Holisztika

Gondolatok az auráról, a finom szerkezetű testekről és a csakrákról

Cikkem megírására az késztetett, hogy mint bioenergetikus vizsgabiztos számtalan iskola hallgatóit vizsgáztatom, s ha az aurára, finom szerkezetű testekre és a csakrákra terelődik a szó, igen eltérőek mind a filozófiai, mind pedig a tudományos magyarázatok. Remélem, hogy kollégáim, barátaim, szakmai vitapartnereim hozzászólásukkal, véleményükkel gazdagítják majd a képet.  


 

Az aura nem más, mint milliárdnyi sejtünk elektromos, elektromágneses jeleinek testen kívüli formációja. Minden sejtnek, szövetnek, szervnek megvan a rá jellemző egészséges és egészségestől eltérő jelrendszere. A harmonikus, egészséges jelek dinamikusak, interferálnak egymással, és úgynevezett utazó hullámok formájában viselkednek a testen belül. Ha csomópontjaik a bőrben vannak, azt akupunktúrás pontnak nevezzük. Ha a hozzá tartozó funkciókörök sejtszinten harmonikusak, arra azt mondjuk, hogy a kérdéses pont energetikailag rendben van. Minél távolabb van a sejtszintű jelrendszer harmóniájától, annál energiavesztettebb a kérdéses pont. (Energia alatt mindig az ATP-szintet és az ahhoz kötődő munkavégző képességet értem.)

 

A jelrendszer, mint többkomponensű hullámok összessége, nem végződik a bőrben, hanem bizonyos távolságig körülveszi a fizikai testet. Ez a távolság pár centitől több méterig is terjedhet. Ez az úgynevezett aura, azonban nemcsak fizikai információkat közöl, hanem a személyek közötti harmóniát, szimpátiát is, vagy éppen ennek ellenkezőjét.

 

Ennek értelmében az aura több személy vonatkozásában egyszerre lehet kicsiny (antipátia, bizalmatlanság), illetve lehet hatalmas, dinamikus (erős érzelmi kötődés). Tehát az aura azonos érzékelésének nincs értelme, mert az a fizikai szinten kívül mutatja a két személy közti mentális kapcsolatot is, ami igen ritkán hasonló, vagy közel hasonló több személy esetében.

 

Sokan az aura különböző rétegeiről is beszélnek. Úgy érzem, hogy ezen a szinten a finom szerkezetű testekkel való összemosódás áldozatai vagyunk. Az aurának nincsenek rétegei, viszont, mint hullámtermészetű jelenségnek, vannak al- és felharmonikusai, amelyek az egyén mentális finomságától függően bárhol megjelenhetnek, a fizikai szintű érzékelés szintjén.

 

Tehát az aurának lehet színe, hangja, íze, sűrűsége, valamint tapintható is. Az aura nem más, mint a sejten belüli funkciók testen kívüli megjelenése, és ez megteremti a lehetőségét annak, hogy a téridőben lévő valamennyi cirkadián ritmus éppen abban az időintervallumában lévő jelekkel közvetlen kapcsolatot teremtsen.

 

Ezek a földi formában az É–D-i mágnesesség, a magmasugárzások, a 7,83 Hz-es Schumann-hullám, a kristályok piezohatása, a különböző nevesített és nem nevesített sugárzások (mintegy 19-et ismerünk) és ezeknek a téridőben lévő, adott területre jellemző karakterisztikái. Ugyancsak itt teremtődik meg a kapcsolat a kozmikus hatásokkal, a Nap többkomponensű sugárhatásával, a naprendszer bolygóinak, égitesteinek sugárzásaival, a naprendszeren kívüli sugárzások hatása is itt érvényesül. A legújabb kutatások szerint csak a Tejútrendszerből ezermilliárdnyi sugárzás érkezik (nem tévedés).

 

De itt van az ősrobbanás óta eltelt idő valamennyi emléke a morfogenetikus mezőben, az elemi anyag és antianyag emlékképe is. Mindezek recesszív vagy domináns formában hatnak ránk. A természetből eredő jelekkel kapcsolatunk az évmilliók alatt kialakult, s ezt az elmúlt mintegy 50 év technikai forradalma már részben tönkretette. Az elektroszmog több tízezerszeresére nőtt, de minden technikai vívmány valamilyen szinten zavaró hatású, s ehhez nincs harmonikus kapcsolatunk, csak szenvedünk tőle.

 

A finom szerkezetű testek, helyesebben szintek a téridőben a fizikai szint itt és most állapotából, ami kőkemény fizikai formáció, egyre finomabb formában feloldódnak a téridőben. A fizikai szint jelenti magát a fizikai testet és az azt körülvevő éterikus szintet. Ez a szint pár centire veszi körül testünket, érzetre elsősorban hő és sűrűség, ami tapasztalható már kevés gyakorlattal is. Az élettanilag aktív és heveny betegségek meleget és sűrűséget jeleznek, a passzív folyamatok és a krónikus degeneratív állapotok hűvöset és ürességet jelentenek. Fontos, hogy az élettani és patológiás érzeteket ne keverjük. Ezen a szinten érzékelhető a geopátia is, de itt tovább kell kérdezni, hogy képesek vagyunk-e az állapotot hosszú távon kompenzálni. Ha igen, nincs baj, hiába érezzük a vízér vagy más hatását.

 

Ez után a szint után, ami itt és most szint volt, kilépünk a téridőbe, ez az asztrálszint.

 

Horizontálisan bárhova oda képzelhetjük magunkat, és ott képesek vagyunk regressziós rehabilitációra, a lélekgyógyászat szerint transz- és szuperszkriptálásra, azaz átírni vagy felülírni a kérdéses jelenséget, és ez a szintje a jövő programozásának is. Nevezhetjük ezt a szintet a tiszta szívből jövő ima szintjének, de a pszi-sebészet szintjének is. Erős mentális és fizikális koncentrációval elképzeljük a kívánt állapotot és ezt exploráljuk, ahová kell.

 

A tudomány szerint minden lelki eredetű, tehát jön a mentális szint. Milyen érzelmi zavarok vannak a lélekben, amelyek nem képesek a fizikai szinten a gyógyulást elősegíteni. Végül jön az oki szint, a kauzálszint, ahol az okokat keressük. Európai értelmezés szerint itt vannak a genetikai zavarok, azok az örökletes betegségek, amelyeket a keleti filozófia a karma szintjének nevez. Ez a cselekedet-következmény szint, ahol oldás szintjén nem sok keresnivalónk van. Ezt már az olyan magasabb szintek követik, ahová a földi szintről nem vezet út. Ide csak kegyelmi állapotban, felülről kapott támogatással lehet eljutni, s ennek a neve megvilágosodás.

 

 

Csakrarendszer

Talán ez az a rendszer, amiről a leginkább eltérőek a nézetek. Magam évtizedekig magát szót sem mertem kiejteni a számon, mert éreztem, hogy lényegesen többről van szó, mint ami a köztudatban van.

 

Kapila, a védikus bölcs évezredekkel ezelőtt megalkotta a szellemtest fogalmát.

 

A modern biofizika ismeri a morfogenetikus mező létét, ami nem más, mint egy önmagát beteljesítő program, ami kezdődik az ősrobbanással és végződik a „nagy reccsel”.

 

Istennek gondja van minden fűszálra. Ebben az emberi elmével felfoghatatlan irdatlan nagy rendszerben minden egy meghatározott program szerint megy.

 

Ebben van benne a mi énünk is. A múltunk, mint tetteink következménye, s a jövőnk, mint szabad akaratunk döntésének lehetősége. Ez a téridő-egyidejűség iskolapéldája. Ez a számunkra még ismeretlen morfogenetikus formáció valószínűleg azonos a Kapila-féle szellemtesttel. Jelen van a kozmikus térben azoknak az elektromos, mágneses ismert és ismeretlen sugárzásoknak és egyéb formációknak az összessége, amely valamely ismert és ismeretlen ritmológia szerint állandóan valamilyen formában hat ránk. E hármas egység közt tartja a kapcsolatot a csakrarendszer.

 

A csakradefiníció tehát:

 

A csakrarendszer a téridőben, az akaratomtól és részben a tudatomtól függetlenül, multidimenzionálisan, input és output formában mobilizálja valamennyi jelrendszert, ismertet és ismeretlent is. A testi output jelek függenek a mindenkori mentális és materiális állapottól. Ennek értelmében az önszabályozás, öngyógyítás nem más, mint az állandóan pulzáló jelrendszerek sokaságából, back-feedback jelleggel a téridő valamennyi síkjában, önszabályzó módon történő megvalósulás. Tehát a csakrarendszer tartja egységben a fizikai test, a szellemtest (morfogenetikus mezőben lévő énem) és a kozmikus jelrendszerek sokaságát. Ennek vannak a fizikai testhez egészen közel álló formái, amelyek valóban mágneses perdületként viselkednek, de a legmagasabb szinten egybeesnek a téridőben az örökkévalósággal, s itt bizony kevés a ráhatásunk a működésre.

 

Tehát, ahányan vagyunk, annyiféle alkat, anyagcseretípus, asztrológia jegy, életkor, pszichoszomatikus állapot. Mindannyiunk csakrarendszere a téridőben másként kell, hogy viselkedjék, s ez így van rendjén. A csakra nem kezelhető, csak működésének gátjai távolíthatóak el fizikai és magasabb szinteken. Míg az aurára és finom szerkezetű szintekre az orvostudományban, pszichológiában van analógia, addig a csakrarendszernek még hiányzik az európai megfelelője.

 

Amíg a csakrarendszer működik, a fizikai test működik. Minél kevésbé működik, annál több a visszafordíthatatlan folyamat, végül, ha már nem működik, megszakad a kapcsolat a fizikai test és a szellemtest között, s ez a halál. Kileheljük a lelkünket.

 

Sokáig úgy tudtuk, hogy az élet első szakasza az első páratlan csakra működésének függvénye. Ez nem teljesen így van. Az első és a hetedik, azaz két páratlan csakra egymás nélkül nem képes működésre. Az első, amely a földi kapcsolatot jelenti érzelmi fizikai szinten a föld vonzóerejével, a gravitációval és az ezzel helyileg detektált mágnesességgel és a többi földi eredetű sugárzással van kapcsolatban. Ilyen értelemben a lentnek nincs értelme, helyette a Föld középpontjához való igazodást kéne használnunk. A hetedik, páratlan csakra az égi kapcsolatot jelenti. Ez az a legmagasabb dimenzió, amely a Teremtő misztériumába tartozik. Tehát a fentnek sincs jelentősége. Két lábbal állok a Földön, itt és most, első csakra, s egyszerre feloldódom a téridőben, az örökkévalóságban. Hetedik csakra. Mindkettőben az örökkévalóság két megnyilvánulásáról beszélhetünk, egymással hol recsszív, hol domináns formációval. A gyermeknek a fejtetőjén a kutacsok 24-25 éves korra nőnek be. Innen számít biológiailag felnőttnek. Benőtt a feje lágya, azaz most már maga felel a tetteiért.

 

Amíg a kutacsok nem értek össze, az égi jelek hatása domináns volt, de egyre csökkenő formában. Isten vigyáz a gyermekekre. Ez igaz, hiszen nyitva vannak a kutacsok, az égi jelek zavartalanul jutnak be. Az őrangyal vigyáz a kicsiny gyermekre. E két csakra állapota, harmóniája alapozza meg az első 24-25 évben materiálisan és mentálisan is egész életünket.

 

Érdekes megfigyelés, ami igazolja azt, hogy a kicsiny gyermekek felső csakrái, hetedik, hatodik, ötödik, de a negyedik szívcsakra is nyitottak. Megfigyeltem, hogy a kettő-négy-öt éves gyerekek, más-más anyanyelvűek, a játszótéren tökéletesen megértik egymást, kitűnően játszanak. Mindegyik beszél a saját nyelvén, de a beszéd alapjelei, amelyek elektromos és elektromágneses jelek, akadálytalanul jutnak el egymásba. A gondolat- és érzelemközvetítő ajna csakra, a beszélést materializáló torokcsakra és a nyitott szívcsakra teszi ezt lehetővé.

 

Szüleiknek pontosan ugyanazt mesélik el, hogyan és mi történt. Hogy ez idővel elromlik, arról már mi tehetünk, akik rossz mátrixokat adunk gyermekeinknek. Ezután, mivel a hetedik csakra fizikális elérhetősége megváltozott, csak megváltozott tudatállapotban tudom ezt a szintet elérni. Ez az ima állapota. Az első és hetedik energiaközpont tehát az énemmel függ össze. A második a fajfenntartás központja, páros csakra, azaz dimorfizmust képvisel. Nőt és férfit. A nő a férfihoz képest nő és fordítva. Nincs és nem is lehet szerepcsere.

 

Ha materiálisan és mentálisan kiegyensúlyozott állapotban vagyunk, és nem kell kompenzatív ATP egyik szintre sem, akkor a második energiaközpont feladatait akadálytalanul végzi, mind a gyermeknemzés, mind az örömszerzés terén. A harmadik erőközpont az emésztőszervi betegségek központja, amiből pont a mentális zavarok és fizikális kimerülés miatt bőven van megbetegedés, a szájüregtől a végbélnyílásig bezárólag.

 

Ezekről korábbi cikkeimben már részletesen írtam.

Béky László
XIII. évfolyam 9. szám

Címkék: aura, csakrák

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.