Holisztika

A táplálkozás ezotériája

Csak az élőből lehet életet kapni

Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátylat a vélt igazságokról, axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak.


„Azzá válunk, amit eszünk. Ételed legyen tehát a gyógyszered. És gyógyszered legyen a te ételed” – tanítja Hippokratész. A táplálék az anyagi világban biztosítja az emberi lény számára a formában való létezés nélkülözhetetlen energetikai és szerkezeti lehetőségét. Ezért is annyira fontos, hogy milyen szemlélet határozza meg táplálkozási szokásainkat. Jelen korunk materialista uralkodó világnézete a saját érdekeit biztosító stratégiáját a táplálkozásban is képviseli. Az emberi életet csak a fizikai világra korlátozó filozófiája nem értelmezi, figyelmen kívül hagyja, sőt el is titkolja, hogy csak az élőből lehet életet kapni és azt fenntartani, a halott, lélektelen, tehát nem élő anyag nem szolgálhat életet biztosító táplálékként.

 

Fizikai testünk egészségben tartása a fizikai létünk első számú feltétele. Sajnos gondatlanságunk és figyelmetlenségünk eredménye, hogy fizikai testünk mindennap pusztul, hiszen romboljuk születésünktől halálunk pillanatáig. Hányszor halljuk azt a meggondolatlan kijelentést, például külföldön, távol a hazai ízektől, hogy a fél karomat is odaadnám, ha most ehetnék egy igazi pörköltet. A megkívánás, a vágyakozás az étel elfogyasztására bármi áron azonban olyan, mint a rák, amely az életfontosságú szerveket elpusztítja, ahogy a keselyű is Prométheusz máját. Ne csodálkozzunk, ha a gyermekeket is a mintaként átvett szokásvágy fogja irányítani. Olyan világot ismertetünk meg velük, amely romlott, és tudatlanságunk okán olyan rossz szokásokat nevelünk beléjük, amely az egészségüket veszélyezteti, nem úgy táplálva őket, ahogy kellene, hanem fordítva. Arra tanítva, hogy azért élj, hogy ehess, nem arra, hogy azért egyél, hogy életcélod megvalósíthasd. A túlfűszerezett, ízfokozókkal megspékelt ételekhez szoktatás felkelti a szenvedélyt és az ilyen ételekhez ragaszkodás rossz szokását. A szemet gyönyörködtetővel, a megpuhítottal, rágás nélkül is lenyelhetővel kiváltják, helyettesítik a hasznosat, amire egy idő után már rá se néznek, sőt harcolni kell velük azért, hogy egy sárgarépát nyersen elropogtassanak.

 

El tudunk képzelni olyan építőmestert, aki a házát hordalékfából, rossz minőségű anyagokból akarja megépíteni, és abban szeretne élni? Csodálkoznánk-e akkor, ha az ilyen ház összeomlana, és súlyos sérüléseket okozna a bentlakójának? Valószínűleg, nem. Inkább akkor csodálkoznánk, ha nem ez következne be, és a bekövetkeztekor azt mondanánk, hogy ő maga a hibás, hiszen megkísértette a természet szabályait, a rendjét. Ez igaz a mi esetünkben is, akik hasonló módon építjük testünket, mindenféle anyagból, nem figyelve a hasznosságára vagy haszontalanságára, és mi vagyunk a hibásak, ha megbetegszünk. A betegség, az ernyedtség, a legyengülés olyan okokra vezethetők vissza, amelyeket gondoskodásunk minimális mennyiségével megszüntethetnénk. Próbáljuk meg röviden összefoglalni azokat a rejtett okokat, amelyek ilyen súlyos következményeket vonnak magukkal. Vannak alapvető törvények és tények, amelyek mindig igazságosak és kivétel nélkül szolgálják mindenki egészségét, bár az egészség mindig egyénileg kerül meghatározásra, függetlenül a külső állapottól, vagyis, hogy amúgy jól érzi-e magát a bőrében vagy nem, és csak attól függ, hogy az ego, az ember felső szellemi énje, hogyan érzi magát a testben. Ha az ego „betegnek” érzi magát, a test megbetegszik, még ha makkegészségesnek tűnik is.

 

Ne csodálkozzunk, ha a gyermekeket is a mintaként átvett szokás-vágy fogja irányítani

 

Ahogy az ember méhen belüli élete embrióként megkezdődik, először egy kis fehérjegömb, majd különböző részecskék jelennek meg benne sűrűbb anyagból, amelyek nagyobbá és szilárdabbá válnak, majd összekapcsolódnak. Az ízesülés helyén létrejönnek az „ízületek”, és fokozatosan kialakul a vázrendszer. Ugyanakkor a puha anyag még élőbbé válik, magzattá lesz. A növekedés folytatódik, és a megszületéskor egy kis puha test jön a napvilágra, de lényegesen szilárdabb és sűrűbb, mint amikor még embrió volt. A gyermekkor, a fiatalság időszaka egyre sűríti a testet, majd egy idő után eléri a szilárdság maximumát, amely a halálba torkollik. Minden periódusban az életfolyamat kristályosodással jár, keményebb lesz a csont és a test más szövetei is. A folyadékok fokozatosan besűrűsödnek. Az ízületeket a kenőanyag már nem olajozza be, mert az annyira besűrűsödik, hogy már nem folyik. Az ízületek már nem elasztikusak és nyikorognak, a vér, amely gyermekkorban dinamikusan száguldott a rugalmas erekben, időskorban lelassulva áramlik a beszűkült értérfogaton át. A test meggörbül, az izmok becsomósodnak a táplálékhiány miatt, a haj megritkul, és végül a megfáradt szív, amelyik többé nem képes a vért pumpálni, megáll, és a test meghal. Az út a születésből a sírig a megkristályosodás megállíthatatlan útja – a csecsemőkor, gyermekkor, ifjúkor, felnőttkor, öregkor csak a folyamat szakaszai. A fiatal és idős test között az egyedüli különbség, hogy az egyiké puha és rugalmas, a másiké megkeményedett és megereszkedett. Mi az oka a „megcsontosodásnak”, az elkristályosodásnak, meg lehet-e állítani ezt a folyamatot, vagy legalább lassítani, hogy meghosszabbítsuk a fiatalság állapotát?

 

 
Addig, amíg a gyermek csontjában három rész zselatin és egy rész foszfor van, időskorban az arány fordított, vagyis csak egy rész zselatin és három rész a csontos anyag, ami már megmagyarázza az öregkori csonttörések nehéz gyógyulását. A gyermek csontja gyorsan összenő törés után. A kémiai analízis megmutatja, hogy az artériás vér, amelyik a szívből kiáramlik, tiszta és piros, és a szükséges anyagokkal teli, míg a vénás vér a nem szükséges anyagokkal telítődik meg. Ily módon az életet adó áramlat, amely mindegyik testrészen keresztül áramlik, hogy építse és megújítsa azt, egyben a halál forrása is, minden körforgásban lerakja a salakanyagokat, a csapadékot, amely kristályosítja, keményíti a szöveteket. Ha már nem tudunk megszabadulni ezektől az anyagoktól, amelyek halált okoznak, képesek vagyunk-e a táplálkozásunkat szabályozni úgy, hogy minél kevesebbet vegyünk magunkhoz ezekből? Mindenki tudja, hogy ha fát teszünk a tűzre, és biztosítjuk a szabad égést, minél kevesebbet füstöl, annál tisztábban ég és több hőt ad át. Ugyanez játszódik le a szervezetünkben is, amely vegyi tűzhely. Amíg a szükséges ételt adjuk neki és  eltávolítjuk a melléktermékeket a máj, a belek és a bőr segítségével, addig erőben és egészségben őrizzük meg a testet. Csak azokat az ételeket fogyasztva, amelyek csak minimális mennyiségben tartalmaznak káros anyagokat, elodázhatjuk a napot, amikor a megkristályosodás és elöregedés felváltja a fiatalságot.

 

A kémia szempontjából kétféle étel van: a szén alapú ételek, beleértve a zsírokat és a szénhidrátokat, és a nitrogén alapú ételek, beleértve a fehérjéket is. A szén alapú tápanyagok fűtőanyagként funkcionálnak, amelyekből az izmok energiáját kapjuk, és a növényi keményítőből és cukorból érkeznek hozzánk, valamint vajból, tejszínből, tejből, olajos magvakból és tojássárgájából. Ezek az ételek nagyon kevés megemészthetetlen anyagot tartalmaznak, sokan közülük pedig szabadok az ilyen káros anyagoktól, főleg a zöldfélék, a friss zöldségek és gyümölcsök. A proteinek az építőanyagok, amelyeket akkor használ fel a test, ha működésében valami elromlott és ki kell cserélni, fel kell újítani. A sovány húsban, hüvelyes zöldségben, a tejben és a tojásfehérjében, dióban is megtalálható. Az emberek többsége úgy érzi, hogy ha nincs hús az asztalon, vagyis a táplálékuk nem tartalmaz húsos ételt, az nem is teljes értékű étkezés, hiszen emlékezetük óta azt tartják, hogy a hústól erősödünk meg. A többi csak mint a főtáplálék, vagyis a hús köreteként működik a menüben. Ez hibás vélemény. A csak növényi táplálkozás hatalmas fenntartó erőtbiztosít. Ennek okát könnyű megérteni, ha okkult módon közelítünk a problémához.

 

A csak növényi táplálkozás hatalmas fenntartó erőt biztosít


Az ezotériában az „elsajátítás törvénye” azt jelenti, hogy a táplálék egyetlenegy részecskéje sem tud beépülni saját erői segítségével a testbe, mindaddig, amíg azt a benne élő szellem el nem hagyja, mivel ő az irányítója a sejtekben zajló életnek. Világos, hogy minél alsóbb szintű a sejt tudata, annál könnyebb legyőzni. A természet világai különböző tudattal rendelkeznek. Az ásványok csak szilárd halmazállapotúak, a tudatuk az emberi tudatállapotok közül a teljes tudattalansághoz vagy kómához hasonlatos. Ezért a legegyszerűbb volna hatalmunkba keríteni az ásványi tápanyagot, amely a legtovább maradna meg bennünk, fölöslegessé téve a gyakori étkezést. De sajnos az emberi szervezet olyan magas rezgésen működik, hogy képtelen közvetlenül magához vonzani az ásványi elemet, amit ugyan felszív, de nem tud elsajátítani, vagyis beépíteni. A sók egyből kiürülnek, úgy, hogy nem tudnak beépülni a szükséges mértékben. A belélegzett levegősegítségével, amelyben megvan a nitrogén, a megsérült sejteket építhetnénk újra, de ez sem valósul meg addig, amíg a természet laboratóriumában a nitrogén be nem épül az éteri élettesttel is rendelkező növénybe.

 

A növényi tudat az ember álom nélküli alvó állapotához hasonlatos. Ezért az egónak, az ember szellemének könnyű a dolga legyőzni a növényi sejtek ellenállását, megtartani és alárendelni saját maga érdekeinek. Innen van a növényi táplálkozás fenntartó ereje. Az állati eredetű ételekben a sejtek már individualizáltak, és mivel az állatoknak asztrális kívánságteste is van, amely a vágytermészetet biztosítja, így könnyű megérteni, hogy ha húst eszünk, az állati tudatú sejteket nehezebb beépíteni, mert tudatuk az ember álomszerű alvó állapotának megfelelő, és ezek a részecskék nem sokáig maradnak hatalmunkban. Ezért az állati eredetű táplálkozás nagyobb mennyiséget és gyakoriságot kíván meg, mint csak zöldség- vagy gyümölcsfogyasztás esetében.

 

A proteinek az építőanyagok, amelyeket akkor használ fel a test, ha a működésben valami elromlott és ki kell cserélni, fel kell újítani

 

Ha a növényevő állat húsa fogyasztásáról áttérnénk a húsevő állatok fogyasztására, állandóan éhséget éreznénk, mivel sejtjeik még individualizáltabbak, és következésképp keresik a felszabadulás lehetőségét, amit a lehető leggyorsabban el is érnek. Jó példa a farkas esete vagy a kannibálé, akik már közmondásokban is szerepelnek, az állandó éhségük alapján. Olyan éhes vagyok, mint a farkas vagy a kannibál, szokták mondani, és mivel az ember májának mérete és kapacitása elégtelen az állati húsos táplálék feldolgozásához, nyilvánvaló a csak állati húst fogyasztó közösségek viszonylag rövid élettartama, és hogy a kannibál is, ha csak emberi húst fogyasztana, hamar belehalna.

 

A húst fogyasztó a szervezete számára a mérgező anyagok nagy mennyiségét halmozza fel. Minél kevesebb húst eszünk, annál egészségesebb a fizikai testünk. Ha etikai szempontból vizsgáljuk a hús fogyasztását, akkor is arra a következtetésre jutunk, hogy az ételért ölni nem helyes. Az ősi időkben, amikor az ember vadászott a zsákmányra, olyan volt, mint a vadállat, aki zsákmányát nem sajnálta, hiszen prédának tekintette. Manapság a hentesnél, a húsboltokban vadászunk, ahol már nem kell öldökölni, ami csak undort keltene bennünk. Ha mindennap kötelezően ki kellene mennünk egy vágóhídra, ahol az állatok megölésének szörnyű jelenetei percről percre ismétlődnek, és ebben nekünk is részt kellene venni késsel a kezünkben, belenézve az állat szemébe, kívánnánk- e ezután ebből a húsból enni?

 

Nagy a felelősségünk, és nagy az adósságunk is, amit vissza kell fizetnünk az állatvilágnak, amelynek élete az emberiségre van bízva. Azonban senki nem kötelezhető a vegetáriánus diétára. Hiszen a húsevés hosszú gyakorlata, a vérmérséklet ezt egyszerűen megvalósíthatatlanná tenné. De a többség számára nem okozhat problémát, ha nem fogyaszt húst és napjában kétszer növényi táplálékot vesz magához. Másoknak még fontos a tojás, a hal vagy más alsóbb létformák fogyasztása, megint mások akár hónapokig képesek csak gyümölcsön élni. A táplálkozás egyénre szabott és nincs semmilyen tömeges szabálya, de kijelenthető, hogy minél kevesebb húst eszünk, annál jobb lesz az egészségi állapotunk.

 

A városok vágóhídjai fölött a gyűlölet és a szenvedés honol

 

Ha teljesen le akarunk szokni a hús fogyasztásáról, akkor a szükséges fehérjét a zöldségekből kell beépítenünk. Bab, egyéb hüvelyesek és dió stb., amelyek annyira gazdagok fehérjében, hogy lehetővé válik a sejtek felépítése. A szellemi munkát végzőknek a sárgarépa nagyon ajánlott, hiszen nagyon magas a foszforsavtartalma. Még a sárgarépa levelét is jó salátákhoz felhasználni, hiszen a benne lévő foszfor a gyökérben lévő háromszorosa.

 

Veszélyes lehet az ember számára a víz, mert könnyen elsalakosíthatja szervezetünket. Nem számít, hogy mennyire átlátszónak és tisztának tűnik, ha sok benne a csapadék, így a magnézium-oxid, amit nem is vonnak ki belőle. Az ásványi csapadékagyagok mennyiségére a forraláskor következtethetünk, mert azok kicsapódnak az edény falára. Ha a vesénknek nem lenne ennyire erős szűrő- és tisztítóképessége, akkor nagy bajba kerülnénk. Az ásványi sók nélküli tiszta vizet kellene használnunk főzésre és fogyasztásra. A szőlő leve kitűnő ital, amely megnyitja a kapillárisokat és stimulálja a vért. A nem erjesztett szőlőlé még az öreget is megfiatalítja, ha az ember alaptermészete amúgy optimista és derűs.

 

A félelem, a pesszimizmus és a rosszul megválasztott táplálkozás betegséghez vezet. A tökéletes megrágás és az „étkezés öröme” hozzásegíthet az egészséges táplálkozás megvalósításához. Többet segítenek, mint feltételeznénk. A gyorsétkezdék a táplálkozási szokásainkban rendkívüli kárt okoznak. Az ember öt perc alatt magába tömi az ételt, és siet vissza a munkájához, majd csodálkozik, hogy miért érzi magát álmosnak, és már valamilyen stimulációra van szüksége, hogy „felfrissüljön”, tehát jöhet a kávé. Nem az a lényeg, hogy mennyit eszünk, hanem hogy mennyi szívódik fel bennünk, mennyit emésztünk meg, és abból mennyi épül be a sejtjeinkbe. Ha nagy falatokban nyeljük le az ételt, nem lakunk jól, hiszen nem rágjuk meg, és még az élvezetétől is megvonjuk magunkat.

A szellemi munkát végzőknek a sárgarépa nagyon ajánlot, hiszen magas a foszforsav tartalma

 

A legnagyobb komfort és harmónia érzésének élménye hasson át minket étkezésünk alatt. Testünk olyan, mint egy szálloda, amelynek mi vagyunk a gazdái, és a mi vendégeink a táplálék sejtjei, amelyeket fogadunk. Ők jönnek és mennek, hosszabb vagy rövidebb ideig maradnak nálunk, és vagy előnyös lesz a tartózkodásuk, vagy ráfizetéses. Ha a szálloda a szívélyesség és hasznosság elve szerint működik, a gazda örömmel üdvözli a vendégét, keresi a kedvét és minden lehetőséget megragad a vendég kényelmét szolgálni, akkor biztos lehet abban, hogy vendége szívesen fog maradni. Ha táplálékunkhoz is így viszonyulunk, akkor könnyen elsajátítjuk, beépítjük. Ha jól megrágjuk, akkor számára a komfortot biztosítjuk. A mentális viszonyunkat pedig a táplálkozás örömében fejezzük ki, ami még fontosabb, mint a rágás. Aki az ételéhez kedvetlenül viszonyul, olyan, mint az a gazda, aki azt kérdezi a vendégtől, hogy „mit akar tőlem, miért is akar éppen ide jönni, és különben sem tetszik nekem, de kénytelen vagyok fogadni, hiszen ha nem tenném, csődbe mennék és bezárhatnék”. Természetesen a vendég kényelmetlenül fogja magát itt érezni, és mihamarabb távozni fog. Mivel az általunk elvégzendő feladatokat a testünk állapota segíti vagy korlátozza, ezért az egészségének védelme fontos a számunkra. A kozmovitális diéta a természet életrendje szerinti táplálkozás E. B. Székely ajánlása alapján megtanítja, hogy mit ne együnk és mivel helyettesíthetjük. (Folytatjuk)

Dr. Bíró Dénes
XVII. évfolyam 10. szám

Címkék: a táplálkozás ezotériája, ezotéria

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.