Holisztika

Frufru

Láttam az embert, Láttam ügyködni és kapkodni. Nevetésből és idegekből épült homlokzata felmagasult, de  hazudott. Lábnyoma kacskaringós. Valódi gyermekei a gondjai. (H. Michaux: Ecce homo)


Az öltözék, a hajviselet, a viselkedés igen sok mindent elárul és elfed az emberről. És mindig sajátságosan keveredik az éppen trendi divattal, amely ezt a rejtőzködő felzárkózást nagyban segíti. A divat kiterjed a színekre, valamelyik testrész hangsúlyozására. A divat lehet slampos, ormótlan, tipegő, kényeskedő. Lassan a divatba minden hóbort és bolondság belefér, mint azt a kifutón vonuló modellek viselhetetlen öltözéke is jól példázza. Nemrégiben egy hetvenes éveit taposó asszonyt láttam forrónadrágban lejteni az utcán. De a fiatal lánykákat sem zavarja az ágyéköv felett kibuggyanó irgalmatlan hashájuk. Nagy buktatója a mindenkori divatnak, hogy nem az egyéni stílus eltalálására buzdít vagy azt segíti, hanem a majmolást, a kritika nélküli felzárkózást sugallja. De a divathoz való felzárkózási vágy valamiképpen elfedi a lelkekben az egészséges önkritikát. És a divat ezt a hiányosságot látszik meglovagolni.

 

Az is jellemzője a divatnak, hogy rövid perió dusokban vált egyik végletből a másikba, a ló egyik vagy másik oldalán futván. És legritkábban ül a lovon.

 

A tinédzsereknél a szembe lógó haj, amely alól alig tud kipislogni, szintén divathullámot követ. Olykor ez aszimmetrikus, és csak az egyik szemét takarja el. Máskor szinte vaksin botorkál a szemét eltakaró frufru alatt. És persze még vannak egyéb divatok is. Például a raszta hajviselet. Olykor jó negyveneseket is láthatunk raszta hajjal. Ők vélhetően elfelejtettek felnőni.

 

De mindezek mellett a fru fru még beszédesebb üzenetet hordoz, egészen a Kleopátra-frizuráig visszamenőleg. Néha azok takarják el ily módon a homlokukat, akiknek túl alacsony a homlokuk, máskor azok, akiknek túl magas. Ritka esetben nem a homloknak van köze a frufruviselés választásához, hanem a színtiszta rejtőzködésnek. Mi másra lehetne gondolni, amikor az ember látja, milyen előnytelen ez a homlok nélküli arc. A „nyílt homlok” üzenete még az építészetben is jelen van, a házak homlokzatában. Az épületek leképezik az arc három szintjét. A szocialista realizmus lapos tetejű házai, amelyek szinte az ablakok magasságában fejeződtek be, nekem mindig valamiféle agyatlanságról árulkodtak. Majd ezt felváltotta az alpesi tetők utánzása, amelyek pedig a földig érnek jószerivel.

 

Az arc karakterében a homlok, az orr és a száj igen meghatározó. Jellemzően a tetovált, úgynevezett kádszájakkal a bekebelező női szexualitás hangsúlyozódik, sokszor inkább taszító, mintsem vonzó módon. Még elképesztőbb az orrplasztika. Az orr az egész személyiség karakterisztikáját hordozza. Amikor ezt lecsapják, megrövidítik, valóságos étertesti megcsonkítást látok. Arról nem is beszélve, hogy az orrhegyen sok központ van, amelynek az eltávolítása cseppet sem gyümölcsöző. Egy kliensem, akinek rajzos, csavart orra olyanná tette őt, mint egy egyiptomi írnok, az orrplasztika után egy jellegtelen, fitos orrú érthetetlenség lett.

 

Ha a frufru rövidebb a kelleténél, akkor a hülye gyerek benyomását sugallja. Ha még a szemöldököt is eltakarja, akkor biztos rejtőzködővel állunk szemben, akit nem lesz könnyű előhúzni a csigaházából. Ez az élmény gyakran kijut nekem: ül velem szemben a kliens, mondja, mondja a történetét, és végig a hamisságot érzem. Ha mindezt orrhangon dünnyögi, akkor már semmi kétség. Lehet a hangvétele panaszos, amelyben a szerencsétlenségét ecseteli, vagy lelkendező, amely titkolt, belső őrlődésekkel ellensúlyozott. Nehezen jön létre a közös húrhosszunk, amelyen az empátia létrejöhetne. Mert ránézek, és azt a bújócskát sugallja az egész megjelenése, kinézete, viselkedése, hogy úgysem fogsz rám találni, csak keress, keress!

 

Ha arról panaszkodik, hogy önbizalomhiánya van, netán az anyja uralja vagy az apjától nem kap elismerést, rövidesen kirajzolódik a hatalmi önérvényesítés vágya. Eminens tanuló, remek autóvezető, még partnere is adódik, de akkor kit nem képes uralni? Nyilvánvaló, hogy önmagát kellene legyőznie. Ha nevető felajzottságban adja elő cifra históriáját, mint aki maga is élvezi annak humoros vetületét, látom, hogy valójában a sírás határán van. Egy-egy pillanatban azt kérdezem magamtól, hogy most sír vagy nevet a frufru alól vagy mögül?

 

Ha pedig még a gyönyörűen rajzos, elöl összenőtt szemöldökét is kitépázza a frufru alatt, akkor már csak azt vagyok képes látni és kiolvasni, hogy a saját fő önkifejező erejét tapossa szét, tépázza el, miközben mástól várja, hogy őt megfejtse és kifejezze.

 

Tapasztalatom szerint a frufru nem jár egyedül. Több áruló jel is társul hozzá. Ilyen a már fentebb említett orrhangon való dünnyögés és egyáltalán az extrém halk beszéd. Ez olykor a suttogásig fajulhat. A halk beszédben mindig munkál az a negatív agresszió, amely a fokozott figyelmet igyekszik kicsikarni a hallgatójából, aki szegény nem győzi fülét hegyezni, hogy vegye a maga elé motyogást. Az orrhangú hangvétel kicsit emlékezteti az embert a foghegyről odavetett beszédre. Semmiképpen nem szívből jövő szövegre kell számítanunk ebben a speciális szűrleményben, amely lehasítja a mondandót eredeti gyökeréről és felemeli a pöszögésbe, ahol már nincs meggyőző ereje. A tágra nyitott, csodálkozó szempár is társulhat ehhez az összetett, minden őszinteséget nélkülöző magatartásba. Ehhez szuggesztív befolyásolási szándék akarna társulni, csakhogy ez nem meggyőző, üres, ahhoz a túlkedvhez hasonlít, amikor indokolatlan feldobottsággal találjuk szembe magunkat. A szomorúságot és kétségbeesést, vagyis a szorongást nem mindig sikerül nevetésbe vagy nevettetésbe fordítani, miként azt a bohócok teszik. Hasonló áruló jel az ajakharapdálás, amely azt érezteti, hogy elharapja mondandóját, nem fejezi ki és be, amit közölni szeretne. Ezáltal sajátságos lebegésben marad a beszélgetés. Félbehagyja a mondatokat, idő előtt vár reagálást, nem tudni, mire, hiszen nem tette le a voksát, csupán kémleli a hatást, vagyis azt, mennyire értik meg és értenek vele egyet. Megerősítik-e, vagy sem. Ez utóbbi igen fontos lenne számára, hiszen nagyon bizonytalan saját magában.

 

Persze jól tudom, hogy a rejtőzködés, a titokzatosság kihagyhatatlan elem az emberi kapcsolatokban. Liza Minelli a Kabaré című filmben mesterien formálja meg a Kleopátra-frizura mondandóját.

 

Jelen írás a hisztérikus önrejtőzést fókuszálja, amelynek a mélyén valamiféle szenvedély munkál. Ez lehet gyönyör, fájdalom, rettegés vagy a remény mindent elborító szenvedélye, amely betölti, leköti, megbénítja az embert. Nem hagyja, hogy megszabaduljon tőle. Mindenki ismeri a hazugság kéjét, a nagy átverések izgalmát és a becsapottság kínzó frusztráltságát.

 

A stílus maga az ember. Kifizetődőbb, ha saját stílusunkra találunk rá, azt műveljük ki, mint ha a divatos rejtőzködésekkel átverjük saját magunkat is. Mert az önbecsapás kétszeres frusztráltság.

László Ruth
XVIII. évfolyam 6. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2018. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.