Holisztika

Az elveszett ikrek emléke

Bert Hellinger-féle családállítás 6. rész

Az ultrahang megjelenésével derült ki, hogy a vizsgált terhességek 8-10 százaléka ikerterhességnek indul, de csak 1 százalékában születik meg az élő iker. Az ultrahang a megtermékenyülés után három héttel már mutatja az 1-2 mm-es embriókat. Vannak olyan esetek is, amikor úgy ágyazódnak be, hogy csak jóval később lehet őket felfedezni – illetve lehetne, ha közben az egyik nem halt volna el. Mivel a rutinszerű ultrahangvizsgálatra nálunk általában a 3. hónap után kerül sor, addigra, ha volt, az egyik iker már eltűnhetett. Ha ennél korábban végzik a vizsgálatot, a terhesség elején elveszett ikrek is látszanak még.


 

Azt is tudjuk, hogy az embrió már azelőtt érzékeli a környezetének hangjait, mielőtt a saját szíve elkezdene verni, így az anya szervezetéből származó hangok mellett érzékeli az ikerpárjától érkező hangokat is: a vérkeringését, a mozgásai keltette zajokat – tehát az ikrek a kezdetektől tudnak egymásról. Az idősebb magzatokról készült ultrahangos képeken és filmeken pedig látszik, ahogy átölelik egymást, később játszanak, kommunikálnak egymással – mindez akár már azelőtt, hogy az anyjuk érzékelné a mozgásukat.

 

Aztán az esetek túlnyomó többségében bekövetkezik a tragédia: az egyik embrió felől érkező életjelek gyengülnek, ha idősebb magzatról van szó, akkor gyengébb a megszokott szívverés. Lelassul, majd megszűnik a mozgás – és ezt a folyamatot a másik érzi és végigéli. Ha mindez a terhesség második harmadában történik, az életben maradt gyerek gyakran begubózik egy helyre, és a születéséig már alig mozdul meg – feltehetőleg, hogy ne kelljen érintkeznie ikertestvére megkeményedett maradványával. Megváltozik a magzatvíz íze is – és mivel az ízlelőbimbók a terhesség 10. hetében már ott vannak, ezt is érzékelheti.

 

Az elveszett iker szindróma

Az, hogy valakinek közvetlen közelről kellett megtapasztalnia, hogy az ikertestvére meghal mellette és ő tehetetlen, úgy tűnik, maradandó nyomokat hagy az érzelmi működésében és kapcsolódási módjában. Ezeket a jellemzőket már a családállítás elterjedése előtt is megfogalmazták a pszichoterapeuták. Amit leírtak, azt úgy a külföldi irodalom, mint saját tapasztalatunk is messzemenően alátámasztja. A közös tapasztalatok nyomán rajzolódott ki egy jellemző tünetegyüttes, amely az elveszett iker szindróma nevet kapta. A lista hosszú – és nem mindegyik volt iker mutatja az összes felsorolt jellemzőt. Ám ha néhány közülük markánsan jellemzi az életünket, érdemes utánajárni, nem a volt ikrünkkel szolidarítva élünk-e sokkal kevésbé jó életet annál, mint amire képességeink és lehetőségeink alapján számíthatnánk. Vegyünk sorra a különböző szerzők listáiból válogatva néhány jellemzőt. (Persze nem csupán a tünetlistán való tételek kipipálása a cél, mivel a felsoroltak hátterében számos más ok is állhat.)

 

 

A túlélők bűntudata

Ez a tragédiák, katasztrófák túlélőinél fellépő jelenség nagy erővel színezi át a volt ikrek életét is. A bűntudat állandóan ott van – csak épp nem tudják, mármint tudatosan nem tudják, mit vétettek és ki ellen. Ha pedig kiderül, hogy ikerpárjuk nem élhetett, akkor sokan gondolják azt, hogy ők tehettek a másik elhalásáról. „Biztosan én szívtam el előle a táplálékot, mert én voltam az erősebb.” „Megrúgtam, kiszorítottam, biztosan én öltem meg” – merül fel a rémes gondolat. Logikus tehát, hogy a túlélő iker lelkében megszületik a fogadalom: „Vezekelek. Ha már te nem élhetsz, én sem élek jól. Nincs jogom hozzá.” És a külső szemlélő számára érthetetlenül meg is tesz mindent, hogy tartsa a fogadalmát. 

 

Az embrió már azelőtt érzékeli a környezetének hangjait, mielőtt a saját szíve elkezdene verni, így az anya szervezetéből származó hangok mellett érzékeli az ikerpárjától érkező hangokat is

 

A kontroll kérdése

A hipnózisokban és a családállításban adott beszámolók szerint a túlélő ikernek egyik első élménye, hogy végig jelen volt ikerpárja elhalásánál, és nem tehetett semmit. Ezért mindennél fontosabb számára az az illúzió, hogy az ő kezében van a kontroll – mert ha nem, abból nagyon nagy baj lesz. A mindent és mindenkit kontrollálni akarás mögött az a félelem áll, hogy ha ő – mint annak idején a méhen belül – tehetetlen, akkor abból valaki másnak nagy baja lesz. 

 

Halálvágy

„Ott szeretnék lenni, ahol te vagy. Veled együtt megint…” – fogalmazódik meg a sokszor tudattalan vágy. És kívülről azt látjuk, hogy az illetőnek mintha mindegy lenne, hogy él-e vagy sem. Balesetezik, súlyosan megbetegszik, szeret veszélyes sportokat űzni, nagy kockázatokat vállal. Sőt időnként öngyilkos gondolatai vannak, annak ellenére, hogy erre az élete eseményeit nézve semmi oka sincs. 

 

Fokozott gyászreakciók távolabb állók halálakor

A halállal való bármilyen találkozás a méhen belül megélt katasztrófára emlékeztet. Mivel az élmény feldolgozatlan, minden mozgásba hozhatja, ami csak távolról is hasonlít az átéltekre. Ezért okozhat egy volt ikernek akár egy távoli ismerős halála is aránytalanul nagy megrázkódtatást.

 

Semmi versengés

Megfigyelték, hogy sok túlélő iker nem szereti a versenysportokat, és más versengésben sem szívesen vesz részt. Tudattalanul tovább él bennük a méhen belüli tapasztalat, hogy ha versengenek valakivel, annak a másik halála lesz a vége. A munkahelyeken sem szeretnek versenyezni. Boldoguljon inkább mindenki egyformán.

 

 

A kapcsolatok szabotálása

Sok túlélő ikernél látjuk, hogy amint elkezd túl jól működni a kapcsolatuk, azonnal szabotálják. Egyrészt az a gondolat állhat e mögött, hogy ha valaki túl közel kerül hozzájuk, az veszélyben van. És épp azért, mert annyira szeretik azt a másikat, meg szeretnék kímélni őket – saját maguktól. Másrészt azért is elronthatják a kapcsolatukat, hogy ezzel is fizessenek azért, amiről azt hitték, hogy ikerpárjuk ellen elkövettek.

 

 

Nem érdemlem meg

A túlélők sokszor érzik azt, hogy nem érdemlik meg mindazt a jót, amit ez a világ kínál, és meg is találják a módját annak, hogy kizárják magukat a jó dolgokból. Ők főleg adni szoktak, de nehezen fogadnak el bármit is. A „nem érdemlem meg” a pénzre is vonatkozik. A túlélő ikrek közül sokan motivált emberek, és már csak azért is jól dolgoznak, mert azt hiszik, csak akkor van joguk élni, ha jól teljesítenek. A sok és jó munkáért pénz is jár. Ám a túlélő ikrek kezéből sokszor vagy kifolyik a pénz, vagy valaki másra költik, mert önmagukat is szabotálják.

 

A halállal való bármilyen találkozás a méhen belül megélt katasztrófára emlékeztet. A magány érzése az egyedül maradt iker életének egyik alaphangulata

 

Ikrek társaságának keresése

Az ikrek között egy sajátos energiakötelék van – ezt keresik továbbra is. Ikernek lenni egyszerűen más, mint nem ikernek lenni. Ezért aztán a volt iker sokkal jobban megérti magát egy másik ikerrel vagy volt ikerrel, mint egy olyan társsal, illetve baráttal, akinek nincs élménye arról, milyen az, szorosan egymás mellett élve osztozni mindenben.

 

 

Állandó magányérzés

A magány érzése az egyedül maradt iker életének egyik alaphangulata. Hiába van ott a szerető és akár népes családja, a testvérei vagy a barátai, közöttük is magányos, és úgy érzi, őt nem érti meg senki – és ebben bizonyos értelemben igaza is van. Sokszor érzi azt, hogy aki körülötte van, az „nem az igazi”. Nem az igazi az apja, az anyja, a testvére, és nem az igazi a párja sem. Ezért minden kapcsolatából elvágyik egy idő után, esetleg érthetetlenül felkerekedik, és elkezd keresni valaki mást, aki persze majd ugyanúgy nem lesz az igazi. A volt ikrek általában nagyon közeli kapcsolatokra vágynak, de úgy tűnik, ezt sohasem találják meg. Gyerekkorukban nem barátkoznak könnyen – aztán van egyetlen barátjuk, akivel nagyon szoros a kapcsolat, és ezen a barátságon kívül senki más nem érdekli őket. Az ilyen gyerekek sokszor inkább felnőttekkel töltik az idejüket a kortársak helyett.

 

Párkapcsolat

A volt ikrek hajlamosak a méhen belül megélt közelséget és összeolvadást keresni a párkapcsolataikban is. A családállításban látszik, hogy a kapcsolatban inkább a testvéries összeolvadás eleme dominál a tüzes férfi-nő kapcsolat helyett. A friss szerelmeseknek még megfelel ez a nagy közelség, de ha már csökken a teljes összeolvadás vágya, a másik fél – amennyiben nem iker és nem is volt az – fullasztónak találhatja a túlzott közelséget. 

 

Azt mindenesetre tudni kell, hogy élő ikrek esetén az ikerkapcsolat minden kapcsolatnál, így a párkapcsolatnál is fontosabb, és az is marad. Egy ikret úgyszólván az ikrével együtt lehet házastársul fogadni. Ugyanez érvényes akkor is, ha valakinek elveszett ikre volt. Bármilyen jó is lehetne a párkapcsolat, az a tapasztalat, hogy az illető lelkében az első helyet az iker és a hiányának következményei töltik be. Az is gyakori, hogy a túlélő iker egy pont olyan párra vágyik, mint ő maga, és ez a vágy persze nem tud teljesülni.

 

A párkapcsolaton belül sokszor jelentkeznek a méhen belüli trauma következményei. Egymást szívből szerető párok számolnak be arról, hogy bármennyire is kívánják az együttlétet, az érintés pánikot és undort vált ki belőlük. Bár ennek a tünetnek számos más oka is lehet, gondolnunk kell arra is, hogy az idősebb magzati korból származó tartós élmény is kiválthatja, amikor még ott úszott velük kihűlt és megkeményedett elhalt ikerpárjuk, akinek rémisztő volt az érintése.

 

Az ikrek között egy sajátos energiakötelék van

 

Ugyanígy van a féltékenységgel is: bár számos más oka is lehet annak, hogy valakit páni félelem fog el az első jelre, hogy párja másra (is) fordítja a figyelmét, a volt ikreknél ez nem ritka jelenség. A pánikot gyakran fedi le a düh, ami persze rombolja a kapcsolatot.

 

 

Félelem a gyerekvállalástól

Előző számunkban már volt szó róla, hogy a volt ikreknek gyakran vannak nehézségeik a gyerekvállalással kapcsolatban. Félnek a teherbeeséstől, szüléstől, a csecsemőgondozástól. Bár ezen félelmek mögött számos más ok is állhat, az egyik az, hogy a terhesség, a szülés és a csecsemőgondozás élménye felszínre hozhatja bennük a méhen belül és születés után átélt feldolgozatlan traumáikat. 

 

 

Az elveszett ikerre utaló biológiai jelek

A következő fizikai jelek és események valószínűsítik, hogy egy vagy több iker elveszett a megszületett gyerek mellől.

 

Minél idősebb az anya, annál nagyobb az ikerterhesség valószínűsége.

 

Ha az anyát trauma érte: valamilyen ütés érte a hasát, autóbalesetet szenvedett, elesett, valamilyen fertőzés következtében magas láza volt és görcsösen hánynia kellett. Mivel tudjuk, hogy a pszichés történések a testre is hatnak, az erős negatív érzelmek és pszichés traumák okozta fizikai állapotok is a magzat elhalásához vezethetnek.

 

Ha görcsök és vérzések léptek fel a terhesség alatt, vagy veszélyeztetett terhes volt az anya, az is valószínűsíti, hogy ezen alkalmakkor egy iker elveszett. Ha hosszabb időn át tartó erős, görcsökkel és hányással járó rosszulléte és vérnyomáskiugrása (toxémia) volt, az tovább erősíti ezt a gyanút.

 

Azt tudjuk, hogy a dohányzó anyáknak a nikotin hatásainak következtében sokszor születik kissúlyú gyereke. Ebből az is következik, hogy a rendelkezésre álló táplálék egy magzat számára is épphogy elég, kettőnek pedig már biztosan nem.

 

Ha egy terhesség mesterséges megtermékenyítéssel jött létre, ahol több embriót is beültettek, és nem mindegyikük születik meg, ugyanaz a helyzet áll elő, mint az orvosi segítség nélkül fogant ikreknél.

Ha vannak ikrek a vérvonalban, akkor nagyobb az esélye az ikerterhességnek.

 

A hosszú vajúdás is elveszett ikerre utalhat. Amikor eljön a születés ideje, a placenta és a tobozmirigy megkezdi az oxytocin nevű hormon termelését, amely beindítja a babát a méhből kilökő izom-összehúzódásokat. Ha két gyerek születik egyszerre, akkor ennek megfelelően több oxytocin termelődik. Ám ha az egyik magzat elhal, akkor az egy gyerek születéséhez termelődött oxytocinmennyiség nem elég arra, hogy az elhalt magzathoz tartozó placentamaradékot is le tudja lökni a méh faláról, így a szülés sokkal hosszabb ideig tart. A baba megkímélése érdekében sokszor császármetszéssel oldják meg ezt a helyzetet. 

 

Ha az ultrahangos korszak előtt, főleg kórházban született valaki, akkor egyrészt nem volt információ a második (vagy harmadik) gyerekről, másrészt abban az időben még úgy gondolták, hogy amiről az ember nem tud, az nem is okoz a számára nehézségeket. Így a gyerekkel együtt megszületett magzati maradványokat és a második placentát is egyszerűen kidobták.

 

Ha ún. dermoid cisztája vagy cisztái vannak valakinek, amelyben mindenféle embrionális maradvány, bőr, haj, fog és más szövetek vannak, akkor az is az elveszett ikerre utal.

 

Egyre több olyan esettel találkozunk, amikor valaki túlélte a saját abortuszát. Egy magzatot elvettek, de a másodikról nem tudtak, így neki sikerült megmaradnia. A médiában is több szó esett már ezekről az esetekről. A családállítás tapasztalatai alapján nyomatékkal hívjuk fel a figyelmet arra, hogy amennyiben a gyerek elvetetett ikre nevében bünteti és elítéli a szüleit, azzal nagyot árt – saját magának. Egy gyereket elvetetni nehéz döntés, melynek megvan a maga oka, amit csak a szülő ismer, és őt terhelik a következmények is. A megmaradt gyereknek az a dolga, hogy elismerje: szerencsés volt, és sikerült maradnia, míg ikerpárjának nem. 

 

 

Pótolom neked az ikredet

Ahogy a családállításból már tudjuk, gyakran egy másik családtagunk érzelmeit vagy sorsát vesszük magunkra, és úgy élünk, érzünk és viselkedünk, mintha az a nehéz esemény velünk történt volna meg. Így fordulhat elő, hogy egy gyerek a szülőjének próbálja meg pótolni az elveszett ikrét. A túlélő ikrekre jellemző érzései és viselkedése annak ellenére jellemzők rá, hogy nem ő maga, hanem a szülője vesztett el egy ikret. „Majd én átélem helyetted, drága apu vagy anyu” – mondja a lelkében, és valóban hozza a listán felsoroltakat. „És vigyázok rád, nehogy elmenj a meghalt ikred után” – mondhatja a szülőnek. Hogy hogyan? Azzal, hogy nem mer gyerek lenni, lelkileg nem mer leválni és eltávolodni a szülőtől, marad és vigyáz.

 

 

Volt ikrek a családállításon

Ha az illető élettörténete és a fenti lista tételei arra utalnak, hogy volt egy elveszett ikre, akkor első lépésben azt figyeljük meg, mit élnek át az állításban közreműködő képviselők, és mit él át őket látva a helyén ülő kliens. A volt ikrek, illetve képviselőik között az esetek nagy részében olyan egyértelmű, szoros és mély kapcsolat alakul ki másodperceken belül, ami két, egymást amúgy nem ismerő felnőtt ember között, akik sokszor még azonos neműek is, aligha elképzelhető. Szorosan átölelve tartják egymást, mélyen egymás szemébe nézve mosolyognak. Kettejük közül az elhalt iker van „jobban” – párját a találkozás örömét követően sokszor elfogja a bűntudat és a fájdalom, majd a vágy, hogy menjen a halott ikertestvére után. A családállítás elvei szerint ilyenkor elismerjük és kimondatjuk, „ami van”: „Nagyon hiányzol.” „Mindenkiben téged kereslek.” „Egész életemben félembernek éreztem magam.” „Senkivel se elég jó, aki nem te vagy” – persze hogy ezek közül mit mondatunk ki, az a kliens témájától és aktuálisan megélt érzelmeitől függ.

 

Aztán feloldjuk a bűntudatot – illetve megkezdjük a tudattalan bűntudat tudatosulásának és feloldásának a folyamatát. Sokaknál ez hosszabb időt és terápiás segítséget igényel. „Nem én döntöttem el, hogy én éljek és te ne. Én is csak egy olyan pici voltam, nem egy magasabb hatalom.” Aztán kimondjuk az élmény valószínűsíthető elemeit: „Nem tehettem semmit.” „Nagyon féltem”. Helyet adunk a gyásznak: „Nagyon fáj, hogy elvesztettelek.”

 

Majd a sikeresen elvégzett gyászmunka utáni állapotot fogalmazzuk meg, akkor is, ha az pillanatnyilag csak az elérendő cél: „Elfogadom a sorsodat, hogy nem élhetsz. Elfogadom az enyémet is, hogy én lettem a szerencsés.” „Helyet adok neked a szívemben.” „Az életemből pedig innentől csinálok valami nagyon jót a te emlékedre is.”

 

Hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy a volt iker valóban elgyászolja az ikerpárját, merjen és tudjon jól élni, az változó. És ha mindez sikerül is neki, egy iker élete végéig iker marad… 

 

 

Vigyázzunk!

Az elveszett ikerség témája divatos lett. Igen könnyű egy állításban – ha épp más okot nem találunk – azt mondani, hogy a kliens elakadását az elveszett iker okozza. Egyes állítói műhelyekben annyi is elég „bizonyítékként”, hogy az ember folyamatosan magányosnak érzi magát, illetve, hogy oldalára fekve összekuporodva szeret aludni – és máris megvan a „diagnózis”: minden nehézség azért van, mert iker voltál… 

 

Mint láttuk, az elveszett iker szindróma összetett jelenség, az ember viselkedésében, érzelmi életében, alaphangulatában, kapcsolódási módjaiban, preferenciáiban is megnyilvánul – és általában megtaláljuk az egyén, illetve a család történetében az ikerséget valószínűsítő biológiai jeleket is. Ha kiderült a volt ikerség, akkor megkezdődik egy hosszabb folyamat, ami lehet, hogy simán lezajlik, ám az is lehet, hogy nem. A gejzírként felszínre törő bűntudat, önvád, magány és reménytelenség érzése, ha egy amúgy is rossz pszichés állapotban éri az embert, komoly következményekkel is járhat. Ezért jó, ha jól képzett állításvezetőt választunk, aki azt is tudja, kinek van az ikerállítás után szüksége további pszichoterápiás segítségre.

 

családállítás: www.angstermaria.hu

képzés: www.rendszerakademia.hu

Dr. Angster Mária
XVI. évfolyam 6. szám

Címkék: Bert-Hellinger, családállítás, ikrek, psziché

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.