Holisztika

Gének és a tudat

Nem a genetikai anyag, hanem egy magasabb intelligencia dönti el, hogy a sejt életben maradjon és növekedjen, vagy működései sérüljenek, leálljanak.


 

Az elmúlt évtizedekben a hétköznapi gondolkodás szintjén beépült az a felfogás, hogy  bizonyos betegségek és viselkedési minták genetikailag meghatározottak, és így  megváltoztathatatlanok. Ezt nevezik a genetikai determinizmus elképzelésének. Ezoterikus körökben mindig elsődleges az a tudás, hogy a szellem határozza meg az  anyagot, de ezek a tapasztalatok csupán egy szűk körre korlátozódtak, mivel nem  feleltek meg a valóság megismerése tudományos módszertanának. A legutóbbi  évtizedben azonban számos tudományos eredmény igazolja, hogy testünk működését gondolataink és tudatállapotunk határozzák meg, így van ez génjeink esetében is.

 

A gének megdöbbentő gyorsasággal reagálnak az ember gondolataira a legújabb  kutatások szerint. Nem a testben, a genetikai kódban léteznek a  megváltoztathatatlannak tartott dolgok, hanem a tudatban, a gondolkodásmódban. Valójában korunk tudományos felfedezései felülírják „a szellem vagy az anyag az  elsődleges” vitát. Az eddig szelleminek, anyagtalannak hitt folyamatokról is kiderül, hogy valójában anyagi természetűek, az anyagi világnak a mai átlagos érzékeléssel nem tapasztalható és a korábbi tudományos módszerekkel nem érzékelhető tartományában.

 

 

Determinisztikus genetikai felfogás és fátum

Az európai tudomány megszületésekor úgy fogalmazta meg küldetését, hogy „uralni és  irányítani a természetet” (Francis Bacon, 1543). A fizika nyomán az orvostudomány is  csupán a jelenségek kézzelfogható materiális oldalát vizsgálta, illetve vette alapul a  kezeléseknél. Nem tulajdonított jelentőséget a működések mögötti láthatatlan  energiának. A genetika fejlődésének korai szakaszában úgy gondolták, hogy az ember egy biokémiai gépezet. A DNS kettős csavarjának 1953-as felismerése után megszületett a DNS elsődlegességeként ismert dogma. Eszerint a gének határozzák meg a fizikai  megjelenést és a jellemet.

 

Dr. Bruce Lipton sejtbiológus szerint az emberekben rögzült ez a determinisztikus genetikai felfogás, egyfajta meghatározottság elképzelése, melyből nem lehet kilépni. Ez kényelmes is számukra, felesleges erőfeszítést tenniük, hiszen a tudomány is azt állítja, hogy nem lehet változtatni. Így az emberek elhárítják magukról a felelősséget. A  tehetetlenségüket, fatalista elképzelésüket abban látták igazolva, hogy nem voltak képesek kitörni a korábban saját maguk által létrehozott korlátaik közül. Ez a  buddhizmusban a feltételekhez kötött világ elképzeléséhez áll közel, ez a függő  keletkezés elve, ugyanis bármi, ami az anyagi világban keletkezik, függ valamitől. (A  tanítások szerint azonban ebből ki lehet lépni!) Azokat is bekorlátozza ez a felfogás, akik szeretnének valamit tenni életminőségük javítása érdekében.

 

 

Az 1980-as évek végén létrejött a Humán Genom Projekt program azzal a céllal, hogy  feltérképezzék az összes gént. Arra gondoltak, hogy ezt a tudást fel lehet használni a hibás gének megjavítására, kicserélésére, és ezzel megvalósítják a tudomány fenti  küldetését.

 

Mi is valójában a gén?

A test minden egyes sejtjének magjában az ún. genom tartalmazza a teljes öröklési  anyagot, megtalálható benne az egyedre jellemző összes DNS. Utóbbi rövidítés megfelel a dezoxiribonukleinsavnak, melyet az angol megfelelőben az acid, vagyis sav szó miatt  DNA-nak ismerünk. A DNS óriásmolekula egy-egy meghatározott (átlagban néhány ezer nukleotid hosszúságú) szakasza megfelel az átöröklés alapegységének, azaz az egy  tulajdonságot – egyetlen fehérje szerkezetét – meghatározó génnek.

 

A DNS molekulát a cukorfoszfátlánc jól ismert kettős csavarja alkotja, melyekre  merőlegesen, létrafokszerűen négyféle nukleotid ún. szerves bázispárokat alakít ki, melyek sorrendje adja a DNS kódját. Ennek a nagyon egyszerű alapfelépítésnek  kombinációi teremtik meg testünk egyik építőanyagának óriási variálhatóságát. A négy szerves bázis először párokba szerveződik, majd a párok hármas csoportokba. Ezek a kodonok, vagyis a bázishármasok. (A fehérjeszintézis során ezek a kodonok jelentenek majd egy adott fehérjét.) Utóbbiakból hatvannégyféle kombináció lehetséges, mely szám megjelenik a Ji-Csing (A változások könyve) kombinatorikájában is speciális szellemi  jelentéstartalommal. A 64 vers viselkedésmódokat jelöl, amelyek adott élethelyzetben  segítik a gyakorlót. A tanácsok tudati megvalósításának minősége határozza meg azok megtestesülését a fizikai világban.

 

A gének hordozzák magukban a szervezet számára előállítandó proteinek (fehérjék)  tervrajzát. A gén DNS-szekvenciája (bázissorrendje) adott szakaszának különválásával  átíródik egy kisebb egységet jelentő RNS-sé (ribonukleinsavvá), ami aztán meghatároz egy fehérjetípust. A DNS-lánc kettős csavarjának cipzárszerű szétválása adja azt a nagyon pontos másolódást, mely sok milliárd esetben sem hibázza el a pontos kódot.

 

A test minden egyes sejtjének ugyanaz a genetikai információja, ez az említett genom, mégis a sejtek, a szövetek és szervek különböznek egymástól azáltal, hogy különböző  géncsoportok kapcsolódnak be a fehérjeszintézis során. Csak akkor keletkeznek  génmutációk, amikor valamilyen erős külső hatásra, pl. radioaktív sugárzás, mérgezések nyomán megváltozik a gén, és ezzel az előállított fehérje is.

 

A sejtbiológusok mára  felismerték, hogy a környezet határozza meg a sejtek működését, pontosabban az, hogy az egyén hogyan érzékeli a környezetét. Ezek a felfedezések lényegesek annak a  tudásnak a szempontjából, hogy a biológiai viselkedést olyan „láthatatlan” erők  befolyásolják, határozzák meg, mint például a gondolat ereje.

 

A DNS-molekula kis szakaszának modellje a kettőscsavarszerkezetet ábrázolja

 

A sejtbiológiában fordulópontot jelentett, amikor  1985-ben felfedezték, hogy a sejt „agya” nem a sejtmag, hanem a sejtmembrán. Az adott sejt még hónapokig képes volt tovább működni laboratóriumi körülmények között a sejtmagjának eltávolítása után is, bár reprodukciós képességét elvesztette. A sejtmembránon fehérjeantennák foglalnak helyet százezres számban, és ezek veszik fel a jeleket a környezetből, majd másodlagos jeleket küldenek a sejtrészecskéknek és a sejtmagba a DNS-nek, amely a jelnek  megfelelő fehérjeszintézist indít be a külső jelre válaszul. Az adott fehérje kódját  tartalmazó DNS-szakasz kettényílik, hírvivő RNS-ként lemásolódik, és a hírvivő RNS  alapján a sejt „fehérjegyárában” létrejön a megfelelő fehérje.

 

A kutatások alapján a DNS nemcsak egy szilárd kettős csavarszerkezet, melyet néhány kémiai anyag épít fel, hanem olyan rezgő struktúra, mely biofotonokat bocsát ki, vagyis információkat közöl a környezetével fénynyalábok formájában. Fritz Albert Popp biofizikus szerint a biofotonok szabályozzák a sejtek növekedését és regenerációját, és ellenőriznek minden egyes biokémiai folyamatot. A DNS a másolódás, megkettőződés idejében ad ki biofotonokat magából, méghozzá a legújabb megfigyelések szerint ez a fény koherens  természetű, mint a lézerfény. Amennyiben az adott működésben a kibocsátott fény nem teljesíti a koherencia feltételét, vagyis rendszertelenül, különböző fázissal érkezik, így az betegséget jelez.

 

 

A viselkedésgenetika és annak változásai

A viselkedésgenetika bizonyos viselkedésmintákat örökletesnek tart, és ennélfogva megváltoztathatatlannak vagy nagyon nehezen megváltoztathatónak. A legújabb felfedezések megdöbbentő bizonyítékokat szolgáltatnak ennek az ellenkezőjéről. A gondolatok kémiai vegyületeket állítanak elő az agyban, továbbá a szervekben letárolt érzelmek információi is befolyásolják az agyműködést. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2012. február: „Az érzelmek biokémiája” c. cikket!) A neurotranszmitter bejut az idegsejtbe, ahol a sejtmagban aktiválja a DNS fehérjetermelését. Ezek a fehérjék  elősegítik új kapcsolatok létesítését az idegsejtek között. Tehát amikor egy gondolat sokszor ismétlődik, új kapcsolatok jönnek létre az idegsejtek között. Az agysejtek néhány perc alatt képesek új nyúlványok százait létrehozni az idegi információáramlás és új idegi kapcsolatok létrehozás érdekében, csupán adott gondolatok hatására.

 

Az ember gondolatainak nagy része nem is a jelenben születik. Az egyén sok generációs gondolati mintáinak, programjainak mentális üzenetei és a tudati lenyomatok, az ún.  szanszkarák működései azok, melyek többnyire nem is tudatosítva irányítják a  viselkedését. Vagyis amit az ember most gondol, érez, az nem a mostani  tudatállapotának a teremtése, hanem korábbi beidegződések, szokások ösztönszerűen lépnek a tudatába. Azokat nem értelmezi, vizsgálja, egyszerűen rutinszerűen alkalmazza, mint az adott helyzetben „helyes” választ, egy korábbi döntés, döntéssorozat alapján. Ezek a gondolati-érzelmi minták megteremtik a test kémiai anyagait, amelyek hosszú távon, akár sok generáción keresztül fejtik ki betegséget okozó hatásaikat. Ha valaki  vagy valamely család például a fenyegető helyzetekben hosszú távon a félelmet választja a bátorság helyett (nyilván szellemi erő hiánya miatt), a félelem kémiai anyagai  károsítják a sejtek működését. De az is lehet, hogy csak a későbbi generációkban  jelentkezik súlyos testi formában. Ezeket a mintákat törlésükhöz, átalakításukhoz fel kell ismerni. Ezt segítik a szellemi gyakorlatok, a meditáció.

 

Sokan tartanak attól, ha a család felmenőinél előfordult, sőt halmozódott valamely súlyos betegség, az rajtuk is kifejlődhet. Ez megmarad lehetőségként a gondolataikban, de  kérdés, hogy menynyit tesznek (tehetnek) az elhárítás érdekében. Miután a kutatások egyértelműen kiderítették (lásd: epigenetika), hogy az életmód nagymértékben befolyásolja bizonyos betegségek kialakulását, az egyén szokásrendszerén múlik, hogy hajlandó-e változtatni például a táplálkozásán.

 

Az örökletesség hatását nagymértékben módosítják azok a környezeti viszonyok, amelyek közepette az ember él

 

Mindig azokhoz a tanításokhoz jutunk vissza, melyek kifejtik, hogy a testi örömök  mulandók. Módszereket célszerű tanulni és alkalmazni a tudatban vagy a lélekben lévő örök isteni forrás megtalálására, mely a szeretet és az öröm határtalan fényével egyezik meg. Akinek képzett a tudata, annak a tudatosságának az ereje lényegesen nagyobb az átlagnál. Stabil az elméje, nem a háborog a felszín, a negatív érzelmek kevésbé  befolyásolják. A tudatosságát képes úgy összpontosítani, hogy a valóságélményét  irányítja azon a szinten, ahol a vákuumból éppen kilépnek a szubatomi részecskék. Ez az „összpontosítás” megfelel annak a kiterjedés nélküli pontnak, melyből a védikus rendszerben a Paramatma vizualizációkor, illetve a buddhizmusban a buddhák  magszótagjának elképzelésekor az egész energiafolyamat keletkezik.

 

A determinisztikus genetika szerint az egyén lehetőségei, szabadságfoka eleve  korlátozott, behatárolt. Azonban ezzel szemben a tudatállapot változásával, tisztulásával, továbbá a korlátozó hiedelmek, vagy más néven merev elképzelések feladásával az  egyén energiarendszerébe beáramló szellemi fény hatására, a vákuum és a legfinomabb, legmagasabb szintű energiatest, a kauzáltest határfelületén megjelenő szubatomi részecskék a finomtesteken keresztül az anyagi síkba besűrűsödve képesek a  sejtműködéseket kijavítani.

 

 

Az új felfogás, az epigenetika

Az epigenetika az elmúlt 20 évben született, és azt tanulmányozza, hogyan változik meg a gének aktivitása anélkül, hogy a genetikai kód megváltozna. Az epigenetika szóban az „epi” görög eredetű, amely azt jelenti, hogy „felett”, így a szó szerinti jelentése az  epigenetikának az, hogy genetika feletti. Ezt a fajta génmegnyilvánulást egy sejtanyag, az epigén adja, mely a génhez kapcsolódik. Az epigenetikus jel felülírja az adott sejtben működésbe lépő gének funkcióit, megmondja a génnek, hogy működésbe lépjen vagy sem. Az epigenetikus jelen keresztül valósul meg, hogy az olyan információk, mint a  stressz, hatnak-e a génműködésben, vagy az életmódbeli választások, mint a dohányzás vagy a túlzásba vitt evés hatásai hogyan fejeződnek ki a következő generációkban.

 

Az epigének nem fejlődnek, nem változtatják meg az eredeti DNS örökítő anyagát, hanem biológiai választ adnak a környezeti behatásokra. Az epigenetikus markerek (jelek)  átöröklődhetnek egyik nemzedékről a másikra, azonban egy idő után hatásuk  elhalványul, illetve mentális technikákkal átalakíthatók (!). Ha az epigenetikus jel eltűnik, akkor a gén visszatér az eredeti működéséhez. A tudósok ma már azon munkálkodnak, hogyan lehet befolyásolni az epigéneket, hogy olyan jelzéseket indítsanak be a  szervezetben, melyek elhallgattatják a hibás géneket, és beindítják a jó géneket.

 

Minden szerv sejtjeiben ugyanazt a DNS-kódot találjuk (genom), csupán a szervek szerint más-más része kapcsolódik be a genetikai láncnak egy felső vezérlés szerint. A sejtek és ezen belül a DNS felépítése a hardvert, vagyis magát a készüléket adja, míg az epigén az ezt irányító program, vagyis a szoftver, így a kimeneten egy másik sejtműködést kapunk. Darwin szerint sok idő telik el, míg egy genom fejlődik, változik, a kutatók azonban úgy találták, hogy csupán egy metilvegyület hozzáadása rögtön megváltoztatja a gén  működését. A metilvegyület egy alapegység a szerves kémiában, egy szénatom, melyhez három hidrogén atom kapcsolódik. Ha ez a vegyület rákapcsolódik a gén egy érzékeny pontjára, ez megváltoztatja a gén működésének a kifejeződését.

 

Egy kutató már az 1970-es években felfedezte ezt az úgynevezett DNS-metiláció  jelenségét, mely megváltoztatja a szervezet fizikai jellegét. Ennek 2003-ig nem  tulajdonítottak nagy jelentőséget. A metilvegyület hozzáadása a DNS-lánchoz használatos arra, hogy megkülönböztesse az anyától vagy az apától örökölt géneket. Ez megmondja, hogy mely gének másolódjanak a fehérjeszintézis során.

 

 Az ember gondolatainak nagy része nem is a jelenben születik

 

A sejtbiológusok felfedezték, hogy miközben a gének nem változnak, kifejeződésüket, megnyilvánulásukat az emberi elme irányítja. Dr. Bruce Lipton megfigyelte, hogy két  sejttenyészet ugyanazzal a genetikai kóddal két Petri-csészében teljesen különböző módon viselkedett. Nem a genetikai anyag, hanem egy magasabb intelligencia dönti el, hogy a sejt életben maradjon és növekedjen, vagy működései sérüljenek, leálljanak.

 

Az ember biológiájának új felfogása tehát nem mechanikus eszköznek tekinti a testet, hanem magába foglalja az elme és a szellem hatását is. A Biomedical Engineering  szakfolyóiratban 2008-ban megjelent tanulmány például arról számol be, hogyan hat a jógameditáció a gének működésére. A kísérlet azt igazolta, hogy a meditációt végző  csoport tagjainak válaszreakciói jelentősen eltértek a kontrollcsoporthoz képest, vagyis például a stresszért felelős génjeik nagy számban inaktívak maradtak.

 

 

Összefoglalás

A tudomány legújabb felismerései visszavezetnek minket ahhoz, hogy testünk működését és életünket nem a gének irányítják, mint ahogy ezt évtizedeken át hitték a tudósok és a többi ember is az állításaik alapján.

 

Roger Bacon (1214–1294) középkori angol gondolkodó fő művében, az „Opus Majus”-ban (A nagy mű) négy tévedésekhez vezető forrást nevez meg:
1. A hamis tekintélybe vetett vakhit.
2. A szokás, ami a hamisat konzerválja.
3. A tapasztalatlan tömeg előítéletei.
4. A látszattudás, ami mögött a tudatlanság bújik meg.

 

„A tekintélynek nincs semmi értéke, ha nem tud számot adni az állított dolog okáról: nem tud megértetni semmit, csak elhitet...” Az epigenetika megmutatja, hogy az öröklődési szabályok nem eleve elrendeltetést jelentenek, hanem az egyén felelős öröklődést  meghatározó génjeinek jó minőségű fenntartásáért és ezzel utódainak tulajdonságaiért. Az emberi test működése egy magasabb intelligencia vezérlése alatt áll, amelyet évezredek óta tudatnak vagy léleknek nevezünk. Ennek tisztasága határozza meg a test egészségét. A tudatállapot teremti az elektromágneses mezőket és azok minőségét, amelyek azután a szervezet folyamatait irányítják. A jelátvitel az elektromágneses szinten sokkal gyorsabb, mint ami a  molekuláris biológiai szinten lehetséges. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2012. január, „Az ember mágneses mezői” c. cikket.)

 

Jelenleg egy szellemi tanítás szerint az átalakulás korában élünk, a Vaskor vége és az új Aranykor kezdete között. Ebben az átmeneti korban vaskoriból aranykorivá válik a  jellemünk, a testünk, és az egész világ is a mi átalakulásunk révén. Annak a számára válik ez a kor gyémántértékűvé, aki felismeri azt, hogy különleges szellemi energiák segítik most ezt az átalakulást. Ha a személy tudatosságában benne van, hogy valamin áldás van, akkor megvalósítása függvényében az meg is valósul. Miután a tudat képes arra, hogy állapotával, előállított minőségeivel befolyásolja az anyagi világ jelenségeit, akár sejtszinten belül is, akár emberiség szintjén összeadódva, így ezáltal a Földanya mint élőlény szintjén is változások érhetők el.

Majoros János Károly
XVIII. évfolyam 4. szám

Címkék: epigenetika, genetika, tudat

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.