Holisztika

Az érzelmek pszichoszomatikája

…a szervi bajok lényegében kedélybetegségek…


 

 

Az érzelmeket igen nehéz fülön csípni. Maga a megnevezés is probléma lehet, hogy vajon harag vagy szégyen kergeti-e az arcunkba a vért, amikor a nagy feltolulás hatalmába keríti az egész embert.

 

De azt is tapasztalhatjuk, milyen könnyen összemosódik az indulattal, a szenvedéllyel, sőt a gonoszsággal is. Leggyakrabban a szerelem és a szeretet szokott összekeveredni. A visszautasított vagy nem viszonzott szerelmek gyakran váltanak ki fenyegető szemre hányást, követelőzést, felfokozott ragaszkodást, holott ezek csak segítik az eltávolodást. Ugyancsak bonyolult a gyászmunka, amelybe igen ravaszul belecsempésződik az önsajnálat, a szárnyszegettség, a belső üresség. Ezek sokszor teljesen feledtetik a gyászolóval, hogy szerettük elvesztése a megholtnak is sorsesemény, és nem csak arról szól a haláluk, hogy őket „elhagyta”. De tény, hogy az ennek nyomán kialakult elszakadási szorongás keményen munkálhat a lélekben évtizedeken át. Amikor fájdalomban és indulatban fuldokolva igyekszik valaki előadni, ami ki kívánkozik belőle, gyakran igen nehéz kihámozni a mondanivaló velejét a sok rárakódott mellékzöngéből. Nemrég azt a hasonlatot mondtam egy nyelvtanárnak:

 

- Úgy érzem magam, mint amikor maga azt tanítja, hogyan kell megtalálni a mondatban az állítmányt és az alanyt, a bővítmények között. Annyi problémabővítményt mondott el hirtelenében.

 

Bizony az érzelmek igen gyakran efféle problémabővítmények. Egy probléma elkezd ágazni-bogazni, és ha mélyen belegyökerezik a lélekbe, és nem sikerül tövestül kitépni, hiába gyomlálgatjuk a felszíni leveleket, hajtásokat.

 

A szenvedés is gyakran összemosódik a szenvelgéssel:

 

amikor lidérces fényben csillogó szemmel taglalgatja valaki a nagy érzelmi terheit, gyakran azt kell látnunk, hogy inkább odaláncolódik a problémákhoz, mintsem megszabadulna azoktól, túljutna azokon.

 

Ha az elemekkel keresünk analógiát, az érzelmek csakis a vízhez hasonlíthatók: áradnak, hömpölyögnek, elmosnak, parttalanok. A szenvedélyek a lávakitöréshez állnak közel intenzitásukban, feltartóztathatatlan lendületükben és a nyomukban maradó letarolt kiégettséggel. Az elementáris hasonlat segítheti az érzelmek átalakulásának, megfinomodásának a lehetőségeit is megérteni:

 

ebben az elementáris alkímiában a víz a földdel elvegyül, a nap hatására párolog, levegőbe emelkedik.

 

Ez a megfinomodás, párlattá válás igen ritkán sikerül. Az érzelmeket inkább elfojtani, tagadni szoktuk, és akkor jön a nagy ellenlöket:

 

továbbműködik a lélekben, csak esetleg megbetegítő módon,

önmaga ellen fordulván. De ha a bor tisztulási, kiforrási

folyamatához hasonlítjuk az érzelmeket, ott is gyakoribb

a zavaros, koraibb helyzet, mint sem a csillogó naparany óbor.

 

A nótorius szenvelgők nehezen fogják belátni, hogy a szenvedésnek is van mértéke, fordulópontja, irányultsága. Egy határig segítheti a felismerést, és elindíthat a belátás, a gyógyulás irányába, de ha ezen nem jut túl, csak a betegség mókuskerekét forgatja, míg nem beleszédülünk, azaz szétesünk. A szenvedés csak arra való, hogy megszabadulhassunk a szenvedéstől. Az érzelmek polárisak, mert energia természetűek. Az energia pedig nem jó vagy rossz, irányultságának függvényében válik ártalmassá vagy hasznossá. A poláris természetre utal az „ellenérzés” kifejezés. Együttérzés és empátia helyett gyakran ellenszenv, taszítás, elutasítás, megütközés alakul ki bennünk, amelyet csak kiforrott kommunikációs fordulattal lehet kellőképpen kezelni. Poláris természetre utal az is, hogy többnyire párban bukkannak elő a nyelvhasználatban: kellemes/kellemetlen, jó/rossz, kívánatos/undorító párosok.

 

Nemcsak az érzelmek polárisak. Az egész világot – és magunkat is – dualisztikusan észleljük, még pedig több dimenziójú kettősségekben. Önmagunk vonatkozásában ez a test és az azt működtető élet (lélek) tudatos/tudattalan észlelése. A belső szerveinkről például nincs tudatos tapasztalatunk, legfeljebb valamiféle fájdalom. Az úgynevezett vitális funkciók, mint a légzés, vérkeringés, hőszabályozás, de még az éhség és jóllakottság sem tudatos szabályozottság eredményeképpen éltet bennünket. Tudatunk többnyire nyugtalanul fluktuál, állandóan a külvilág leképezésére törekszik. Ezt a törekvést gyakran az önmagunktól való eltávolodásként éljük meg. Az is dualitás, hogy egyáltalán külső és belső világról beszélünk. Ha a helyzetet, amelyben élünk, mint külső körülményt nehezen fogadjuk el, vagy nem értjük, miként alakult ki, vagyis nem érezzük magunkkal adekvátnak, akkor biztos, hogy nagy hasadtság, elidegenedés van jelen bennünk.

 

Keresnünk kell testünk és lelkünk egységét, mert ezek nem elkülönültségben működnek egymással. Csak a polaritásban működő tudatunk/tudattalanunk végez ilyen hasítást. Olyan formán alakul ki, mint amikor előre nézünk, nem látjuk, ami mögöttünk van. A hasadtság pedig megbetegítő.

 

A karaktertipológiák és temperamentum megfigyelések ősi idők óta összefüggéseket találtak az elemek és a szerek működése között. Az ájurvédikus gyógyászatban a szervekhez érzésféleségek, érzésminőségek is rendelhetők:

 

a harag a máj,

az izgalom a szív,

a tépelődés a lép,

a szomorúság a tüdő,

a félelem a vese károsítója.

 

Még pontosabban úgy kell fogalmaznunk, hogy ezek az érzések akkor lépnek fel, amikor az adott szerv energiája károsodik.

 

Talán leglátványosabb a máj körébe tartozó melankólia és fekete epe aknázza alá a boldogság energiáját. Ez a gyerekes dackorszakban megrekedt embereknél jól tanulmányozható. De ugyanígy pszichoszomatikusan értelmezhető a túlpörgetett lelkesedés, a magukat kilátástalan túlterheltség behajszoló mániákusok esete, akik a végén letargikus érdektelenségben, kiégettségben landolnak. Náluk a tűz elem fékezetlensége a megbetegítő. A rák betegség térszűkítő folyamatai a túlburjánzásban, a kórosan kövérek, akik nem képesek másként nyomatékot szerezni mondanivalójuknak, szükségleteiknek, a miómák mint álterhességek, és sorolhatnánk a végtelenségig a beszédesnél beszédesebb tüneteket, mind-mind lelki eredetűek. Nem is beszélve a hiánybetegségekről vagy immun-rendellenességekről. Sok civilizációs ártalom van, amelyért a lelkünkből fizettünk árat. A pszichoszomatikus gyógyászat még eléggé gyermekcipőben jár. De a sok megbetegedéssel párhuzamosságban a figyelem is egyre inkább az é l e t, mint legfőbb érték felé irányul.

László Ruth
XI. évfolyam 7. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.