Holisztika

A vétek

Ártatlanság és vétek egymásra ítélten szövik bonyodalmas történeteiket.


 

Egy bonyodalmas, indulatokat felkorbácsoló történetben általában hamarabb hívódik elő belőlünk az elítélő magatartás, mintsem a helyzet higgadt mérlegelése, átlátása, megérteni akarása. Például a folytonos hibáztatással rengeteg fájdalmat tudunk okozni a gyerekeknek, és önbizalmukat nemkívánatos módon aknázzuk alá.

 

Ugyanakkor jól tudjuk, senkit nem lehet megmenteni sorsától, tetteinek következményétől, a büntetéstől és a lelkiismeret- furdalástól. Ismeretes mindannyiunk előtt a támadva védekezés zavarba ejtő sikeressége, amellyel lerohanják az embert. És már a régi latinok is tudták, hogy aki magát mentegeti, az magát vádolja. Pendlizve az igazság tagadása és az igazságba vetett hit között feszülő íven, kirajzolódik a történések szintjén zajló kiegyenlítődések tapasztalata, amikor Isten lassan, de biztosan őrlő malmairól beszélünk.

 

Hogyan is van tehát ez az izgalmas vétek kérdése az egyéni életekben, reinkarnációs távlatokban és a népek sorsában? Vannak bocsánatos és égbekiáltó bűnök? A megbocsátás elsimíthatja a következményeket, ha valaki olyat tesz, aminek nem lett volna szabad megtörténnie? És vajon lehet-e szabályozni a magatartást gyerekkorban a családi és iskolai neveléssel, később pedig a jog és a törvény erejével, hogy az kellő kordában zajlódjék? Megannyi paradox helyzet rajzolódik ki a kérdések nyomán. Egyfelől vademberi viselkedést hívhat elő a civilizált emberben is egy olyan ártatlanság, mint például Kaszpar Hauser története. Ámbár ennek a történetnek fontos előzménye, hogy anyja által elhagyott, erdőbe kitett csecsemő volt. Tehát már eleve hordozott embertelenséget. És ez csak fokozódott a további bántások elszenvedésével.

 

Bonyolult kérdés a büntetések ügye is. Ezeknek nagy része a bestiális kegyetlenség okán újabb vétkek forrása. Gondoljunk csak a középkorban használatos kalodákra, kerékbe törésekre, a felnégyelésekre, a máglyán való elégetésekre, a karóba húzásra. És minden halálos ítélet meghozója és végrehajtója nem vétkezik-e maga is?

 

Milyen lehet a hóhér sorsa?
De még az „édesnek” mondott vétkek is hordozzák a sokkal kevésbé édes következményeket.

 

Mert a csalók, a lókötők, a szélhámosok, a házasságszédelgők nagy része kedves, elbűvölő, megtévesztő. Mind a rossz fiúknak, mind a rosszlányoknak elragadó bűvköre van, mágnesként vonzzák magukhoz áldozatukat. A hiszékeny áldozatok sokáig védik az őket átverő bűbájosokat. Ennek további megerősítő hatása van a későbbi vétkek létrejöttéhez.

 

A becsapottság nyomában járó szégyen ugyanis olyan kínzó érzés, hogy annál még az is jobb, ha a hóhányót pozitívan ítélik meg.

 

Etimológiailag a „vétek” szó igen érdekes és tág a jelentéshorizontja. A „vet” szóval csak egy ékezeti eltérése van, és össze is függ a dob, hajít igével. Gondoljunk csak a következő kifejezésekre:

 

a kocka el van vetve,
elveti a sulykot,
szemet vet rá,
számot vet valamivel,
szemére veti a dolgot.

 

Az ilyen szófordulatok igen gyakoriak a mindennapok beszédeiben.

A magvetés bibliai metaforája a jó termőtalajba és az útszélre hullott magvak kifejlődési lehetőségeinek különbözőségét az emberi cselekedetekre is vonatkoztatja. A jó szavak, a helyes beszéd és a tettek kellő ideje a jó talajba hullott magvak jó sorsával, termékenységével állnak analógiában. A vétek afféle túllövés a célon, mellétrafálás, elhibázottság, céltévesztés, melléfogás, baklövés. Elrugaszkodás a megszokottól, a beválttól, az általánosan elfogadottól, a normálistól. A vétek elhajlik, elfajzik attól, ami jó, ami nem árt senkinek- Olykor bizarr, abszurd, meghökkentő, feltűnő. De ezek az eltérések nem jó irányba mutatnak, és sokszor visszahullnak az elkövetőkre. Az ilyen kapkodásoknak nincs normális kifutásuk, a zavart, a káoszt szolgálják, és ezáltal kárba veszett energiák. Nagymértékben ezek az egyéni útvesztők a világ zavaros létforgatagát, a szamszárát tartják fenn az életben.

 

Az emberi viselkedés nagyon összetett és túlmutat az ösztönösségen, noha vannak elementáris, temperamentumhoz köthető vagy azok által leírható jellemzői. De éppen ezen az ösztönösségen való túlemelkedés tesz bennünket emberré, annak társadalmi, etikai, jogi tartozékaival, a kultúra művelésével. A pszichológia és a szociológia is igyekszik tudományos rangra emelni a magtartás kutatását. Ezek az igyekezetek néha összefonódnak valamiféle bejósolhatósági, kiszámíthatósági igénnyel, és az alkalmazhatóság is fontos követelmény.

 

A vállalatok életében a coach a divat most, vezetőképzés, teljesítménynövelés. Egyes tulajdonságok reflektorfénybe kerülnek, mint a kreativitás, a versengés, a felelősség, a lojalitás, a megbízhatóság, és sorolhatnók tovább. De ezen tulajdonságok egyike sem képes az embert egész személyiségében leírni. Mert a személyiség titka – akinél egyáltalán beszélhetünk kialakult, kimunkált személyiségről – elvontabb szférában van, mint ahová ezek a tulajdonságok odaérhetnének.

 

Mint ahogyan a Hammurápi óta, időről időre megfogalmazott törvények sem igazán nyirbálják meg a bűnözési hajlamot, mint a vétek témakörének markáns szélsőségeit.

 

Megakadályozni, elejét venni egy-egy bűnténynek, még kivitelezhetetlenebbnek tűnik. A jó útra térítés pedig a legelenyészőbb százalékban szokott sikerülni. A hivatali korrupció, a hatalommal való visszaélés pedig minden korszakban virágzó iparág szokott lenni.

 

Ma már kevés nomád nép van, mert a vándorlási lehetőség korlátozott. A letelepedett és államot alapított népek nem teszik lehetővé a nomád vándorlást. A letelepedés és államalapítás fontos vízválasztó az emberek együttélésében. Ez az élet nagyon eltér a természeti népek szabadságától, természettel és Istennel való kapcsolatától, kultúrájától. Ma sok törekvés szolgálná a multikulturális életet, de egyre több probléma merül fel az elkeveredések során. A vallásháborúk is kiújulni látszanak. Hiába az egy istenhit, hihetetlen elvetemültségnek lehetünk tanúi. A dharma, mint az istenek által adott erkölcsi útmutató a helyes élethez fontos szabályozó erő lehetne, de a kapzsiság, a mohóság, a destruktivitás sokszor felébe kerekedik a szelídebb indítékoknak. A spiritualitástól elszakadt emberiség gazdasági és politikai vajúdása még ebben a században sem szülte meg azt a mértéket, amely az igazi szabályozó erő lehetne.

 

Pedig minden mértéktelenség az önmaga mértékvesztésén vérzik el.
Még a mértékletességet is csak módjával kell és lehet gyakorolnunk.

László Ruth
XVII. évfolyam 11. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.