Holisztika

A szégyen

Ne hagyd, hogy megszégyenüljek (25. zsoltár)


A szégyen óriási energiatöltetű és egyben igen fájdalmas érzés. Egy-egy szégyenteljes emlék még évtizedek múltán is arcunkba kergeti a vért, felviszi pulzusunkat. Tanulmányozásához visszamehetünk akár a bibliai időkig, Ádám és Éva megszégyenüléséig, amely mindenszülött életének része a földön. Mindannyian kiűzettünk a paradicsomból, hiszen ideszülettünk a Földre. Az ilyenfajta visszatekintésből a modern pszichológia is sokat meríthet. A 150 zsoltár írójának életében is volt egy mértékvesztéses epizód, amikor megölette Uriást, hogy a felesége az övé lehessen. Eme gyilkosság miatt nem építhetett templomot az Úrnak. Folytathatnók a példákat, de inkább csak arra fókuszáljunk, hogy az első emberpár a bűnbeesés előtt nem ismerte a szégyent.

 

Ugyanezt figyelhetjük meg a gyermekeknél is, a korai években sem testüket, ürülési folyamataikat, vágyaikat, akaratukat, szándékaikat nem szégyellik, és a belátás, a lelkiismeret-furdalás vagy bűntudat is csak később jelentkezik náluk. Kinek nem cseng a fülébe nevelődési emlékként ilyen megfogalmazásban a szidalom:
– Szégyelld magad! Vagy
– Nem szégyelled magad?
És hány nevelő fogalmaz így:
– Fontold meg, kicsim, valóban ezt akarod-e tenni, mert rosszul fogod érezni magad. Szégyellni fogod magad, és ezt az érzést senki nem veheti el tőled. Ez megmarad neked.

 

A terápiás tapasztalat szerint igen sok felnőtt és lelkibeteg embernél megmarad a szégyen, mint nyomorult érzés, amely a viselkedését keményen befolyásolja attól függően, hogy titkolni, elfojtani, másra vetíteni vagy megfinomítani akarja.

 

Jelen írás a szégyen nyomorult érzését éppen abból a szempontból kívánja körüljárni és megvilágítani, hogy milyen szerepet tölt be a lelki fejlődésben és a viselkedés szabályozásában. Megfigyelhető ugyanis, hogy a megvallott vagy bevallott szégyenteljes eseményekben nem történik változás, nem maradnak abba, puskáznak a vizsgán, megcsalják házastársukat, lopnak és hazudnak, nem szeretik a gyermeküket vagy rokonaikat és folytathatnánk a sort. Még egy meggyőző példa: szégyellik a kövérségüket, utálattal beszélnek „bálnatestükről”, de a fél mázsa súlyfeleslegből dekák sem mennek le. Ez a cikk is ennek a ténynek köszönheti születését.

 

Egy fogyókúrára jelentkező kliens elmesélte az interjún, hogy egy vállalati vacsora alkalmával a kollégái elszörnyedtek azon, milyen rengeteget eszik. Nagyon elszégyellte magát. De amikor megkérdezték, hogy mit tett szégyenében, azt válaszolta, zugevő lett.

 

Lelki életünk energiamezője a tenger hullámzásához hasonlítható. A szándékok, érzelmek, indítékok, gondolatok, akaratok, indulatok, szenvedélyek, vágyak folyvást egymást alakítóan hullámzanak. Nemcsak megfestik érzelmi állapotainkat, hanem folyamatosan feldolgozzák, átalakítják. A kicsiny érzelmeket olykor fokozzák, a túlzottakat csillapítják, a megterhelőket el vagy lenyomni igyekeznek, eltolni, álomba átpakolni. Az emocionális konfrontáció valóságos hullámverés. Felerősödnek, kioltódnak vagy átalakulnak. Ez lehet belső munka, önismereti jellegű, de olykor a kapcsolatokban kell konfrontálódnia a különféle véleményeknek, meggyőződéseknek, hiedelmeknek.

 

Szemben az irigységgel vagy féltékenységgel, amely érzés a kívülállókat inkább hidegen hagyja, a szégyen az emberekből megvetést vált ki. Aki megszégyenül, attól elfordulnak az emberek.

 

A szégyen jellegzetes helyzetei a kudarc, a veszteség, a vereség, az átverés, az elhagyatottság, a meddőség, a magtalanság, a szegénység, a torztest, minden fogyatékosság, és felsorolni is lehetetlen, mennyi mindent vagyunk képesek szégyellni. A gyerekek sokszor szégyellik szüleik válását, a szülők a rossz tanuló gyermeküket, a családok a börtönviselt rokonokat és egyéb megalázó helyzeteket. A szégyen hamarabb vált ki az emberekből gúnyt vagy kinevetést, mint együttérzést. Minden szerencsétlenség, kiszolgáltatottság, haszontalanná válás, zavar a szégyen malmára hajtja a vizet, nehezen tusolható. Aki szégyelli magát, az a fejét leszegi, a szemkontaktust kerüli, gesztusai visszafogottak, palástoltak, inkább hallgatásba burkolózik, mintsem harsányan felhívná magára a figyelmet, egy szóval visszavonulásra kényszerül, szégyenpírban ég. Fentebb azt mondtuk, a szégyen hatalmas energia töltetű és igen fájdalmas érzés. Ez az energiatöltet valóban éget és mar.

 

De éppen ebben az energiatöltetben rejlik a próbatétel lehetősége, amelynek igen széles körű társadalmi vetülete van. A szégyenérzet a viselkedési dinamikában, mint szociális szabályozó erő, oroszlánrészt vállal, funkciója – jó esetben – az önvédelem, a korrekt énhatárok kialakításában, az önbecsülés megteremtésében, mások elismerésének kivívásában van. Illuzórikus nagyravágyásunkat, rejtett exhibicionizmusunkat kompenzálni képes, a szeméremérzeten keresztül fenntartja a szexuális attraktivitást. A nyilvános megszégyenülés aláaknázza büszkeségünket, önbecsülésünket. A büszkeséget a szó jó értelmében használom, amely a reális önértékünkből fakad, semmi köze a gőghöz, hiúsághoz, felfuvalkodottsághoz, fedezet nélküli hencegéshez. A szégyen nemesíti meg a vágyakat, a szenvedélyeket, modulálja a vérmérsékletbeli túlkapásokat, önmagunk tiszteletét kivívja és őrzi. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy az érdemtelen dicséret ugyanúgy szégyent vált ki, mint a kín vagy sértő helyzet. Szólnunk kell a szégyen mértékéről is: a túlzott félénkség, extrém szégyenlősség nem csak az énerő gyengeségére, hanem sokszor rejtett depresszióra is utal.

 

Meg kell szoknunk, hogy a pszichológiában minden kétélű, és az igazságokat, megállapításokat patikamérlegen kell értékelnünk. Ily módon patikamérlegünk egyik serpenyőjébe azt helyezzük, hogy a félelem a szégyentől sok mindentől visszatartja az embert tetteiben. A másik serpenyőbe pedig a szégyentelenséget tesszük, azt a testi-lelki-erkölcsi értelemben vett hiánycikket, amely a mérték és visszafogottság hiánya.

 

Mindig azt szoktam klienseimnek mondani, hogy a lelkierő mértéke az az erő, amely a fájdalommal és a félelemmel megbirkózik. Ha a félelem és a fájdalom gyűr le bennünket, vagy tart markában, hatalmában, nemigen jeleskedtünk önismeretünk fejlesztése terén.

 

Nos, a szégyenről is elmondható, hogy szabályozó ereje jól használható mérték a rossz, téves cselekedeteink megfordításához. A zavarosból tisztát formálni, a rosszból a jó irányba átfordulni, nos ebben a szégyen disszonáns érzése komoly segítség. Mert akiben nincs szégyen, annak az
etikai érzése hiánycikk, abban nincs emberség, nemesség. Akinek becsületére szégyenfolt kerül, az sokáig nem távolítható el onnan.

László Ruth
XI. évfolyam 2. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.