Holisztika

A szellemi látás ezotériája

Az anyagi világban szerzett tudás a szellemi világban is érvényes

Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt a vélt igazságokról, az axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak.


 

A szellemi tökéletesedéshez vezető módszerek célja már a kezdetektől az volt, hogy felszabadítsuk magunkat a függőségtől, és a lehető legmagasabb szintig magabiztossá váljunk, hogy bármilyen körülmények között helytálljunk és megbirkózzunk a legnehezebb szituációkkal is. Csak a kiegyensúlyozott ember képes másoknak is segítséget nyújtani. Akik csoportba szerveződve tanulják a szellemi fejlesztés gyakorlatait,azt tapasztalják, hogy egyedül maradva nem képesek ugyanarra, mint együtt, hiszen a csoport tagjainak rejtett képességei összeadódnak, és az általa megélt belső látást részben egy társukból kiáramló segítő erő váltja ki. Ezért a gyakorlatokat önállóan, egyedül érdemesebb végezni. Így az eredmények bár lassabban jönnek, de amikor megjönnek, már olyan képességek, amelyeket mindenki saját maga szerzett meg, másoktól függetlenül.

 

Egyidejűleg a szellemi képességek fejlesztésével olyan nemes jellemet alakít ki, amely megvédi annak a kísértésétől, hogy az isteni erőt gyarló célokra használja. Ennek a „beavatásnak az útját” a „felkészülés útja” előzi meg, amely a megkülönböztetésen, a megfigyelőképességen, az odaadáson és a kitartáson mint az eredményesség eszközein át járható. Segítségükkel az „élettest” érzékelővé válik. Az „élettest” anyaga a légnemű halmazállapotnál finomabb részecsketermészetű fizikai anyag, amely a prána hordozója, és négy éteri rétegbe rendeződik. A kitartás és az odaadás eszközével a „vegyi éter” és az „életéter” képessé válik alváskor a fizikai test funkcióinak irányítására és biztosítására. Ez a két réteg és a két fölötte lévő, a „fényéter” és a „tükröző éter” el vannak választva egymástól.

 

Amikor a „fényéter” és a „tükröző éter” már eléggé átszellemültek a megfigyelőképesség és megkülönböztetés eredményeként, az ember saját akaratával kiemelkedhet ezekkel a testeivel a sűrű anyagi világból. Így az érzeti érzékelés és az emlékezet birtokába jut. Az anyagi világban szerzett tudás a szellemi világban is érvényes, és amikor az éber tudat a sűrű fizikai test elhagyása után visszatér, a fizikai agy emlékezik azokra az átélt eseményekre, amelyeket a testen kívül érzékelt. Amikor a tiszta élet a nem felhasznált szexuális energiát, ami az „életéterben” termelődött, a szívbe irányítja, ez az erő gondoskodik alvás során a korlátozott, szükséges véráramlásról. Ily módon a fizikai működés és a szellemi fejlődés harmonizálódik. A szexuális energia az utódbiztosítás energiája, a fennmaradó potenciális erőt pedig az önfejlesztésre is képes használni. A megkülönböztetés olyan tulajdonság, amellyel elkülönítjük a lényegest a lényegtelentől, a valóságosat az illúziótól, a hosszan tartót a pillanatnyitól.

 

A hétköznapi életben magunkról mint fizikai testről gondolkodunk. A megkülönböztetés arra tanít, hogy mi a Teremtő alkotórészei vagyunk, akit legmagasabb szinten a szellemben hordozunk, tehát szellemi emberek vagyunk, és sűrűbb testeink csak ideiglenes hajlékaink, eszközök, amelyek számunkra a feladatok elvégzéséhez szükségesek. Az ács számára a fűrész és a kalapács fontos szerszámok, de a mester nem tartja magát szerszámnak. Senki se azonosítsa magát a fizikai testével, de köteles tanulmányozni annak lényegét, és úgy viszonyulni hozzá, mint értékes szolgájához, akinek az utasításokat végre kell hajtania. Amikor a fizikai testhez így viszonyulunk, akkor vesszük észre, hogy nehézség nélkül több olyan dologra leszünk képesek, amelyekre korábban még gondolni sem mertünk.

 

A megkülönböztetés megszüli az intellektuális lelket, és az embernek lehetőséget ad elkezdeni a felső élet felé menetelést. A megfigyelőképesség és a cselekvés a tudatos lélek megteremtését szolgálják. Fejlődésünk számára ez most a legfontosabb, lehetővé téve, hogy aprólékosan megfigyelhessünk mindent magunk körül, hiszen e nélkül emlékképeink nem fognak egybeesni a tudatunk elől elrejtett programjainkkal. A fizikai test ritmusa és harmóniája a megfigyeléseink pontatlanságának arányában romlik a nap folyamán, és csak alvás során áll helyre a harmónia. Az mondásos rezgések folyamatosan hatnak a szervezetre, fokozatosan megerősödnek, és addig pusztítják, míg az a szellemünk számára már használhatatlanná válik, aki elhagyja, és új lehetőséget keres egy másik fejlődését szolgáló testben. Olyan mértékben, ahogy elsajátítjuk az egyre pontosabb megfigyelést, egyre több egészséget gyűjtünk magunkba és meghosszabbítjuk életünket.

 

 

Minden ember, minden éjszaka a saját tisztítótűzébenés mennyországában van

 

Az odaadás és a hűség az állati ösztönök megszelídítése, amely megszüli és fejleszti az emocionális lelket. Az odaadás tulajdonságának fejlesztése rendkívül lényeges. Sokakban itt van a legkisebb ellenállás, és hajlamosak misztikus álmodozókká válni. Akik viszont a megkülönböztetés képességét fejlesztik helytelenül, hideg intellektuális metafizikai spekulációkba merülhetnek. Ez kiegyensúlyozatlansághoz vezet és veszélyes. A misztikus álmodozó az emóció felülkerekedése miatt az illúziók rabjává válhat, és lehet, hogy a sötét útra lép, amelyen a tudás csak a tudásért létezik, nem pedig a szolgálatért. Az egyedüli veszélytelen út, ha fejleszti az elméjét és a szívét. Az okkultista intellektuálisan fejlődik. A valóságot a megfigyelés és a megkülönböztetés útján kutatja. Megfigyel és elmélkedik azon, amit lát. Mielőtt tudása együttműködne szellemi megvilágosodásával, amíg nem képes átélni, meg kell tanulnia érezni. A misztikus erőteljesen fejleszti az odaadást és a hűséget. Érvelés nélkül is érzékeli a valóságot. Tud, de nem képes megmagyarázni hitét másoknak úgy, hogy megérthessék és segíthessen rajtuk. Természetének intellektuális oldalát kell kifejlesztenie. Ekkor az intellektus az emóciókat féken tartja, és az odaadása biztonságosan irányítja az intellektusát. Ha csak kizárólag egy áramlatba kapcsolódunk, a jövőben kell majd a másikban működni ahhoz, hogy a teljességet elérjük. Ezért jobb a jelen időben megpróbálni fejleszteni a hiányzó tulajdonságot. Ekkor lesz a leggyorsabb fejlődés a végső cél elérésére és a teljes védettség.

 

A fénykép élessége és pontossága attól függ, ahogy a fényképész a lencsét fókuszálja. Ahogy beállította, úgy fog működni. Ha a lencse saját akaratából megváltoztathatná a fókuszát és az irányt, akkor a fénykép elmosódott lenne és mást ábrázolna. Ilyen helyzetben van az elme is, amikor céltalanul járva ide-oda vetődik, és energikusan felháborodik, ha megfékezik. De ekkor is megbékéltnek kellene lennie, és tud is ilyen lenni. Ebben a kitartás segíti. Abban a mértékben, ahogy az elme megnyugszik, a szellem már képes tükröződni az emocionális, intellektuális és tudatos lélek közvetítésével a kívánságtestben, az élettestben és a sűrű fizikai testben, ahogy a nap is tükröződik a tó csendes felszínén, de ha a vihar felkorbácsolja a tó vizét, a nap sugarai eltorzulva elhajlanak. Az „élettest” is a tükörhöz vagy inkább a mozifilmhez hasonlatos. Olyan világot rajzol elénk, amit nem egyeztet a megfigyelőképességünkkel és a szellemtől érkező eszmékkel, amelyet a tiszta és begyakorlott elme fog fel. Az odaadás és megkülönböztetés, vagy másként szólva, az emóció és az intellektus határozzák meg a viszonyunkat a filmkockákhoz. A lélekből fakadó kiegyensúlyozott odaadás és megkülönböztetés a korlátlan fejlődést vetíti előre, mert kiváltják a megtisztulást. Az ember felismeri a fejlődése útjában álló akadályokat, amelyektől meg kell szabadulnia. A jó szakember szerszámait a legjobb anyagból választja és óvja is, mert tudja, hogy jó minőségű munkáját csak így biztosíthatja sokáig. A mi testeink az emberi szellem eszközei, és ahogy kopnak, romlanak, ennek arányában nehezítik annak megnyilvánulását. A megkülönböztetés megmutatja, hogy mi az, ami minket zavar és rombol. Az odaadás a felső élet iránt segít kiszorítani a nem kívánatos szokásokat és rossz tulajdonságokat, a gyarló vágyak, szenvedélyek kiszorításával.

 

A felkészülés útján két speciális gyakorlatot javasolok. Mindkettő a szellemi látás és a megvilágosodás fejlesztését szolgálja. Az egyik út az intellektuális okkultistáé, de nagy jelentőségű a misztikus számára is, mivel fejleszti ítélőképességét, amelyre nagy szüksége van. A gyakorlat neve a koncentráció és a „gondolkodás hatalmát” képviseli. A másik inkább a misztikusoknak tetszik, de az okkultista számára is fontos, mert az igazságérzetét erősíti, amely a megítélés fölött áll. Ez a gyakorlat a retrospekció, amely az „odaadás hatalma”. Mindkét gyakorlat a fejlődés teljességét szolgálja.

 

 

Akik csoportba szerveződve tanulják a szellemi fejlesztés gyakorlatait, azt tapasztalják, hogyegyedül maradva nem képesek ugyanarra, mint együtt

 

A szellemi látás és megvilágosodás filozófiája abban áll, hogy rávegye a kívánságtestet arra, hogy ugyanazt a munkát elvégezze a fizikai testen belül éber állapotban, mint amit alvás során vagy a halál állapotában végez el. Az ember kívánságtestében meghatározott áramlatok vannak. A tisztánlátókban erősek, határozottak és két nagy örvényt alkotnak. Az egyszerű emberekben az áramlatok gyengék, és nem örvénylenek. Ezek az áramlatok és örvények a szellemi látás fejlődéséhez segítenek hozzá. Nappal, amikor tele vagyunk munkával, az áramlatok lelassulnak, de ahogy az ember elalszik és kilép a fizikai testéből, megkezdődik a helyreállítás. Az áramlatok felélednek, az örvények egyre erősebben forognak és fénylenek, hiszen a kívánságtest természetes állapotában van, szabadon a fizikai test igájától.

 

A nap folyamán való megterheléstől függ az, hogy mennyi időre van szükség a fizikai test és az élettest regenerálódásához. Ha energikusan használjuk a testeket nappal, a diszharmónia felerősödik, és a kívánságtestnek éjjel a harmónia és ritmus helyreállításához sok időre lesz szüksége. Ekkor egész éjszaka a fizikai testhez lesz kötve, de amikor képessé válik energiáit mesteri szinten irányítani, nem pazarolja erejét a fölösleges szavakra és tettekre. Nem fog tévedni a helytelen megfigyeléseinek köszönhetően, és a kívánságtestnek nem kell az alvás egész ideje alatt a fizikai test helyreállításával foglalkoznia. Így az éjszaka egy részét a külső munkára fordíthatja. Ha a kívánságtest csakrái eléggé fejlettek, az ember kirándulhat és beléphet a kívánságok világába, ahol képeket és jeleneteket él át, bár rendszerint nem emlékezik vissza ezekre addig, amíg meg nem teremti az „élettest” alsó és felső részeinek elválasztását, ahogy már elhangzott. Ily módon tapasztaljuk meg a helyes megfigyelés és odaadás fontosságát, amelyek a magasztos eszmékre és a belső és külső rezgések harmóniájára irányulnak. Arányosan az elért eredményekkel, a regenerációra fordított idő jelentősen lecsökken, és mi a kívánságvilágban szabadon mozgunk.

 

Az esti gyakorlat az „odaadás hatalma”, a retrospekció. Olyan eredményeket hoz, amelyek nem csak a jelen élet leckéit, hanem az elkövetkező életben lévő leckék elsajátítását is tartalmazzák. Ahogy este a test ellazul, kezdjék meg a napi események jeleneteit fordított sorrendben végigtekinteni, először az este jeleneteit, majd a nap közepét, végül a reggelt. Törekedjenek a jelenetek eredményeit a lehető legőszintébben megrajzolni és felidézni azért, hogy elméjük elbírálja cselekedeteiket, és megállapítsa belőlük, hogy kifejezték-e szavaik azokat a gondolatokat, amelyet ki akartak fejezni, vagy helytelen benyomást keltettek, felnagyítva vagy lekicsinylően értékelve mások előtt érzeteiket. Nézzék át morális állapotukat minden jelenetben. Az étkezéssel kapcsolatban is például: azért ettek, hogy éljenek, vagy azért élnek, hogy egyenek, kielégítve a finomságok fogyasztása iránti vágyat. Bírálják, és ha kell, marasztalják el magukat, ha rászolgáltak erre, de dicsérjék is meg magukat a betöltött pozitív szerepük okán, mert kiérdemelték. Eközben gyakran elalszanak és elveszítik éberségüket. Ezt ne hagyják! Inkább fekvő helyzetből üljenek fel az ágyban, amíg nem tudnak fekve is ébren maradni. A retrospektív gyakorlat hatása óriási, több annál, mint azt elképzelhetjük. Először is tudatosan végezzük a harmónia helyreállításának munkáját, sőt sokkal rövidebb idő alatt, mint azt a kívánságtest meg tudja tenni alváskor, hosszú időt fordítva erre. Másodszor, minden ember minden éjszaka a saját tisztítótüzében és mennyországában van, hogy a felismerések lényegét szellemébe helyes érzetként beépíthesse. Így kerüli el a tisztítótüzet a halál után. Végül is a napról napra megszerzett tapasztalatok késztetik a növekedésre, és beépülnek a szellembe. Saját esze szerint él, és az elkövetkező életeit előkészítő helyes irányban fejlődik. Ha pontosan végezzük ezt a gyakorlatot, az éber tudat elől elrejtett emlékezetünkből kitöröljük a nem kívánatos eseményeket, eseteket. Szellemi fénnyel fogunk telítődni, amit a napi tapasztalatokból a retrospektív módszerrel értünk el.

 

A koncentráció gyakorlata reggel, az ébredés első pillanataiban kezdődik. Ne keljenek fel az ágyból, hanem kényelmesen fekve lazuljanak el és összpontosítsanak. Ez azért nagyon fontos, mert a szellem éppen hogy visszatért a fizikai testbe a kívánságtestből, a kívánságok világából, és ebben az állapotban könnyebb tudatos kapcsolatot létrehozni ezzel a világgal, mint a nap bármely más szakában. Az alvás során a kívánságtest áramlatai, örvényei nagy sebességgel forognak, de ahogy belemerülnek a fizikai testbe, ezek az áramlatok lelassulnak az élettest áramlatainak sűrűsége miatt. Az agy ebben a gyakorlatban olyan szerepet játszik, mint az alvás idején. A fizikai testet az érzéketlenség és tehetetlenség állapotába viszi, bár a szellem teljesen éber és tudatos. Ily módon teremtünk körülményeket, amelyekben a kívánságtest csakrái megkezdhetik örvénylésüket a fizikai testben.

 

A „koncentráció” meghatározásaiból az egyik: a központba irányítani, összevonni a tisztaság és erő legszélső határáig, a fölösleges alkatrészek eltávolításának segítségével. Ha egy időre a szükségtelen dolgokat kizárjuk az elménkből, gondolataink teljes hatalma annak a feladatnak a megoldására fog irányulni, amelyre összpontosítunk. Annyira belemerülhetünk ebbe, hogy ha ágyút sütnek el mellettünk, azt sem halljuk meg. A szellemi látásra törekvőnek szert kell tennie arra a képességre, hogy elmerüljön abban az eszmében, amelyre összpontosít, kizárva az érzelmek világát a tudatából, és így teljes figyelmét a szellem világára irányítsa. Ekkor tanulja meg, hogy meglássa a dolog vagy eszme szellemi oldalát. Megismeri a belső tartalmat, melyet az egyszerű ember nem is sejt. A koncentráció tárgya lehet magas, emelkedett eszme, de lehetőleg olyan, amely az érzékeken keresztüli észlelőből időn és téren túl emel. Ezt szolgálja a kozmosz teremtésének elvein való elmélkedés is. Ha reggelente a koncentráció tárgyaként ezt választják, akkor megvilágosodik a teremtői folyamat a mi világmindenségünkben, és ez jóval felülmúlja a könyvből kapott tudást. Egy idő után, amikor legalább 5 percig magunk előtt tartjuk azt az eszmét, amelyre összpontosítunk, hirtelen elszakíthatjuk magunktól az eszmeképet, és a helyét üresen hagyhatjuk. Ne gondoljunk semmire, csak figyeljük, hogy kitölti-e valami ezt a vákuumot. És egy idő múlva a szabad területre a kívánságvilág jelenetei fognak beáramlani. Ahogy kezdjük megismerni és használni ezeket a lehetőségeket, képessé válunk irányítani is, hogy a szükséges eszmekép vagy dolog jelenjen meg, amit tanulmányozhatunk.

 

Az ősi legenda szerint a kincset csak éjszaka és teljes csendben szabad kiásni, mert ha csak egy szó is elhangzik, amíg a kincset ki nem emelték, az el fog tűnni. Ez a misztikus tanmese a szellemi világosság keresésére vonatkozik. Ha a koncentráció során beszélgetünk vagy átéléseinket részletesen megosztjuk másokkal, mind elveszítjük. Vagyis magukat az élményeket ne tárgyaljuk meg részleteiben, mert azok csak az értékes magot burkoló héj. Ami a koncentráció során történik, arra mint szellemi kincsre tekintsük, amit meg kell őrizni magunkban.

 

A fő feladat azonban az, hogy megtisztuljunk. Az erre irányuló törekvés fel fogja kelteni a felső erők figyelmét, akik azonnal segítséget küldenek a következő lépések megtételéhez. Ha évek is telnek el addig, hogy nincs látható eredmény, legyenek biztosak abban, hogy az erőfeszítéseik nem fölöslegesek. A nagy szellemi tanítók látják a küzdelmet és értékelik. Ugyanúgy várják a segítségünket, ahogy mi az ő munkájukat. A zavaró körülmények lassan elmúlnak, és eljön számunkra a lehetőség, és akkor majd tisztán látunk mindent.

Dr. Bíró Dénes
XVII. évfolyam 4. szám

Címkék: a szellemi látás ezotériája, ezotéria

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.