Holisztika

Betegségek a reinkarnációk tükrében 2. rész

Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátylat a vélt igazságokról, axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébreszszenek a valóságnak.


Ha csak egy életben gondolkodunk, akkor kétséget kizáróan a hipnózis eredményes beavatkozásnak minősülhet

 

A hipnózis hatása

A reinkarnáció ismeretében hibás törekvés a rossz szokásokról a hipnózis segítségével bárkit is leszoktatni. Ha csak egy életben gondolkodunk, akkor kétséget kizáróan a hipnózis eredményes beavatkozásnak minősülhet. A páciens álomba merül, és eközben kap egy programot, és hatására, miután felébredt, megszabadul valamilyen életét megkeserítő problémájától. Az eredmény vitán felüli, de az ezoterikus ember a jelen életet csak az életek egyikének tartja, és a következményeket is így ítéli meg, amelyek a láthatatlan tudathordozókra zúdulnak. Amikor a hipnotizált a hipnotikus álomba merül, a hipnotizáló cselekszik rajta, amelynek eredménye, hogy a páciens éteri teste a fejnél részben kiemelkedik a sűrű fizikai testéből, és összekapcsolódik a hipnotizáló éteri testével. A páciens így teljesen a hipnotizáló hatalmában van, és saját szabad akaratát elveszíti. Következésképp minden utasítás parancs lesz a számára, amelynek aláveti magát. Ezen kívül, amikor a hipnotizáló már befejezte a beavatkozást, és a páciens felébred, nem képes kiszorítani saját éteri testéből a hipnotizáló éteri jelenlétét. Így a páciens nyúltagyában ott marad a hipnotizáló hatása eredményeként egy terület, amelyet a hipnotizáló éteri teste irányít. Tehát a páciens képtelen saját maga legyőzni a rossz szokást, amit a hipnotizáló győz le benne. Ebben az életben így megszabadul a problémájától, de a következő megtestesülésben ugyanilyen hajlamokkal kell megküzdenie, hiszen nem a saját tapasztalataiból okult.

 

 

A médiumizmus

Amikor az ember médiummá válik, a testét az adott időre egy test nélküli szellem foglalja el, aki a test gazdája lesz, és amíg nem kezd visszaélni helyzetével, nem bántja az emberi tudathordozót. Néha a szellem gondoskodóbban viseli sorsát a testnek, mint az eredeti gazda, és az egészség javulhat. Általában azonban a magas etikájú szellemek nem merülnek médiumokba, hanem inkább az alsó asztrális szintűek. A testet hatalmukba kerítve alantas vágy és szenvedélytermészetük kiélésére használhatják, például az alkohol és a szex átéléséhez, amitől a test fokozatosan pusztul. A materializáló médiumizmus mindig káros. A testet ölteni akaró szellem belemegy a médiumba, és a lépfonaton keresztül kivonja belőle az éteri test egy részét. A hétköznapi ember és a médium között az a különbség, hogy a médiumnál a sűrű fizikai test és az éteri test közötti kapcsolat rendkívül laza, úgy, hogy az éteri test nagy távolságokra is képes eltávolodni. Az éteri testen keresztül a prána áramlik, amely az életerőt biztosítja számunkra. A testbe merülő szellem az életerő nagy részétől megfosztja a médiumot a materializáció idején, aki akár a felére is zsugoríthatja éteri mátrixát úgy, hogy az szakadozott, legyengült állapotúvá válik, és alig pislákol benne az élet. Amikor a szeánsz befejeződik és a médium normális állapota visszatér, az éteri teste regenerálódik ugyan, de szörnyű elesettség és gyengeség lesz rajta úrrá. Ilyenkor nyúl az alkoholhoz vagy droghoz, amely meggyorsítja korábbi jó közérzete, életereje helyreállítását. Egészsége így fokozatosan gyengül, és a médium szétesik. A médiumizmustól maradjunk távol, és nemcsak a fizikai test állapotromlása miatt, hanem fontosabb okok miatt is, amelyek az eltávozás utáni létre vonatkoznak.

 

Amikor az ember médiummá válik, a testét az adott időre egy test nélküli szellem foglalja el

 

A megszállottság

A megszállottság olyan állapot, amelyben a test nélküli szellem teljesen hatalmába kerítette a gazdájától megfosztott fizikai testet. Ha viszont a rossz szokásokra mentséget kereső ember a megszállottságára hivatkozik, akkor nagy valószínűség szerint nem az, hiszen a megszállónak nem érdeke a lelepleződés, és így az ellene indított támadás kivédése. Létezik egy biztos diagnosztika a megszállottság felismerésére, a szem vizsgálatával. A szem a lélek tükre vagy a lélek ablaka. Csak a valódi gazdája képes a szivárványhártya vagy a pupilla szűkítésére és tágítására, így ha valaki kijelenti magáról, hogy megszállott, vagy mi tartjuk annak, és a fényre reagál a pupillája, vagy ha apró betűs szöveget adunk a kezébe és olvasáskor szűkül, akkor szó sem lehet erről, viszont ha nem reagál, akkor valószínűleg az. Kivétel az a betegség, amit motoros ataxiának neveznek, amely során a szem pupillája nem reagál a távolságra, azonban a fény erősségére változik. Egyetlen ember sem lehet megszállott, akinek elméje pozitív beállítottságú, hiszen amíg kitart egyénisége mellett, vállalja magát, ez már elegendő a megszálló lények távol tartására. Azonban a spiritiszta szeánszokon mindig fennáll a veszély a megszállók közelsége miatt. A szellemidézésben való részvétel, a kristálygömbbe nézés és más technikák nem ajánlatosak. Ezoterikus ismeretek szerint a halál után, eltávozáskor, a szívben lévő mag atom vagy fénypont, amely az elmúlt élet teljes eseménysorát, panorámáját őrzi, elszakad a fizikai testtől, és a szellem a tudathordozó testében magával viszi a láthatatlan éteri világba. A tudat a halott test fölött függ, általában négy napig, majd egy panoráma nyílik meg az elmúlt életről a halál pillanatától visszafelé a születésig, és ez bepecsételődik az asztrális testbe az éteri test felső tükröző rétegéből. Ezek a képek az érzelmekre hatva válthatják ki azt az állapotot, amely a vallásos köztudatban szenvedés a tisztítótűzben, vagy boldogság az örök nyár országában.

 

A folyamat azonban nem ennyire egyszerű. Az eltávozás után az éteri test két részre szakadhat. A felső rész a lélek szolgálatában lesz, de az alsó rész a halott fizikai testhez tapad, a sír felett lebeghet, és szélsőséges esetben ezt a részt foglalja el a megszálló. A kettészakadás általában az erőszakos, egoista életet élőknél figyelhető meg, de van az éremnek másik oldala is. Az éteri test törekszik a fizikai test normális formáját létrehozni, a kívánságtest egymásnak sokszor ellentmondó vágyai ellenére.

 

Vannak olyan emberek, akiknek természete gonosz, és örömüket lelik mások kínzásában, szeretnek fájdalmat okozni. Nemritkán ezoterikus praktikákat is bevetnek céljuk érdekében

 

Az éteri test és a kívánságtest közötti harc teremti meg a fizikai test tudatát, és rugalmatlanná csomósítja a szöveteket, amelyek gyermekkorban még képlékenyek, majd időskorra megkristályosodnak, végül eljön a halál. A jó és a rossz emóciók hasonlóan hatnak az éteri testre. Ott, ahol a magasztos eszmék iránti elkötelezettség a cselekvés mozgatórugója, és az ember szabadon, hosszú időn át törekszik a megvalósítására, az alsó vegyi és szaporító éteri rétegek elvékonyodnak, és helyüket a felső fény és tükröző éteri rétegek töltik ki.

 

A gyakorlat az, hogy a felfelé törekvők fizikai egészsége nem jobb, mint a gyarlóságba merülőké, akik természete az alsó éterükbe minden agyagot magába vonz a felső éteri rétegeikből. Ebből a tényből az a fontos következtetés ered, hogy a vegyi éter minden molekulát magához vonz és megköti a teljes élet alatt, de amikor ebből csak kevés van, nagyon gyors a fizikai test dezintegrációja az eltávozás folyamatában.

 

A világi élet tehát növeli a vegyi éter és az életéter mennyiségét, és ha tisztán élték az életet, az ilyen test lehet olyan egészséges, sőt ellenállóbb, mint a törekvőé, aki a szellemi élet kenyerét jobban szereti, mint a testét tápláló kenyeret, ezért érzékenyebb lehet a fizikai konfliktusok elviselésére. Bár ez az érzékenység a szellemisége felé haladást segíti, de elviselése nem egyszerű. Amíg az ember a halálra nem a lélek aspektusából tekint le, az éteri test az eltávozáskor részben visszamarad a fizikai test közelében, és annak szétesésével tűnik el. A többi rész az asztrális világba jut a kívánságok rétegébe, és a tudat hordozója lesz. Keresztüljut a purgatóriumon, vagy azt elkerülve a mennybe megy. Ekkorra az éteri test tapasztalatait a szellem már magába fogadja, és az anyagi világi rész már eltűnik.

 

Vannak olyan emberek, akiknek természete gonosz, és örömüket lelik mások kínzásában, szeretnek fájdalmat okozni. Nemritkán ezoterikus praktikákat is bevetnek céljuk érdekében. Tetteik éteri testüket megkristályosítja, „monolittá köveszti”. A halál után az ilyen ember kívánságteste kénytelen a megkristályosodott éteri testhez közeledni, amelynek a fogságába kerül. A kívánságtest élete ugyanis nem ér véget, van saját asztrális élete és tudata, amelyet az erőszakos éteri élettest ráirányít a fizikai világ gyarlóságaira az illatokkal, alkoholaromákkal, vagy akár más testekkel kapcsolatba lépve vámpírként éli ki vágyait.

 

Az ilyen test nélküli megszálló sok éven át láthatatlanul közelebb lehet hozzánk, mint a kezünk és a lábunk. Veszélyesebb lehet a bűnözőnél, akit el lehet fogni a fizikai testében, de őt semmi sem korlátozza. Telepatikusan a másik embert hatása alá vonja. Így sokakat küldtek börtönbe, sok sorsot nyomorítottak meg. A káröröm is lényük ördögi természetére utal. Amikor a megszálló szellem elhagyja az ilyen gyarló testet, az nem foszlik olyan gyorsan szét, mint általánosságban, mivel a tudatnak itt erős bázisa van a vegyi és életéterben és a kívánságtestben. Ebben a tudatban nincs értelem, de van számítás és ármány, elhitetve, hogy a lélek irányítása alatt áll, és így akár több száz évig is képes magát fenntartani.

 

A szellemidézésben való részvétel, a kristálygömbbe nézés
és más technikák nem ajánlatosak

 

Az eltávozott életáramlat a harmadik mennyországban lévő, oki testben működő lélek felé haladva már a második mennyben jár, a konkrét gondolatok világában. De mivel a fizikai világban semmilyen értékelhető munkát nem végzett, így nem tud itt hosszú, boldog időt eltölteni, csak annyit, hogy létrehozza az újbóli testet öltés közegét a saját maga számára. Visszafordul és újbóli testet öltésre kényszerül, sokkal előbb, mint hogy a lélek irányítása szerinti programot képviselő potenciálisan új személyiséggé válhatna. Amikor az ilyen életáramlat visszatér a földre, a korábbi gyarló éteri teste azonnal magához vonzza, és egész életére démonizálja. Ezek azok a lelketlen lények, megszálló szellemek, akikről minden korszakban volt tudomásunk a bibliai idők óta.

 

Az ásvány-, növény, állat- és embervilág mellett az elementálok világa is figyelemre méltó, akik a föld, víz, tűz vagy levegő elem életáramlatai. Amikor egy elementál hatalmába kerít egy gyarló emberi testet, azt intellektuálisan fejlettebbé teszi. Az életáramlat újra testesülésekor a gyarló testben a szokásos kapocs mellett egy másik vonzás is megmutatkozik, az elementál hatása, ami az embert a társaitól megkülönbözteti, ahogy a sámánokat is a törzsük más tagjaitól. Az elementálok hatására az emberek lehetnek médiumok is, úgy, hogy átveszik az ellenőrzést felettük. Amikor az ilyen médium meghal, a betolakodók kiűzik a gazdát élettapasztalataival együtt, és így a médium egy öröklétre megszakítja evolúcióját.

 

Az ember feladata felismerni, hogy ha célját nem saját, hanem mások erejéből idő előtt éri el, akkor ennek a kölcsönnek olyan ára van, amelynek vállalása a reinkarnáció ismeretében értelmetlen.

 

 

Dr. Bíró Dénes
XVIII. évfolyam 0. szám

Címkék: ezotéria, psziché, reinkarnáció

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.