Holisztika

Ellenérzés, ellenszenv, ellenállás

Nehéz eligazodni a hatások és ellenhatások hullámzó tengerének dinamikáján

 


 

A lelki élet az időjáráshoz hasonlítható: a szélsőségek is beletartoznak, de önmértékük is van. Ez utóbbival szerencsés esetben visszaáll a kibillent egyensúly. De csak jó esetben. A tapasztalat inkább arról tanúskodik, hogy a nagy zajlások gyakoribbak, mint a nyugalmas egyensúlyok.

 

Ismeretes például az érzelmek poláris természete. Tetszés/nem tetszés, öröm/bánat, csodálat/megvetés, megbecsülés/undor karöltve járnak. Rejtett jelenlétben mindig hatnak a látszat mögött. Közismert, hogy a hencegések, önfényezések, dicsekvések hátterében önbecsülési hiány munkál, hogy a tökéletességet hangoztatókban súlyos tökéletlenség aknáz alá sok mindent, és hogy a diktátorok az ödipális szinten megrekedt kis zsarnokok, akik a talpnyalók nélkül semmire sem jutnának. Az is megfigyelhető, hogy a folyton kritizáló, szurkapiszkáló, csípős megjegyzéseket tevő emberek saját elégedetlenségüket, csalódásukat, kedvetlenségüket vetítik másokra. Ettől a vámpírolástól próbálnak feltöltődni. Bizony rengeteg energia, sodró lendület munkál az érzelmekben. Mint belső energiaforrások a cselekvést aktivizálják, a megismerés előkészítői.

 

A hangulatunk egész pszichés alaptónusunkat meghatározza, temperamentumunkkal összefüggésben. Lehet az hétköznapi vagy fennkölten ünnepélyes, feszült vagy oldott, felhangolt vagy depresszív, játékos vagy komor. Megszabja a munkához, szórakozáshoz, játékhoz, tanuláshoz való hangoltságunkat kedvteléseinket vagy visszavonult passzivitásunkat. Érdeklődésünkhöz a motivációt adják, színessé, elevenné teszik kapcsolatainkat, cselekedeteinket. Ha intenzitásuk szenvedélyig fokozódik, valamiféle fizikai besűrűsödés is észlelhető. Míg az érzelmi hullámzásokat víztermészetűnek szoktuk mondani, addig a szenvedélyek a vulkánkitörés lávájához hasonlíthatók. Akár úgynevezett szent szenvedélyről, akár aljas indítékról beszélünk, a szinte feltartóztathatatlanságig felfokozott akarattal és tetterővel, az akadályokat legyőző elszántsággal van dolgunk. De a nehezen megfejthető vonzerő és ellenszenv is a szenvedély territóriuma, miként a „szenv" szótő is árulkodik erről.

 

Az emberek közötti vonzások és taszítások hatalmas arzenálja sorakozik fel, amikor empátiáról, segítőkészségről, azonosulásról vagy ellenazonosulásról, példaképről, mintáról, útmutatásról, tanácsról, elmarasztalásról vagy ítéletről beszélünk. Ezek a jelenségek az érzelmi tartomány szélső részén helyezkednek el, és könnyen átbillenhetnek az ellentétükbe. Cook kapitányt például a bennszülöttek, akik korábban istenként csodálták, valósággal felkoncolták, amikor árboctörést szenvedett a hajója és visszament azt megjavítani. Attól foszlott szerte a tiszteletük, hogy olyan mindennapi malőr érte, mint a közönséges halandókat. De a szerelmesek között is gyakori az „imádlak!" és a „soha többé nem akarlak látni!" váltakozása. Mindazonáltal fontosnak találjuk itt megjegyezni, hogy a szeretet és gyűlölet nem poláris párok. A szeretet olyan, mint a fény, árad minden irányba, és nincs ellenérzése, legfeljebb a hiányáról beszélhetünk. A gyűlölet mélyén mindig megbújik az öngyűlölet, valamiféle kielégületlenség, amely bosszú formájában követeli az elégtételt. Munkál benne a harag tehetetlensége, egyszóval összetett mérgezettségi állapotról árulkodik.

 

Az bizonyos, hogy a vonzás/taszítás dinamikája azonnal beindul, amikor a képernyőre, színpadra nézünk vagy olvasni kezdünk valakiről. Még a közömbösség is reakció. A nézőközönség soraiból a gazfickóval legalább annyian azonosulnak, szimpatizálnak, mint az ártatlan bárányokkal, hősökkel, tanúságtevőkkel. Napjaink politikai forgatagában jól nyomon követhető, hogy nincs olyan ideológiai csalétek, amelyet be ne kapnának számosan. Nagy meghasonlások támadnak a tévedések, meggyőződések, megvezettetések, elkötelezettségek nyomán. A belső önellentmondások egyik legrosszabb „megoldása" a hasítással való védekezés. Lehasított részeink, hiába nem akarunk róluk tudomást szerezni, tovább élik destruktív életüket.

 

Másik látványos védekezés az ellenállás. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a változással, változtatással próbál ellenszegülni. Rejtve ragaszkodik valamihez, ami már idejétmúlt, és ott valósággal letanyázik életvitelében. Az elhagyott szerelmes titkon azt reméli, hogy visszatér hozzá, a felnőni nem akaró anyuci/ apuci kényeztetett kicsikéje akar maradni, aki nem szokta a munkát, ingyenélő akar lenni bármi áron és így tovább. Pereskedések, vádaskodások, jóvátételek, kárpótlások egész sora zajlik egyéni és társadalmi szinten az el nem intézett konfliktusok nyomán. Hiszen a változás önmagában is maga a konfliktus, a régi és az új ütközete, a maradandó és mulandó csatája.

 

A mélyen gyökerező ellenállásokat nem lehet nem komolyan venni, mert olykor egészen patológiás mértéket öltenek. A feledékenység, az álmatlanság, a balesetek, az ámokfutások, a megszállottságok, a fixa ideák vagy a teljes  elszigetelődés hátterében valaminek a tagadása, tudomásul nem vétele, megmásítani akarása, el nem fogadása, meg nem történtté tevése áll konokul, mord kőként. Nyomukban egy teljesen elhibázott neurotikus életvitel vonulhat.

 

Nem véletlenül használtuk a „kockakő" hasonlatot, mert a súlyos ellenállások nagyon is anyagi természetűek. Egészen pontosan a sziklakő keménységét idézik. Az álomszimbolikában is az akadályt jelképezik a hegyek, a megkerülhetetlenséget. Azt az erőt, amellyel visszalökik az őket megmászni akarókat. Látványos sok esetben a betegséghez való ragaszkodás, amely a gyógyulási hitetlenségbe van csomagolva. Minden rossznak az érthetetlenségig való fenntartása valami téveszmével való összeláncoltságban rejlik.

 

Természetesen az ellenállásnak is van pró és kontrája. Általában az ideáltipikusra festett kapcsolatok esetében csíphetjük fülön az ellenállást, amikor valaki a szüleivel való áldatlan kapcsolatáról, özvegysége idején a szörnyűséges házassági játszmáiról, a kapcsolatot teljesen megfekélyező féltékenységről szuperlatívuszokban beszél. Mindezt persze megszépítő messzeségben, az emlékek torzításában.

 

Jobb, ha tudjuk, hogy az irigység és a kisebbségi érzés masszív ellenállásokat táplálhat. Egy testvéri féltékenység maradványa kihatással lehet a kapcsolatainkra. A heves szorongással párosult ellenállás látványos negligálni akarása a tudattalan indítékainak, motívumainak. Akár latens pszichózis is húzódhat mögötte.

 

Az ellenállásból a tettekbe való átfordulás a legfontosabb momentum vizs gált témakörünkben. Hiszen mindig arról van szó, hogy a tudattalan nem talál magának kiutat, kifejeződést gondolatban, szóban, tettben. Titkolt szándékunk próbál felszínre törni, de félünk a hatástól, amelyet kiváltunk. Az elutasítástól való félelmünkben, ellenérzéseink elhallgatásában inkább álengedelmeskedünk. Az álengedelmesség talaján végül ellenállás veti meg a lábát. Az ellenállás pedig megakasztja az élet természetes áramlását.

László Ruth
XVII. évfolyam 2. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.