Holisztika

Csodák, varázslatok - pszi-jelenségek a múltban

Paraképességekről reálisan 3.

Sorozatunk harmadik, befejező részében az emberi kultúra elmúlt évszázadainak, évezredeinek tükrében vizsgáljuk a psziképességek és -jelenségek megnyilvánulásait. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a tudományos kísérletekkel bizonyított paraképességek a régmúltban is jelen voltak és működtek, épp csak a megnevezésük volt más, ami az adott korszakok és világszemléletek felfogásában, illetve szimbólumrendszerében került kifejezésre.

 

Ismerve a pszi-működések korábbi részekben kifejtett feltételeit, azt is megkockáztathatjuk, hogy a régi idők alapvetően idealista világlátása tudatunk különös képességeinek jobban kedvezett, így a csodák és varázslók világa talán nemcsak a mítoszokban és a mesékben létezett…


 

Az ősidők sámánjainak szertartásait máig megtalálhatjuk

 

Varázslók, sámánok– mágiák az emberiség hajnalán

Az ősember mágikus ceremóniái mindenki számára ismertek, a törzsek varázslói - hasonlatosan a még ma is élő sámánokhoz - sok olyan szertartást végeztek, amit a pszi-képességek ismerete nélkül, a mai racionális felfogású ember a babonák területére sorol. Ilyen például a jövő megjóslása, az események - például a sikeres vadászat vagy az időjárás - befolyásolása, de idetartozik a szellemvilágokba való utazás vagy a misztikus gyógyítás képessége is. Nyilván mindezt felfoghatjuk a klasszikus materialista tanítások szellemében is, ahol ezeket a hiedelmeket a természet megnyilvánulásaival szembesülő ember tudatlanságából adódó fantáziaterméknek tekintették, de ha jobban belegondolunk, tudatunk paraképességeinek színes tárházát is megláthatjuk bennük.

 

Az érthetőség kedvéért vizsgáljuk meg most alaposabban a világszerte máig fellelhető sámáni világlátás és szertartásrendszer lényegét a pszi-képességek ismert tényeinek fényében is. A sámán, aki egy törzs vagy kisebb népcsoport kiválasztott varázslója volt, kivételes képességekkel kellett rendelkezzen. Feladatának lényege a szellemvilágokkal való kapcsolattartás volt, amihez mindenekelőtt transzba, vagyis sajátosan módosult tudatállapotba kellett kerülnie. Ehhez a legkülönfélébb eszközöket használták, úgymint a böjtöt, a virrasztást, esetenként drognövényeket, mindenekelőtt azonban a dobok és csörgők monoton, hipnotikus ritmusát (az ilyen rezgésszámú ritmusokat ma az agytrénertípusú készülékekben alkalmazzák).

 

Ebben az állapotban váltak képessé a sámánok a láthatatlan világokba utazásra, a szellemekkel való kommunikációra, a jóslásra vagy éppen a testük "elhagyására". Bármilyen furcsa, szinte minden felsorolt sámáni képességnek megtaláljuk a megfelelőjét a parapszichológia ismert jelenségei között. Kezdjük elsőképp a sámán sajátos pszichés alkatával és a transzállapot idevágó szerepének vizsgálatával. Tudjuk azt, hogy bizonyos típusú emberek intenzívebb pszi-hatásokat képesek létrehozni, ezek pszichés jellemzői között pedig elsősorban az extraverzió, a gazdag fantázia, a kommunikációs készség és a módosult tudatállapotokra való hajlam figyelhető meg. Mindez a sámánokra nézve is igaz, kiegészítve azzal, hogy a kialakult transzállapotban is képesek egy olyasfajta tudati kontrollra, amire mások kevesen lennének.

 

Pater Pio olasz szerzetes a stigmatizmus egyik példája. Kezein jól láthatóak „Krisztus sebei”

 

A komolyabb kérdés azonban az, hogy ebben az állapotban vajon hova is "utaznak" ezek az emberek, vajon nem lehetséges-e az, hogy ilyenkor pusztán saját fantáziájuk működik. Természetesen ez sem kizárt, ugyanakkor tudni kell, hogy a pszi tér-időn túli dimenziói, más szimbológiával kifejezve, akár szellemvilágoknak is tekinthetők. Ismerve a prekogníció vagy más néven a jövőérzékelés tényét, igaz, sőt valószínű lehet a jósképesség, az események "mágikus" befolyásolásának a lehetőségét pedig a pszichokinézis, vagyis a tudatnak az anyagra és az anyagi folyamatokra való hatása biztosíthatja. Nehezebb kérdésnek tűnhet a testelhagyás valóságossága, ezt azonban a halálközeli élményeket megélt emberek beszámolóiból ismerve szintén nem zárhatjuk ki.

 

Mindent egybevéve, az ősidők varázslói igen valószínűen ténylegesen használták psziképességeiket, aminek egyik legnagyobb mozgatóerejét saját és közösségük szilárd hite adta, továbbá az a lelki háttér, ami a segítő szándékból adódó kollektív egyetértést biztosította a paraképességek célzott működéséhez.

 

Jósdák, jósok, halottlátók

Mitológiáinkban és történetírásunkban a kezdetektől újra és újra felbukkan az előre megérzett jövő, a jóslás különös képessége. Ismerünk biblikus jósálmokat és jövendöléseket, csakúgy, mint a legkülönfélébb jósrendszerekkel működő előrejelzéseket. Ezek némelyike könnyebben, mások nehezebben fogadhatók el logikánk számára, mégis a sámáni képességekhez hasonlóan itt is szinte mindenre találunk a pszi-kutatásból analógiákat. A jósló álmok lényegét magának az álomnak a sajátosan módosult tudatállapota jelenti, ilyenkor ugyanis racionalitásunk egyrészt nem állít akadályokat a képtelennek tűnő észlelések elé, másrészt az álmok szimbolikus képi világa közelebb áll tudattalanunk szavak nélküli nyelvéhez. Modern parapszichológiai laborkutatások bizonyítják, hogy az álomszakaszból felébresztett emberek gyakran számolnak be olyan eseményekről, amelyek csak másnap vagy később következnek be, természetesen korábbról kikövetkeztethetetlenül.

 

A tibeti kolostorokban gyakori a pszi

 

A jóslásnak azonban ősidőktől ismertek olyan módszerei, amivel a tudományos gondolkodás elsőre nemigen tud mit kezdeni. Ilyen például a tűzre vetett csontok vagy teknőspáncélok repedéseiből, de akár a madarak röptéből való jövendölés is, csakúgy, mint ahogy idesorolható a tarot-kártya és a Ji King használata is. Ezekben az esetekben fizikai oksági összefüggésekről nem beszélhetünk, hiszen minden esetben a véletlen kiszámíthatatlanul bekövetkező eredményeiből olvashatjuk ki a válaszokat. A véletlenek és a tudati folyamatok között azonban parapszichológiai összefüggések működnek, ezt nevezzük tudományos szakkifejezéssel mikro-pszichokinézisnek. Ugyanezekre a látszólagos véletlen egybeesésekre használhatjuk C. G. Jung svájci pszichoanalitikus szinkronicitás fogalmát is, aki a mélytudat, a kollektív tudattalan és az anyagi világ jelentésteli megnyilvánulásai között fedezte fel a párhuzamokat.

 

Egy másik, ősidőkbe nyúló misztikus képesség a halottak szellemével való kapcsolatteremtés, ennek szintén számtalan mitológiai és irodalmi példájával találkozhatunk. Bár a médiumitás szervezett gyakorlata csak a XIX. században, a spiritizmus eszmerendszerében vált elterjedtté - ennek vizsgálatával született meg a tudományos parapszichológia is –, voltaképpen már az említett samanizmusban is alapvető vonásnak számított. Bár ennek a jelenségnek a taglalásával óhatatlanul a túlvilág, vagyis a halál utáni lét kérdésének ingoványos talajára tévedünk, a mai tudományos igényű megfigyelések és a pszi-kutatás eredményei ezt a képességet is elképzelhetővé teszik. Tudatunk tér-időn kívüli működései (telepátia, jövőérzékelés stb.) ugyanis eleve szükségszerű létezőként mutatják a magasabb dimenziókat, itt pedig elméletileg a tudatformák egyfajta időnkívüliségben "konzerválódva" éppenség a holtak lelkeinek is megfeleltethetők. Ezeken a tudatsíkokon végső soron testetlen entitások és "álomtudatok" éppúgy találkozhatnak, mint ahogy a sámáni lélekutazók találkozhatnak az ősök szellemeivel. Bár mindez tudományos szempontból meglehetősen hipotetikus, egyben mégsem kizárt.

 

Próféták, szentek, vallási csodák

A csodák világának egyik leggazdagabb területét a vallásokban találhatjuk meg, amelyek ugyan a hitre épülő világszemlélet megtestesülései, mégsem feltétlenül megközelíthetetlenek a parapszichológiai által, alapvetően a csodák és a pszijelenségek hasonlóságai alapján. Saját kultúránk legismertebb vallási csodái egyértelműen Názáreti Jézushoz kapcsolódnak, aki az evangéliumokban leírtak szerint vízen járt és ételt sokszorozott meg, vakokat és bénákat gyógyított, sőt halottat is feltámasztott. Hogy saját feltámadását és mennybemenetelét most ne részletezzük, az előbb felsoroltak szinte kínálják a pszi ideillő szakkifejezéseit; például a vízen járás a levitációval, az ételszaporítás a teleportációval vethető össze. Az idegen szavaktól persze nem lettünk okosabbak, továbbá a csodálatos gyógyítások és a halottak feltámasztása sem tekinthető jellemző pszi-képességnek, a próféták csodái azonban a tudat különleges állapotait és ennek megfelelő lehetőségeit sejtetik.

 

A Szintézis Pszi-laborban agytréneres előkészítés zajlik

 

A pszi működése ugyanis elsősorban elvárásainktól függ, hinni azonban abban, hogy a lehetetlen megtörténik, az emberek többségének kivitelezhetetlen feladat. A hitnek tehát meg kell előlegeznie a csodát, kétkedés és bizonytalanság nélkül, ehhez pedig a bizonyosságnak olyan szintje szükséges, ami leginkább a karizmatikus hitű prófétákra jellemző. Innentől már nem számít a képtelenség foka, valójában minden lehetséges, ahogy ezt például D. D. Home (a sorozat első részében bemutatott parafenomén) csodáiból is láthattunk (lebegés, tűzállóság, testnyújtás stb.). Vallási csodákról természetesen nemcsak a Bibliában olvashatunk, gyakorlatilag minden vallás alapítóihoz, prófétáihoz és szentjeihez kapcsolódnak csodák és csodatételek, s bár ezek nagy része valószínűleg mitikus túlzás, az előzőek alapján némi bizalmat, legalább egy részüket illetően, megelőlegezhetünk.

 

Csak pár példát idézzünk fel - még mindig a kereszténység berkein belül maradva -: Copertinói Szent József középkori szerzetes például Home-hoz hasonlóan rendszeresen levitált a hívők tömegei előtt, vagyis tucatnyi tanú szeme láttára templomnyi magasságokba emelkedett. A stigmatizmus különös jelenségét - ez Krisztus sebeinek megjelenését jelenti a mélyen vallásos hívők testén - leginkább a közelmúltban élt Páter Pió stigmáiból ismerjük, ezek és más hasonló esetek azonban ugyanúgy a korábbi tanulságot erősítik meg; a magas fokú hit - és ezt a pszi-kutatás is alátámasztja - valóban csodákra képes.

 

Jógik, lámák, szamurájok – pszi a Távol-Keleten

A keleti kultúrák misztikuma már a középkortól megérintette a felfedező európaiakat, az újkori és a legújabb kori ezoterikus érdeklődés pedig szintén a spirituális tudás mélységeit kutatja és találja meg benne. Mindez érthető, ugyanis a nyugati vallások zömével szemben a keleti vallásfilozófiák olyan meditatív belső utakat követnek, amelyek a tudat képességeinek sokkal mélyebb megismerését és használatát eredményezik. A csodáikról híres indiai jógik a test feletti olyan uralomra képesek, amelyek a klasszikus orvostudomány tudásával nem mindig magyarázhatók, esetenként - például az önként vállalt élve eltemettetéskor - gyakorlatilag leállnak az életfunkcióik, akár hosszú hetekre is. A jóga és más meditációs technikák magas szintű gyakorlása ugyanakkor a "természetfeletti" képességek területén is kiemelkedővé teszi az ebben a kultúrában élő beavatottakat, elég, ha itt a tibeti buddhista szerzetesekre gondolunk.

 

Testelhagyás a hagyományokban: a múltat a halálközeli élmények igazolhatják

 

A tibeti buddhizmus tudatképe egyébként is irányadó lehet a mai pszichológia és a tudományos parapszichológia számára, abból az egyszerű okból is kifolyólag, hogy megállapításait nem spekulatív úton, hanem a tudatfolyamatok fegyelmezett megtapasztalásával és megismerésével alkotta meg. A korai leírások szerint a kolostorokban meditáló szerzetesek körül gyakran alakultak ki pszi-jelenségek (lebegő kővázák, teleportáció stb.), ők ugyanakkor mindezt mellékes következménynek, egyfajta szinkronicitásnak tartották. Emellett a telepátiát és más képességeket magas szinten alkalmazták, a hagyományok például úgy tartják, hogy a kolostorok közötti kommunikációt is részben így oldották meg.

 

A tibeti buddhizmus világszemlélete sok tekintetben hasonlóságot mutat mind a pszimező-, mind a modern tudatelméletekkel, sőt bizonyos tekintetben - ugyan más szimbólumokkal kifejezve - akár a kvantummechanika bizonyos felismeréseivel is. Külön említésre méltó ennek a vallásfilozófiának a halál utáni léttel kapcsolatos tudása, a tibeti halottaskönyv leírásai sok tekintetben egyeznek a halálközeli élmények kutatásainak eredményeivel és tanulságaival.

 

A keleti kultúrák másik különös területe a harcművészetek világa, ahol szintén számtalan - a pszi-jelenségekkel rokon - csodaszámba menő képességgel találkozhatunk. A titokzatos belső energia használatára épül a kung-fu, a csikung, de végeredményben minden spirituális tartalmú harcművészeti ágazat, csakúgy, ahogy a szamurájok kifinomult technikái is részben az érzékszerveken túli megérzésekre és irányított energiák használatára épülnek. A zen íjászat, az érintés nélküli "ütések", a természetfeletti erejű töréstechnika és más rejtélyes képességek olykor a pszi-jelenségek ismeretében is nehezen magyarázhatók.

 

 

Tegnapból a holnapba – pszi-képességeink jövője

Térben és időben tett távoli sétánk tanulságaként - bár a példákat hosszan folytathattuk volna - lényeges felismeréseket összegezhetünk. Tudatunk különös pszi-képességei végigkísértek minket a történelemben, vélhetően minden misztika, metafizika és vallás intuitív alapját is jelentve. Nyilvánvaló persze, hogy nem mind arany, ami fénylik, de nyilvánvaló az is, hogy ezeknek az ismereteknek a birtokában másképp kell tekintsünk az emberre és a világára is. Térben és időben megtapasztalt valóságunkat így viszonylagos, leginkább tudatállapotunktól és felfogásunktól függő aspektusaként foghatjuk fel egy nagyobb teljességnek.

 

Krisztus csodatételei: próféta vagy parafenomén?

 

Mindez mégsem egy új vallásosság vagy idealista filozófia szükségszerűségét, hanem egy kíváncsi, kritikus, de nyitott világlátás lehetőségét veti fel, amelyben saját tudati létünk, illetve tudatunk szinte korlátlan lehetőségei kerülhetnek új megvilágításba. Emberi sorsunk nagyobb összefüggésekbe helyezve így megérthetőbbé válhat, racionális tanácstalanságunk pedig némi intuitív bizalommal egészülhet ki, ami szunnyadó képességeinket értelmesebb medrekbe terelheti. Parafenoménnek, sámánnak vagy prófétának - úgy tűnik - születni kell. Boldog, harmonikus emberré viszont bárki válhat, s ha csak annyit jegyzünk meg e rövid írások tanulságaként, hogy varázspálcája végül is mindenkinek van, akkor nincs más hátra, használni is meg kell tanulni.

 

 

PSZI: parajelenségek, paraképességek

ESP

érzékszerven túli észlelések

PK

tárgyi környezetre gyakorolt tudati hatás

• Telepátia (gondolatátvitel)

• Clairvoyance (távérzékelés)

• Prekogníció (jövőérzékelés)

• MakroPK (pl. tárgymozgatás)

• MikroPK (véletlenbefolyásolás)

   

Paulinyi Tamás
XIV. évfolyam 8. szám

Címkék: érzékszerveken túli észlelések, parapszichológia, pszi, pszi-kutatás, sámán, sámánizmus, Szintézis Szabadegyetem

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.