Holisztika

Az Ember Ezotériája

    Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt a vélt igazságokról, axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak.


    Manapság két nézet létezik azzal kapcsolatban, hogy miként jöttek létre az élőlények. Az egyik az, hogy minden élőlényt Isten teremtett meg, a mai, komplex formájukban. A másik az, hogy az életet értelem nélküli, véletlen egybeesések alakították ki. Ez utóbbi az evolúciós elmélet.

     

    Az evolúciós elmélet sokkal több, mint a biológiai tudományok egyszerű kerete - nem más, mint a materializmus megtévesztő filozófiájának a megalapozója.

     

    A dogmatikus materialista megközelítés teljes mértékben tiltja a felsőbbrendű Teremtő létezésének elfogadását. Ez a tiltás kényszeríti azokat, akik a materialista dogmában hisznek, hogy olyan feltételezéseket fogadjanak el, amelyek teljesen ellentmondanak az értelemnek, mert ha elfogadják a "tudatos tervezés" tényét, a Teremtő isteni létezésének elfogadását juttatja az eszükbe. Az emberek gyakran nem látják a valóságot. Tanulmányaik során olyan intenzíven töltik fejükbe az evolúció elméletét, hogy fel sem merül bennük a torzítás lehetősége. Az evolúció elméletét nem azért tartják életben, mert tudományos értéke van, hanem azért, mert ez ideológiai kötelesség. Nagyon kevés olyan tudós van, aki tisztában van a valósággal, és azt ki is meri jelenteni.

     

    Albert Einstein hitt Istenben, és kijelentette: "Nem tudok elképzelni olyan jelentős tudóst, akinek ne lenne szilárd hite. A tudomány hit nélkül sántít."

     

    Darwin szerint az egyes fajokat nem külön-külön teremtette Isten, hanem egyetlen közös őstől származnak, és a természeti hatások következtében különültek el egymástól. Darwin feltételezése nem tudományos felfedezésen vagy kísérleteken alapult. Az idő múltával azonban megalkotta belőle megalapozatlan elméletét, amely lelkes támogatókra talált a kor materialista biológusainak körében. Az alapötlet az volt, hogy a környezetéhez legjobban alkalmazkodó egyed örökítette tovább előnyös tulajdonságait a következő generációra, és ezek az időközben felhalmozódó tulajdonságok eredményeként végül teljesen különálló fajt alakítottak ki. Darwin szerint ennek a mechanizmusnak a legfejlettebb terméke az ember, és ezt a kitalált folyamatot a "természetes kiválasztódás útján bekövetkező evolúció" névvel illette. Úgy vélte, hogy megtalálta a fajok eredetét, vagyis: minden faj egy másik fajból alakult ki. Nézeteit 1859-ben tette közzé A fajok eredete természetes kiválasztódás útján című könyvében. 

     

    Elmélete komoly krízisbe került, amikor a XX. század elején a genetika törvényeit felfedezték. Ennek ellenére azok a tudósok, akik eltökélték, hogy hűségesek maradnak Darwin eszméihez, megpróbáltak előállni valamilyen megoldással. Az új elképzelés a "véletlen mutáció" volt. Az új elméletnek a "modern szintetikus evolúciós elmélet" nevet adták, és úgy alakították ki, hogy Darwin természetes kiválasztódásról szóló elképzeléséhez hozzáadták még a mutáció fogalmát. Az új elmélet rövid időn belül neodarwinizmus néven vált ismertté. A neodarwinisták az "előnyös mutáció" létezését számtalan mutációs kísérlettel próbálták bizonyítani. Minden erőfeszítésük teljes kudarcba fulladt. Azt is megpróbálták bebizonyítani, hogy az első élő szervezetek primitív földi körülmények között véletlenül jöhettek létre, de ezeket a kísérleteket is ugyanaz a kudarc kísérte. Sehol a világon nem találtak semmiféle "átmeneti formát", amelyek azt mutatnák, hogy a primitív organizmusok fokozatosan fejlettebbekké alakultak át, ahogy azt az evolucionisták állítják. Ugyanakkor az összehasonlító anatómia tudománya rávilágított, hogy azok a fajok, amelyekről feltételezték, hogy egymásból fejlődtek ki, annyira eltérő anatómiai jellemzőket mutatnak, hogy semmiképpen nem lehetnek egymás ősei vagy leszármazottai. Az egyik legelképesztőbb evolúciós tudományos állítás, hogy a bálnák szőrös testű, négylábú szárazföldi emlősökből alakultak ki 60 millió éve, amikor azok élelmet keresve a tengernek vették az irányt. Ahogy telt-múlt az idő, szép lassan átváltoztak. Hátsó lábaikat elveszítették, mellső lábaik uszonyokká alakultak, a bundájuk helyét pedig vastag bálnabőr vette át. Orrlyukaik a fejük tetejére kerültek. A farok tovább fejlődött és farokuszonnyá vált, a test pedig fokozatosan megnőtt a vízben.

     

     Koponyák a Madridi Archeológiai Múzeumból

     

    A neodarwinista modell ma még mindig az uralkodó elmélet, ha az "evolúciós elmélet" kifejezést halljuk. Az elmúlt évtizedekben előterjesztettek egy még újabb elképzelést is. Ez a "megszakított egyensúly", vagy más néven "ugrásszerű evolúció". A neodarwinista elméletet tökéletesen cáfolják a régészeti leletek. Ezek a leletek nem azt bizonyítják, hogy az élőlények fokozatosan fejlődtek volna ki, hanem azt, hogy hirtelen, teljesen kialakulva jelentek meg. A természetes kiválasztódás nem az "evolúció működése", bármit állítsanak is az evolucionisták, hiszen nem képes új szervet teremteni vagy eltávolítani egy meglévőt, vagy az élőlényt mássá alakítani.

     

    Amikor a földtani rétegeket és a régészeti leleteket vizsgáljuk, láthatjuk, hogy az élő szervezetek egy időben jelentek meg a Földön. A legrégibb rétegek, amelyekben ősmaradványok találhatók, a kambriumból származnak, és korukat 520-530 millió évre becsülik. A kambriumkori rétegekben talált élőlények hirtelen és váratlanul jelentek meg a régészeti leletek tanúsága szerint, nem voltak őseik. A nagy állattörzsek, amelyeket ma is megfigyelhetünk, már a korai kambriumkorban is jelen voltak, és ugyanolyan mértékben különböztek egymástól, mint ma.

     

    Maga Darwin is elismerte ennek lehetőségét, amikor azt írta: "Ha valóban számos, ugyanahhoz a nemzetséghez vagy családhoz tartozó faj jelent meg egyszerre, az a tény végzetes volna elméletemre nézve, mely szerint a fajok lassú módosulással, természetes kiválasztódás útján jöttek létre."

     

    A "majomember a hiányzó láncszem" történettel ellentétben - amelyet a médiában való intenzív népszerűsítéssel erőszakolnak ránk - az ember teljesen kialakult formában jelent meg a Földön. Nincs olyan konkrét lelet, amely a "majomembert" mint a hiányzó láncszemet bizonyítaná. A piltdowni ember az egyik legnagyobb botrány, ennek az "ügyeskedésnek" a tipikus példája: 1912-ben egy állkapcsot és egy agykoponya-töredéket találtak Piltdownban, Angliában. Az állkapocs inkább majoméhoz hasonlított, a fogak és a koponya viszont olyanok voltak, mint egy emberé. A példányt "piltdowni embernek" nevezték el. Azt állították róla, hogy 500 ezer éves, és múzeumokban az emberi evolúció kétségbevonhatatlan bizonyítékaként állították ki. A koponya valójában egy ötszáz évvel korábban élt emberé, az állkapocs pedig egy nemrégiben elpusztult majomé volt! A fogakat sorba rendezték és bereszelték, hogy az emberi fogakra hasonlítsanak. Majd a darabokat kén-bikromát segítségével színezték be, hogy réginek tűnjenek. De sav hatására ez a színezés eltűnt.

     

    Az evolucionisták úgy írták meg az ember evolúciójának történetét, hogy a céljuknak megfelelő koponyákat agytérfogat szerint a kisebbtől a nagyobb felé haladva sorrendbe tették, és közéjük illesztették néhány, mára már kihalt embertípus koponyáit (kép: Koponyák a Madridi Archeológiai Múzeumból). Forgatókönyvük szerint "az embernek és a ma élő majmoknak közös ősük van. A közös ős elkezdett fejlődni, és egyesekből a mai majmok, másokból pedig az evolúció másik ágát követve a mai emberek lettek".

     

    Lucy, a 3,6 millió éves „két lábra állított” majom – Australopithecus aferensis a Mexikói Archeológiai Múzeumból

     

    A régészeti leletek azt mutatják, hogy a történelem során az ember mindig is ember volt, a majom pedig majom. Számos anatómiai különbség van az ember és a majom között, és ezek egyike sem olyan, hogy evolúciós folyamat során jöhetett volna létre. Ezek egyike a két lábon járás. A kutatások megmutatták, hogy a két lábon járás evolúciója sohasem történt meg, és nem is történhetett meg. Először is, a két lábon járás evolúciós szempontból nem számít előnynek. A majmok mozgása sokkal könnyebb, gyorsabb és hatékonyabb, mint az emberé. Az evolucionista állítás másik hibája az, hogy a két lábon járás nem követi a darwinizmus szokásos "fokozatos fejlődés" modelljét. Ez a modell, amely az evolúció alapját képezi, megköveteli, hogy legyen egy átmeneti mozgásforma a négy és a két lábon járás között. Számítógépes kutatás kimutatta, hogy ilyen "átmeneti" mozgásforma nem lehetséges. Egy élőlény vagy felegyenesedve mozog, vagy négykézláb. A kettő közötti mozgásforma nem valósulhat meg, mert rengeteg energiát emésztene fel. Ezért nem létezik "átmeneti" két lábon járás (kép: Lucy, a 3,6 millió éves "két lábra állított" majom - Australopithecus aferensis a Mexikói Archeológiai Múzeumból, saját felvétel). A darwinisták szerint a mai ember valamiféle majomszerű élőlényből fejlődött ki. A feltételezett evolúciós folyamat során, amely állítólag négy-ötmillió évig tartott, léteztek bizonyos "átmeneti alakok" a mai ember és az őse között. A teljes egészében feltételezéseken alapuló forgatókönyv szerint négy ilyen "alapvető kategória" létezett: Az evolucionisták az ember és a majom első úgynevezett közös ősét az "Australopithecus"” névvel illetik, ami azt jelenti: "dél-afrikai majom." Az Australopithecus nem más, mint egy kihalt majomfaj, amely különböző típusokat foglalt magában. Az evolucionisták, akik a fejlődési sorrendet az Australopithecus > Homo habilis > Homo erectus > Homo sapiens láncban adják meg, feltételezik, hogy ezek a fajok egymás ősei voltak. A paleoantropológusok kutatásai viszont felfedték, hogy az Australopithecus, a Homo habilis és a Homo erectus a világ különböző pontjain egy időben létezett. Sőt, a Homo erectus fajba sorolt lények egyedei egészen a legújabb korokig léteztek. A Homo sapiens neandarthalensis és a Homo sapiens sapiens (a mai ember) egyszerre éltek, ugyanazon a területen. Ez a tény egyértelműen cáfolja azt a feltételezést, hogy egymás ősei lettek volna. Következésképpen minden lelet és kutatási eredmény azt mutatja, hogy a régészeti leletek egyáltalán nem támogatják az evolúció elméletét, hiába is állítják ezt az evolucionisták. Azok a maradványok, amelyek az ember állítólagos őseitől származnak, valójában más embertípusok vagy majomfajok maradványai.

     

    Az Australopithecus fajok és a Homo habilis az afrikai majmok közé tartoznak. A Homo erectus és a neandertalensis az emberekkel kerülnek egy osztályba. A majmok és az ember belső fülében található félkör alakú csatornák feladata az egyensúly biztosítása. A felegyenesedve járó ember fülében ezek a csatornák teljesen különböznek az előrehajolva járó majmokétól. Minden Australopithecus és a Homo habilis belső fülében a csatorna ugyanolyan volt, mint a ma élő majmoknál. A Homo erectusnál viszont olyan volt, mint a mai embernél.

     

    Ez a felfedezés két fontos eredményhez vezet: 1. A Homo habilis néven emlegetett fajok nem tartoznak egy osztályba a "Homo" fajokkal, vagyis a ma élő emberrel, vagyis csak „eszközhasználó majmok” és a majmok közé sorolhatók, akárcsak az Australopithecus. 2. A Homo habilis és az Australopithecus fajok is olyan élőlények voltak, amelyek előrehajolva jártak, vagyis olyan volt a csontvázuk, mint a majmoké. Semmiféle rokonság nincs köztük és a ma élő ember között.

     

    A Homo erectus kategóriának semmiféle létjogosultsága sincsen, és meg kellene szüntetni. A Homo rend összes tagja, mintegy kétmillió évvel ezelőttől napjainkig egyetlen, igen változatos és elterjedt faj, a Homo sapiens tagjai voltak. Az a kijelentés, hogy "a Homo erectus nem létezik", azt jelenti, hogy "a Homo erectus nem külön faj, hanem a Homo sapiens fajba sorolható". Viszont óriási a különbség a Homo erectus, amely egy emberi faj, és az "emberi evolúcióban" azt megelőző majmok - Australopithecus, Homo habilis, Homo rudolfensis - között.

     

    Az ember egyszer csak megjelent a történelemben. Ennél pedig semmi nem jelezheti világosabban, hogy az ember teremtett lény. Ez az ember ezotériája.

     

    A családfánk elmélete csődöt mondott, mert vannak egy időben létező emberszabású fajok, ezért egyikük sem származhatott a másiktól. Ráadásul egyikük sem mutatott semmiféle evolúciós jellemzőt az idő alatt, hogy a Földön léteztek. Ha a Homo erectustól továbblépünk a Homo sapiensig, láthatjuk, hogy itt sem beszélhetünk semmiféle családfáról. Bizonyítékok vannak arra, hogy a Homo erectus és a Homo sapiens archaikus 27 000 éve, sőt 10 000 éve még léteztek. Az ausztráliai Kow mocsárban 13 ezer éves Homo erectus-koponyákat találtak, Jáva szigetén pedig 27 ezer éveset.

     

    Bejártam néhány ásatási területet Tanzániában, hogy személyesen is megbizonyosodjam az állítások valóságáról. Tanzániában az 1970-es évek elején Olduvai Gorge térségében fedezték fel az Australopithecus, a Homo habilis és a Homo erectus csontjait egymás mellett, tehát egy időben léteztek, így nem lehettek egymás ősei. A legfontosabb leletek azonban azok a lábnyomok, melyek a tanzániai Laetoliban kerültek elő. A lábnyomokat egy 3,6 millió éves rétegben találták meg, és minden morfológiai jellemzőt figyelembe véve, semmiben sem különböznek a mai ember lábnyomaitól. (kép: A Laetoli lábnyomok) A laetoli emberi lábnyomok értelmezése nagyon fontos tényt fed fel. Egyidősek Lucy, a majomember maradványaival, tehát a majomember nem lehet az ember őse. Az evolucionisták nem a tudományos bizonyítékok figyelembevételével, hanem azok ellenében támogatják elméletüket. Van egy elmélet, amelyet vakon védelmeznek, kerüljön bármibe, és az újabb kutatási eredményeket vagy figyelmen kívül hagyják, vagy eltorzítják úgy, hogy megfeleljenek az elméletnek. Az evolúciós elmélet nem tudomány, hanem olyan dogma, amelyet a tudomány ellenében tartanak életben.

     

    Az Ősi Bölcsesség tanítása szerint az ember a Teremtő alkotórésze, akinek a Fizikai Világot a teremtői terv szerint kell hatalmába kerítenie. Ő az a teremtői szikra (monád), aki életáramlatként éri el a Fizikai Világot, ahol további működése csakis a formában való testet öltésben lehetséges. Mindig olyan teremtett formában testesül meg, amely a feladatai végrehajtását legjobban szolgálja. Majd a forma dezintegrálódik, és az új feladatokhoz új formát kap. Ezért különböznek egymástól olyan nagyon a lemúriai, az atlantiszi és korunk emberiségeinek formái is. Az ember mindig ember volt, akit a Teremtője saját "képére" teremtett. 

    Dr. Bíró Dénes
    XV. évfolyam 4. szám

    Címkék: az ember ezotériája

      Aktuális lapszámunk:
      2020. február

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.