Holisztika

Az élet fénye

Fizikai fény és élő fény - a biofoton

A biofotonok (a bio élet, a foton fény görögül, tehát élő fény), vagyis a biológiai fotonok a sejtekből álló élő szervezetek működése során jönnek létre. A biofotonoknak különböző színük van az elektromágneses spektrumban. Egy adott sejt vagy sejtszerveződés pillanatnyi energetikai, illetve, ami ugyanaz, egészségi állapotára jellemző színű biofoton hatása holografikusan az egész testben megjelenik.


A fűszálak életenergia-fénye, amit egy speciális berendezéssel tettek láthatóvá

 

Mivel a biofotonokat elektromágneses mező teremti, ezért hatással lehetnek rá egyrészt a külső élő vagy nem élő mágneses terek, illetve más forrásból származó biofotonok. Például az alacsony intenzitású fényterápia, illetve a növények által kibocsátott energiamező segít megelőzni az oxidatív folyamatokat, melyek károsítják a DNS-t.

 

Az élő szervezetek ultragyenge fénykibocsátásának mérésével sok kutató foglalkozik világszerte. Ezt a sugárzást érzékelő fotomultiplierek, vagyis fotoelektron-sokszorozók már voltak évtizedek óta (a Tungsramnál dolgozó Bay Zoltán fizikus fejlesztette ki az 1940-es években atomfizikai mérések céljából), de a német fizikusnak, F. A. Poppnak jutott először eszébe 1974-ben, hogy élő szervezetek fénykibocsátásának érzékelésére alkalmazza ezeket. Ezek a detektorok oly mértékben sokszorozzák az eredeti fény által keltett elektront, hogy egyetlen foton észlelése is lehetővé válik. Általában a 300 és 650 nanométer közötti hullámhossztartományt mérik, mivel itt van a fotonkibocsátás maximuma. (Lásd a színtáblázatot!) A mérőeszközök által érzékelhető tartomány ennél szélesebb spektrumú, általában 200 és 1100 nanométer közötti. A szűkebb tartományt színszűrőkkel állítják be. Az utóbbi években a kamerákban is felhasznált félvezető alapú CCD eszközök érzékenysége megnőtt, zajuk lecsökkent, így alkalmassá váltak az ultragyenge fényhatások mérésére.

 

A biofotonok jellemzői

A szervezetbe kívülről érkező, illetve a belül létrejött különböző hullámhosszak más és más biokémiai reakciókat, sejtfolyamatokat aktiválnak. Különösképpen a rádiófrekvenciák, a mikrohullámok és infravörös hullámok befolyásolják a szervezet oszcillációs (időben változó) állapotait. Ettől eltérően a látható fény spektruma és az ibolyántúli tartomány gondoskodik az elektronállapotok befolyásolásáról, mely a biofotonoknak a hatásköre. Ezek együttesen kapcsolatban vannak az ún. alapregulációs rendszerrel, mely behálózza az egész szervezetet és szervezi az összes életfolyamatot.

 

Ennek a biokémia szabályozási modellnek alapvető feltétele az, hogy a biofotonok a sejten belül és az egész sejttársulásban megfelelő koherenciájú elektromágneses mezőt alkossanak. A fotonok kiáramlásának fontos jellemzőjeként mérik annak erősségét, mely egytől néhány ezer fotonig terjed másodpercenként, 1 cm2 kibocsátási felületen.

 

A kutatások azt mutatják, hogy a biofoton-kibocsátás metastabil (az egyensúlyi állapothoz képest többletenergiát hordozó) gerjesztett állapotban lévő molekuláknak köszönhető, melyekben az elektronspinek inverziója tapasztalható. Különösen az oxigénmolekula mutat jelentős eltérést. A legkülső elektronpályán az oxigénben két elektron egymással párhuzamos pörgéssel rendeződik, és nem antiparalellek, mint ahogy a többi molekulánál tapasztaljuk a legnagyobb számban. Az egyirányú pörgések három különböző energetikai állapotot határoznak meg a külső mágneses mező függvényében. Az atomok foroghatnak, rezeghetnek és gerjesztett állapotba is kerülhetnek. A gerjesztett állapotban az eredeti állapothoz képest teljesen eltérő fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkeznek. Olyannyira, hogy egyfajta instabil izomérnek (azonos összegképletű, de eltérő szerkezetű molekuláknak) tekinthetjük azokat.

 

Egy levél biofoton-sugárzása, amelyet a komputer láthatóvá varázsolt. Minél  világosabb az ábrázolt mező, annál intenzívebb a sugárzás

 

Az élő szervezetek belső jeltovábbítását korábban elektromos jelként, elektronáramlásként képzelték el az idegpályákon, azonban ez csak részben magyarázza meg a gyors folyamatokat. A fotonok ezzel szemben fénysebességgel haladva nagy távolságra – a szervezeten belül és kívül is (!) – képesek előidézni reakciókat. A tudatosság elektromágneses mezejének elmélete szerint a gondolatok és viselkedés elektromágneses mezőket hoznak létre. (Lásd: Természetgyógyász Magazin, 2012. január, „Az ember mágneses mezői” c. cikket!)

 

 

A bioenergetikai kezelések alapja

Minden egyes rendezett neuron működése alkalmából kibocsát egy elektromágneses mezőt, mely fotonáramlást aktivál. Ez a rendezett áramlás az alapja a bioenergetikai kezeléseknek. Élő szervezetek képesek biofotont átadni egy másik szervezetnek anélkül, hogy fizikailag kapcsolatba lépnének egymással. A terapeuta egységes neuronműködése által teremtett elektromágneses mező van hatással a kezelt személy biofotonmezejére is, harmonizálja azt.

 

A gondolatok, az érzelmek és a hozzáállás által teremtett pulzáló elektromágneses mezők tudaterőtől függően többé-kevésbé rendezett áramlású biofotonokat hoznak létre, ily módon befolyásolják a DNS megnyilvánulásait. A biofoton színétől, vagyis hullámhosszúságától és egyéb jellemzőitől függ, hogy milyen DNS-tevékenység indul el. A DNS működése során tárol és kibocsát biofotonokat, mellyel további működéseket, visszacsatolásokat hoz létre a szervezetben. A meditáció a lazításról, a boldog gondolatok és pozitív hozzáállás teremtéséről szól, és ez felülírhatja a gének működését, melynek hatása van a biofotonkibocsátás minőségére, annak egyes különleges színein. (Lásd: Természetgyógyász Magazin, 2012. április, „Tudat és a gének” c. cikket!)

 

Az emberek jó vagy rossz viselkedése, gondolatai, érzelmei hatással vannak a környezetében levő emberek, állatok és növények, sőt az ásványok (!) biofoton-kibocsátására is, miután a kristályszerkezettel rendelkező struktúrák (szerkezetek) képesek felvenni, tárolni és leadni biofotonokat. Ezek a struktúrák lehetnek szilárd, folyékony vagy akár légneműhöz közeli halmazállapotúak. (Lásd: Természetgyógyász Magazin, 2010. szeptember és október, „Kristálytan I–II.” c. cikket.)

 

 

A szabadgyökképződés folyamata

A kutatások szerint a negatív, rossz viselkedés, vagyis a lelki méreg ugyanúgy ún. oxidatív stresszt hoz létre a sejtekben, mint a környezeti mérgek, sugárzások, káros szenvedélyek. Ez a sejtek oxidatív sérülése, amelyet a szabad gyökök okoznak. A szabad gyökök között létezik olyan, amelynek oxigénatomján egy szabad elektron van, így az atomcsoport igen reaktívvá válik. Ez működési zavarokat, sérüléseket okozhat a sejtekben, mely hosszú távon a legtöbb krónikus, degeneratív betegséget hozza létre. Az oxidatív stressz a fotonoknak nem harmonikus, de erős fluxusát hozza létre beindítja a gének káros felülszabályozását. Az elektromágneses spektrumban az ún. jó vagy rossz biofotonok lehetnek különböző színűek, továbbá rendezettek vagy szétszóródottak. Ha „rossz biofotonok” állnak össze torzult mezővé, káros biokémiai folyamatokat indítanak be. Ugyanezt a jelenséget az elektromágneses rezgés szintjén bioelektroszmognak nevezhetjük, melyek a harmonikus mezőket szétrázzák.

 

 

A sejtek egymás biofoton kisugárzását csak nagyon szűk hullámhossz- és intenzitástartományban észlelik. R. Adey amerikai fizikus szerint, ha a sugárzás erősebb vagy gyengébb, mint ami a sejt érzékelő ablakának épp megfelel, akkor a sejt nem reagál rá. Minden szerv, szövet és a hozzá tartozó élettani folyamat csak a rá jellemző saját hullámhosszon és amplitúdón keresztül befolyásolható. Ez az ún. biostimuláció alapja.

 

A biostimuláció felismerése

A sebészetben már az 1960-as években alkalmaztak néhány watt teljesítményű lézernyalábokat, melyek gyakorlatilag vérzés nélkül elpárologtatták a szöveteket. Mester Endre, a SOTE professzora elsőnek ismerte fel a sokkal kisebb teljesítményű energiatartományban a különböző lézerfények sejtműködéseket befolyásoló hatását, melyet biostimulációnak nevezett el. Ennek alapján a sejtműködéseknél nem a fény erősségének a növelésével lehet a befolyásolást, a működés harmonizációját elérni, hanem egy biológiailag alulról és felülről behatárolt ablaknak nevezhető erősségtartomány alkalmas erre. Ugyanakkor fontos a használt fény hullámhossza, általában monokromatikus, azaz egyszínű, egy hullámhosszon rezgő fényről van szó. Az izzólámpa ezzel szemben, mint tudjuk, sok hullámhosszon bocsát ki fényhullámokat. Többé-kevésbé fehér színét a kéktől a vörösig terjedő hullámok összességétől nyeri. Emellett a normál izzólámpák fénykibocsátásának hatásfoka 8-10 százalék. A fennmaradó több mint 90 százalékot hő, vagyis infravörös sugárzás formájában adják le. Ezenkívül a normál izzólámpa által sugárzott fény inkoherens, azaz a nem rendezett fotonok nem váltanak ki jelentős hatást az élő sejtekre, nem befolyásolják azok működését, a szemet leszámítva. (Vannak különleges színszűrővel ellátott infralámpák, melyek az energiavesztett, lehűlt testfelületekre kedvező hatást fejtenek ki.) A sejtszintű gyógyításra használt fények fő jellemzői, hogy monokromatikusak, koherensek vagy polarizáltak (egy síkban rezgő hullámúak). A természetes, nem pontszerű fényforrásból kiinduló fényhullámok minden irányban rezegnek.

 

 

Gyakorlati tapasztalatok a biofotonokkal

A Moszkvai Egyetem biokémiai tanszékén Vojekov professzor vezetésével a biokémiai rendszerek egységességét vizsgálják. Méréseik szerint teljesen nyilvánvaló a környezet és a lelki-érzelmi állapot hatása a sejtműködésekre. Az emberi test minden sejtje kibocsát fényt, mely képes segíteni a többi energiahiányos sejteknek. Az emberi vérben folyamatos kémiai reakciók vannak. Az élő szövetben minden molekula dinamikus állapotban van, ez a sejtlégzésből adódik. Egy egészséges személy vérének jó a fénye, míg a beteg vérének eltérő áramlása van, a hosszan eltartott vér is más áramlást bocsát ki. Ha két vérmintát egymás mellé tesznek egy üveglappal elválasztva, és az egyiket mikrobákkal megfertőzik, akkor az egészséges vérből felszabaduló fluxusok energiával segítik a mellette lévő beteg mintát. Ez egymáshoz közel álló személyek esetén is megtörténik (!). Vojekov ezen kísérlete is bizonyítja, hogy az entrópia (rendezetlenség) fogalmát az emberi test működésére is értelmezhetjük. A beteg sejtek entrópiája nő, és a mellette lévő magas rendezettségű, egészséges sejtekkel automatikus energiakiegyenlítődés jön létre.

 

Kimutatták, hogy a biofotonok kis erősségük ellenére képesek beindítani a sejtek összes biokémiai reakcióját. Egy kémiai reakció csak akkor jön létre, amikor a sugárzó mező legalább egy megfelelő energiájú fotonnal rendelkezik. Az enzimszabályozás azon alapul, hogy az enzimek katalizátorként lecsökkentik az aktiváció energiaszintjét, erőteljesen megnövelve a reakció sebességét.

 

Vojekov modern eszközökkel végzett ellenőrzése igazolta azt a 70 évvel ezelőtti kísérletet is, melyet az olasz Marconi munkatársa, Pier Luigi Ighina végzett. Megállapította, hogy egy egészséges test specifikus rezgéseket bocsát ki, mellyel egy másik személy mellé közelítve, az atomok által kibocsátott fénymezők körbevették a mellette lévő személy mágneses mezejét.

 

A mintát analizáló mérőműszer

 

S. V. Konyev és munkatársai kimutatták, hogy a biofoton-kibocsátás erősen függ a sejtek oxigénellátásától. Ha hirtelen oxigéndús anyaggal látják el a sejtkultúrákat, megnő a biofotonok száma. Az USA-ban kimutatták, hogy az akupunktúrás pontok több biofotont bocsátanak ki, mint a bőr egyéb részei. Élelmiszermintákat vizsgálva azt észlelték, hogy a hús nem koherens sugárzást ad, a növényi magvak ezzel szemben koherens sugárzást mutatnak. Továbbá a helyesen végzett meditáció is tisztán koherens sugárzású mezőt hoz létre.

 

Színterápia

Minden szín összeköthető érzelmekkel, állapotokkal. Ugyanakkor ezeknek lehet pozitív és negatív megközelítése is. A különböző színekhez más és más testműködés erősítése vagy éppen azok lenyugtatása kapcsolódik. A szervezet jó működését a különböző folyamatok harmonikus egyensúlya adja. Így amikor egy színt negatív jelzővel értékelünk, akkor azok a hormonok, enzimek kerültek túlsúlyba a szervezetben. Például a vörös negatív értelme az agresszió, a harag vagy a túlzott szexualitás. Ez a vörös fény azonban torzult biofotonmezőt takar, így nem azonos a tiszta vörös fény sugárzásával. Vagy az „eszi a sárga irigység” mondásban a negatív érzelem nem önmagában a sárga színhez, hanem annak nem harmonizált mezejéhez kötődik.

 

A biofotonok színei értelmezhetők finomenergetikai szinten is a csakrák színeiként. Amikor egy csakra működése tiszta, ez koherens, tiszta biofotonmezőt jelent, vagyis tiszta információs mezőt a test működéséhez. Amikor a csakra működése nem megfelelő, így biofoton- leadása sem egyenletes, fekete és szürkés mintázatok kerülnek a mezejébe, és ez negatív testi működéseket vált ki.

 

Ennek ismeretében nagyon fontos jól meggondolnunk, hogy a mi viselkedésünk milyen folyamatokat indíthat be másokban, illetve mások magatartása bennünk! Egyes viselkedéseket negatívnak tekintünk, valószínűleg azért, mert negatív hatást gyakorolnak génjeinkre, így fehérjeszintézisünkre, vagyis a biokémiai működésünk szempontjából kellemetlen anyagok létrehozását indíthatja be, ha hatása alá kerülünk. Megvan az oka, hogy miért kapcsolunk bizonyos színeket érzelmekhez és magatartásokhoz. Ezek a biokémiai folyamatok egyben érzelmi állapotot is létrehoznak. A minket körülvevő színek (öltözködés, lakás stb.) bizonyos testi folyamatokat erősíthetnek vagy gyengíthetnek. Tehát így jobban megérthetjük azt, hogy bizonyos gondolatok, érzelmek és magatartások hogyan befolyásolják egészségi és lelkiállapotunkat.

 

A szem a lélek tükre

Új kutatások szerint, melyeket egy agykutató szaklap 2011-ben publikált, a gerincesek szeme spontán és látható fényt előidéző ultragyenge fotonkibocsátást ad ki. Az a fény, melyet a „lélek ablakán” az emberi szem kibocsát, nem elképzelt, hanem valódi fény. Ezek a biofotonok energiát és információt tartalmaznak. Az eredmények azt mutatják, hogy a recehártya fotokémiai forrásából származik a szemen belül gerjesztett, különböző értékeket felvevő, nem folyamatos természetes fénykibocsátás.

 

Alapesetben a szem optikai rendszere képet vetít a recehártya fényérzékeny rétegére, a retinára, ahol a fény különböző kémiai és elektromos reakciókat indít be. Végül egy elektromos jel, vagyis akciós potenciál keletkezik, mely a szemidegen keresztül az agyba jut. A retina és a szemideg az embrionális fejlődés során az agyból nő ki, ezért a központi idegrendszer részének tekintik. Fordítva, az agyműködés során keletkezett szinkron neuronok a recehártyán biofoton-kibocsátást hoznak létre, mely lehet a személy motivációjától és energetikai képzettségétől függően harmonizáló, töltő vagy éppen energiaelszívó, romboló hatású. Nem babonaság a főleg kisgyermekeket „szemmel verő” vagy „rontó” tekintet. A szankszrit „dristi” szó a szemből jövő energiát jelenti, mellyel például a személyeket vagy az ételeket feltöltik, megáldják.

 

 

Kristályterápia és a biofotonok

Az ásványok egy részénél megfigyelhető, hogy ultraibolya- vagy röntgenbesugárzásra, esetleg hőre, nyomásra-csavarásra (a piezojelenségnél felszabaduló elektronokkal együtt) vagy például kristályosodáskor (!) fényt bocsátanak ki. Ez a lumineszcencia jelensége, melynek két nagy csoportját különböztetik meg. Ha a fénykibocsátás csak a besugárzás ideje alatt történik, akkor fluoreszcenciáról beszélünk. Másrészt, ha a külső hatás megszűnése után is tapasztalunk fénykibocsátást, akkor az ásvány képes energiát raktározni, és ez a foszforencia jelensége. Ha drágaköveket analitikai célból ibolyántúli fénnyel világítanak meg, akkor az adott ásványi anyag összetételére jellemző fényhullámhosszon fluoreszkálnak.

 

A biofoton mérés elve

 

A kristályterápia alapja a kristályok energetizálása, majd a tárolt energia leadása, közvetítése a kezelt finomtesteivel. A kristályokat az energetizáló személy a mindennapos gyakorlat szerint a kezéből vagy a szeméből áradó energiával, valamint tudaterejével tölti fel. Ezt az eljárást a számos pragmatikus (tapasztalati) bizonyítékon túl úgy tűnik, hogy a tudomány legújabb biofoton-kísérletei is igazolják. A fentiek szerint az emberi kéz és szem biofotont ad le a kis intenzitású tartományban. Ezt az energiát tudatosan a kristályokra irányítva energiaátadás történik, melyet a kristályok bizonyos ideig tárolni képesek.

 

A meditáció, mint élő-fény színterápia

Az élő rendszerek alapja a kristályos szerkezet, mert csak ez képes az élet információinak felvételére, tárolására és leadására. Minden lélekben ott van a világegyetem holografikus mintája. Ennek segítségével a vákuumból, vagyis az ürességből képes létrehozni a testek anyagát, mely rendezettsége eredetileg oly magas, hogy létrejön a paradicsomi állapot. Mondhatjuk, hogy ez a világegyetemben az „élő kristály” állapot. Ezt nem lehet nagyon hosszú időn keresztül folyamatosan fenntartani, így az entrópia, vagyis a rendezetlenség irányába megy a világ és a benne lévő lények. Amennyiben a rendszer ismételten energiát kap, visszaáll az eredeti állapot. A Paramatmából kiáramló koherens fény képes erre a rendezésre. Mintegy kristály-lézerfénynek foghatjuk fel a szakash-t, a Legfelső Lélek határtalan fénypontjából a fogadó személy 3. szemén beáramló fénysugarat.

 

A fényspektrum összefüggései

Szín Hullámhossz Pozitív hatásai
Ibolya 380–420 nm Ötleteket ad
 Kék 420–490 nm  Lenyugtat
 Zöld  490–575 nm  Kiegyensúlyoz
 Sárga  575–585 nm  Élénkít
 Sárga  585–650 nm  Vidámít
 Vörös  650–750 nm  Erősít
     

 

A meditációs eljárások a legtöbb esetben fény és energiaformák vizualizációján (elképzelésén) alapulnak. Legtisztább formában a monokromatikus fénymeditációk a tibeti buddhizmusban maradtak fenn, talán ennek is tudható be különleges hatékonyságuk. Az eljárás gyökerei valószínűleg az ősi belső ázsiai kultúrákból erednek. Fontos az adott forma színe, mely a bekért erényekkel harmonizál, ugyanakkor a negativitásokat tisztítja. Például a buddhizmusban a Zöld és Fehér Tára buddha-anyával induló 21 Tára aspektus tartalmazza a teljes színskálát. Más buddhaformák is a színek gazdag variációját jelenítik meg (Fehér és Vörös Csenrézi, sötétkék Gyógyító Buddha, narancsszínű Bölcsesség Buddha stb.).

 

A Gyémánt Tudat Buddha meditáció 100 buddhacsalád esszenciáját tartalmazva, gyémántfényével átmossa a gyakorló kristályedényként elképzelt testét. A kristályfényeket alkalmazó meditációk főleg a gyémánt, rubin és smaragd egyedülálló rendezettségét veszik alapul. A kristályfény-meditációk során az ember tudati szinten megteremti a kristályszerkezetek információját. Nemcsak a gyakorló sejtjeiben található intracelluláris folyadék válik különleges élő kristállyá, hanem a sejtek együttműködése is rendezettebbé válik. (Lásd: Természetgyógyász Magazin, 2011. januári szám „Az ember, mint egykristály” c. cikket!)

 

Auraérzékelés-auralátás

Előzőek szerint a test biofotonokat bocsát ki, amelyeknek különböző színei vannak a látható színek tartományában a hullámhosz szúságuk szerint. Ezt az élő fényt azonban az ember átlagos tudatállapotban nem érzékeli, miközben a tárgyak színeit igen. Ugyanolyan a rezgés hullámhossza, de kb. ezerszer kisebb az amplitúdója, erőssége az élő testek által kibocsátott fényeknek, a tárgyakról visszaverődött leggyengébb fényekhez képest.

 

Prof. dr. Fritz-Albert Popp

 

Az aura vizsgálatánál, helyesebben mondva a finomtestek valamelyikének az érzékelésénél a teljes spektrumú fehér fény biztosítja a finomtestek biofoton-tartalmának felgerjesztését, míg azok láthatóvá nem válnak a mai átlagembernél lényegesen érzékenyebb állapotfelmérő személy számára.

 

Helyes életmód, beavatások és tudattisztítás következtében az érzékszervi tudatok kitisztulnak a legtöbb gyakorlónál, és így olyan információkat is képesek felvenni, amelyek a nem gyakorlók számára érzékelhetetlenek. Ritkább az az eset, amikor már így született az ún. clairvoyance, vagyis a tisztánlátó, és élete során a környezet hatása nem tompította el az érzékenységét. Minden „látó” más tartományban érzékel, ezért egy adott személyt analizálva, szükséges a fogalmi egyeztetés, ki milyen finomtestet érzékel éppen, vagy át tud-e kapcsolni gondolatban egy másikra.

 

A kisugárzott biofotonszínskálát érzékelve képesek megmondani a látók az egyén finomtesteinek eltéréseiből a pillanatnyi érzelmi és testi állapotokra utaló jeleket. A káros gondolat, érzelem következésképpen negatív, torzult mezőket hoz létre, amely rossz irányultságú fehérjeszintézist idéz elő. Ez betegséget okozó folyamatokat indít be a testben, mely további torzult mezőket jelez vissza. Így önmagába zuhanó káros energetikai örvény keletkezik, hacsak „élő fényt” nem kap az illető energiarendszere valamilyen formában.

 

Az „élő fény” terápia

Ez megvalósulhat egy vagy több finomtestre ható „raktározott” fény formájában, mint az aktivizált, feltöltött kristályok esetében, vagy a növényekben tárolt biofotonok, például léböjtkúra esetében, továbbá homeopátia, Bachvirágterápia, illetve egyéb aromák által hordozott élő információk átadása útján. Az élelmiszerek biológiai hatása egyenesen arányos biofotonfluxusukkal. A mérések szerint a biológiai termesztésű termékeknek legalább háromhullámhoszszor nagyobb a kibocsátásuk, mint az ugyanolyan, de nem bionövényeknek.

 

A helyesen táplálkozó személy először sejtszinten kitisztulva, könnyebben létesít összeköttetést a saját belső fényével. Ez a legtisztább fénykapcsolat először mindig külső segítséggel, egy már „élő” kapcsolattal rendelkező személy által valósulhat meg, aki hozzáférést ad a kezelt vagy a leendő gyakorló saját belső isteni fény- és szeretetforrásához. (Lásd: Természetgyógyász Magazin, 2012. március, „Beavatás” c. cikket!)

 

Minta a fényerősítő kamrában

 

Meditációban bizonyos minőség felett ténylegesen fénnyé változnak a testi folyamatok. A lelki mérgek csökkenésével csökkennek a kiválasztott salakanyagok a szervezetből. A szublimáció, vagyis átlényegülés vallásos misztikus kifejezése így fizikailag is érthetővé válik. Amikor a sejtfolyamatokat tiszta biofoton-, vagyis „élő fény” mezők vezérlik, a sejtfolyamatok annyira tisztává válnak, hogy nem képződnek salakanyagok. Így a biokémiai működés által teremtett biofotonmezők is tiszta fényt adnak le.

 

A pozitív gondolatok, jó érzések létrehoznak egy olyan finomenergetikai mezőt, melyben megtalálható az adott gondolathoz kapcsolódó fényinformáció, mely a színskálán kifejezhető. Az adott hullámhosszú fény beindítja a DNS-működéseket, mely anyagi, biokémiai szinten képezi le az elektromágneses jellemzőket a fehérjeszintézis során, azután pedig az enzimek, neuropetidek, hormonok molekuláris szintjén indulnak be a működések. Maguk ezek a biokémiai folyamatok is teremtenek elektromágneses mezőket, azaz biofotonokat, mely viszszacsatolás (biofeedback) útján az eredeti folyamatot beindító mágneses mezőket is erősítik. Ebből jön létre a „szférák harmóniájának” arisztotelészi elgondolása. A világegyetemben ekkor „minden atom az örömtől vibrál és a szeretet tartja össze”, ahogy azt a történelmi Buddha tanította.

Majoros János Károly
XVIII. évfolyam 5. szám

Címkék: az élet fénye, bioenergetika, biofotonok, biostimuláció

Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.