Holisztika

A mentális test ezotériája

Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely  megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott  világkép korlátain belül gondolkodunk és  viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére  sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek  azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt  a vélt igazságokról, az axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt  dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak.


 

Az ősi bölcsesség mesterei, közöttük Püthagorasz is tanította, hogy a gondolat anyag. Ezzel a materialista, de a teista tudomány sem tud mit kezdeni. Az anyag vizsgálata elvezet a kérdéshez, vajon létezik-e valami az anyagon túl is, vagy pedig maga az anyag oly szubsztilis, hogy túlmutat a róla alkotott hétköznapi fogalmainkon, s olyat találunk benne, ami egyszersmind túl is van az anyagin? A teista felfogás szerint az abszolút transzcendentális az, ami az anyag határán túl létezik. A másik véglet a hagyományos világi szemlélet. A kettő között van az igazság, amely a mindenség isteni megnyilvánulása, és még Newton korában ismert volt. A XVII. század végéig a miszticizmus, a teológia és a tudomány még összefonódtak, de az evolúciós elmélet és a mechanikus szemlélet a XIX. századtól erőfölénybe került, és a tudomány korábbi spirituális, püthagoreánus gyökereit fölszaggatták.

 

David Bohm, egyike a világ ismert kvantumfizikusainak és tudományfilozófusainak, az igazi tudományos paradigma egyik képviselője. Einstein és Oppenheimer tanítványa volt, aki újradefiniálta a fizika jelentését. Szerinte a fizika célja nem lehet pusztán a materiális világ leírása, sem a matematikai egyenletekkel való kifejezése, hanem a teljes természetről szól és a természet megértéséről, beleértve az anyagon túli valóságot is. Korunk meghatározó fizikusai közül többen misztikussá váltak. A miszticizmus nem más, mint a végső valóság teljességéhez fűződő közvetlen kapcsolat érzékelése, és erre a fizikusok is vágynak. A nagy egységes elméletről beszélnek, amelyben minden összeáll, és az egész kozmosz leírható egyetlen egyenletben. Vannak, akik az anyagon belül keresik az egységet, míg mások azt mondják, hogy a világ egylényegűsége spirituális, és az anyag a lélekből lett teremtve. Ha a mai tudósokhoz hasonlóan túlbecsüljük a matematika szerepét, és nincs fizikális képünk az anyagról, akkor ezzel valójában egy absztrakt elvet teszünk meg a világ alapjának – és ez már majdnem szellemi, mivel a matematika tiszta gondolat, az anyagban nem lelhető föl. Így a fizikusok kénytelenek elfogadni, hogy a matematika túl van a durva anyagon. A misztikusok a transzcendenst kutatják, de egyúttal az isteni elv jelzését fedezik fel az anyagban is. Azt mondják, az anyag jelentősége abban rejlik, hogy közvetíti a transzcendenst, mint ahogyan a gondolat közvetít a múlt és jelen között. Ebben a vonatkozásban az anyag, mondja David Bohm, olyan, mint a gondolat.

 

Az ősi bölcsesség tanítása szerint a mentális test, az emberi elme az, amely elvont és konkrét gondolatokban képviseli az ember tudatát. Anyagát az elme síkjából meríti, amely nélkül az agy nem tudna miből értelmezni. A tér és idő kategóriáiban öt térbeli dimenzió és a nagymértékben kibővült jelen jellemzi. Az emberi tudat az elmével azonosítja magát. Alsó szintjén formákban gondolkodik, míg felső szintjén forma és képcsinálás nélkül, vagyis elvontan. A fejlődés jelenlegi szakaszában a legtöbb gondolatot a vágy működteti. Az elmélyült gondolkodás, amelyet semmilyen külső irány nem motivál, megtisztítja az elmét, a felszínét lecsendesíti, ezzel olyan lencsét hozva létre, amelyen a bölcsesség világossága teljes szépségében ragyoghat át.

 

A mentális síkban működő emberi elme két, lényegét tekintve különböző feladat megvalósulását biztosítja. Az elvont gondolatokban kifejeződő felső elme az ember halhatatlan lényének része, aki mint testi lélek, másként mint kauzális vagy oki test ismert. Megnevezései híven tükrözik funkcióját. A Teremtőt képviselő szellemi és lelki alkotórészeinkből érkező megvalósításra rendelt feladatok közvetítése a halandó személyiség számára. A testet öltések eredménye, a lényeg, a szintézis, az összes fizikai, pszichikai és szellemi történés az ember halhatatlan természetében a felső mentális, másként kauzális vagy oki testében őrződik meg.

 

Az emberi elmét teljes joggal nevezhetjük Gondolkodónak. A Gondolkodó magasabb dimenziókban működik a fizikai világmindenséghez képest, éppen ezért közvetlenül képtelen hatást gyakorolni fizikai tudathordozó eszközére, az agyra. A kapcsolatteremtéshez lényének egy részét kiválasztja, asztrális anyaggal veszi magát körül, s behatol a még meg nem született magzat idegrendszerébe, hogy amikor a fizikai test megszületik és a fizikai készülék elkészül, gondolkodása forrásává váljék. A Gondolkodó ezen részét saját tükröződésének, sugarának nevezik. Ez földi alsó elménk, amely az agy sejtjein keresztül cselekszik úgy, hogy rezgésbe hozza azokat. Ily módon mindegyik testet öltés idején az elme kettéválik. Alsó része a földi elme, amely szoros kapcsolatban áll az ember gyarló természetével. Ő az, aki asztrális szenvedélyekkel és vágyakkal átitatott, a másik oldalról viszont érintkezik saját forrásával, a Gondolkodóval, és valójában az ember földi halandó és halhatatlan lénye közötti összekötő híd. Az alsó elme, szorosan egyesülve az ember asztrális szerkezetével, vagyis kívánságaival, vágyaival, szenvedélyeivel, gondolati alapokra helyezi azokat, és ezzel erejét jelentősen megnöveli.

 

A világosság, amely fellobbantja az emberi agyban a tudatot, minden emberben isteni eredetű, de ahogy világítani fog a földi életben, az már az emberi személyiség tökéletességének függvénye. Vegyünk egy példát: Sok lámpást gyújthatunk meg ugyanazzal a lánggal, de a láng ereje és tisztasága függ a lámpás minőségétől és a beleöntött olaj tulajdonságaitól. Ugyanúgy itt is, ha az ember szenvedélyei zabolátlanok és durvák, beszennyezi elméjének tiszta fényét, zavaros árnyalatot ad, és ha az agy készüléke is tökéletlen, a világosság megjelenését nem képes megmutatni. Az alsó elme cselekvése három irányban lehetséges: a) szakadatlan erőfeszítések árán felemelkedhet forrásához és egybeolvadhat a Gondolkodóval; b) részben felfelé és részben lefelé is törekedhet, ami azt az állandó harcot váltja ki, amelyet a legtöbb emberben megfigyelhetünk; c) alárendelheti magát szenvedélyei alsó forrásainak, és feloldódhat bennük.

 

Az ember számára felső természete fejlődése elősegítésének egyedüli módja a tiszta, önfeláldozó, szívből jövő szeretet, amelyik nem keresi a magáét, következésképp nem is várhatja el a viszonzást jótéteményeiért. A szeretet hívta életre a világmindenséget, a szeretet tartja fenn és biztosítja tökéletességét és boldogságát.

 

Minden élő igaz barátságának alapja a szellem birodalmában van, mivel csak itt valósul meg a teljes egység. Az ember intellektusa szétválasztó, hiszen különválasztja az „én”-t a „nem én”-től, csak saját magát ismeri el, minden mást csak külsőségek és a „nem én” lényege alapján ismer meg. A harcoló, széthúzó, önbizonygató intellektus szempontjából az egész világ az ellenségeskedés és a különféle összeütközések arénája. De ahogy az ember a szellem szférájába lép, azonnal megérzi az egységet, és felismeri, hogy származásunk szerint mind egyek vagyunk. Egyek vagyunk evolúciónk módja és egyek vagyunk létünk alapvető célja alapján, és ami az egyedüli különbség, amely elválaszt minket egymástól, az, hogy egyesek korábban kezdték el a vándorlást, mások később, egyesek energikusabbak és gyorsabbak, mások lassabbak. Az ember felső természetének legfontosabb mozgatója az a törekvés, hogy földi életében megvalósítsa a teljes testvériséget.

 

A mentális test felépítése végtelenül finom. A felső szféra mentális anyaga felfoghatatlan nemcsak a fizikai, de az asztrális látás számára is. Állandó mozgásban, kozmikus hangzásban, a szférák zenéjében és fényhatások tónusaiban fejeződik ki. A mentális test az asztrálishoz hasonlóan fejlődik ki, tehát a képzelet és a gondolatok tisztításával úgy, hogy a tudat szférájába az elképzelések fokozott finomításával a világmindenség egyre szélesebb területeit vonja be. Ebben a tudathordozóban olyan sajátosságok is vannak, amelyek megkülönböztetik a fizikai és asztrális testektől. Nem követi az ember alakját, és annak mértékében növekszik, ahogy az ember tudata fejlődik. Minden gondolatnak forrása, amelyek azután az asztrális és fizikai test központjaiba kerülnek és az agyon keresztül tudatosulnak.

 

A mentálisan fejletlen embernél a mentális test jelentéktelen. Azok az idegen gondolatok, amelyekből táplálkozik, nem fejlesztik. Erre az eszmék és fogalmakbelső megvalósítása ad csak lehetőséget. Az aktív gondolkodás folyamata, amely megtisztult az alantas szenvedélyektől és nemes célok megvalósítására irányul, a szó valódi értelmében növeszti a mentális testet. A magasan fejlett embernél ez csodálatos, tündöklő, finom, tiszta, vakító fényekben mutatkozik meg. A gyarló szenvedélyektől való megválás mértékében a mentális test az ember elmúló, halandó természetének urává válik. Ennek érdekében az elmének az emberi akaratot fogságban tartó szenvedélyek fölé kell emelkednie, mert amíg az asztrális tudatot nem győzi le, a vágy uralkodik az emberi akarat fölött.

 

Ennek felismerése minden korszakban és minden népnél megjelenik. Innen ered a sárkánnyal való küzdelem mítosza is, amely az ember alantas természete legyőzésének szimbóluma. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy az ősi bölcsesség miért tulajdonít olyan nagy jelentőséget az elme nevelésének. „Az ember azzá válik, amire gondol” – áll az Upanisádokban. A nyugati kultúrájú emberek a tetteiknek tulajdonítanak jelentőséget, és csak kis figyelmet fordítanak gondolataikra. Ugyanakkor a gondolkodás módja a belső fejlődés legfontosabb mozgatója. Az önzetlenséggel és belső igazsággal áthatott világos, következetes gondolkodás megtisztítja az elmét az alantas szenvedélyektől, és a tudat forrásához, a Teremtőt képviselő halhatatlan szellemi énünkhöz irányít. Megtisztítva és fejlesztve elménket, jó erők közvetítőivé válunk, hiszen semmi sem olyan könnyen átadható, mint a gondolat. A körülvevő közeg magnetikus áramlások révén teljességében átitatott gondolatformákkal, hologramokkal. Ha az elme bágyadtan, határozatlanul működik, könnyen behatolhatnak a különféle külső gondolatok, de ha az elme rezgései energikusak, határozottak és nemesek, akkor csakis a hozzájuk hasonló gondolatokat vonzzák magukhoz, és a nemkívánatosakat eltaszítják.

 

Elménk tartalmától, tudatunk erejétől és gazdagságától, mentális testünk minőségétől függ az eltávozás utáni evolúciónk jellege két megtestesülés között a felső világban, amelyet nyugaton mennynek, keleten devacsánnak neveznek. Minden személyes, önző, szenvedélyes megsemmisül a személyiséggel együtt, csak a személyiség feletti tudat tartalma marad meg, mindaz, ami önmagunk gyarló érdekein kívüli gondolat, amelyet megértettünk, felfogtunk a mentális testben, a hol a földi élet összes szellemi tapasztalata halmozódik fel. A mennyei élet a tisztítótűzön való áthaladás után abban rejlik, hogy minden élettapasztalat a lélek erejévé, ajándékává, minőségévé alakul át, halhatatlan egyéniségünk jellemzőjévé válik. Miután ez az átalakulás bekövetkezett, vagyis átélt földi  életünk eredményei beépültek a halhatatlan lélekbe, a felső mentális testben lévő Gondolkodóba, aki az ember halhatatlan tudata, akkor az alsó mentális test, mint a soron következő test, elbomlik, szétesik, és az ember leveti utolsó burkát is.

 

Egész jövőnk attól függ, hogy milyen volt a földi életből áthozott anyag minősége, és az, amit mi homályosan úgy képzelünk, mint mennyei boldogság, csak egy dologtól függ, hogy milyen gondolatok és érzések töltötték meg az ember lelkét földi élete során. Ha azok jók voltak, a mennyei boldogság hatalmas és hosszan tartó, ha alantasak és tisztátlanok voltak, az ember nem fogja megtapasztalni a boldogságot, hiszen a szellemi világ magas rezgései nem találnak lelkében visszhangra.

 

A világmindenség akaratenergiája az ember lelki akaratában, a világmindenség anyaga az ember gondolatában összpontosul. Amikor tehát az ősi bölcsesség tanítói azt hangoztatják, hogy a gondolat anyag, elrejtették benne azt a mély ezoterikus tartalmat, miszerint ha a gondolat anyaggá válik, akkor a lélek energiává. Az energia pedig az anyag oka. Ha pedig a lélek, aki gyarlóságmentes alkotórész és a teremtői terv birtokában van, irányítja a gondolkodást, akkor a teremtői program a gondolkodó, gyarlóságmentesen motivált személyiségen keresztül megvalósul a cselekvésben. Az ember Isten országának építőjévé válik.

Dr. Bíró Dénes
XVI. évfolyam 12. szám

Címkék: a mentális test ezotériája, ezotéria

Aktuális lapszámunk:
2020. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.