Holisztika

Amulettek és talizmánok mint a legősibb és legegyetemesebb kommunikációformák

Ha amulettekről és talizmánokról szólunk, ősképekhez kell visszamennünk - saját lelkünkben.


Minden jel köré hatalmas jelentésrétegek rakódnak az idők, a történelem,
az emberi kultúra nyomán. Olykor ezek a rétegek szinte már áthatolhatatlan akadályt képeznek az eredeti mondanivaló és a látszat közé.
Agrippa von Nettesheim (1486-1535) már C. G. Jung előtt ötszáz évvel megfogalmazta, hogy a teremtett dolgok ősképeikből vannak levezetve, gyökerük az archetípus. C. G. Jung (1875-0961) pedig megpróbált visszavezetni bennünket a saját lelkünkhöz, saját ősképeinkhez. A kollektív (vagy objektív) tudattalanban szunnyadó és működő ősképek, energiacentrumok leírásával valóban új távlatokat nyitott a megismerés felé.Ha amulettekről és talizmánokról szólunk, ezekhez az ősképekhez kell visszamennünk, természetesen saját lelkünkben. Hiszen itt kell megtanulnunk olvasni a jelekből. De ahhoz le kell fejtenünk a félelmek, görcsös szerencse utáni sóvárgás, babonás hiedelmek és minden varázslásba, mágiába vetett naiv hitünk rétegeit. Ha ez sikerül, akkor odakerülhetünk a tűzhöz, mint eredeti jelentéshez, jó energiához, valódi ismerethez. Ahhoz a valósághoz, amely a dimenziókon keresztül sem veszít érvényéből, sőt, ezeken keresztül őriz minden ember, vagyis minden földi halandó számára fontos tudást. Olyan tudást, amely a szerencsemalac, a kéményseprő, patkó vagy négylevelű lóhere jó sorsot jelképező, kicsit már-már vicces butaságain túlemel bennünket. Azon a közhiedelemben meggyökeresedett nézeten is túl kell lépnünk, ha a két jelenség igazi értelmét be akarjuk kapcsolni életünkbe, amely megkülönbözteti azokat egymástól. Jelesül - az amulett, mint mágikus védőeszköz, elhárítja a bajt, - a talizmán pedig, mint megszentelt tárgy, szerencsét hoz.

 

Bár ennek az ellentétes dinamikának a felvázolása tetszetős, sőt, akár meggyőző is lehet, nem kell leragadnunk ennél a különbségnél.

 

Inkább a tartalmi hasonlóságukat, az ősképekhez fűződő kapcsolatukat vegyük górcső alá. Ezt is saját személyünkkel való összefüggésben, vagyis saját szimbólumainkat követve, saját stílusunknak, indítékainknak, egyéni utunknak megfelelő mondanivaló kibontása révén tegyük meg. Vagyis hívjuk elő a lelkünk mélyén szunnyadó őserőket, amelyek a nevünk, az ehhez és életciklusainkhoz fűződő számok, életünkben felbukkanó szinkronicitások alkalmával bukkannak elő, és ezekből próbáljuk megtalálni az életünket valóban segítő erőket, vezérlő csillagunkat, útjelzőinket. Vagyis a belső, lelki-szellemi erőnket próbáljuk elérni és működtetni, akár mástól kapunk talizmánt vagy amulettet, akár magunk készítjük azt el. Még ha a jóslások, kártyavetések és egyéb praktikák oly vonzóak is számunkra, hiszen akkor más dönt helyettünk, más mondja meg, mire számíthatunk, megtisztítanak bennünket és nem kell nyomasztó felelősséget vállalunk magunkért. Ezzel igen kiszolgáltatottá tesszük magunkat mind az áldó, mind az ártó hatások tekintetében. Ha már az energiáknál tartunk, meg kell jegyeznünk, hogy bár a természet erőit, az úgynevezett földi erőket sem ismerjük eléggé, mégis hatalmas vágy él bennünk a földön túli vagy azon kívüli, a természetfeletti erők megidézésére, segítségül hívására apró-cseprő gondjainkban, problémáinkban. Pedig valóban nem ismerjük kimerítően az elemeket: a tüzet, a levegőt, a vizet és a földet. Az utóbbi időkben tapasztalható nagy elemi csapások sem látszanak hozzásegíteni bennünket eme erők megismerésében. Amikor fentebb a jel és jelentés különválásáról szóltunk, eme érzékfeletti és anyagi világ kettéváltságára gondoltunk. 

 

A világlelket - Spiritus Mundi -, amely az egész világot egységbe foglalja, már sokan megfogalmazták. Úgy is mondhatjuk, hogy minden időben újrafogalmazzák, mint egyetlen létezőt, amely mindent betölt, eláraszt, összeköt és összefüggésbe hoz. A múlt században például Rupert Scheldrake a mező, a rezgő világegyetem képének megrajzolásával. A hullámok, amelyek az alakokat kirajzolják, téri minőségek. A rezgő világegyetem világképe az inhomogén térről szól.

 

2006 évvel ezelőtt az időszámítás is egészen más volt, a csillag- és bolygójárásban gyökerezett. A betűírás sem volt ismert, vésetek, képek, rovások, runák rögzítették az információt. Az egyiptomi hieroglifa képírása, ideogrammái sokáig megfejtetlenek voltak a késői kultúrák számára. Háromdimenziós ábrázolások, mint a festmények és domborművek. Másképpen alakítják át a három dimenziót síkká, mint a mai ábrázolások, 90 fokos elfordításokkal. Így az arc profilban van, de a szem szembenéz, miként a vállak és a mell. Derékon alul ismét profilban vannak a végtagok. Minderre csak azért térünk ki, mert az egyiptomi kultúra amulett- és talizmánarzenálja a mai időkben is eleven tényező.

 

A betűírás másképpen alakít vésetet a hangokból, és sokat veszített a közvetlen kifejezés lehetőségéből: a hangzás téri hullámmozgását rögzíti kétdimenziós diagramban. Viszont a betűk számértéke folytán újabb erőhatásokat kapcsol lelkünkbe.

 

 

A természetben található különféle anyagok, növények, kövek mind-mind hordozzák az isteni jeleket, amelyeknek érzékelésével mi is a finomabb, magasabb erőkkel kerülhetünk kapcsolatba. Ezek nyomán mélyebb és igazabb világismeretre tehetünk szert.

 

Az ékszeripar mindig is igyekezett meríteni a medálok, gyűrűk, karkötők és egyéb tárgyak készítésénél az amulettek és talizmánok kulturális hagyatékából. A korall például a monda szerint a Perszeusz által legyőzött Gorgófej véréből keletkezett. Az achát a szemkő, az ametiszt a melankólia elűzője, a gyémánt pedig a legnagyobb érték.

 

Az állatok foga, karma, szőre is kedvelt tárgyak, csakúgy, mint a nemesfémekből vert pénzérmék.

 

Felsorolni is lehetetlen, mennyi írásos, vallásos jellegű vagy egyéb szociokulturális hatást őrző amulett van forgalomban. Gondoljunk csak a keresztre, a rózsafüzérre, amelynek gyakorisága vetekszik a Nílus kulcs gyakoriságával, amely ugyancsak elterjedt nálunk is az utóbbi évtizedekben.

 

Az asztrológiai talizmánok használata is reneszánszát éli, jobbára azt a jelet szokták kultiválni, ahol a szülött Napja áll, vagy ahová az aszcendense esik. Ha sikerül áttörnünk a jelek és jelentésrétegek vastag ködfalát, hozzájutunk a minden jelenség mélyén rejlő ősideához, őstudáshoz. A lelkünkben kell rezonálnunk ezzel az őserővel. Az amulettek és talizmánok ezáltal önkifejeződésünk eszközeivé válnak, és nem olcsó és hazug mágiává.

László Ruth
XII. évfolyam 3. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.