult az élmény által. Alázatos hála tölt el bennünket, hogy e csodálatos élményben részünk lehetett.

 

Fekhelyünkön kényelmes testhelyzetet veszünk fel, lehetőleg hanyatt. Hogy fejünk ne guruljon jobbra-balra, a kispárnát hengerré hajtogatjuk, amelynek közepébe besüppedhet a fejünk. Karjaink ernyedten kétoldalt törzsünk mellett nyugszanak.

 

A belek megfelelő ápolása sokat segíthet a helyes légzés elsajátításában

 

Most pedig kezdjük el a mentális önmasszázst - egyelőre ne figyeljünk a légzésünkre. Ezt a módszert, amely egyidős az emberiséggel, prof. Heinrich Nelson vezette be újra a modern gyógyászatba. Lényege, hogy gondolatban tetőtől talpig kimasszírozzuk magunkból a még esetleg meglévő feszültséget.

 

A gyakorlatot a nagylábujjnál kezdjük, majd az egész lábfej, a lábszár következik. Fokozatosan felfelé haladunk, míg végül a nyak és a tarkó következik, de hosszasan elidőzünk az arc mimikai izmainál is, amelyek különösen nagy jelentőséggel bírnak a teljes ellazulásban és a pihentető alvásban.

 

Megtörténhet, hogy e mentális lazítási gyakorlat során elnyom bennünket az álom, megszokott mozdulattal oldalra fordulunk és elmerülünk az álmok világában. Ez nem baj, sőt: sokkal pihentebben ébredünk, mint általában. Izmaink fokozatos ellazításának gyakorlatát minden este, fáradhatatlanul el kell végeznünk. Eközben egyszer hamarabb alszunk el, máskor később, attól függően, hogy milyen élményeknek voltunk kitéve a nap folyamán.

 

És a lélegzet? A lélegzet, amire ezután már nem figyelünk, minden ellazult izommal, minden valóban ellazult és pihentető alvással tökéletesedik, egyre jobban eltölt bennünket. Ha a sors úgy akarja, hogy elalvás előtt be tudjuk fejezni a mentális önmasszázst és eljutunk a teljes ellazulás állapotába, a lélegzés teljesen új minőségét tapasztaljuk meg. Ez az élmény olyan meggyőző, hogy mindig arra törekszünk, hogy újra és újra elérjük.

 

A dolgozó embernek erre leginkább hétvégén nyílik alkalma. Ő, aki hosszabb ideig csak a tükörben figyelte a légzését és vágyta a kozmikus lélegzet érkezését, ami fáradtságától függően sikerült, most olyan időpontban, amikor nem fáradt, heverjen le és masszírozza meg magát a fentiekben említett mentális módszerrel.

 

Sikerre csak az számíthat, aki az eleinte felmerülő akadályokat figyelmen kívül hagyja. Nem figyel oda az arcán jelentkező viszketésre, arra az érzésre, mintha kényelmetlenül feküdne, arra a hirtelen felmerülő gondolatra sem, amely arra készteti, hogy hagyja abba a gyakorlatot, és inkább valami „fontosabb” dologgal törődjön. Az ilyen és hasonló zavaró gondolatokat hagyjuk elsuhanni. Az erőltetett ellenállásnak nincs értelme, a jótékony sötétségbe zuhanás segít megszabadulni a külvilág zavaró körülményeitől. A siker érdekében valóban mozdulatlanul kell feküdnünk; gyakorlat teszi a mestert.

 

Végül sikerült! Testünk teljesen ellazult, annyira, hogy önmagát szinte nem is érzékeli. Szemünk behunyva, de nem szorosan, szemhéjunk lazán nyugszik a szemgolyón. Lehetséges, hogy ebben az állapotban teljesen elvesztjük térbeli orientációnkat, úgy érezzük, hogy lebegünk vagy fejen állunk. Ne törődjünk vele, szellemünk kizárólag a csendre figyeljen!

 

Ez a csend mély, sötét és gondolatmentes, de nem teljes kihunyás, mert nyugodt, de határtalan boldogsággal érezzük, hogy a bennünket körülvevő ürességben légzésünk nem vesz részt. Ennek érdekében üresítettük ki magunkat, hogy teljesen betöltsön bennünket. Gondolataink lágyan elválnak a csendtől és csak az isteni erőre, a lélegzetre összpontosul! Miközben erre gondolunk, felismerjük, hogy a lélegzet tanulóivá váltunk – most pedig kezdődhet a nagy hallgatózás.

 

Sokunknál a lélegzet először el akar csendesedni és visszahúzódik a rekeszizom környékére, mintha teljesen meg akarna állni, másoknál viszont hatalmassá duzzad és mélyül a légzés, megemeli a mellkast, és frissességgel, élettel tölti el először az egész tüdőt, onnan pedig az egész testet.

 

Egyetlen dolgunk eközben, hogy tudatosan figyeljünk arra, mit tesz és mit akar a lélegzet. Buddha tanítása szerint: "Ha hosszan belélegzünk, érezzük: hosszan lélegzem be; ha röviden lélegzünk be, érezzük: röviden lélegzem be."

 

A légzés tudatosulása - ahogyan azt a lazításnál tanultuk - áttevődik hétköznapjainkra, míg magasabb rendű észlelésünk, amely így észrevétlenül tökéletesedik, mellkasunk minden élő rezdülését követi, fokozatosan a kozmikus, isteni lélek-zet valódi mestereivé válunk.

 

A "technika" sehova sem vezet. A lélegzet tökéletesítése érdekében le kell mondanunk a technikai műfogásokról. Noha a lélegzet megerőszakolása nem mindig jár tragikus következményekkel, elég komoly károkat okozhat. Aki nem figyel a légzésre, nem követi útmutatásait, hanem önkényesen visszaél vele, súlyos tüdőbetegséget kaphat.

 

Az első gyakorlat eredménye nem egyszerre, hanem állandó gyakorlás révén fokozatosan hónapok, esetleg évek múltán érik be. A látszólagos kudarcok, a fáradtság, a gyakorlat nem kielégítő lezajlása, a teljes ellazulás hiánya stb. arra késztessen bennünket, hogy újra és újra hozzálássunk a gyakorláshoz. A kezdő pedig soha ne csüggedjen, hiszen kellő tapasztalat híján nem képes megítélni, hogy valóban kudarcba fulladt-e kísérlete.

V. T.
XV. évfolyam 2. szám

Címkék: légzés, légzésgyakorlatok

Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.