Holisztika

Az ember mágneses mezői

Az élő szervezetek biomágneses energiát termelnek működésük során


 David Bohm atomfizikus szerint minden élőben és élettelenben benne rejlik az
egész világegyetem rendje

 

A biomágnesség az élő szervezetek által gerjesztett mágneses mezők jelensége. Maga a szó a biológia és a mágnesség szavak összekapcsolódásából jött létre. Régóta használatos, jelen tudományos meghatározása azonban az 1970-es években öntött formát, amikor a kutatások egyre nagyobb számban kezdték el mérni az emberi test által létrehozott mágneses mezőket, amelyet a SQUID kis zajú technika kifejlesztése tett lehetővé. A biomágnesség kutatóinak nincsen formális szervezete, de minden két évben nemzetközi konferenciát tartanak, mintegy 600 résztvevővel.

 

 

A testünk a mágneses mezők különleges rendeződését hordozza

Az érzékszervek információit az agy felé és az agyból a motorikus idegrendszer elektromos áramait az izomzat irányába töltéssel rendelkező részecskék áramlásai hordozzák. Utóbbiak állandóan változó mágneses mezőt hoznak létre a pillanatnyi testi-lelki állapot és a tevékenység függvényében. Így az élő szervezetek biomágneses energiát termelnek működésük során. Szervek szerint is különböző rezgések mérhetők. A szervezetünk működését elektromágneses erők határozzák meg annak minden szintjén (atomi, molekuláris, sejt- és szervi szinten).

 

Az agy gondolati és idegi motorikus tevékenysége élő elektromos áramkörökből épül fel. A gondolatok információi azok, melyek modulálják (befolyásolják) a kibocsátott elektromágneses mezőt. Egy meditációkat gyakorló személy kiegyenlített tudatállapotánál biopotenciálja, életereje, bioelektromos és biomágneses mezeje megnő, kisimul. Ugyanakkor ez a mező kiterjed a környezetébe, és harmonikus hatást fejt ki azzal, hogy lecsillapítja az abban lévő mások által kibocsátott zavaros jeleket.

 

Észrevették a mérések során, hogy az ember által kibocsátott mágneses rezgéseket befolyásolja az elfogyasztott ételek mennyisége és minősége, a fizikai testgyakorlatok és a meditáció is. Ez a mező, még ha egyes összetevői túl gyengék is ahhoz, hogy mai műszerezettséggel mérhetővé váljanak, mindenképpen kölcsönhatásba kerülnek, illetve megzavarhatók külső mágneses mezőkkel, legyen az műszaki készülékek által gerjesztett elektroszmog vagy más, emberek által keltett egészségesítő vagy betegítő mágneses mező. Így hat a háziállatként tartott kutya, macska stb. energiája is azzal, hogy a gazdája testi és lelki energiahiányait valamennyire képes kiegyenlíteni. Legtöbbször olyan áron, hogy az állat a saját gazdája – vagy a gyermek a szülője – által kibocsátott „bio-elekroszmog” miatt betegszik meg.

 

A negatív gondolatok és érzelmek hullámaival saját testük anyagára és másokéra is, továbbá a környezet folyamataira károsan hatnak a stresszes emberek! Ha ezt tagadjuk és lenyomjuk a tudatalatti szintre, attól még létezik, és ellenőrzés nélkül fejti ki pusztító hatását.

 

A mai tudomány élen járó tudósai is megerősítik azt, hogy a gondolati energia komolyan ható tényező világegyetemünkben, mindennapi életünkben és testünk működésében. David Bohm atomfizikus szerint minden élőben és élettelenben benne rejlik az egész világegyetem rendje, minden részecske kölcsönhatásban van, és állapotuk függ a teljes rendszer állapotától. Minden részecske a „teljesség” tökéletes mása, és segítségével a teljes hologram rekonstruálható. Az „egész” „szétválaszthatatlan energiamintázatok szövedéke”. Szubatomikus szinten a részecskék téren és időn kívül létező módon összekapcsolódnak, és bármi, ami az egyik részecskét éri, hatással van a többi részecskére.

 

Az élő szervezetek elektromos tevékenységének mérései

Richard Caton angol fiziológus 1875-ben kezdte az első állatkísérleteket az élő szervezetek elektromos tevékenységének vizsgálatára, a különböző életfunkciók megfigyelése közben. Az állatoknál agyi elektródákat alkalmazott a koponyacsonton keresztülvezetve. Így viszonylag nagy jeleket kapott, melyeket egy érzékeny galvanométer mutatójának kilengései jeleztek, például a vizsgált állat szemét érő fényinger hatására. 1929-ben Hans Berger osztrák pszichiáter a fejbőrre helyezett elektródákon keresztül vezette el az elektromos jeleket. Utóbbiakat az akkori technikának megfelelő, nyilván villamosmérnökök által tervezett elektroncsöves erősítővel erősítettek fel annyira, hogy egy mozgó papíron a rajzoló készülék megjeleníthette az aktuális hullámalakokat. Berger rögzítette elsőként az alvási és ébrenléti görbéket, nevéhez fűződik az alfa- és béta-aktivitás leírása, továbbá betegségekhez köthető agyi rendellenességeket is regisztrált. A jeleket az azok keletkezési helye és a bőrön lévő elektródák között elhelyezkedő agyhártyák, a koponyacsont és a fejbőr csillapítják és szétszórják, ezért is szorulnak azok erősítésre.

 

 

Ma a fejbőrrel érintkező elektródákkal szabályosan kialakított pontokról vezetik el az elektromos jelet a mérő és rögzítő berendezésbe, az elektroenkefalográfba (EEG), mely a kimenetén a mért jelformákat adja, vagyis az elektroenkefalogramot. A 16–25 elektróda közötti feszültségkülönbségeket felerősítik és különböző frekvenciatartományokra szűrik (alfa-, béta-, delta-, théta- stb. hullámok), kb. 0,5–50 hertz (jel/másodperc) között. Sok ezer neuron (idegsejt) egy időben való (szinkron) működésének időbeli lefolyása adja az elektromos jelet. Az úgynevezett piramissejtek dentrit membránjain ingerület esetén  feszültségkülönbség alakul ki, mely a sejten kívüli térből töltéssel rendelkező (rendszerint pozitív) ionokat vonz be. Ez az ionáramlás elektromos áramot hoz létre. Egy-egy elektromos vezetéknek tekinthető neuronon, mely félvezetőként működik, külön-külön nem lehet mérni a hatást, ugyanis az egyes neuronokon történtek beolvadnak a háttérzajba. Az EEG-aktivitás mindig egy egy időben együttműködő neuroncsoport (legkevesebb 3000 neuron) összegzett hatását mutatja, ezért a forrás pontos helyét az agyban nehéz kimutatni.

 

A különböző tevékenységek (alvás, meditációs állapot, aktív tevékenységek stb.) alatt vizsgálva a normálisnak és a kórosnak tekintett állapotok megkülönböztethetők, felderíthetők. Mivel a szív és az agy jelei a legerősebbek, célszerűen ezek jeleinek vételére tervezték meg a villamosmérnökök az EKG (elektrokardiográf) és az EEG készülékeket. A szívnél a levehető elektromos jelek millivoltos (ezredvolt) nagyságrendbe esnek, míg az agy jelei 10–300 mikrovoltosak (milliomod volt).

 

 

Magnetoenkefalográfia

A (magnetoenkefalográfia) MEG eljárása elektródák nélkül működik. Az agy tevékenységének feltérképezésére szolgál, az agy neuronjai által létrehozott gyenge elektromos áramok által termelt mágneses mező érzékelése és rögzítése révén. Továbbá segítségével lokalizálhatják az agy patológiás részeit sebészeti beavatkozások előtt. A MEG-jelek érzékeléséhez kb. 50 ezer aktív neuron egyidejű együttműködése szükséges. A folyamatban részt vevő mozgó töltések mágneses teret hoznak létre, melyet a fej körül elhelyezett rendkívül kis zajú erősítőberendezéssel, a SQUID-del érzékelnek. A SQUID magnetométer (super conducting quantum interference device) tartalmaz két szupravezető réteget, mely az abszolút nulla fok közelében (mínusz 273 Celsius-fokon) képes detektálni az olyan kis mágneses mezőket, melyek az élő szervezetek bocsátanak ki. Ezeket a jeleket analizálják különböző frekvenciájú szűrések és erősítések után.

 

A SQUID érzékenységi küszöbe 10–14 tesla. Az átlagos agykérgi aktivitás mágneses mezeje 10–13 tesla, az emberi alfa-ritmusnál kapható térerő ennél tízszer több, míg például a szívé 10–10 tesla. A környezeti mágneses jelek, beleértve a Föld mágneses terét és más elektroszmogot is, sok milliószor meghaladják ezt az agyi jelet. Azért, hogy az elektromágneses háttérzajból kiemelkedhessen a hasznos jel, három réteggel szigetelt helyiséget alakítanak ki a mérések számára, hogy az alacsony és magas frekvenciájú környezeti zavaró jelek kiszűrésre kerüljenek.

 

 Az ember által kibocsátott mágneses rezgésekre befolyással van az elfogyasztott ételek mennyisége és minősége, a fizikai testgyakorlatok
és a meditáció is

 

A mágneses erőtér mértékének kifejezésére régebben a gauss (G), újabban a tesla (T) mértékegysége szolgál. 1 tesla = 10 ezer gauss. A Föld mágneses mezeje a mérések szerint egyre inkább gyengül az utóbbi évtizedekben. Jelenleg a mágneses mező erőssége 0,3–0,6 gauss, az erővonalak természete miatt erősebb a pólusok irányában és gyengül az egyenlítő felé. Viszonyításképpen: egy hűtőgép ajtajára ragasztható díszben található gyenge mágnes 35–200 gauss erősségű, míg egy erős ipari mágnes (pl. hangszórókban, vízmágnesezőkben) több mint 5000 G (vagyis 0,5 tesla) is lehet. Ne felejtsük el, hogy az említettek állandó, statikus mágneses teret adnak, míg a gyakorlatban körülöttünk a legkülönbözőbb kis- és nagyfrekvenciás váltakozó mágneses erőterekkel találkozhatunk.

 

Az agyi tevékenység EEG-vel és MEG-vel vizsgált jelei összekapcsolhatók a biofoton jelenség lényegesen magasabb frekvenciájú történéseivel, melyek egy időben zajlanak le a szervezet egészében. Ezeken kívül más, szubatominak tekinthető, az emberi energiamezőt alkotó úgynevezett finomtestekben szintén egy időben változások zajlanak le. Utóbbiak felfogására az ezekre a finom rezgésekre érzékeny "emberi mérőműszerek" alkalmasak, különlegesen tiszta vételkészségük folytán.

 

 

Biomágnesek az élő szervezetekben

Az ember mágneses mezejében szerepet játszanak azok a biológiailag létrejövő magnetit kristályok, melyet a kutatók az agyat és a gerincvelőt beburkoló hártyákban nagy mennyiségben találtak. Élőlények sejtjeiben, baktériumokban, rovarokban, madarakban, halakban és az emberi agysejtekben is kimutathatók 50–500 nanométer (10–9 m) közötti méretű mágneses vasoxid Fe3O4 kristályok. Azt gondolják, hogy ezek a struktúrák a Föld gyenge mágnességének az érzékelésére szolgálnak, így döntő szerepük lehet az élőlények tájékozódásában. Ezek a biomágnesek tökéletesen mentesek a kristályrácshibáktól. Ez a felfedezés ugyanakkor a kristályterápia szempontjából is nagyon érdekes. Bizonyíték arra, hogy az emberi szervezet olyan kristályformába rendezi a molekulákat, amelyek a természetben fellelhetőek.

 

A kristályok és a sejtmembránok között funkcionális kapcsolat van. Joseph Kirschvink geobiológus szerint a sejtekben ionkapukat nyithatnak meg vagy zárhatnak, amikor a biomágneses kristályok kapcsolatba kerülnek a környezet különféle mágneses mezőivel. Ez úton képesek befolyásolni a sejtek anyagcsere-folyamatait.

 

 Előfordul, hogy az állat a saját gazdája, vagy a gyermek a szülője által kibocsátott „bio-elektroszmog” miatt betegszik meg

 

A biomágnesek 50–500 nm-es mérete pont fedésben van a biofoton-sugárzás hullámhoszszával. Így megfelelő frekvenciájú biofoton hatására az adott méretű biomágnes apró üregrezonátorként vagy hangolt rezgőkörként önrezonanciáján gerjesztett, aktivizált állapotba kerülhet.

 

Úgy tűnik, hogy a biomágnesek nem közvetlenül a Földünk mágneses tereinek az alacsony frekvenciás összetevőit veszik, hanem szubatomi szinten létezik ez a kapcsolat. (Ugyanúgy, ahogy a Naprendszerünk bolygóival és a világegyetem sugárzásaival is összeköttetésben vannak az ember finomenergetikai testei.)

 

 

A biofotonmezőről

Minden egyes emberi, állati és növényi élő sejt kibocsát biofotonokat. A biofoton-elmélet szerint a sejtek tárolják a biofoton fényt, pontosabban a magjaik DNS molekuláiban. A DNS által folyamatosan felvett és leadott dinamikus fényhálózat tartja összeköttetésben egymással a sejtszervecskéket, a sejteket, a szöveteket és a szerveket. Ez a szervezet alapvető kommunikációs hálózata, mely minden egyes életfolyamat fő szabályozójaként működik (növekedés, egyedfejlődés, differenciálódás és regeneráció). Hullámhosszuk 200–800 nanométer között van, a látható fény tartományát is magába foglalva, mely 330 nm-től (kék) 730 nm-ig (vörös) terjed.

 

Karl Pribram és más neurofiziológusok elmélete szerint is az agynak, az idegrendszernek és az egész szervezetnek a holografikus biofotonmezeje szoros kapcsolatban van a memóriának és a tudatosság más jelenségeinek a testi működésekre való hatása között. A fizikai agy által kibocsátott biofotonmezőt a pszichés tevékenység befolyásolja úgy, hogy a vákuumban van a biofotonmező kezdete (vagyis a vákuumból lépnek ki a biofotonok). Ez utóbbi határvonalat mintegy összekötő-összekapcsoló berendezésnek tekintik a tudati jelenségek – vagyis a nem fizikai világ – és a fizikai test között. Egyébként meditációs tapasztalatok alapján teljesen nyilvánvaló, hogy a tudat vezérli az egész folyamatot.

 

Tehát a tudatosság minősége hozza létre a biofotonok elindulását. A negatív és pozitív gondolatok modulálják a szubatomi részecskék frekvenciáját és spinjét. Az elemi részecskék pörgés (spin) közben elektromágneses teret hoznak létre. Balra pörgéskor az egységtől való eltávolodás, betegség keletkezik, jobbra pörgéskor pedig egységesedés, tisztulás, gyógyulás. Az anyagrészecskék, például az elektronok, amikor az elektronhéjakon energiaszintet váltanak, közben biofotonokat adnak le. Az RNS/DNS letárolja a megváltoztatott tudatos információt. A biofoton így kommunikációs eszköz, információszabályozó és energiaforrás is. Folyamatosan keletkeznek, és olyan gerjesztésű állapotot kapnak, mely emlékszik a keletkezésükkor fennálló energiaállapotra, vagyis közvetve a tudatállapotra.

 

 A környezet folyamataira károsan hatnak a stresszes emberek

 

A biofizikusok keresik azokat az alkalmazásokat, melyek összefügghetnek biofotonok élőlényekben vagy növényi sejtekben való előfordulásával. Mivel csak az élő sejtek tárolják és sugározzák a biofotonokat, a gyakorlatban történő mérések jó összehasonlítási alapot nyújtanak az élelmiszerek és a ivóvíz minőségének a tesztelésére, a korai orvosi diagnózis területeire és a különböző biotechnológiai alkalmazások vizsgálatára.

 

A biofoton az élet fénye, az isteni fénnyel való jó kapcsolatot is tükrözi

Megfigyelték, hogy amikor egy sejttenyészetben valamilyen módon elpusztítanak egyszerre sok sejtet, akkor azok biofoton-leadása hirtelen impulzusszerűen megnő, mintegy ezerszeresére, majd rögtön és véglegesen leáll a folyamat. Ebből arra következtethetünk, hogy az élet elvétele jár a legnagyobb energiakibocsátással, átadással. Az élet keletkezéséhez hasonlóan nagy energiamennyiséget szükséges fókuszálni, összegyűjteni, hogy a vákuumból kiléphessenek a majdan az anyagi testet alkotó szubmolekuláris részecskék. Az anyagi világtól, a keletkezéstől és elmúlástól független tudat azonban a sok újratestesülés alatt veszíthet erejéből, különösen, ha ez az anyaghoz és az élőlényekhez való ragaszkodásaiba kötődik le. A végtelen energiát közvetítő „legfelső lélekkel”, mint határtalan erejű fényponttal való kapcsolatfelvételből az erejét vesztett lélek újratöltődhet, tudatosságának az eredeti erejét, fényét visszakaphatja. Azonban ez meghatározott korokban következhet be, ugyanakkor a kapcsolat csak az isteni lelkek számára hozzáférhető, akik az isteni fényt képesek továbbítani az ún. hívők felé.

 

Ha bizonyos korokban nem kielégítő a „legfelső lélekkel” való kapcsolat, akkor az emberek mindenféle pótszerekhez fordulnak, energianyerés céljából. Az említett legnagyobb energiakibocsátás a mások feláldozása által valósulhat meg, akár emberről, akár állatról legyen is szó. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2011. június: „Táplálkozás és tudatállapot” és 2011. szeptember: „Az energiarendszer egységesítése” c. cikkeket!) A húsfogyasztók részt vesznek az állatok életének elvételében, vagyis feláldozásának folyamatában. Ezzel pillanatnyi energiaszint-növekedést kapnak, de hosszú távon az ölés információja leállítja saját biofotonjaik működését, ezáltal a betegség, öregség és halál gyorsabban végez velük. Tulajdonképpen biofotonmérlegük negatív, folyamatosan nagyobb mértékben veszítenek energiát, mint amennyit az állatokból kapott biofoton-mennyiség jelent.

 

Minden egyes emberi, állati és növényi élő sejt kibocsát biofotonokat 

 

A nyerskoszt-fogyasztók közvetlenül a növények sejtjeiben felszabaduló biofotonokat hasznosítják. Tulajdonképpen a sejthalál a főzés folyamatában az enzimek elbomlásával és a sejtmembrán tönkremenetelekor következik be, így ezért tartják hasznosnak a hozzáértők a minél kevesebb hőkezelésnek kitett élelmiszerek fogyasztását. A növények, gabonafélék és a gyümölcsök fogyasztása nem számít ölésnek, mert ezek nem rendelkeznek érzékszervi tudatokkal, így nem szenvednek az ugrásszerű biofoton-felszabadulás folyamata alatt. A növény szívesen adja a termését, részt véve a fotoszintézis természetes körforgásában, egyenest a Napon keresztül kapva az univerzumot fenntartó tiszta energiából.

 

A sejtmembrán biopotenciálja

A sejtmembrán nemcsak fizikailag leírható hártya, hanem mint biopotenciális fal, félvezető egyenirányítóként szerepel a hártyán kívüli és azon belüli folyamatok számára. Egyik irányban lehetővé teszi bizonyos ionok átdiffundálását, másokét azonban megakadályozza. A membrán áteresztőképessége sokkal nagyobb a K+ ionokra nézve, mint a Na+ ionokra, így a K+ ionok passzív kiáramlása sokkal nagyobb, mint a Na+ ionok beáramlása. Ez egy megközelítőleg –80 mV-os állandó potenciálkülönbséget eredményez, mellyel a biopotenciál útjába áll a nála alacsonyabb feszültségszintet képviselő információhordozó ionizált részecskéknek. (A membrán belső oldala negatív a külsőhöz képest.)

 

Egy egészséges sejt esetén a sejtmembránon az említett 80 millivolt körüli feszültségkülönbség mérhető, mely beteg sejt esetén ennek az értéknek a harmada alá is csökkenhet. A sejtmembrán biopotenciál- szintjét kvantumszinten befolyásolja a tudatosság minősége. Tiszta tudatosság elérésének gyakorlásakor olyan modulált biofotonok érkeznek, melyek hatására normalizálódnak a sejtmembránok funkciói, és ezáltal a test működése is. Meditáció hatására az ember megtapasztalhatja ennek pozitív, gyógyító hatását. A szélsőséges érzelmek feszültsége akadályozza a részecskék áthaladását, mintegy zárlatot okozva a sejtek közötti áramlásban. Ily módon károsan hatnak a sejtek, illetve azokon át az egész szervezet életfunkcióira, túl magas vagy túl alacsony potenciált keltve.

 

 A nyerskosztfogyasztók közvetlenül a növények sejtjeiben felszabaduló  biofotonokat hasznosítják

 

Úgy tűnik, hogy az egészséges szervezet jól működő bioelektromos és biomágneses jelenségeinek értékei alulról és felülről behatárolt keskeny sávon belül mozognak. Az érzelmek túlzott intenzitása – legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak –, durva hatások esetén, gyorsan megrongálják a sejtmembránokat, blokkolják a sejteknek ezt a finom működését. Ez áll a korai betegség, öregség és halál jelensége mögött. A mai ember életére jellemzőek a nagy kilengésű érzelmek, a disszonáns, zajos zenék stb., vagyis az erős hatások. A keleti kultúrákban ismert semleges dimenzió a nyugati ember számára ismeretlen vagy élvezhetetlen. Nagy feszültségkülönbségek hatására erős áramok alakulnak ki, azonnal zárlatot okoznak, amelyek végső esetben szétzilálják a test finom elektromos rendszerét, szinte „kicsap a biztosíték”.

 

A lelki középpontban való tartózkodás elérése a meditációk végcélja. Ebben az állapotban sem a dicséret, sem a szidás vagy rágalom nem mozdítja ki a középpontból, nem hozza ki a „sodrából” a gyakorlót, benne marad a „folyamatban”. A taoizmusban ez a vu-vej állapota. (Lásd a 2010. augusztusi „Az 5 elem tana” c. cikket!) Az egységállapotban tartózkodó a dicséretnek nem örül, mert nem ebből szerez energiát, a szidás pedig nem keseríti el őt. Ez nem jelent tompaságot a jelenségekkel szemben, hanem egy nemes belső állapot elérését mutatja. Ennek a mintegy semleges állapot modelljeinek tekinthetők a nemesgázok és nemesfémek, melyek elektronhéjai telítettek, így nem lépnek reakcióba más elemekkel. A nemesfémek természetét mutatja elnevezésében is az aranykori ember tudatosságának különlegesen tiszta, paradicsomi állapota.

Majoros János Károly
XVIII. évfolyam 1. szám

Címkék: biomágneses energia, ezotéria, mágneses mezők

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.