Holisztika

Da Vinci-kód - Mennyi ősi tudás rejlik a tudatlanságban?

Dan Brown tévedése

Dan Brown bestsellere, A da Vinci-kód világméretű jelenséggé vált. Olvasók millióit vezette el egy olyan rejtett világba, amelyben sajnos több a tudatlanság, mint a valódi "ősi tudás". Mindeközben a szerző azt állítja, művének fordulatos cselekményébe autentikus tudás ágyazódik bele.


 

"Langdon éppen elég előadást tartott már a templomos lovagokról. Tudatában volt ismertségüknek és legendás, titkokkal övezett hírnevüknek, a történelemtudomány számára azonban a templomos rend nehéz témát jelentett. A tények, a legendák és a téves információk ugyanis olyan módon keveredtek, hogy a valóság kiszűrése szinte lehetetlen feladatnak bizonyult" - írja Dan Brown A da Vinci-kód című könyvében.

 

Mi sem jellemezhetné jobban a regényét, mint a szerző saját szavai. Könyveiben ugyanis hemzsegnek a kultúrtörténeti hibák és pontatlanságok, így az olvasó csak aztkérdezheti, vajon Brown nincs tisztában a valósággal, vagy "téves információkat" alkalmaz?

 

A Sion-rendről például azt írja, Jeruzsálem francia királya, Gottfried de Bouillon alapította. Sajnos azonban Gottfried de Bouillon nem volt sem Jeruzsálem királya, sem francia. Brown más történelmi alakokról is szolgál valótlanságokkal, rosszul kutatott adatokkal és téves idézetekkel, így például Konstantin római császárról, Balduinról, Jeruzsálem királyáról, Jézusról, Mária Magdolnáról, és nem utolsósorban magáról Leonardo da Vinciről. Az angol eredetiben az áll, a IV. században a Vatikán kínos titkot tüntetett el a világból. A gond csak az, hogy a Vatikán mindössze a XIV. század óta a pápaság székhelye, ezért például a német fordításban az említett helyen az áll: az egyház.
 

 

A "hamis Sauniére"

Brown regényének legirritálóbb vonása a könyv főszereplőjének, Jacques Sauniére-nek a kezelése. Valóban létezett egy valós személy Bérenger Sauniére néven, aki a XIX. században a kis pireneusi városban, Rennes-le-Chateau-ban tevékenykedett papként. Ezen a vidéken lépten-nyomon a templomosok hagyatékába ütközünk, és Sauniére életét e titokzatos rend kutatásának szentelte. Ez azt jelenti, hogy még a templomosok kincsét, illetve a templomosok titkos tudását is felfedezte. Mindenesetre váratlanul meggazdagodott. Hogy pontosan mit is talált, máig sem tisztázott. Számos kutató úgy véli, a pap a Merovingokról és a Sion-rendről szóló dokumentumoknak jutott a nyomára.

 

 

A római Angyalvár
 

Aki ezek után azt hiszi, Brown regényalakja, a Louvre meggyilkolt igazgatója a Pireneusokba vezeti majd az olvasót, mélyen téved. Egy szó sem esik a papról és a templomosokról összegyűjtött ismereteiről. Ehelyett Brown felmelegíti a Plantard családról és feltételezett Meroving-eredetükről szóló, régen meghaladott históriát. Vajon megint tudatlanságról van szó, vagy téves információkról?

 

A "professzor" és a szimbólumok

Mivel Brown könyve a titokzatossággal dolgozik, és főszereplője a Harvard Egyetem szimbólumkutató professzora, Robert Langdon, nem csoda, hogy a könyvben hemzsegnek a szimbólumok. Ezek közül sok az elemekről, azaz a világegyetemet felépítő négy alapelvről szóló tanításból származnak. A szerző azonban csak arra használja mindezt, hogy felépítse a regény feszültségét. Ami pedig a szimbólumok értelmezését illeti, a könyv két "szakértője", Langdon és Sauniéere nem nevezhető éppenséggel szakszerűnek, legalábbis ami az ősi druida tanítást illeti.

 

 

A Louvre üvegpiramisa
 

A modern felfogás szerint az univerzumot valóban négy alaperő építette fel, amelyeket könnyen hozzárendelhetünk a négy klasszikus őselemhez: a gravitáció ebben a modellben a tűz elemnek felel meg, az elektromágneses erő a levegőnek, az erős atomerő a földnek, míg a gyenge atomerő a víznek. Ezek az elemek a kelták ősi felfogása szerint bizonyos jelképekhez kapcsolódtak. Brown erre vonatkozó kijelentései azonban többnyire nem pontosak, sőt, részben hamisak.

 

A nagy négyes

Cikkünkben a négy elem azt a sorrendet követi, amelyben a ránk hagyományozott elemtannak felel meg. A nem megfelelő sorrend komoly problémákhoz vezethet.

 

Pluszjel (egyenlő szárú kereszt): ez a szimbólum mind A da Vinci-kódban, mind az Angyalok és démonokban fontos szerepet játszik, és sajnos Brown éppen itt követi el a legtöbb hibát. Szimbólumkutató professzorának, Robert Langdonnak mindössze annyi mondanivalója van róla, hogy ez egy "barátságos jelkép", és a női és férfi lét egységét fejezi ki. Keresztre feszítéshez pedig "nem lenne praktikus".

 

Az vitathatatlan, hogy a pluszjelnek semmi köze a keresztény kereszthez. Az elemekről szóló tanításban egyike a négy alapjelnek, és a levegő elemet jelképezi. Közvetítő szerepet játszik a tűz és a víz között, és mint ilyen, tisztán férfias szimbólum. Ugyancsak nagyon jelentős szimbóluma a Körbler-féle új homeopátiának, akárcsak a klasszikus geomantiának. Mindkét estben semlegesítő jelként alkalmazzák. Az égtájak közül a kelet felel meg neki, a színek közül a sárga és az arany. A hozzá kapcsolódó fizikai erő az elektromágnesesség, amely szintén az összekötő és átvivő médium szerepét játssza, ahogyan ezt a modern elektronikából tudjuk. 

 

Háromszög (felfelé mutató): A da Vinci-kódban gyakran fordul elő fejezetek felcímeként. Jelentéséről Brown csak röviden szól, miszerint ez minden férfiasság szimbóluma. A valóságban ez a jel a kelták titkos tudásának négy legfontosabb jelképe közé tartozik, ott a tűz elemet jeleníti meg. Az égtájak közül a dél felel meg neki, a színek közül a piros és a fehér. A kelta szertartásokban ennek megfelelően a druidák használták. A gravitáció a mai napig a világegyetem legtitokzatosabb ereje, mivel összeköti a teret és az időt, és ezzel lehetővé teszi az anyag keletkezését. A druidáknál sárkányerőnek is nevezték.

 

  

 

 

Háromszög (lefelé mutató): A da Vinci-kódban mindössze a nőiség jelképeként szerepel. Az ősi druida tanításban a víz elemet jelentette. Alul enyhén lekerekítve valóban egyfajta kelyhet képez. A befogadókészség és a kapaszkodás, az átkarolás szimbóluma. A modern pszichológiában a víz a tudattalant is jelképezi. Az égtájak közül a nyugat kapcsolódik hozzá, a színek közül a kék és az ezüst. A modern természettudományban annak az atomerőnek felel meg, amely az anyag radioaktív szétesésekor keletkezik.
 

Trilit: olyan szimbólumról van szó, amely a görög ábécé Pi betűjére emlékeztet, és a föld elemhez kapcsolható hozzá. Dan Brown könyveiben ez a szimbólum egyáltalán fel se bukkan, ami azt jelenti, hogy regényei elemtudományi szempontból súlyosan kiegyensúlyozatlanok, hiszen hiányzik belőlük a föld szimbóluma. A trilit nőies szimbólum, amely az anyaölet vagy a földanyát jeleníti meg. Tulajdonképpen furcsa, hogy A da Vinci-kódból teljesen hiányzik a trilit, miközben Mária Magdolna terhessége piros fonálként húzódik végig az egész regényen. De az is lehet, hogy Brownnak anyakomplexusa van.

 

A legtöbb kelta és még ősibb földszentélyek mind a trilit formáját öltötték. Ilyen dolmeneket a mai napig megcsodálhatunk például Stonehenge-ben. Az égtájak közül ennek a szimbólumnak az észak felel meg, a színek közül a zöld és a fekete. A hozzárendelt fizikai alaperő az atomnak az az ereje, amely belülről összetartja az anyagot.

 

Az ötágú csillag

Ami az ötágú csillagot illeti, arról még a francia rendőr, Bezu Fache is többet tudott, mint a körülrajongott Langdon professzor. Sajnos azonban amit ő tudott, az sem volt igaz.

 

 

Leonardo híres, az emberi test arányait bemutató rajza, a Vitruvius-tanulmány, itt egy belerajzolt ötágú csillaggal
 

A pentagramma tehát természetesen sem nem sátánista szimbólum, sem nem jelképezi „a teremtés női felét és Vénusz istennőt”. Sokkal inkább az alkimisták ötödik elemének, a "quinta essentia"- nak a jelképe. Ennek megfelelően az anyagi transzcendenciáját jelképezi, amelyet a négy elem épít fel. Ezenkívül erőteljes védelmező forma, amely képes belülről leárnyékolni az energiákat. A hermetikusoknál a mikrokozmosz és ezzel az ember szimbóluma volt. És ezzel vissza is térünk Leonardo da Vincihez, pontosabban az emberi arányokról készített vázlatához, a Vitruvius-tanulmányhoz. Ez olyan formában ábrázol egy embert, hogy a végtagjai és a feje egyenlő oldalú ötágú csillagot képezzenek. A Leonardo által lerajzol emberi alak teljesen meztelen, így meglehetősen szembetűnő, hogy semmiképpen sem tekinthető nőnek.


 

Az aranymetszés

Az ötágú csillaggal és az aránytanulmánnyal el is érkeztünk a következő fontos ponthoz, az aranymetszéshez. Az ötágú csillag szárai ugyanúgy ennek a harmonikus aránynak engedelmeskednek, mint a Vitruvius-tanulmány emberi alakjának testformái. Az aranymetszés megtalálható szinte minden állati és növényi természetes formában, a zenében, az építészetben és a képzőművészetben. Főként a reneszánsz művészeit nyűgözte le, nem utolsósorban Leonardót.

 

Egy szakaszról akkor állíthatjuk, hogy az aranymetszés szabályai szerint van felosztva, ha a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik az egészhez:

a/b = b/(a+b) = Phi

 

Egy szakaszról akkor állíthatjuk, hogy az aranymetszés szabályai szerint van felosztva, ha a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik az egészhez, azaz a/b = b/(a+b)

 

Az aranymetszés Phi nevű arányszáma természetes állandó, amely nagyjából az 1,618033989 értéknek felel meg. 1996-ban 10 millió tizedes jegyre számolták ki pontosan, és ennek során megállapították, hogy még ilyen értéknél sem ismétlődnek benne periódusok a tizedesvessző után.

 

A Phi számnak azonban még egy másik jelentése is van a matematikában. Az általa leírt arányok úgynevezett statikus végtermékek. Azt a fejlődést, ami alapján például a virágok és a levelek kibontakoznak, egy szintén nem kevésbé híres számsor írja le, amelyet a XIII. században fedezett fel a Pisában élő, Fibonacci nevű matematikus. A róla elnevezett Fibonacci-sorozat kétszer az 1-sel kezdődik, és a soron következő számjegy mindig az előtte levő két számjegy összegének felel meg, a következőképpen:

1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34...

 

Ha a Fibonacci-számokból arányokat képezünk, akkor a következők adódnak:

1/1 = 1, 2/1 = 2, 3/2 = 1,5, 5/3 = 1,66667, 8/5 = 1,6, 13/8 = 1,655, 21/13 = 1,61538 stb.

 

Az arányszámok idővel egyre hasonlóbbak lesznek, és határértékként pontosan a Phi felé tartanak, amely, mint tudjuk, az aranymetszés mértéke. Nem véletlen tehát, hogy az aranymetszés a természetben mindenütt előfordul.

 

 

A Fibonacci-spirál

 

Ha a Fibonacci-sorozatot geometrikusan ábrázoljuk, akkor először is két, 1-es értékű oldallal rendelkező négyzet keletkezik. Egymás mellé fektetve ezek kiadják a következő téglalapot, 2:1-es aránnyal. Erre épül a következő téglalap 3:2 oldalaránnyal, majd következik az 5:3, 8:5, és így tovább. A mind nagyobbá váló téglalapok arányukban egyre jobban közelítenek az aranymetszéshez, és negyedkörük ívei végtelen spirált alkotnak. Egy ilyen Fibonacci-sorozat kezdete egyébként a chartres-i katedrális geometriájában figyelhető meg. Ez képezi a régóta keresett titkos harmadik chartres-i méretet.

 

Az aranymetszés és a Fibonacci-sorozat tényeit egyébiránt korrektül írja le Dan Brown, ezt senki nem tagadhatja. Nyilvánvalóan a szerző valamivel jobban ért a matematikához, mint a művészethez és az ősi tudásanyaghoz. Ha azonban olyan sok részlet - így éppen a szimbólumok és az ősi tanítások területén - nem stimmel, hogyan tarthatnánk szavahihetőnek a regény hősét, Langdont? Aki végigolvasta a könyvet, tudja, hogy egyáltalán nem fejt meg minden rejtvényt. Robert és Sophie egyedül a lány elhunyt nagyapja versének néhány strófáját fejtik meg, amely azonban egy újabb rejtélyhez vezet. Ezt éppenséggel nem nevezhetjük da Vinci-kódnak. Ez inkább újabb Brown-féle hajtóvadászat.

 

A római Vatikán-kereszt

Abból sem az első, hiszen ilyesmivel Langdon előállt már korábban is. Az illuminátusok és néhány, egy régi Galilei-kézirat szélén szereplő feljegyzések egyszer már keresztül-kasul hajszolták Rómán. Holott megspórolhatta volna magának a fáradtságot, elvégre Galilei semmiképpen sem hagyhatott hátra az illuminátusokra vonatkozó feljegyzéseket - abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy az illuminátusok titkos szövetségét 1776-ban alapította az ingolstadti filozófus, Adam Weishaupt, ekkor pedig az olasz tudós már jó 130 éve halott volt.

 

 

Robert Langdon és Sophie a Louvre-ban megtalálják a múzeumigazgató, Jacques Sauniére holttestét, amely pontosan a Leonardo-tanulmány szerint elrendezve fekszik

 

Robert Langdon azonban azt a megbízást kapja, hogy meghatározott sorrendben és időpontban keressen fel négy római helyszínt, amelyek a város fölött egy úgynevezett "illuminátus-keresztet" képeznek. Már a négy elemhez (föld, levegő, tűz, víz) rendelt négy helyszín sorrendje is ellentmond minden ránk maradt szabálynak, amivel egy valódi illuminátusnak tisztában illett volna lennie. Még kínosabb azonban, hogy a Brown által említett négy pont egyáltalán nem alkot keresztet. A valódi Vatikán-keresztet egészen más pontok adják ki.

 

Brownnál az első helyszín (a föld elem) a Piazza del Popolón álló Santa Maria del Popolo templom (a várostérképen 1-essel jelölt pont), amely egyáltalán nincs összhangban a valódi Vatikán-kereszttel. Ugyanez áll a második pontra, a nyugati szelet szimbolizáló, földbe süllyesztett kerek fémlapra a Szent Péter téren (2. pont).

 

Tűz pontként Brown a Piazza Barberinin, a Santa Maria della Vittoria templomban álló szobrot, Szent Teréz elragadtatását jelöli meg (5. pont). Ez a pont a Vatikán-kereszt két szárának egyikén található, nem végpontja azonban. Ebben az esetben tudniillik nem egyenlő szárú kereszt keletkezne, hanem egyfajta Jézus-kereszt, amelynek az egyik szárát - a Vatikán irányába - meghosszabbították. Nincs az a "beavatott", aki ilyen energiaformát választana, ráadásul összefüggésben a négy elemmel. Minden, félig is komolyan veendő publikációban rámutatnak, milyen fontos, hogy a négy elem egyensúlyban legyen. Ilyen egyensúlyban lévő forma azonban csak akkor keletkezik, ha egyenlő szárú keresztet rajzolunk, amelynek az egyik szára kinyúlik a Santa Maria degli Angeliig (3. pont).

 

 

A valódi és a téves Vatikán-kereszt

 

Még súlyosabb Brown tévedése, amikor negyedik pontként a Piazza Navonát jelöli meg, a turisták és művészek egyik kedvenc találkozóhelyét (6. pont). Brown ezt a helyszínt valószínűleg dramaturgiai okokból választotta ki, mivel negyedik pontként a víz elem szimbólumaként szüksége volt egy kútra. A Piazza Navonán pedig valóban ott áll Bernini négy folyót ábrázoló híres kútja, ahol sor kerülhet a nagy leszámolásra Langdon és ellenfele között.

 

A probléma csak az, hogy ha a Piazza Navona a negyedik pont, akkor egyáltalán nem áll elő az egyenlő szárú kereszt! A kereszt valódi negyedik végpontja a Tiberis partján álló zsinagóga (4. pont). Nyilvánvaló, hogy a szerző a legnagyobb nehézségek árán sem tudta összekapcsolni a zsinagógát sem a víz elemmel, sem az illuminátusokkal. Mire akkor viszont az egész történet, amely arról szól, hogyan használták az illuminátusok titkos geomantikus és mágikus tudásukat arra, hogy útmutatót kódoljanak a római városfalban, egészen pontosan az Angyalvárban elrejtett titkos rejtekhelyükhöz?

 

Miután Dan Brown a könyveit "tényregényekként" kategorizálta, rajongói minden szavát szentírásnak veszik. Vajon megpróbálta-e közülük akár egy is egy várostérképen felrajzolni a szerző által megadott pontokat? A valóságban Brown könyvei Rosamund Pilcher regényeire adott férfiválaszként foghatók fel. Szerelem, borzongás, misztikum - könnyű szórakozás.

 

Sz. Z. L.
XII. évfolyam 11. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.