Holisztika

Bulimia

Vallomások, önkifejeződések, amikor sikerült lelkünket kimondani, a valóságot, hazugság nélkül.


 

Karácsonyi mese: lélekben eltemetve

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királykisasszony. Jó pár tudóssal elindult az Óperenciás Dzsungelbe, hogy megtudja, hogy kik és mik élnek ott. Amikor a tudósok elmentek egy pillangó után, a királykisasszony egyedül maradt. Nagyon félt egyedül, ezért utánuk ment, de rásötétedett. Elaludt, és a végén egy mocsár mellett ébredt fel. Észrevette, hogy a kis piros topánkája elveszett, és keservesen elkezdett sírni. Egyszer csak egy krokodil emelkedett ki a mocsárból a kislány nagy ijedtségére. A krokodil azonban nem támadt rá a kis hercegnőre, hanem megkérdezte, hogy mi a baj. A kislány szomorúan elmesélte a baját, mire a krokodil elhatározta, nem hajlandó a kislány nyavalygását tovább hallgatni. És mivel már napok óta nem evett, felfalja. Így hát rátámadt és elkezdte csemegézni. Majd amikor megette, visszament a vízbe.

 

A tudósok már napok óta kutatták a lányt, amikor elérkeztek a mocsárhoz. Kiáltoztak, hívogatták, de nem válaszolt nekik senki. Azonban az egyik tudós talált egy kezet, hát jól átvizsgálták. Észre is vették rajta az uralkodói gyűrűt. Így hát nagy gyászban tértek vissza hazájukba, és ott lélekben eltemették!

Így ért véget a mese.

Aludjatok jól, gyerekek!

 

Írta G. B., 2000. december 23.

A mese ezen a karácsonyon született.

(a szerzője G. B. 16 éves bulimiás diáklány)

 

Déja vu élmények

- Megterhelt időszakokban van egy félálomszerű állapotom, amikor úgy érzem, a testem kikapcsol, az agyam viszont túlpörög. Kicsit haláléményszerű az egész, mert a testem mintegy különválik "tőlem" (ilyenkor végképp nem tudom, ki vagyok én), nem tudom irányítani. Viszont tudom, hogy például milyen pózban fekszem. Lebegek az ágy felett. El kellene aludnom, gondolom. Hallom feljönni a családtagokat. Ismerős kopogás a lépcsőn. Hallom a hangjukat, a beszédüket. Anyám hangja különösen félelmetes. Az ágyam mellett állnak, beszélnek. Már fogalmam sincs, álmodom-e vagy ébren vagyok, amikor hallom, hogy anyám kiabál: "Feri, gyere, mert a gyerek meghalt!" Majd az agyamban bekapcsol Liszt Esz-dúr zongoraversenye. Félelemmel hallgatom, ez a kedvenc zeném. Nem tudom lekapcsolni, végig kell hallgatnom. Ez a darab annyira bennem van, mintha én szereztem volna. Kimegyek a teraszra - de csak a lelkem, mert a testem ott fekszik az ágyon – és szállok a város felett. Tudom, hogy a testem a szobában van, de azt nem tudom, hogy most ez álom, vagy a testenkívüliség állapota. Visszatérek az ágy felé, mint egy pumpa, úgy mozgok fel-le. Koncentrálnom kell, hogy felébredjek, mozogni tudjak. Fázom. És félek a tehetetlen testemtől. Azt is tudom, hinnem kell abban, hogy fel tudok ébredni, mert csak akkor sikerülhet. Végül a kalapáló szívverésemre felébredek.

 

Esténként, amikor előre érzem, hogy ez lesz, nincs is kedvem elaludni. De ugyanakkor borzasztóan kíváncsi vagyok az egészre, ezért újból belemegyek. Majd megbánom.

 

(B. S. 24 éves)

 

Visszatérő álmok

Víz alatt úszom. Felül be van fagyva. Tudom, hogy van egy lék, ahol majd feljöhetek. Fogy a levegőm. Odaérek a lékhez, amely közben befagyott. Nem tudok kijönni.

 

 

Repülök, úszótempókkal a magasban. Nagyon jó érzés. Szállok a város felett, otthonról indulok. Néha beleakadok a fákba.

 

Eszembe jut, hogy nem is tudok repülni. Hirtelen süllyedni kezdek. Le is pottyanok.

 

A repülés a hittől függ. Ha hiszek benne, újból felemelkedem. De ha kételkedem, süllyedni kezdek.

 

Egy-egy mondatban

- Úgy üvöltöttem a gyerekemre, hogy bepisilt. Akkor megfogadtam, hogy ilyet nem teszek többé. - A tetoválás nekem önkifejeződés… meg rejtőzködés is egyben. Mivel nem lehet pontosan tudni, hogy mit takar a kép.

 

- 14 éves koromban odadobtam a szüzességemet egy bájgúnár playboynak. Soha többé nem találkoztunk. - Középiskolában volt egy nimfomán menetem. Vadidegen pasasok lakására mentünk fel. Nem történt semmi, de nagyon izgi volt.

 

- Gyerekkoromban anyám elolvasta a naplómat és rettenetesen kifakadt ellenem. Teljesen legyalázott. Ezután két hétig nem beszéltünk egymással.

 

- A bulimia az élvezet és önutálat körforgalma. A lényem mélyén valami őshazugság van, magam és mások felé. Minden hamisság erre épül.

 

Üvegburában élek, amely börtönben tart engem. Megakadályozza, hogy kinyíljak vagy mások hozzám érjenek. Talán a félelmeim hozták létre. Elzár, kizár, bezár. Menekülés vagy megoldás. Nagy űr van bennem. Meg persze rengeteg szorongás. 

 

Lejegyezte:

László Ruth
XIV. évfolyam 9. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.