Holisztika

A véletlen, a váratlan, az érthetetlen, a csoda

Nincsenek véletlenek. Véletlenek pedig vannak.

Ugyan ki szereti az eldönthetetlen kérdéseket, az afféle tyúktojásproblémákat? A soha meg nem szűnő feszültségeket, a fel nem oldható ellentéteket? Márpedig a véletlenek, a csodák és minden megmagyarázhatatlan történés vagy jelenség igazi jottista ipszilonista vitát kavar az objektív lehetőség és szubjektív hihetőség végletei között. Mindkét fél azt gondolja, neki van igaza, és nem érti, hogyan lehet a másik olyannyira fafejű, hogy nem látja be az ő igazát?  


 

Bizonyítható erejük felett sokat elmélkedtek és vitáztak a teológusok, filozófusok, természettudósok, az úgynevezett hívő és hitetlen emberek. Az úgynevezett kifejezéssel a hitetlenek tagadásba vetett hitére kívánunk utalni. De hiábavaló minden tagadás. Hiába tartja a hiszékeny fantázia túláradásának az értelemmel fel nem fogható dolgokat az, aki nem tapasztalt ilyet. Hiába akar hinni a minden dolog kiszámíthatóságában, megjósolhatatlanságában. Olykor a rejtélyes véletlenek egy egész életmenetet képesek átformálni, vagy fontos útjelző szerepét töltik be, vagy nyugvópontot hoznak hosszú, megmagyarázhatatlan belső nyugtalanság után. Mélyről jövő elégedetlenség, hiányérzet szűnik meg egy csapásra, s mindaz, amely korábban kínzó nyugtalanság volt bennünk, most felvillanyozván bennünket, éltető erővel árad lelkünkben, felejthetetlen élmény lesz életünkben, csak éppen lehet, hogy másoknak nem tudjuk átadni, másokat nem tudunk meggyőzni azok megtörtént voltáról. Mintha magasabb erővel kerülnénk kapcsolatba, vagy nagyobb távlatot nyerne életünk.

 

Egy-egy véletlen a meglepetés erejével terít le bennünket. Csak egy pillanatra kerülünk kapcsolatba a rejtelemmel, megragadni nem lehet, megismételni még kevésbé, hatása azonban lenyűgöző. Az ilyen rejtélyek igen izgalmasak, sokáig el lehet tűnődni, hogy nahát!, éppen most! De hogy lehet? Felkavaró hatásuktól nem lehet megszabadulni, valamiféle eleven erővel töltik fel az embert, mert egy lélekmélyi valóság esik egybe, vagy aktiválódik valami külső történéssel. Az ilyen archetipális erő önmozgását tapasztaljuk meg, és ebben az önmozgás a lenyűgöző. A lelki fejlődés és az életesemények sodrása is ilyen önmozgás jellegű. Személyes életünk hirtelen kitágul, és új távlatot nyer az emberi létezés maga. Lássunk néhány példát. Mesék, legendák, mítoszok gyakori szereplője a csodaállat, amely emberi nyelven szól, különös hűségről tesz tanúságot vagy rendkívüli segítséget nyújt. Ilyen a magyar mitológiában például a csodaszarvas, amely olyan helyre hívja és vezeti a vadászt, ahol az soha nem járt, ahol csodálatos találkozás vár rá. Ilyen történetekhez tartozik, hogy rabságból kell megszabadítani valakit, véget kell vetnie egy sanyarú sorsnak, amely segítség által természetesen egy saját belső korláton lép túl az ember. Ugyanis a túljutás egy belső pszichés korláton mindig a saját individualizációs utunkon való továbblépést jelenti, a saját rabságunkon, saját korlátoltságunkon való túljutást, saját butaságunkból való kikerülést. Egy változás beindulását, amely önmozgásszerűen visz előre bennünket tovább. A szarvas agancsa éppen ilyen fejlődést fejez ki, a megújulás az új agancs növesztésében mutatkozik meg.

 

Az ilyen váratlan fordulat, amely erőfeszítés nélkül tárja fel a lehetőségeket, valóban mágikus hatású. Ősi ösztön felébredése ez a hatás a lelkünkben, olyan, mint az éber nyugalomban zsákmányra várakozó vadász lelkiállapota. Ezek a fordulatok nem kimódoltak, hanem bekövetkeznek. Lényegük, hogy minden tudatos várakozásra és tapasztalatra rácáfolnak. Mintegy kívül állnak ezeken. Ezért végeláthatatlan a jottista és ipszilonista vita azok között, akik lineárisan gondolkoznak, és úgy „vélik”, a világ rendje az ok-okozatiság, vagyis az, hogy valamely előzményre mindig ugyanazon következmény, eredmény jön, származik.

 

A félelem is visszatartja a vitatkozókat attól, hogy a véletlenek valóságát belássák. A félelem a nem várttól, a kiszámíthatatlantól, a bizonytalantól.

 

A rosszul értelmezett mélylélektani ismeretek sok emberben irreális biztonság utáni vágyat ébresztettek. Rengeteg igazoló elmélet és félremagyarázás, bűnbakkeltés születik az efféle irreális biztonságvágyból. Ezeken az embereken mindenféle félelmek elhatalmasodnak: a vaksorstól, betegségtől, istencsapástól, elhagyástól, magánytól, betörőtől, ínségtől való félelem. Felsorolni sem lehetséges. Minden tökéletességre és tökéletes biztonságra vágyás hátterében igen nagy belső tökéletlenség és bizonytalanság munkál.

 

Általában amikor valaki túlhangsúlyozza, mennyire rendben van lelkileg, ő ismeri saját magát és minden rendben van benne, akkor történik egy „véletlen baleset”. Ami igazán fejbe kólintja, ami valóban megkérdőjelezi, hogy annyira rendben van-e minden a mélyben. Mert az efféle balesetek bizony nem mentesek egyfajta önbüntetéstől, amelyet elbizakodottságunk mér ránk. Olykor szükség van arra, hogy ésszerűségünket kupán vágja a véletlen, a csoda, az érthetetlen, a váratlan. Tehát mindaz, amit

 

– nem az ember eszel ki,

– és amit önkényesen nem hívhatunk életre.

 

A félelem és bizonytalanság leküzdésének másik módja, amikor jósokhoz, asztrológusokhoz megyünk, hogy mondják meg nekünk a jövőt. Pénztárcánkat nem kímélve fizetünk a ravasz jósoknak, akik ráérezve félelmeinkre, azt erősítik meg, amit szeretnénk hallani. Krisztus nem dőlt be az unszolóknak, akik nógatták volna, tegyen még csodát. Vásári bohóckodás az, amikor kérkednek, magamutogatnak egy erővel, amely inkább adomány, mintsem büszkélkedésre való képesség lenne. Rengeteg mellébeszélés és félrevezetés, becsapás és önbecsapás van ezek mögött.

 

Az igazi csoda spontán, amely csupán bekövetkezik. Nem engedelmeskedik az akaratnak, a sóvárgásnak, a sürgetésnek, a praktikumnak. Jel, annak spirituális, transzcendens tartozékával. Mint ilyen, a magasabb világokból, a fizikai dimenziókon túli világokból hoz üzenetet, információt.

 

Az információ – miként a szóösszetétel is jelzi – a formán túli világ üzenete.

 

Krisztus ama csodája, amikor a tengeren járt, mindent összefoglal a csoda lényegéről: 

a tudat/tudattalan határán, felszínén lépked a csoda, Péter ezt nem tudta megismételni, mert lehúzta saját kételye, hitetlensége.

 

A véletlen megváltoztatja a tudatos és tudattalan lélek dinamikájának erőegyensúlyát. Aki ezt felismeri, nem folytat meddő vitát arról, hogy véletlenek vannak-e vagy nincsenek.

László Ruth
IX. évfolyam 2. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.