Holisztika

Az újraszületések láncolata

A Tibeti Halottaskönyv ismeretei

Köztes létnek, bardónak, azaz átmenetnek, átmeneti állapotnak nevezik általában a testből kilépés és az anyaölbe való belépés közötti időszakot.


 

A tibeti buddhizmus azonban minden életszakaszt átmenetnek tekint. Semmi sem állandó, minden folyamatos változásban van. Így lehet a születésnek, az életnek és a halálnak is bardója, melyen belül több, az egyéni karmától függő szakaszt különböztet meg a Tibeti Halottaskönyv, melynek eredeti címe a „Köztes létből hallás útján való megszabadulás".

 

A régi korok emberei természetesnek fogadták el a szellemvilág létezését. Hétköznapjaikban is benne éltek ebben a tudásban. A finom érzékelését elvesztett mai ember csak a durva anyagi világ jelzéseit képes felfogni, ezért ehhez igazította a világképét.

 

A szellemvilággal való kapcsolatfelvétel

Az 1800-as évek közepétől tömegesen fordult aspiritizmus felé az emberek érdeklődése. A médiumi kapcsolatok által kapott információkkal kívánták megmagyarázni a halál utáni jelenségeket. Az anyaghoz ragadt gondolkodású, hitetlen embereknek a materializációs kísérlete kel próbálták bizonyítani a szellemvilág létezését. Ezek nagy része utóbb csalásnak bizonyult. Ez a nagy igyekezet az anyagi világ mindenképpeni megmagyarázására a tudatszintcsökkenés számlájára írható. Az egységállapothoz közeli, magas tudatszintű személy nyitottsága folytán érzékeli az anyagi világ feletti térdimenziókban lezajló folyamatokat, ezért számára nem szorulnak bizonyításra ezek a jelenségek.

 

Az ún. médium a közvetítő a fizikai-anyagi világ és a finomenergiák létdimenziói között. A samanisztikus hagyományokban a médiumi állapotot sokszor tudatmódosító, bódító szerek alkalmazásával próbálták elérni. A spiritiszta szeánszokon a szellemvilággal való kapcsolatfelvétel a médium valamelyik kifinomult érzékszervi tudatán keresztül történik. Eszerint megkülönböztetünk „halló", „látó" médiumokat (például halottlátó asszonyok). Az író médium a kérdésfeltevés után a kezében tartott ceruzával leírja a szellemi választ, az alkarja és a kézfeje tudatalattiból vezérelt mozgásai segítségével. Ez teljesen hasonló a radiesztézia ingás vagy pálcás eljárásaihoz.

 

A beszélő médium átadja a testét a szellemi sík számára, mely azt birtokba veszi, és ténylegesen a meghívott szellem életbeni hangjához és beszédmodorához hasonlóan szólal meg. Utóbbi a legveszélyesebb módszer a médium számára. Ilyenkor feltétlenül erős idegrendszerű szeánszvezetőre van szükség, aki védi a médiumot és tudaterejével irányítja az eseményeket. Behívja és elküldi a szellemvilág képviselőit, azokat megesketi a tiszta szellemiség nevében, hogy nem mondanak hamis információt. Ha a közvetítő személy energiarendszere nem elég erős, akkor a szellemvilággal való kapcsolatfelvétel során előfordulhat, hogy a médium nem képes kilépni ebből az állapotból. Vagyis a szellem nem engedi el, teljesen birtokba veszi az élő testet, azaz megszállja. Energetikailag a kapcsolatfelvételt megkísérlő személy a tudatalattijából feltörő, a fogantatásától kezdve tárolt káros érzelmeket képtelen uralni. A megszállás történhet „igazi" szellem által, aki auraburkokkal és lélekmaggal rendelkezik. Továbbá befolyásolható a médium többféle démoni program által, melyek egy korábban élt személy tudati működése közben, káros érzelmekből és mentálüzenetekből jöhettek létre. A démont úgy különböztetik meg keleten, hogy az nem rendelkezik harmadik szemmel, mint az igazi szellem. A démoni programokat nevezik a spiritiszták elementáloknak is, melyek szinte értelmes lényszerű programként működnek.

 

 

Létezik ezeken kívül olyan szellemi közlést vevő módszer, melynél egy viaszosvászonra nyomtatott ábécén és számsoron csúsztat a médium keze egy sima üvegtárgyat - például egy pohár lecsiszolt alját -, olyan villámgyorsan, hogy a kapott betűket egybeolvasva képes a szellemi választ kimondani. Ez a módszer szintén az alkar nem tudatos mozgásvezérlésére vezethető vissza.

 

Végül az ún. „asztaltáncoltatás" a legismertebb, de a legdurvább anyagi síkú hatást létrehozó eljárás. A szeánszon részt vevők megegyeznek, hogy milyen számú koppanás jelenti az igen és a nem választ. Kezeiket az asztallapra helyezik, főleg a csalások elkerülése miatt. Itt is szükséges egy erőteljesebb vezető, aki irányítja az események lefolyását. Az asztal mozgását az anyagra hatást okozó káros, auracsökkentő energiák hozzák létre, pont úgy, ahogy az az ingázás, pálcázás esetében történik a radiesztéziában. Ezért ajánlják ott, hogy minél könnyebb eszközzel történjen az érzékelés, és ennek időtartama a napi tizenöt percet ne haladja meg az agyi károsodások elkerülése céljából. Az asztaltáncoltatásnál sokszor nehéz asztalokat mozgatnak meg, ezért a fellépő káros energiák az érzékenyebb résztvevők rosszullétét okozzák.

 

A szeánszok során fellépő pszichikai-gondolati jelenségek a legtöbbször tudati játékok. Nem igazi szellemmel való kapcsolatfelvételek, hanem a résztvevők a tudatalattijukból feljött saját információikkal kommunikálnak.

 

Az energiatestek együttműködése

A test-lélek-szellem felépítésből a lélek az isteni lélekszikrára, az egyéni lélekre utal, mely a Legfelsőbb Lélekkel, a Paramatmával való egyesülésre törekszik. A szellem kifejezés itt inkább a „szellemire", a tudatosságra utal. Tehát ebben a hármasságban inkább a test-lélekmag-tudat kapcsolatról lehetne beszélni. A szellem a magyarban nemcsak a tudatosságot jelenti, hanem főleg a szellemtestet, vagyis az asztráltest (érzelmi test) auraburkokból álló rendszerét. Ez így van az angol „ghost" és a német „geist" szóban is. Ez az a szellemtest, amely (aki) kísértetként energiát kíván kérni a környezetétől. A kísértet az, aki beragadt valamelyik szellemvilágba (lásd később), és ebből az állapotból külső segítség nélkül esetleg évtizedeken, évszázadokon keresztül nem képes kimenni.

 

Amitabha Buddha

 

A fizikai testtel bíró embernek „a felső része", vagyis a finomenergetikai testei az élő állapotban együttműködnek egymással, ha a személy harmóniában van - A ábra. A harmóniából való kiesés hozza létre a betegséget, öregséget és halált. Addig képes a szellemtest a fizikai testhez kapcsolódni, amíg a fizikai test tartozékában, az étertestben - így az ebben működő szervi meridiánokban - az energia keringése nem akadályozott. A helytelen életmód, a környezeti sugárzások vagy korábbi karma aktivizálódása miatt az energiatestek kapcsolata egyre lazábbá válik az élet során. A fizikai test megbetegszik, illetve különböző fokú sérüléseket vonz be az energiahiányos területre. Ha ez egy szintet meghalad,  akkor a finomenergetikai test elengedi, illetve lelöki magáról (!) a fizikai test-étertest együttest. Elszakad az ezüstszál, bekövetkezik a halál állapota.

 

Sok esetben ez fokozatosan, évek, évtizedek alatt zajlik le. Előfordul, hogy az energiahiányos testtől alvás közben elválik a szellemtest, de még összeköttetésben marad vele egy ezüst szálon keresztül - B ábra). Az egyén szellemi fejlettségétől függ, hogy az ezüstszál melyik csakrához csatlakozik. Az alvás közbeni kilépésnél repülést álmodik az illető, majd az álom végén kellemetlen, zuhanásszerű érzéssel visszatér a testbe. A csecsemőkorban természetes állapot az alvás közbeni testen kívüli tartózkodás. Az alvó gyermeket nem szabad tapogatni, különösen öreg vagy beteg személynek, mert káros energiával szennyezett kezeivel elszakíthatja az ezüstszálat, és ezzel a gyermek halálát okozhatja. A sokat emlegetett hirtelen csecsemőkori halál az egyébként teljesen egészséges gyermeknél az említettek következtében léphet fel.

 

 

A klinikai halál történései

A klinikai halál állapotából visszatértek élményeiről szóló beszámolók szerint a kilépettek teljesen tisztán, de kívülállóként érzékelik, látják a sérült testükkel foglalkozó orvosok tevékenységét. Amennyiben az orvosi beavatkozás ismét beindítja a fizikai test működéseit, ugyanakkor az ezüstszál még nem szakadt el, újra egyesül a szellemtest a fizikai testtel. Ekkor a személy ismét fájdalmakat érez. A visszatértek beszámolói általában egy alagút végén látható nagy fényességről szólnak. Ez a buddhista leírások szerint nem egy külső fény, hanem az illető saját tudatának a tiszta fénye, tibetiül a „rigpa". A fénnyel való találkozás a haldoklóban mérhetetlen örömet és szeretetet hoz fel. Öngyilkosoknál ez a találkozás elmarad. (Mivel a buddhizmusban az emberi testet „buddhatestnek" nevezik, ezért a gyilkos és az öngyilkos egy buddhatestet rongál meg, ami az öt legrosszabb cselekedet közé sorolható.) A klinikai halálból visszatértek életét sokszor a tudatukban keletkezett gyönyör gyökeresen megváltoztatja. Hitetlenből hívővé válnak. Előfordul, hogy akkora többletenergia jön le az alsóbb energiatestükbe, hogy képesek lesznek másokat energetikailag feltölteni, harmonizálni, de csak az ez életi alsó négy burok tekintetében van így.

 

Helyes meditációs módszerrel az isteni fénnyel és szeretettel való találkozást, továbbá az energetikai finomtestek energiával való feltöltődését is el lehet érni és meg lehet tapasztalni. Így elkerülheti a gyakorló a durva behatásokat. Mint látjuk, az életmód, a nem-ártásnak megfelelő hús- és tojásmentes táplálkozás és a tudattal való megfelelően magas szintű munka az egységállapot felé viszi az egyén energiarendszerét.

 

 

A halál bekövetkeztekor történő folyamatok

A végleges testből való kilépéskor elszakad az ezüstszál. A fizikai testtől a halálkor elszakadó tudat, tisztaságától és beavatottságától függően, különböző állapotokat észlel. A nagy tapasztalattal rendelkező gyakorlók képesek meghosszabbítani a tiszta fény megjelenését, és így időzhetnek abban. Ha ez az időtartam eléri a húsz percet, akkor bekövetkezik a lény teljes megvilágosodása.

 

A mai világegyetem fő Buddhája, Öpame (tib.) vagy Amitabha (szkrt.), a Határtalan Fény Buddhája, lehetővé tette, hogy az  ő tiszta földjére - Devacsenbe - a hozzá  olyamodók a legkönnyebben áthelyezhessék saját tudatukat, vagy másokét is. Ha a holttest nincs jelen, a phova láma akkor is áthelyezheti az elhunyt tudatát, vizualizáció segítségével dolgozva. A tudatáthelyezés - tibetiül phova - legjobb eredménye a teljes megvilágosodás, közepes eredménye a Devacsen tiszta földjén történő újjászületés, a legkisebb mérvű eredménye pedig egy értékes emberi újjászületés. A legmagasabb szinteken lévőknek nincs szükségük phovára, mivel már elérték a megvilágosodást.

 

A legmagasabb szintű megvalósítók nem halnak meg a szokásos értelemben, hanem testük szivárvánnyá válik. Visszatér a térbe, ahol eredetileg a világegyetem és az élőlények testének az anyaga keletkezett. Más nagy megvalósítók itt hagyják fizikai testüket, melyek ereklyékké alakulnak át. Ezeket az ereklyéket sztúpákba szokásos helyezni, melyek a környezetükbe sugározzák a szellemi védelmet és az áldást. A sztúpa épülete a tökéletesen megvilágosult buddha tiszta energiarendszerét jelképezi.

 

 

Halálkor a legideálisabb az, ha a személy meditációs tartásban tud ülni, a központi energiacsatornájában lezajló energiafolyamatok segítése céljából. Ha ez nem lehetséges, akkor az alvó oroszlán tartást próbálja meg felvenni. Azt a testhelyzetet, amiben a történelmi Buddhát ábrázolják kilépésekor, a nirvánába való eltávozásakor. Jobb oldalán fekszik, bal kéz a test bal oldalán nyugszik, a jobb kéz ujjaival a fejen elzárja a test kapuit, a szájat, a jobb oldali orrnyílást, szemet és a fület, a célból, hogy mindenképpen a brahma nyíláson, vagyis a tizedik kapun léphessen ki a tudat.

 

A közepes képességű ember, ha élete során megkapta a phovát - hacsak nem törte meg a tanítójához fűződő köteléket -, tudatát a halál pillanatában tiszta földre juttathatja. A phovának köszönhetően egyáltalán nem megy keresztül a halál bardóján, így annak kellemetlen tapasztalatait sem éli át. Ha a tanítvány élete során helyesen meditált és a gyakorlás a szokásává vált, akkor ezen a ponton elérheti a megszabadulást.

 

 

A kilépés utáni további történések

A hétköznapi tudatosságú személyek számára a tiszta fénnyel való találkozás csupán néhány másodpercig tart. Nehéz dolguk van azoknak, akik életükben nem gyakoroltak és útmutatást sem kaptak, hogy mit kell tenniük a haldoklás során és utána. Félelmetes tapasztalataik lesznek, melynek hatására pánikba esnek. Ebben az időszakban a saját életükben teremtett haszontalan és negatív gondolataik és programjaik jelennek meg a halál démonai formájában. Az élmény ijesztő: fülsiketítő hangokat hall, vakító fényeket lát, melyek elől el akar menekülni. Ekkor a tudat valamelyik testnyíláson át elhagyja a testet. Ez a kezdete annak a folyamatnak, amikor a tudatban lévő hajlamok, visszahatások következtében az új testet öltés felé kezd sodródni a tudatáramlat.

 

A tudat, ha a kilépés utáni első húsz percben nem volt képes megtartani a tiszta fénnyel való kapcsolat állapotát - mert a fény természetének felismerésére alkalmatlan volt a karmái miatt -, akkor a bekövetkező félelem és borzadály miatt három és fél napra ájulásszerű, öntudatlan állapotba kerül. Úgy tartják, hogy a holttestet ennek az időnek leteltével szabad csak elmozgatni a helyéről, míg be nem fejeződik a tudat teljes kilépése. Tibetben egy szakértő phova láma megvizsgálja a jeleket a testen és főleg fejtetőn az ún. brahma nyílást (az eredeti hajvonaltól nyolcujjnyira hátrafelé). Utóbbi ponton a legkedvezőbb a tudat kilépése, mert itt annak a Buddhának a tiszta földjére megy föl egyenest a tudat, amelyikkel életében a legerősebb kapcsolatot kidolgozta. A testen sérülés vagy műtét következtében az alsóbb területeken keletkezett nyíláson is kiléphet a tudat. Ez esetben valamelyik alsóbb világba kerül, ami nem kedvező. A tudatáthelyezés, vagyis a phova eszközeivel rendelkező segítő személy ezen is segíthet, és „fellőheti" a halott tudatát tiszta földre. Ha a kilépett személy életében nem gyakorolt, akkor a történéseket képtelen befolyásolni a fizikai testétől való elválása után. A karmáján múlik, hogy mi történik vele. A phovával rendelkező  személy, amennyiben valamilyen fokú tisztánlátása van, az elhunytnak segítségére lehet azzal, hogy közli vele azt a tényt, hogy meghalt. Továbbá a fülébe súgja (innen van a „Köztes létből hallás útján való megszabadulás tana" elnevezés), gondoljon a Menedékre, mely a Buddha, a dharma (a tanítások) és a szanga (a buddhista közösség, továbbá a kísérők az úton).

 

 

Létforgatag

 

A már említett három és fél napra egyfajta ájult állapotba került tudat nem érzékel semmit. Ezután felébred. Saját szellemtestét valódi testnek érzékeli, melyet az átlagos fizikai lények nem vesznek észre. A szellem azonnal ott találja magát, ahova gondol. Látja a saját holttestét is, mégsem fogja fel, hogy már halott. Állandóan fel akarja venni a kapcsolatot az élőkkel, akik nem válaszolnak kísérleteire. Gyötri az éhség, a szomjúság, hacsak valaki fel nem kínál számára élelmet. Ezért ajánlanak fel ételt és italt az elhunytaknak a legtöbb vallásban. A szellemek a felajánlásokból a számukra szükséges esszenciákat kivonják.

 

A Tibeti Halottaskönyv szerint az egyén tudatában látomások lehetnek az illető karmája függvényében, például az őt üldöző démonszerű lényekről. Az az utasítása a phova lámának ekkor, hogy „ne kövesd a néked megjelenő víziókat!". Akik sokat öltek életükben a foglalkozásuk miatt, mészárosok, halászok, vadászok stb., azoknak erős paranoiás élményeik lehetnek, a megöltek szellemei üldözőbe veszik és ismételten megölik őket.

 

Általában a bardó hét hétig tart, de hamarabb is lehetséges kilépni ebből az állapotból, így a leírt szenvedéseknek csak rövid ideig lesz kitéve a tudat. A létforgatag hat világából kettő bír fizikai testtel, az emberi és az állati világ. A másik négy világnak csak szellemteste van. Ha a negyvenkilenc nap elteltével karmája miatt valamelyik utóbbiba kerül a tudat, a hozzá tartozó szellemteste ebben az állapotban éveket, évtizedeket, évszázadokat (!) is eltölthet. Hacsak egy rokonának vagy ismerősének eszébe nem jut az eltávozott, és szertartást végez vagy végeztet hozzáértővel. Ha végleg elfelejtik az elhunytat, és nincs élő rokon, aki segíthetne rajta, egyre kétségbe esettebbé válva kér segítséget a környezetétől. Ha már nagyon sok káros információt gyűjtött be a szellemtestébe, ez már a fizikai síkon is hathat, így az élők végre észreveszik. Ezek a kísértetek, akik nem ijesztgetni akarják az élőket, hanem segítséget kérnek tőlük, lánccsörgés, huhogás, üvegtárgyak megrepesztése, bútorropogás formájában. Utóbbi erősebb vagy halkabb csattanásként inkább ostorpattogtatásnak hangzik, a szellem programjainak erőssége függvényében.

 

A létforgatag működésének összefoglalása

A hat világ maga a létforgatag (szamszára). Ebből kettő világ, az emberi és az állati bír fizikai testtel is, a másik négy karmája miatt nem képes fizikai testhez kapcsolódni. A létforgatagon belül megkülönböztethetjük a három felső világot, vagyis a Dévák (istenek), az Asurák (félistenek) és az emberek világát. A három alsó az állatok világa, a préták, azaz az éhes vagy mohó szellemek világa, végül a pokolbéli lények világa.

 

Guru Padmaszambava

 

A Déva nem teremtő isten, hanem egy olyan tudatállapot, amelyben bármit kigondol, rögtön megkapja, kívánságai teljesülnek. Ezzel azonban energiát veszít, így az alázuhanástól retteg. A Déva állapot egyébként a gőg vagy büszkeség, a magát mások fölé való helyezésének a következménye. Az Asurák világában folytonos irigykedés és harc folyik, és miután életében ez volt a fő motivációja, ezért került a halála után ebbe a szellemi világba. Az előzőek szerint, ha nem volt képes a tökéletes megvilágosodása által a létforgatagból kilépni a tudat, akkor csakis az emléemberi létforma alkalmas arra, hogy ezt elérje. Ember is születhet állatnak következő életében, amennyiben emberi formájában a nem-tudás, a butaság volt a fő gondolatformája. A tapasztalat szerint a legtöbb mai ember a préták szellemvilágába kerül a mohósága miatt. Ott akár több száz évet is eltölthet, amíg valaki ki nem hozza ebből az állapotból. Végül a pokolbéli tudatállapotú lények nyolc forró és nyolc jeges pokolba kerülhetnek a haragjuk és a rosszindulatuk miatt. A rosszindulatú daganatban meghaltak már életükben ebbe a tudatállapotba kerülnek. Hacsak nem kapnak szakszerű tudattisztítást hozzáértő által, akkor kilépésük után pokolbéli szellemállapotot tapasztalnak.

 

 

A holttesttel való teendők

A holttestet szokás szerint az őselemeknek adják vissza. A föld elemnek való visszaadást, vagyis az eltemetést keleten ritkán választják. Ez az élő családtagok szempontjából kevésbé kedvező eljárás. Ugyanis az élők és a halott teste od-kapcsolatban (energiakötésben) állnak egymással, melyen keresztül a holttest bomlásakor káros információk érhetik az élőket. Ez a haláltól számított három-hat hónap közötti időszakban kellemetlen testérzetekben és betegségekben nyilvánulhat meg az élő családtagokban, az od-kapcsolat erősségétől függően. Ez az energiakapcsolat nemcsak testi, hanem asztrál- (érzelmi) és mentál- (értelmi) síkon is megnyilvánulhat. Asztrálsíkon a harag, irigység, mohóság, gőg és butaság kötései működnek, mentálon pedig főleg a ragaszkodás, azaz az el nem engedés, hibáztatás, neheztelés, be nem teljesített vágyak a halottal kapcsolatban, sokgenerációs mentális terhek áthelyezése működik. Az asztrál- és mentálhatásokat az élőknek kell feldolgozni, és nem az elhunyttól várni a megoldást, ezzel tőle energiát kérve. Alapvető tévedés, amikor a temetőben a halott férjéhez imádkozik a feleség. Ahogy életében is leszívta férje energiáit - aki ezért halt meg idő előtt -, szellemalakban is tovább köti magához.

 

Az élők érdekében érdemes legalább a tetem od-kapcsolatait valamilyen módon szétoszlatni. Erre a tűz elem a legalkalmasabb. Ahol van elég fa vagy gazdagabb volt a halott, ott az elhamvasztás, vagyis a tűz elemnek való visszaadás a szokásos. Ezt még fokozhatják, ha a keletkezett hamvakat levegőbe vagy vízbe szórják. Ha nincs elég fa a környéken, akkor a tibeti fennsíkon feldarabolják a holttestet az ehhez értők, és madaraknak teszik ki eledelül. Ezt is a levegő elemnek való visszaadásnak tartják. Általános szokásként azt mondják, hogy állatot az elhaltért le ne vágjanak, rokonok és gyászolók ne jajgassanak és sírjanak a halott testének a  közelében. Amennyire lehetséges, gyakoroljon a család érdemdús cselekedeteket.

 

 

A „Köztes létből hallás útján való megszabadulás" nagy tana

Kr. u. 744-ben érkezett Tibetbe Guru Padmaszambava  (a Lótuszban Született Guru), tibeti nevén Pema Dzsungne (Lótusz Szülött), vagy más néven Guru Rinpocse, Triszong Decen dharmakirály meghívására. Guru Padmaszambava ötvenöt évig tanított Tibetben, majd a Rézhegy nevű tiszta földjére távozott testben. Tanítványainak átadta a „Köztes létből hallás útján való megszabadulás" nagy tanának ismeretét, melyet aztán az 1927. évi első angol nyelvű kiadása alkalmából, a nagyobb olvasótábor bevonzása céljából, „Tibeti Halottaskönyv"-nek neveztek el. Egy változat szerint Guru Padmaszambava legfőbb tanítványa és társnője, Jese Cogjál tibeti hercegnő a bardóról szóló tanításokat jó néhány másolatban lejegyezte, és hegyoldalakban, titkos helyeken elrejtette a következő korok számára. Ezeket aztán száz évekkel később a különleges képességű kincsfeltárók, a tertönök megkeresték, és termaként (kincs) hozzáférhetővé tették.

 

A szöveg felhívja az olvasók figyelmét, hogy azoknak is reményük lehet a szabadulásra a Tan ismeretével, akik az öt határtalan vétket követték el, ha képesek a Fül Ösvényén keresztül hallani. Ezért a Tant olvasd fel nagy gyülekezet közepette, terjeszd. Ha csak egyszer is hallotta valaki, bár értelmét nem értette, emlékezni fog rá az átmeneti állapotban. Emiatt minden élőlény füleibe volna olvasandó, minden holttetem mellett felolvasandó volna.

 

A halál beállta utáni már említett három és fél vagy negyedik naptól a halott tudata ráébred, hogy nincs már meg a régi teste, és úton van az újjászületés felé. Ettől számítva hét napig az ún. Békés Istenségek segítenek neki a bardó felismerésében. Belőlük csodálatosan tiszta, átlátszó, vakítóan világos színek érintik a vándor tudatát, hogy azt alig képes elviselni. A rossz karmája következtében ez a csodálatos fény ijesztően hat rá, ezért az egymás utáni napokon megjelenő, a karmikus hat világból érkező zavaros fények felé fog vonzódni.

 

Vadzsrapáni Mandzsusri és Csenrézi

 

A nyolcadiktól a tizennegyedik napig a haragvó istenségek fényével találkozik a tudat. A közönséges világi tömeg, sőt a Mantrayána tanításokban nem részesült - bár magas szinten tanult emberek - is előlük a félelem, borzadály miatt menekülnek, szakadékokba zuhannak alá és szenvednek. Azonban a Mantrayána tanokban részesült a haragvó istenségeket megpillantva, azokat saját védőistenségeként ismeri fel. Bízik bennük, és a velük való egyesülésben elérheti a buddhaságot. Ilyenkor szivárványsugárzás léphet fel a személy halálakor, vagy a holtteste elégetésekor a hamvakból csontképek és csontrelikviák keletkezhetnek.

 

A békés és haragvó istenségek közötti különbséget megfigyelhetjük a mellékelt képeken. Az egyik középen Vadzsrapáni (szkrt.), tibeti nevén Csana Dordzse, magyarul pedig Gyémánttartó, azaz Minden Buddhák Erejének fény- és energiaformája látható haragvó formában, mint minden negativitás legyőzője. Ugyanő látható első képünk jobb alsó sarkában állva, békés kék formában, ahogy a jobb kezében tartott vadzsrát, illetve dordzsét, azaz gyémántjogart a Határtalan Fény Buddha felé nyújtja.

 

Ha továbbra is alkalmatlannak bizonyult a kilépett tudat a békések és a haragvók  kisugárzásainak a felismerésére, akkor további huszonkét napig vándorol. Az a tanács erre az időszakra, hogy űzze el magától az új test utáni vágyat, és a gondolatai a lemondás állapotában időzzenek. Azonban, ha a sok segítség ellenére még mindig nem érte el a tudat a szabadulást, akkor a jövendő életének teste mindinkább előjön. A létforgatag hat világának fényei sugároznak rá. Annak a helynek a fénye világít leginkább, mely karmájának következtében a születését meghatározza. A saját látszattestének a színe olyan, amilyen az eljövendő születési helyének a jellemzője. Az Om mani peme hung hat szótagú mantra szótagjainak színeire ugyanez jellemző.

 

 

Az anyaöl kiválasztása

Az újraszületésnél a megfelelő anyaöl kiválasztása lényeges szempont. Csak a gyakorlás miatt nagy pszichikus erővel rendelkező tudat képes kiválasztani olyan helyet, időt és családot, hogy ismét találkozhasson a következő életében a tanításokkal, továbbá érdemekkel felruházva alkalmassá váljon arra, hogy minden élőlény segítőjévé válhasson. Miközben belép az anyaölbe, arra a jóakarat és a kegyelem hullámait bocsátja, hogy az egy mennyei rezgésű otthonná alakuljon. Aki pedig súlyos karmái miatt erre nem képes, az szakadékba zuhanásként éli meg az emberi vagy állati anyaölbe való érkezését.

 

A szerző megfigyelése szerint az ezüstszál elszakadása után 49 nap alatt az alsó négy ez életi auraburok egy 10 centiméter átmérőjű és 1-1,2 méter magas hengerré fogy le - C ábra). Ha a karmája szerint emberi világba születik, akkor egy anyaölben megtermékenyült petéhez kapcsolódik a szellem ezüstszála, a szellemtest pedig nagy léggömbként a leendő anya mellett lebeg - D ábra). Ezért nem szabad megengedni, hogy az áldott állapotban lévők hasát tapogassák az idegenek. Egyrészt energiát szívhatnak le odvámpírként onnan, másrészt elszakíthatják az ezüstszálat, amivel spontán vetélést okozhatnak. Az embrió növekedésével a szellem testének az alsó négy burka növekszik, ez életi új információkkal telítődik. Nagyon fontos ez az időszak az új emberi lény egész leendő élete szempontjából. Az anya és  környezete figyeljen arra, hogy kerülje el a káros információk bevitelét testtel, beszéddel és tudattal a magzat energiarendszerébe. A születéskor a baba szellemteste és tudata egyesül az első lélegzetvételkor a saját információi által (!) létrehozott fizikai testtel.

 

Zalaszántói sztúpa

 

A szülőcsatorna rugalmassága, tágulékonysága az anya tudatállapotát tükrözi. Az isteni törvény be nem tartása esetén (pl. húsevés által, az ölésben való részvétellel) a Szaturnusz-hatás bemerevíti a méhszájat. Továbbá a hüvely mint mikrorendszer, holografikusan tartalmazza az anya szerveinek az energiaállapotát. A magzat áthaladva ezeken a kapukon, a születés bardója során további szenvedéseket tapasztal. Amennyiben az anya energiarendszere tiszta, akkor nehézségek nélkül „kipottyantja" szülöttét, aki nevetve és nem sírva érkezik meg a napvilágra.

 

Természeti népek megvárják, míg a köldökzsinór lüktetése 30-40 perc alatt önműködően leáll. Felesleges sietni, az idő előtti anya-gyermek kapcsolat elvágása a szülött  idegrendszerére ostorcsapásként hat. Ezért felnőttkorában nem tudja, hogy mitől vannak köldöktáji fájdalmai, továbbá emésztési problémái a harmadik csakra csökkent tűz elem energiája miatt.

 

 

A meddőség okai és kezelése

A szülőpár a saját karmikus állapotának megfelelő szintű tudatot vonz be leendő gyermekként. A száz éve megfigyelhető általános tudatszintcsökkenés az egyre energiaszegényebb és stresszesebb szülőkhöz csatlakozó gyermekeken is meglátszik a hiperaktivitás, a tanulási, olvasási és beszédzavarok jelzésrendszere által. Amikor már a leendő szülőpár energiaszintje még alacsonyabbá válik, akkor vagy elvetél a magzatuk, vagy el sem indul a megtestesülés. Tulajdonképpen a szülőpár mentál és asztrálállapota vagy az azokat működtető sokgenerációs üzenetek okozzák az új lény befogadása elleni tiltakozást. Másrészt nyilván nem kívánnak megtestesülni az alacsony energiaszintű szülőknél a kapcsolódásra váró tudatok. A meddőséget nem orvosi, hanem lelki nézőpontból célszerű felfogni és kezelni. Nem érdemes a korábban elmondott hátrányok miatt erőltetni a fogantatást anélkül, hogy a szülők tudatállapotát, energiaszintjét nem emelik fel. Ha a leendő szülők módszereket tanulnak, és azokat alkalmazzák is a mindennapokban, akkor energiarendszerük kitisztul, kifényesedik. Új megszületésre váró bodhiszattvák észreveszik az ilyen szülőpárokat, és odairányítják a megtestesülésüket. Az ilyen magas szintű gyermekkel jól járnak a szülők; egészséges, okos, szorgalmas, jó tanuló válik belőle.

 

Majoros János Károly www.radiesztezia.yolasite.com

 

Kérjük, hogy a témával kapcsolatos kérdéseiket, hozzászólásaikat juttassák el a szerkesztőség e-mail címére: tgym@mail.datanet.hu, vagy a szerzőhöz.

Majoros János Károly
XVII. évfolyam 2. szám

Címkék: reinkarnáció, Tibeti Halottaskönyv, újraszületések

Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.