Holisztika

A patchwork család

Bert Hellinger-féle családállítás 10. rész

Patchwork, azaz foltvarrás: különböző textíliák maradékaiból összeállított új egész, egy takaró, kabát vagy más ruhanemű, illetve lakástextil, melyekben nyilvánvaló az egyes részek különböző eredete. Ám ha a megfelelő szabályok szerint illesztik össze az innen-onnan származó különböző részeket, akkor szép és harmonikus új egész születhet belőlük.


 

Ezért is kapta a világ angolul beszélő részén a felbomlott családok részeiből újra összeálló új család a patchwork család nevet. Az elnevezés képszerű és meglehetősen pontos, akkor is, ha kevéssé tükrözi a téma nehézségét és komolyságát. Akár válás, akár valamilyen tragédia következtében maradt egyedül az egyik szülő egy vagy több gyerekkel, vagy vesztette el a családját és él újra egyedül, a patchwork család kialakulásának története fájdalommal, veszteséggel kezdődik. Ahhoz, hogy jól folytatódjon a történet, először a veszteséget kell „elfájni”, elgyászolni, és rálátva a történetre helyet adni a kudarcba vagy veszteségbe fulladt kapcsolatnak az életünkben és a szívünkben.

 

Ha válás után maradunk egyedül…

Akárhogy és akármiért is lett vége egy kapcsolatnak, az mind a két félnek fáj. Valószínűleg egyik fél sem tervezte ezt annak idején, nem azt várta a kapcsolattól, hogy kudarcba fulladjon. Ezt a fájdalmat lehet átélni, és lehet nem átélni. Ha nem éljük át, akkor úgy befolyásolja életünk további alakulását és negatív módon további kapcsolatainkat, hogy nem tudunk róla.

 

A családállításban tapasztaltak alapján azt kell mondanunk: sokszor úgy van vége a kapcsolatnak, hogy egyik fél sem hibáztatható. Bár mondunk mindenfélét: az egyik ezt csinálta, a másik meg úgy viselkedett – de ahogy haladunk előre a családállítás témájának megbeszélésében, talán felsejlik már, hogy ezek az okoknak mondott dolgok sokszor nem a valódi okok, valami más hatott. Valami, ami erősebb volt, mint a két ember szerelme, szeretete, szándéka, ígérete és sokszor kitartó és elkeseredett igyekezete, hogy megmentsék a kapcsolatot. Az eredeti családból hozott történetek, tudattalan vagy félig-meddig tudatos vállalások és sorsátvállalások, kötődések felülírják az egymásnak tett ígéreteket.

 

A párkapcsolat azonban a házasságnak vagy az élettársi viszonynak csak az egyik része. Füst Milán szerint a házasság gyereknevelésre kötött morális szerződés – az élet továbbadása a célja, na meg az, hogy védett környezetben, a fészek melegében nevelkedjen a gyerek, ameddig szüksége van rá. A szülőség életfogytiglan tart. A gyerek rajtuk keresztül jutott az életéhez, és ezen az sem változtat, ha közben a két ember párkapcsolata tönkrement. Ez a két ember van ott és marad is ott minden sejtjében, harmóniában, teljesen egybeolvadva. Ennek megfelelően tehát a gyereknek ők mindig a szülei maradnak, nekik lesz hálás az életéért, őket szereti mélyen a lelkében, függetlenül attól, hogy milyen gyerekkort tudtak biztosítani neki. Jó lenne, ha ez a biológiai és lelki tény a hétköznapokban, az érintettek életvitelében, viselkedésében is meg tudna nyilvánulni, és érvényes útmutatóul szolgálna döntéseikhez, a házasság felbomlása utáni életükhöz.

A családállítás tapasztalatai alapján a kötődés megszakadása minden esetben lelki fájdalommal jár

 

Ahhoz, hogy akárkivel is folytatják majd, sikerüljön jól együttműködő szülőpárnak maradniuk. Vegyük a jó esetet: elválunk, szétköltözünk. Ha nem is azonnal, de egy idő után sikerül elgyászolnunk a kapcsolatot, többé-kevésbé túl lenni a fájdalmainkon. Talán már látjuk, mi romlott el, és ki tudjuk mondani: bármi is történt, te voltál a férjem (vagy a feleségem). Nagyon sokat kaptam tőled, és azt köszönöm, amit meg én adtam, azt szeretettel adtam. A kudarcunkért én is felelős vagyok, és vállalom a rám eső részt. És ezzel ismét rendes beszélő viszonyba kerülünk egymással.

 

Általában az egyik félnél marad a gyerek vagy maradnak a gyerekek. Jó, ha a másik sok időt tölt velük, és a gyerek megélheti: őt nem hagyta ott a távozó szülője, csak a párkapcsolatnak lett vége.

 

Ám ha a távozó szülőfél nem tud vagy nem akar tovább gondoskodni a gyerekről, akkor feltételeznünk kell, hogy valami nagy baj történhetett vele. Valamilyen törés vagy átvállalt negatív szerep nem engedi, hogy kivitelezze azt, amit egy kutya is megtesz: ameddig szükség van rá, megbízhatóan gondozza az ivadékait. Ilyenkor tudnunk kell, hogy olyan embert választottunk párnak, aki valamilyen oknál fogva alkalmatlan volt a szerepre.

 

Fontos tehát, hogy a két szülő tisztelni tudja egymást és egymás sorsát, és a gyerekben szeretni tudja a másikat. „Tudod, ahogy elnézlek, látom benned apádat /anyádat, és örülök neki, ha olyan vagy, mint ő. Annak idején nekem is nagyon tetszett, azért lettél te. Kár, hogy nem tudtunk együtt maradni.” Még ha erre fel is nyögünk hirtelen, hogy jaj, dehogy akarom, hogy olyan legyen a gyerek, mint a volt párom, örülök, hogy megszabadultam tőle – a gyerekeinknek ezzel tennénk jót. Egyrészt még ha a felszínen pártunkra is áll a gyerek, és a vitákban nekünk ad igazat, a lelkében szereti a másik szülőjét, és vele lesz szolidáris. Azaz cselekedeteiben, viselkedésében ugyanolyanná akar válni, mint ő. Ha nyíltan szabad szeretnie a gyereknek a másik szülőjét, akkor nem kell tudattalanul szolidárisnak lennie és azonosulnia vele, lemásolni, amit az a szülőfél tesz.

 

Másrészt gondoljuk meg: mit szólnánk, ha azt az üzenetet kapnánk az egyik szülőnktől, hogy ami a másikból van bennünk, az rossz. Milyen tudat az, hogy felerészben aki és ami vagyok, az nem elfogadható? A gyerek riadtan fedezi fel magában a távol lévő szülő tulajdonságait, tudva, hogy azt az a szülője, akire felnőttkoráig rá van utalva, nem jutalmazza? Megszabadulni ugye csak a jó résszel együtt lehetne ettől a rossz résztől.

 

 

Amikor az egyiknek mennie kellett…

Van, hogy egy tragédia viszi el az egyiket. Baleset, váratlan vagy hosszú betegség. Aki maradt, az képviseli a másikat a gyerekek számára. Jó tudni, hogy nem vétünk meghalt párunk ellen azzal, ha a gyászmunka elvégzése után újra elkezdünk jól élni, most már nélküle, de vele a szívünkben. Akkor is megmarad a helye és az emléke bennünk és a gyerekben is, ha kapunk az élettől még egy esélyt.

 

 

Egy vagy két gyerek nem akadály….

Az élet megy tovább. Még fiatalok vagyunk – jó lenne ismét párkapcsolatban élni. Keressük a következőt, és meg is találjuk. Ebben az életszakaszban az embernek már gyereke van vagy gyerekei vannak, számolnunk kell vele, hogy az a következő valaki más gyerekét is behozza a kapcsolatba: egy vagy több gyereket, akinek hiába mi kenjük meg a kenyerét, intézzük és esetleg finanszírozzuk az életét, viseljük el a jelenlétét a nap nagy részében, mégis az elődünk marad a szülője. És ott lesz a kapcsolatban, azaz hatni fog az előző két kudarc története is.

 

Patchwork család lettünk. Mint ahogy szó volt róla: a patchwork maradék anyagokból összeállított használható textiltárgy, ami akár még szép is lehet. A patchwork családban tehát a bármilyen okból szétesett családok részei szövetkeznek és élnek együtt. A két részcsalád között a felnőttek párkapcsolata az egyetlen összetartó erő. Ugyanúgy, ahogy a szülő új párja nem lesz az új szülő, a két fél által hozott gyerekek sem lesznek testvérei egymásnak.

 

Anyuka, gyerek(ek) + anyuka párja + anyuka párjának a gyereke(i)

A magyar gyakorlatban válás után a gyerekek általában az anyjuknál maradnak. Akinél elhelyezik, az szükségképpen több időt, energiát áldoz a gyerekre, mint a volt párja. A férfiak gyerekei válás után általában az exfeleségeiknél maradnak, így ők egyedül költöznek be az új lakásba, illetve kapcsolatba – viszont ettől még az ő gyerekeik is részei ennek az új formációnak. Az új, részcsaládokból összeálló család csak akkor lesz élhető és működőképes, ha a résztvevők elismerik a tényeket és betartják a szabályokat.

 

A patchwork család szabályai

Az elsőt már ismerjük, az előző számban megjelent, az örökbefogadásról szóló cikkben is hosszan beszéltünk róla. A „nevelőszülő” bár helyettesítheti a vér szerinti szülőt, nem lép a helyébe. Nem tudjuk elégszer ismételni: a gyerek a szülőjének hálás az életéért, őt szereti, hozzá hű. Nyíltan, ha ezt megteheti, rejtetten, ha nem. (Ez utóbbi viszont soha nem vezet jóra.) Mindazt, amit az új partner tesz meg a párja gyerekének, tulajdonképpen a párjának teszi. A párjának segít azzal, hogy helyettesíti a gyerek vér szerinti apját vagy anyját.

A második:

Azt is tudnunk kell, hogy mivel a gyerek előbb volt meg, mint az új kapcsolat, a szülőjének lelkében a gyereknek van elsőbbsége, az új házastárs csak utána következik. Nem várhatjuk el, hogy fontosabbak legyünk a másiknak, mint a gyereke. Ha felvesszük a harcot a partner gyerekével, és megvívunk vele az elsőbbségért, annak a kapcsolatunk látja a kárát, mégpedig egészen biztosan.

 

Füst Milán szerint a házasság gyereknevelésre kötött morális szerződés

A harmadik:

Az új házastárs gyerekének apja, illetve anyja is a rendszerhez tartozik. Bármilyen bizarrul hangzik is: ő is családtag. El kell fogadnunk, hogy előttünk volt, ezért előttünk áll a rangsorban, és csak úgy kaphattuk meg az új házastársunkat, hogy ő valamilyen oknál fogva elveszítette. (Hogy egy ilyen veszteség a sztoritól függetlenül nagy lelki fájdalommal jár, azt az előzőekben már tárgyaltuk.) Ha válás miatt maradt egyedül az új párom, akkor az elődöm kudarcából húztam hasznot. Ha pedig meghalt, akkor a halálából. Akkor sikerülhet jól a kapcsolatunk, ha elismerjük az elődünk veszteségét, a helyét, és lelkünkben mélyen meghajolunk előtte akkor is, ha azt a veszteséget látszólag ő maga idézte elő. A tisztelet és elismerés azt is jelenti, hogy nem akarok beállni a gyerekénél a helyére megmutatni, milyennek is kellett volna lennie, azaz milyen a „jó” apa vagy anya.

A negyedik:

Amennyiben él a vér szerinti szülő, az új partner nem avatkozhat bele a gyerek nevelésébe – az továbbra is a szülők dolga. Nagyon nehéz helyzet ez. Az új partner él a gyerekkel, megosztja vele a mindennapjait, segíti, törődik vele, elviseli, de nincsenek jogai, és még csak el sem várhatja, hogy a gyerek mindezért hálás legyen neki. Mint mondtuk, amit ad, azt a párjának adja. Neki kellkiegyenlítenie az adok-kapok folyószámláját. A gyerek számára az a tény, hogy felbomlott az eredeti molekula, a családja, ahol az életet kapta, a sztoritól függetlenül nagyon fájdalmas. Ennek árán van ott az új néni vagy bácsi… Jó ezt is észben tartanunk, és esetleg kimondanunk.

Az ötödik:

A gyerektől nem várhatjuk el, hogy szeresse új párunkat. Akkor könnyítjük meg a dolgát, ha világossá tesszük számára: új párunk nem lett a szülője, továbbra is az az apja vagy anyja, aki volt – ám nagyon jó lenne, ha össze tudnának barátkozni egymással, mert együtt lakunk. A párkapcsolatunkba pedig nincs beleszólása. Ha a gyerek érzi, hogy expárunkat annak ellenére is egyenrangú szülőként tiszteljük, hogy valaki mással élünk, azzal megkönnyítjük a dolgát.

 

Mindebből következik, hogy nem jó, ha a gyerek papának vagy apunak szólítja anyja párját. Ő mondjuk a Józsi, vagy ha a gyerek nagyon ragaszkodik a papa megnevezéshez, akkor a Józsi papa – világosan kifejezve ezzel, hogy az egyik embertől van az élete, a másik pedig az elsőt helyettesítve segít felnőnie. Van úgy, hogy egy férfi egy olyan nőt vesz el, aki valaki mástól terhes vagy mástól van az újszülött gyereke. Erős kötelék alakul ki a gyerek és közötte – és a gyereknek mégis tudnia kell, mi az igazság. A családállításokban pontosan látszik, mennyire szüksége van a gyereknek a vér szerinti apjára is. Ha vele jó a kapcsolata, akár a valóságban, akár a lelkében, a nevelőapjával is jó viszonyban lehet, és nyugodtan szeretheti.

A hatodik:

A két részcsaládból érkező gyerekek nem testvérek. Nagyon jó, ha össze tudnak barátkozni egymással. Ezt azzal támogathatjuk, ha világosan kirajzoljuk a család szerkezetét, ki kinek a gyereke, kinek hol a helye, ki kinek számol be, kitől mi várható el. Ahogy Karinthy szólt a feleségének: „Aranka, a maga gyereke és az én gyerekem veri a mi gyerekünket.” Ha világos a szerkezet, és nem kell energiákat fordítani a rend helyreállítására, a jó légkör, a szeretet és barátság is könnyebben kialakul. Egy részcsaládokból álló családot nagyon nehéz összeállítani, de megéri. Minden jót, sok szerencsét, sok erőt, tisztánlátást kívánunk hozzá.

Angster Mária
XVI. évfolyam 10. szám

Címkék: Bert HEllinger, családállítás, patchwork család

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.