Holisztika

A világmindenség megváltoztatásának ismerete

A mágia ezotériája

Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt a vélt igazságokról, az axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak.


 

A teremtés nem más, mint a nagy mágia - így van megírva az ősrégi iratokban, amelyek a Tibeti halottas könyv néven ismertek előttünk. A rádzsa jóga még hozzáteszi: a mágia egyenlő a cselekvéssel. Több híres tudós úgy tartja, hogy a mágia az a rendszer, amely a jelenségek, tárgyak szellemeivel való kapcsolat megteremtését és a dolgok irányítását szolgálja a szellemekkel való megbeszélés, megállapodás útján.

 

Amikor még nem volt tudomány, az ember az ellenséges világban csak a mágia segítségével tudta túlélését biztosítani. Sem a tudomány, sem a vallás nem volt képes legyőzni az ellenségességet - csak a mágia volt képes erre.

 

A mágia az akarat erejével a világra gyakorolt hatások rendszere a világ evolúciójának lassítása vagy gyorsítása céljából. Együttes alkotás, egység a legfelsővel. A leghathatósabb mágia, amely az emberiség megmentését szolgálja, a fehér mágia.

 

A fehér mágiához hasonló világfelfogást az ezoterikus iskolák és a régi idők tudósai is magukénak vallották, így a zoroasztriánusok, az egyiptomi és kaldeus papok, a manicheusok és a szufik is.

 

A hagyomány szerint a kezdet kezdetén az abszolút értelem, amely nem más, mint az igazság és a végtelen, abban a kifejezhetetlen állapotban létezett, amit önmaga hatalmába kerítésének nevezhetünk. Minden, amit a nagy abszolút ismert és érzékelt, az "Én vagyok! Én létezem!" kinyilatkozásával jellemezhető.

 

Valószínű, sokáig rejtély marad, hogy az abszolút értelemnek ebben a végtelen, önmagát átfogó, önmagán uralkodó állapotában mégis felmerült az igénye az önmegismerésre, saját maga konkrét, valóságos lényben való megfigyelésére egy bizonyos isteni tükörben. Életre kelve létrehozta a teremtést. Saját magába merült, tanulmányozni kezdte önmagát, és végtelenségét olyan világok sokaságára differenciálta, amelyek behatároltak, végesek.

 

Megszületett az isteni értelem háromsága. Az egyből kivált a teremtő elv, vagy másként a világosság, amely a behatárolt, véges világokban megtestesíti az egy formáit. Majd kivált a megismerés elve, vagy másként a sötétség, amely az egy formáit megismeri és magába szívja. A világosság a véges világban isteni formákat hoz létre. A sötétség elnyeli azokat, ösztönözve a világosságot az isteni teremtés újabb, tökéletesebb alakjainak megformálására. A világosság - isteni megnyilatkozás. A sötétség - isteni érzékelés. A két pólus között létezik az idő és a tér, valamint a megteremtett sok más különféle forma.

 

A világosság megalkotja az időt és a teret, kivonva azokat a végtelenből, és benépesíti alakokkal, formákkal. A sötétség elnyeli a teret és az időt, és elsüllyeszti a végtelenben a benépesített formákkal együtt, azért, hogy következésképpen a világosság ismét megalkossa őket, csak sokkal tökéletesebb alakban. Így zajlik a születés és halál körforgása, amely nem más, mint az igazság, a magát megismerő végtelen nagy játéka.

 

A világosság világaiban, a végtelen és véges kifürkészhetetlen határán, ahol az igazság folyamatosan szüli a világosságot, él Agni, a Tűzlény. Agni egy leírhatatlan máglya, amelyben rejtve van a világ minden megszületett és meg nem született, megnyilatkozott és meg nem nyilatkozott élete. Néha Agniból szikrák röppennek ki. Ezek a szikrák a világok halmazaiként tükröződnek a világosság és a sötétség között. A szikrákból és tükröződéseiből keletkezett komplex lény maga az ember. A szikra célja elérni a végtelenséget és egybeolvadni saját forrásával. A szikra előtt több út is áll, amelyen haladva egybeolvad az abszolúttal. Az egyik ilyen út a fehér mágia. Az abszolútban nincs mágia, mivel az abszolút a végtelen igazság. Mágia csak ott születik, ahol határok vannak. A térrel és idővel körülhatárolt világokban a végtelenség teljes változatossága nem tud megnyilvánulni. Megteremtődnek a szigorú, konkrét törvények, amelyek az isteni lény visszatükröződései. A mágia nem más, mint ezeknek a törvényeknek az ismerete, képesség az alkalmazásukra, sőt néha létrehozásukra is.

 

Lényegében bármely teremtmény bármely cselekedete a körülhatárolt világokban mágia. A karma törvénye kimondja: bármely cselekvés változtat a világon. Más szóval, a mágia a világ megváltoztatására irányuló módszerek összessége. Így vált a legelső mágussá a Teremtő, aki megteremtette a világot.

 

A Teremtő a végtelen szellem, a mágia pedig az ő körülhatárolt, véges teremtménye. Amíg határok lesznek, addig mágia is lesz. Ily módon a mágia ismerete a világmindenség törvényeinek és szerkezetének ismerete. Ez a mágia ezotériája.

 

A mágia két részre osztódik: a fehér és fekete mágiára.

 

A fehér mágiával az ember a tudását az isteni kinyilatkoztatásokból származó feladatok teljesítésének szolgálatába állítja, az isteni titok megismerésére, feláldozva az isteninek az öncélút. Az embernek nincs fontosabb célja, mint önmaga és istene megismerése.

 

A fekete mágiával az ember a tudását és képességeit a gyarlóságának áldozza fel, és fizikai teste érdekeinek szolgálatába állítja.

 

A fehér mágia legendája azt hirdeti, hogy sok száz módszer létezik arra, hogy a világmindenségben elérjünk valamit, de a felső mágia elméletébe csak a leghatékonyabb és legerősebb módszerek kapcsolódhatnak be, amelyek tükrözik a világmindenség, az isteni igazságosság és könyörület legmagasabb törvényeit.

 

Az élet problémája - az ember. A mágia az ember belső szellemi lénye erőinek fejlett tudása. Ezek az erők olyan isteni kisugárzások, amelyeket az ember intuíciójával észlel, a beavatás pedig bevezetés ebbe a tudásba. Az ösztönnel kezdődik, és a mindentudással fejeződik be.

 

A tudás hatalom. Ahhoz, hogy a természet törvényeit megértsük, néhány alapvető elvet meg kell ismerni. Csodák nincsenek. Minden, ami történik, az örök, elpusztíthatatlan, mindig cselekvő törvény eredménye. Ami csodának tűnik, csak az erők működése.

 

A természet hármas egy. Létezik a látható, objektív természet és a láthatatlan, energiát hordozó természet, amely az előző mintaképe és életelve. Mindkettőjük felett van a szellem, minden erő forrása. Az első kettő állandóan változik, de ez a harmadik örök.

 

Az ember is hármas egy. Fizikai teste objektív, van életteste, amely lelkesíti, amely a valóságos lénye, és kettőjüket világítja át az őket uraló halhatatlan szellemtest. Amikor a lélek által vezetett embernek sikerül egybeolvadni a szellemmel, halhatatlan lénnyé válik.

 

A mágia, mint tudomány, ezen elvek és módszerek ismerete, amely következtében a mindentudás és a szellem természeti erők feletti hatalma is megszerezhető. A mágia, mint művészet, ennek a tudásnak az alkalmazása a gyakorlatban.

 

A titkos tudással való visszaélés a varázslás. A jóra való felhasználás a valóságos mágia, vagyis a bölcsesség.

 

A médiumizmus ellentéte az adeptusságnak, a tökéletes ember képességeinek. A médium passzív eszköze a ráhatásoknak. Az adeptus aktívan irányítja saját magát és mindazon erőket, amelyek hatása alatt állnak.

 

Mivel minden, ami valaha volt, van és lesz, lenyomatot hagy az asztrális fényben vagy a láthatatlan világmindenség feljegyzéseiben, a beavatott adeptus szellemi látását használva mindent képes megismerni, ami valaha is ismert volt vagy ismertté válhat.

 

 

A mágia művészetének egyik fázisa a belső ember, "a fényember" önkéntes és tudatos előhívása a külső emberből, a fizikai testből. Az esetek egy részében ez a médiumoknál is előfordul, de ez tudattalan és spontán. Az ilyen állapotban a fénytest nélküli, gazdátlanul maradt fizikai test kiszolgáltatott, kiüresedett. Az adeptusnál a fénytest hiánya észrevétlen, mivel a fizikai érzékek éberek, személyisége csak mély elmélkedő állapotúnak látszik.

 

Sem az idő, sem a tér nem akadályozza a fénytest vándorlását. Aki az okkult tudományok birtokában van, kényszerítheti magát (vagyis fizikai testét) láthatatlanná válni vagy külön formát felvenni. Képes fénytestét láthatóvá változtatni, és különféle formákat adni neki. Mindkét esetben ezeket az eredményeket a mesmeri hallucináció útján éri el, amelyet minden szemtanúban képes kiváltani. Ez a hallucináció annyira valósághű, hogy aki látja, akár az életére is megesküszik, hogy valójában látta a történteket, pedig ez csak képzelet az elméjében, amelyet a mesmerizátor leküzdhetetlen akaratával pecsételt bele az eseményen jelen lévő tudatába. Az asztrális forma oda mehet, ahová tetszik, keresztülhatolhat minden akadályon, és látható lehet a fizikai testtől bármely távolságra, de a fizikai test csak a megszokott módon változtathatja helyét. Ez az oka, hogy nem tartjuk hitelesnek a médiumok fizikai testben való légi utazásait, amelyek csodaszámba mennének, de mi a csodákban nem hiszünk. A tehetetlen anyag néhány esetben és meghatározott körülmények között dezintegrálódhat, átküldhető a falon, és ismét integrálható, de élő organizmusokkal ezt lehetetlen megvalósítani. A titkos tudomány azt tanítja, hogy az élő testet a lélek elhagyhatja, és ezt a mindennapokban megtapasztalhatjuk. Ez különböző okok miatt jön létre, amilyenek a leküzdhetetlen rettegés, a bánat, az elkeseredettség, a betegség erős, rohamszerű kitörése, a rendkívüli kéjsóvárság. Ha a lélek elhagyja a tudathordozó burkot, akkor azt elfoglalhatja egy tapasztalt varázsló asztrális alakja, vagy egy elementár (test nélküli, földhöz kötött emberi lélek), vagy nagyon ritkán elementál (egy elemből álló természetszellem). Természetesen a fehér mágia adeptusa is rendelkezik hasonló hatalommal, de hogyha valami különlegesen fontos oka nincs, nem korlátozza magát az emberi testbe való belemerüléssel. Elmebaj esetén a beteg asztrális lénye vagy félig megbénított és alárendelődik különféle szintű megszálló lényeknek, vagy lehet, hogy végleg elhagyta a fizikai testét, amelyet egy olyan lény foglalt el, amely ehhez a lehetőséghez foggal-körömmel ragaszkodik, mert az érzékein keresztüli élvezetek megvalósulását képes anyagi testben biztosítani, még ha rövid időre is.

 

A mágia alapja a részletes gyakorlati tudás a magnetizmus és az elektromosság területén. Különösen fontos ezek hatásainak ismerete az állatokra és az emberre. Sok ásványban létezik okkult tulajdonság, nem kevésbé különös, mint a mágnesesség, amelyről minden mágiát gyakorlónak tudnia kell, és amelyről a modern tudomány semmit sem tud.

 

A növények is rendelkeznek hasonló képességekkel, és a füvek titkai, az álomfejtés, a bűvölés vagy bűbáj csak az európai tudomány számára veszett el, amely csak a legkézenfekvőbb hatásokat képes elfogadni, mint például az ópium tudatmódosító hatását.

 

Összegezve: a mágia szellemi bölcsesség. A természet a mágus anyagon keresztüli szövetségese, tanítványa és szolgája. Egy közös életelv tölt be mindent, amit a tökéletesített emberi akarat irányít. Az adeptus stimulálhatja a természeti erők működését a növényekben és az állatokban, akár az elképzelhetetlenség fokáig. Az ilyen kísérletek nem ellentétesek a természet menetével, csak felgyorsítják azt. Létrejönnek az intenzívebb élettevékenységek feltételei. Az adeptus irányíthatja az érzékelést, és képes megváltoztatni olyan személyek fizikai és asztrális testének állapotát, akik nincsenek adeptusi szinten. De ő sem képes az ember halhatatlan szellemét hatalmába keríteni, legyen az élő vagy halott, hiszen mindegyik emberi szellemtest az isteni lény ugyanolyan szikrája, és semmilyen külső erőnek nincs hatalma felette.

Dr. Bíró Dénes
XV. évfolyam 11. szám

Címkék: a mágia ezotériája, ezotéria, világmindenség

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.