Holisztika

A nyugtalan szív

Ozirisz mérlegén...


 

A szív rejtett dimenziójában van a rejtett mindenség. A zengő csend, a fehér fény, amelyben minden szín megtalálható, ahol a nyugalom legyőzhetetlen ereje honol. Az akarat, az értelem és érzelem egyensúlya a napfonatban vezet a szív aktív nyugalmához.

 

Meditációban általában a gondolatok lecsillapításáról szoktak szólni, mint legfőbb követelményről. Amikor egy kliensem azt mesélte, hogy vipasszaná meditációs elvonultságában macskakoponyák szétroppanásának hangjai kísértették, amelyek a sínen átrobogó vonatok alatt szétzúzódó csontok ropogása volt, még világosabb lett előttem, amit korábban is tudtam, hogy nem a gondolatok rajzása a fő baj. És hogy a gondolatokat nem lehet csak úgy leállítani, nem lehet azoktól egy elhatározás alapján megszabadulni, hiszen az akarati löketek, az érzelmi háborgások és gondolati rajzások teljesen együtt járnak. Együtt erősítik egymást.

 

Ahogy az akaratot sem lehet csak úgy egyszerűen letörni, megtörni, és az érzelmi hömpölygés is medret váj magának. Ha valaki megtalálta azt az elfoglaltságát, amely őt teljesen leköti és betölti, nincs szüksége úgymond mesterséges meditációban való részvételre. A tudat összhangjának ez a természetes módon való megteremtése, ihletett összeszedettsége szükségtelenné teszi az irányított gyakorlatozást. Sőt, még előnytelen is lehet technikákra cserélni a biztos önvezéreltséget, legyen az bármilyen teljes odaadásban végzett munka, alkotás, művészi tevékenység, vetés, aratás vagy szobafestés.

 

Egyszer évekkel ezelőtt egy fiatal fiú festette a lakásomat. Azt mondta, ő soha nem akar mást csinálni vagy máshol lenni, mint ahol van, és amit csinál. Már egészen besötétedett, de nem gyújtott villanyt, úgy glettelte a falat. Olyan odaadással simította a falat, hogy észrevehetően más érzékkel dolgozott, mint a puszta szemmel való látás. Be akarta fejezni aznap a munkát, amely, mint minden befejezett cselekvés, külön örömmel jutalmazza az embert.

 

Az alkotásokban még jobban tetten érhető a teljes odaadásban a végtelenség és betöltöttség élménye. A kisgyermekek játéka is ilyen. Nem a számítógépes zaklatottságokra gondolok. A zen lényege is ez: amikor eszem, eszem, amikor alszom, alszom. Ez a mi szétszórt és megosztott figyelmet követelő tevékenységeinkre igen kevéssé jellemző. Az ingeréhség, hogy a lakásban sem a csendet éljük meg, hanem szól a rádió, a tv, folyton csörög a telefon és tucatjával érkeznek az e-mailek, nem a szív nyugalmát teremtik meg. A zen az önmagunk mély lényegével való egységet leginkább azzal fejezi ki, amikor úgy fogalmaz: nem én lélegzem, magam vagyok a lélegzet.

 

De a tárgyak, amelyekkel a meditatív tevékenységeinket műveljük, szintén a mélyvalónkkal való egyesülés vagy igazi önkifejeződés eszközei. Az írónak a toll, az íjásznak a nyílvessző, a festőnek az ecset, a zenésznek a hangszere, a szobrásznak a véső. Michelangelo híres mondása: „Vésőmmel győzöm le a világot.” Méder Áron, aki körülhajózta a földet három év alatt a vitorlásával, Carináról, a hajójáról úgy ír, mint a lelki társáról, úgy gondozta, mint saját testét.

 

Egy barátnőm, akivel együtt tanultunk egyetemi éveink alatt, tanulás szünetében lement megsétáltatni a kutyáját. Utánanéztem az ablakból, és kirajzolódott a kép, mintha a kutya képében saját ösztöneit vezette volna pórázon.

 

A civilizált életnek kevésbé része a csillagos ég szemlélése, a természetes vízben való fürdés, a taposott ösvényen való mezítláb sétálás. Csengőre ébredünk, hajszoltan hullunk ágyba, idegesítő, zajos forgalomban közlekedünk és napsütés helyett szoláriumban barnítjuk testünket. A tanóráknak vége szakad a kicsöngetéssel, akár megértette a nebuló a leckét, akár nem, és át kell állnia a következő témára, akár érdekli az, akár nem. És a közétkeztetéseknél sem akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk, hanem akkor, amikor az ebédidő van.

 

Mindezek a kényszerűségek sokat horzsolják lelkünket, szorongóvá tesznek bennünket. A szorongás szó jól kifejezi, hogy a belénk szorult energia feszítő erejéről van szó, amely energia  nem arra fordítódott, ami a nyugalmas levezetődését szolgálta volna. Épp úgy, mint a folytonosan köhécselő emberekben bennrekedt vélemény, mondanivaló.

 

Életerőnk alkímiai folyamatai a csakrák működésében követhetők jól nyomon. A csakrák sorozatában a szívcsakra helyezkedik el középen, testünk övön felüli részében, a páros számú vonulatban. De a hét csakrában ugyanegy életenergia működik, csak eltérő frekvenciában. Fém hasonlattal élve az ólomtól az aranyig, aranyfényig tartó íven való megfinomodás kifejezői.

 

Az első csakra ön- és létfenntartást szolgáló nyersebb ösztönéből formálódik ki a szerelmi életünket és párkapcsolati történetünket alakító libidó. A második csakrából a szülői felelősség emel túl minket az egocentrizmusunkon, megzabolázódik akaratunk. A tanulási folyamatban, a munka tapasztalati tudásában újabb megfinomodásra van lehetőség. Az érzelem, értelem és akarat egyensúlya már a napfonat felségterülete. Ebben a harmadik csakrában teremtődik meg a harmonikus személyiség kialakulásának elsődleges záloga, feltétele.

 

Sokszor összekeveredik a szerelem és szeretet. Azt is szokták mondani, hogy a szeretet ellenérzése a gyűlölet. A csakra itt is eligazít bennünket, hiszen a szerelem a második, a szeretet a negyedik csakrához kötődik. A szeretetnek pedig nincs ellenérzése. A gyűlölet az első csakra sűrű anyaga. Gondoljunk csak Othello és Desdemona történetére. Ott a gyilkosság nem szent szerelem, hanem beteges féltékenység következménye.

 

Látható, milyen sok megfinomodáson, megigazuláson kell átesnie érzelmeinknek, akaratunknak, gondolatainknak, hogy az övön felüli szférába emelkedhessenek. A meridiánokon is ez az életerő kering, ellátván a belső szerveket is energiával. Idősödő embereknél a trunkuláris elhízás, a mérhetetlenül felpuffadt has és az „úszóöv” elhájasodás mindig jele az energiák diszharmonikus eloszlásának, a keringési akadályoknak. Ehhez járul a szív kínzó nyugtalansága, a nyugvópontot nem lelő őrlődése, esetleg a fájdalomtól való megkeményedése és persze a szívhalál.

 

Mindaz a sok rossz érzés, amelyekre a fentiekben utaltunk, érzelmi hulladékként torlaszolják el az életerő szabad áramlását. Sötét felhőként akadályozzák a szív eredendő belső fényének a minden irányba történő sugárzását. Elszorítják, elnehezítik, mérgezik azt. A részvétlen embereket szívteleneknek szoktuk mondani, mint a kilúgozott, absztrakt gondolatmeneteket is légvárépítménynek tapasztaljuk, amely könnyen összeomlik, mert nem kering benne az igazi életet éltető ereje.

 

A szív nyugalma a fehér fényhez hasonlítható, amelyben, mint ismeretes, minden szín benne foglaltatik. De hasonlítható a csend zengéséhez is. A nyugalom ereje legyőzhetetlen, míg a nyugtalanság zaklatottsága szétszórja az energiát a semmibe. Ozirisz a túlvilágra igyekvők szívét mérlegre teszi, ellensúly egy tollpihe. Ha a szív a tollnál nehezebb, az a tisztátalan érzéseket, a szeretet hiányát jelenti. A nehéz és nyugtalan szívű utas újabb tanulásra ítéltetik.

László Ruth
XVIII. évfolyam 8. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.