Holisztika

Bölcsesség

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk 90. zsoltár 12. vers

Míg a régebbi korok kultúrnépeit a bölcsesség keresése mindenkor alapvetően jellemezte, addig a modern kultúrában a bölcsesség inkább afféle fehér folt, hiánycikk, negligált valami, amelyet kevesen vesznek számba. Még a haszonelvű életszemlélet sem emeli a bölcsességet arra a rangra, amely azt megilleti, pedig tudvalévő, hogy az igazi bölcsességnek gyakorlati jellege is van: a boldogulást is segíti az okos és ügyes viselkedés kapcsán.


 

A napkeleti bölcsektől kezdve az egyiptomi, mezopotámiai bölcsességirodalmon keresztül a hét görög bölcsig hatalmas irodalom maradt ránk, ám ennek igazi kamatoztatása nem jellemzi a modern életszemléletet, sem az etikai vagy jogrendet. Az i. e. 6. században már elindul az a folyamat, amely a bölcsességből valamiféle spekulatív filozófiát alakít ki, a bimbózó természettudományok és technika mellett.

 

Ez a filozófia azután a későbbiekben a humanizmus alapja vagy zászlóvivő eszméje lesz, de nem mentesül attól az elfajzástól, amely a gőg, beképzeltség, spirituális pökhendisége hamis "bölcsessége". Ez az elfajzás egyfajta tétlen elvvé degradálja a bölcsességet, holott az cseppet sem tétlen elv.

 

Tény, hogy nem mindig sikerül megfelelően viselkednünk. Egyszer a visszafogottság, máskor a rámenősség a célravezető, miként a latin mondás is tartja: ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. A keletiek szerint is a bölcs tudja, helyesebb a jót tenni, mint a rosszat kerülni. Ez a megállapítás másik oldalról világítja meg, milyen mélyre kell ásnunk és egyben körültekintőnek lennünk, ha valóban meg akarjuk érteni a bölcsesség titkát és lényegét.

 

Ez a titok és lényeg éppen az, amely túlemel bennünket a jó/rossz ősi, már-már meddőnek mondható dilemmáján és harcán, valamint megvétózza az ártatlanság és nem-ártás alig hasznosítható elvét, és a gyakorlati cselekvés mércéjét alkalmazván, megóv a kilúgozott, múmiaszerű etikai mércék kultuszától.

 

De hát hogyan jutunk bölcs szívhez?

 

A hatalmas bölcsességirodalom sem kecsegtet azzal bennünket, hogy azon átrágva magunkat, bölcs szívhez jutunk. És ugyan kinek van ideje felgyorsult életünkben elmélyedni a filozófia, a tudomány, a vallás, a történelem, a nyelvészet - és sorolhatnánk még - bölcsességről alkotott nézeteiben? És akkor még a pszichológiáról, az önismeretről, az úgynevezett és ma igen divatos önmegvalósításról még nem is szóltunk. Pedig talán éppen a pszichológiai nézőpont vihet bennünket közelebb a bölcsesség modern felfogásához, megragadásához. A pszichológiai megközelítés azt fókuszálja, hogy a bölcsesség igazában nem a könyvekben, szent iratokban őrződik, hanem a minden egyes ember élő lelkében, annak működésében van jelen. Hiába keressük hát a külvilágban, más emberekben, példaképekben és mesterekben, a régmúlt időkben vagy a távoli jövőben, ha nem a magunk lelki működése révén próbáljuk életre kelteni, működtetni. Önlelkünkben, és éppen a pillanat kívánalmainak megfelelő módon. Nem passzívan, menekülés vagy elkerülés vagy elhallgatás révén, és nem túlbuzgó sürgéssel, erőltetéssel, erőlködéssel, hanem éppen annyi erőbevetéssel, amely jó, amely elég.

 

Ha végigpásztázzuk tekintetünkkel az egyes korok emberképeit, a szent, a tudós, a remete, a vándor, a koldulószerzetes, a művész, a bohóc, az őrült mellett a bölcset is megtalálhatjuk. Sőt, nem csupán az ősz öreg férfi hordozza a bölcsességet, hanem női formában is megtestesül. Például Pallas Athéne a görög mitológiában. De nemcsak a személyek, emberképek jelzik a bölcsesség igen összetett mivoltát, hanem a hasonló tartalmat jelölő szavak sokasága. Ezek közül idézzünk hármat:

 

- SAPIENTIA: egy az egyben bölcsességet jelent.

Egyetemek neveként is szerepel.

 

- SCIENTIA: tudomány, filozófia, tudás, ismeret. 

Hamvas Béla a hagyományt jelöli ezzel a szóval a Scientia Sacra című művében.

 

- SOPHIA: a női alakban megszemélyesített bölcsesség. Több mitikus alak őrzi, Jeruzsálem városa is.

 

A Tao Te-king szinte minden harmadik versben utal a bölcs ember jellegére. Az egy-egészet óvja, az állandóságot ismeri, kerüli a túláradót, a hivalkodót, a kápráztatót, megismer, megnevez, végbevisz, képes megszabadulni a szenvedéstől. Ő a szeretet, a mérték és a tartózkodás embere, maga a kétszeres világosság, aki drágakövet hord darócruhában.

 

Fontos látnunk, hogy a női oldal, az alkalmazkodó lágyság hangsúlyozása a bölcsesség szerves része. Hiszen a bölcsesség lelki dinamizmusa egybelátja az Istent és az embert, az eget és a földet, a látható és a láthatatlan világot, vagyis túljutott a polaritáson. Így semmiképpen nem lehet csupán egy férfias vagy intellektuális dolog. A zsoltáríró is bölcs szívet említ, nem elmét vagy gondolatot.

 

A szenvedés kérdését is a bölcs szív képes a helyén kezelni. A vallások istenképe is igen eltérő. Gondoljunk csak az Ó- és Újszövetségben megrajzolt istenképre. Az is nyilvánvaló, hogy igen problematikusak azok a filozófiák, amelyek a földi létet siralomvölgynek vagy büntetőtábornak mondják, szemben az üdvözültek távoli világával. Ugyanakkor természetesen az is hamis, ha a szenvedést bagatellizálni igyekeznénk, vagy a fájdalmakat és félelmeket tagadni.

 

A bölcsesség nem választható külön a moráltól, bár több annál. A modern világ etikai relativizmusa sok zavar forrása lett, de hát az értékválságok korának ez is tartozéka.

 

Azt is gyakran tapasztalhatjuk, hogy nem csupán az öregek sajátossága, akik sok időt megéltek, hanem gyermeki bölcsességgel is találkozunk. Lenyűgöző a gyerekek bölcsessége. Amint e sorokat írom, eszembe jut egy kislány kérdése: Ha nem lett volna bűnbeesés, nem lenne emberiség?

 

Olykor szent tűznek, máskor áradó víznek mondják. A tűz elolthatatlan, mint az égő csipkebokor lángja, a víz patakzik, árad. De a Szentlélek leheletének is mondatik, intuitív, inspiratív vagy imaginatív képességnek. A középkori alkimisták lapis philosopicum kifejezése, a bölcsek köve a modern világosságot, a fények fényét tartalmazza. Talán ez a hatványozódás fejezi ki a leginkább a bölcsesség holisztikus jellegét:

 

- a bölcsesség egybefogja a korábbi, ösztönös tapasztalatokat,

- túlemel a tudattalanon, de nem kövesedik bele a logikába, a racionalitásba, az  értelmezésekbe,

- személyes és archetipális erőkkel működik,

- egybefogja az animus és anima erőket, a Logost és a Sophiát összhangban működteti. A kettő együtt teljes, külön-külön részleges, torzó, egyoldalú.

- Bölcs Salamon Példabeszédeiben drágakőnek, igazgyöngynek nevezi a bölcsességet. A zsoltáríró pedig így fohászkodik: Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. 

László Ruth
XII. évfolyam 12. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.