Holisztika

A vér titkai

Mindenkinek "saját" vére van, ami megfelel egyéni lelki tulajdonságainak

Amerikai börtönökben rendkívül érdekes tanulmányokat végeztek a kiegyensúlyozott és természetes táplálkozás jelentőségének megállapítására. Azok a fogvatartottak, akik vállalkoztak arra, hogy a kísérletekben részt vesznek, a húsból, finomlisztből készült kenyérből és tésztából, finomított olajból, túlfőzött zöldségekből, ipari gyártású limonádéból és finomított cukorral édesített desszertekből álló megszokott étrendjük helyett teljes értékű gabonából, friss zöldségből és gyümölcsből, tejtermékekből és fekete kenyérből álló, ezenkívül vitaminnal és ásványi anyagokkal dúsított táplálékkiegészítőkkel gazdagított étrendet kaptak.


 

Néhány hét múlva mélyreható változások mutatkoztak ezeknél a fogvatartottaknál. Csökkent az agresszivitásuk, nem voltak már olyan ingerültek, mint korábban, kevésbé voltak erőszakoskodók és békétlenkedők. És mivel sokkal jobban érezték magukat, kérték, hogy a jövőben továbbra is ezt az új diétát fogyaszthassák.

 

Hasonló kísérleteket folytattak, hogy megvizsgálják, milyen kihatása van egyetlen vitamin, például a B1-vitamin tartós hiányának. A kísérleti alanyoknak teljesen egészséges és kiegyensúlyozott étrendet biztosítottak, amely minden, a szervezet számára szükséges tápanyagot tartalmazott - a B1-vitamin kivételével, amit egy speciális eljárással módszeresen kivontak.

 

Ennek a második kísérletnek az eredménye: három hónap múlva minden kísérleti személy ingerültebbé vált, ugyanakkor deprimáltak voltak és azért aggódtak, hogy "valami szerencsétlenség" történhet velük. Hat hónap múlva a panaszok pedig oly mértékben fokozódtak, hogy a kísérletvezetők elhatározták a kísérlet megszakítását. A kísérleti személyeket erről nem tájékoztatták, hogy a B1-vitamin ismételt adagolásakor a placébóhatást kizárják. Így tehát ettől kezdve az élelmiszerek változatlanok voltak, ám - az érintettek tudtán kívül - ismét hozzáadták a B1-vitamint. Az eredmény: már néhány nap múlva visszatért a kísérleti alanyok életkedve és eltűnt a félelmük is, hogy "valami történhet velük".

 

Ezek a kísérletek mutatják, hogy a táplálkozás nem csak a testi egészség szempontjából fontos, hanem pszichikai egyensúlyunkat is befolyásolja.

 

 

A táplálkozás és a lélek

Szigorúan orvosi szemszögből nézve ebből arra lehet következtetni, hogy a helyes táplálkozásnak a lélekre gyakorolt jótékony hatását az magyarázza, hogy az agyat gazdagon ellátja vitaminokkal és ásványi anyagokkal, tehát azokkal az anyagokkal, amelyekre működéséhez feltétlenül szüksége van.

 

Két elgondolás azonban még más tényezők hatását is feltételezi. Egyrészt, hogy szellemünk, lelkünk nem azonos jelentésű az agyunkkal. Az csak eszköze szellemünknek, amire annak fizikai testünk működtetéséhez van szüksége.

 

Ami az agyat érinti (mint bizonyos tápanyagok hiánya), nem érinti automatikusan lelkünket is. Másrészt, ha a táplálkozásnak tényleg olyan fontos szerepe van, hogy az lelkünket befolyásolja, azt kellene jelentenie, hogy szellemi fejlődésünk nem a jóra való törekvésünktől függne, hanem csupán az egészséges táplálkozástól.

 

Az egészséges, természetes táplálék nem csak a testre van befolyással, de a vér kisugárzása révén javítja a szellem állapotát is

 

Mégis tény, hogy a táplálkozás egy bizonyos fokig befolyással van a szellemre. De vajon hogyan? És mitől függ? A kérdések megválaszolásánál döntő szerepe van a vérnek. Christopher Vasey természetgyógyász és több szakcikk neves szerzője eredt a "vér titkainak" nyomába, és figyelemreméltó összefüggéseket talált a táplálkozás, a vér minősége és a lelki kiegyensúlyozottság között.

 

Általában a vért alárendeltebbnek tartják a többi szervnél, mivel feladata többek között, hogy a sejtekhez és szövetekhez tápanyagokat szállítson. A fiziológiai ismeretek mindenesetre ezzel ellentétes képet is mutatnak. A szervezet hierarchiájában ugyanis a vér első helyen áll. Így például a szervezet - tehát a szervek és a sejtek összessége - szakadatlanul azon fáradozik, hogy ideális vérösszetételt biztosítson. Akár arra is kész, hogy magát feláldozza annak érdekében, hogy az ásványi anyagok, aminosavak stb. normális arányát a vérben biztosítsa. Ezért a szervezet akár veszélyes mértékben le is épülhet annak érdekében, hogy a vérben a kalciumszintet fenntartsa; a zsírszövetek a lesoványodásig leapadhatnak, hogy a vércukorszintet megtartsák.

 

Ha tehát a test "feláldozza magát" a vérért, akkor annak még fontosabb funkciója kell, hogy legyen annál, mint amit a szervezetben betölt.

 

E magasabb funkció lényege, hogy egyfajta hidat képez az ember fizikai teste és a nem anyagi része - a szelleme - között. Minthogy a vér minősége nagyrészt a táplálkozástól függ, mivel azokból a tápanyagokból képződik, amit magunkhoz veszünk, a népi szájhagyomány helyesen fejezi ki ezt a tényt, amikor azt mondja, hogy "evés és ivás tartja össze a testet és a lelket". Ha tehát az élelmiszer, amit elfogyasztunk, tényleg befolyásolhatja lelki életünket, azért lehet, mert a véren keresztül hat, ami hidat képez test és lélek között.

 

A fizika és a kémia törvényei szerint két anyag nem tud egymáshoz kapcsolódni, ha azok különneműek. Hogy mégis létrejöhessen az egyesülés, egy kötőelemre van szükség, amelynek tulajdonságai a két összekötendő rész között helyezkednek el és ezért képes kapocsként működni.

 

Ami a fizikára és kémiára érvényes, az emberre is éppúgy vonatkozik. Így a nem anyagi természetű lélek és fizikai testünk között is szükség van egy ilyen kötőelemre, ha a földi inkarnáció idejére mindkét résznek egymáshoz kell kapcsolódnia. Ez az összekötő elem a vér, vagy pontosabban kifejezve, a vér kisugárzása.

 

Mint minden test vagy tárgy, a vér is sugárzik, ami azt jelenti, hogy láthatatlan sugarakat bocsát ki, amelyek hullámokban terjednek. Ezek a rezgések éteribbek, finomabbak, mint maga a vér. Tehát az ember lelkét a testével egy sugárzás köti össze, amelyet egyfelől a vér kisugárzása, másfelől az étertest kisugárzása alkot.

 

Ez a kapocs azonban nem csupán összekötő elem, hanem kommunikációs eszköz is. Minden, amit a fizikai test érzékszervei felfognak, az agyba fut, onnan pedig, bizonyos mértékig finomított formában, e bizonyos kapocs révén a lélekhez jut. Ugyanez a kapocs szükséges ahhoz, hogy lelkünk, agyunk, idegrendszerünk segítségével a fizikai testet működtesse.

 

Hogy az információk átadása rendben végbemenjen, a lélek által kibocsátott sugárzásnak folyamatosan igazodnia kell a vér által kibocsátott sugárzáshoz. Ellenkező esetben az összeköttetés hibás lehet, ahhoz hasonlóan, mint amikor egy rádióvevő hullámhossza nincs pontosan az adóra hangolva. Ezért a vér kisugárzása is szakadatlanul változik és alkalmazkodik a lélekéhez. Amikor például félelmet érzünk, akkor megváltozik a vér kisugárzása a mellékvesekéreg által kiválasztott adrenalin szintjének hirtelen megemelkedésétől. És máris azonos "hullámhosszon" van test és szellem. Számos szólásmondás utal a szellemnek a testre gyakorolt befolyására. Amikor megrémülünk, "meghűl bennünk a vér". Ha indulatba jövünk, "felforr a vérünk". Lelkünknek az a képessége, hogy akaratát fizikailag hatásosan végrehajtsa, nagy részben a vér kisugárzásának minőségétől függ. Ezt külső behatások, mint pl. a tápanyag, amely a vérösszetételre közvetlen kihatással van, megváltoztatják. Ezek a változások lehetnek csak átmenetiek vagy hosszabb távúak, attól függően, hogy a vér összetételének változása mélyre ható-e vagy sem.

 

A sajátos tudati panaszokat, amelyeket például nem megfelelő összetételű vér átömlesztése következtében lépnek fel, szintén nagyon könnyű megmagyarázni, ha abból indulunk ki, hogy a vér, illetve kisugárzása kapcsot képez a test és a szellem között. Mivel egy lélek, melynek teste olyan idegen vért kap, amelynek tulajdonságai túlságosan eltérnek a sajátjától, akaratát - legalábbis átmenetileg - nem tudja teljesen érvényesíteni, mivel az ehhez szükséges kapocs nem áll rendelkezésére. Eltekintve a vérkisugárzás átmeneti, a táplálkozásban vagy a lélek befolyásában gyökerező megváltozásától, még alapvető és tartós különbözőségeknek is lenniük kell, amelyek az egyes emberek vérét a többiekétől megkülönbözteti.

 

Mivel minden szellem saját személyes sajátosságában minden másikétól különbözik, így minden embernek is rendelkeznie kell egy neki megfelelő vérkisugárzással, egy olyannal, amely az ő jellemével abszolút összhangban áll. Egy saját, individuálisan kialakult vérkisugárzás ugyanakkor éppen olyan egyéni vérösszetételt feltételez.

 

Mióta 1900-ban Kurt Landsteiner bécsi orvos a négy vércsoportot - A, B, AB és 0 - felfedezte, tudjuk, hogy nem minden emberi vér egyforma. Az alapvető különbség tényét a további vércsoportok felfedezése még inkább megerősítette: például az ún. Kelly-, Duffy- és Kidd-rendszerek. További döntő lépést tett a francia Jean Dausset 1952-ben, amikor az emberi vérben több mint 30 marker jelenlétét mutatta ki. Ezek a fehérvérsejteken, a vérlemezeken, a vérsavóban stb. találhatók.

 

Minél tovább haladt a kutatás, annál sokrétűbbekké váltak a módszerek és lehetőségek az egyéni vérösszetétel különbözőségének megállapítására. Ma már ki lehet mondani, hogy annak a valószínűsége, hogy két embernél minden tekintetben azonos vért találjanak, a legjobb esetben (ha a leggyakrabban előforduló markerek megegyeznek) egy az egymilliárdhoz! A tudomány álláspontjára támaszkodva nyugodtan állítható, hogy minden egyes ember vére egyedi. Mindenkinek "saját" vére van, ami megfelel saját, egyéni lelki tulajdonságainak.

- vörös -
XV. évfolyam 7. szám

Címkék: psziché, táplálkozás, vér

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.