Holisztika

Gyógyítás Isten erejével?

Hit és gyógyulás, vallásos csodák

„...a ­vak ­látni, ­s­ a ­béna ­járni­ kezd”. ­Ismerős­ képek ­a­ Bibliából,­ példák ­a ­krisztusi­ gyógyítások ­csodáiból.­ Ma­ is ismertek­ vallási­ gyógyítók,­ akik­ „felsőbb”­ erőket­ idéznek­ az­ orvosilag­ lehetetlenhez,­ ahogy­ az­ imák­ erejében­ is­majd­ minden­ ember­ bízik,­ főképp,­ ha­másban­ már­ nem­ lehet.­

 

De­ vajon­ mit­ gondoljunk­ racionális­ elménkkel­ az irracionálisról?­ A­ vallásos­ hit­ valóban­ több­ segítséget­ adhat­ a­ test­ nyomorúságaiban,­ mint­ amire­ a­ modern orvostudomány­ képes?­ És­ ha­ igen,­ akkor­ vajon­ miféle­ világban­ élünk,­ lehet,­ hogy­ a­ közelmúlt­ évszázadai többet­ vettek ­el­ tőlünk,­ mint­ amit­ adtak­ nekünk?­ Ezekről ­a­ kérdésekről ­és ­az­ ezekre­ adható­ válaszokról­szólnak­ az ­alábbi­ gondolatok.


Istenről gondolkodni…

Istenről gondolkodni – a szó szorosabb értelmében – talán nem is illő, mert Isten – mint ahogy a metafizika is – a racionális logika és az arra épülő természettudományos gondolkodás számára érinthetetlen. Emberi kultúránkat ugyanakkor kezdeteitől meghatározta az a vallásos hitvilág, ami a dolgok fölötti rendező erőket, a felsőbb elrendeltetést ugyanolyan természetességgel vette alapul, mint ahogy a betegségeket és a gyógyulásokat is aktuális istene szándékai szerint értelmezte.

 

Az ősidők első sámánjaitól kezdve – akik szintén az ember feletti szellemvilágok erejében hittek – minden vallás úgy tartotta, hogy például a betegségeket valamiféle ártó erő vagy az Istennek tetsző élet harmóniájából való kizökkenés okozza, így a gyógyulás is csak a rossz kiűzésével vagy a helyes életrend visszaállításával lehetséges. Mindez persze az adott vallás szempontjai szerint volt értelmezhető, a különböző hitvilágok között szélsőséges különbségeket mutatva. A maják létfelfogásában például az emberáldozat természetes eszköze volt az istenekkel való harmonikus kapcsolatnak, míg az indiai dzsainisták egy rovar életének kioltását is Isten ellen való bűnnek gondolták.

 

Ki hát Isten? Kultúrától, kortól függő emberi látomás, vagy valami ezek felett álló abszolútum, „aki” saját törvényei szerint áld vagy átkoz és dönt emberi sorsok alakulása felett? Istenről gondolkodni – vallásos értelemben legalábbis – nem nagyon lehet, Isten és ember sajátos kettősségét azonban – a gnosztikus és vallásfilozófiai megközelítések mellett – az emberi lélek működését vizsgálva is meg lehet közelíteni. A pszichológia és a parapszichológia berkeiből tekintve másként láthatjuk az ima erejét, mint ahogy a krisztusi csodákat is, vagy akár a manilai gyógyítók különös beavatkozásait, amik rákosokat és menthetetleneket hoznak vissza az élők és az egészségesek közé.

 

 

A hit emberi képessége

A hit a mai racionális világban egyfajta másik dimenzió távoli korlátai közé kényszerült, már csak azért is, mert a tudomány által átlátható világ határai között a hitbéli meggyőződések általában nem kapnak bizonyítást. Ezzel egyidejűleg azonban sajátos reneszánszát éli az az ezoterikus és spirituális világlátás, ahol a csodák evidenciaszámba mennek, a hasonló filozófiákat képviselő természetgyógyászat sok irányzata pedig messze túlmutat a racionálisan elfogadhatón. Mi lehet hát az igazság a hittel, vagyis annak tartalmi valóságosságával kapcsolatosan?

 

Ha a gyógyulásban-gyógyításban betöltött szerepét nézzük, elsőképpen a placébóhatás az, amit ide rendelhetünk, vagyis az, hogy ha egy beteg hatásosnak mondott, de valójában hatástalan gyógyszert kap, az a valódihoz hasonló hatást fejthet ki. Ez nyilvánvalóan bizonyítja a hit szerepét a pszichoszomatikus gyógyulásban, a parapszichológia tanulságai szerint ugyanakkor ennél többről is szó lehet. Mélyen átérzett belső hitvilágunk szó szerint csodákra képes, elvárásaink ugyanis akár az ismert fizikai törvényeknek is ellentmondva teremthetik meg vágyainkat.

 

Ezt a különös – valóságot felülíró – képességet a parapszichológiában pszichokinézisnek (Pk) nevezik, ami pontosabban a tudati elvárásoknak a tárgyi környezetre gyakorolt ismeretlen fizikájú hatását jelenti. Népszerűbben ismert fajtái a tárgymozgatás vagy a fémhajlítás – ezeket nyilván nem a szokott fizikai módon kell érteni –, produkálói pedig a parafenomének, elég ha itt például Uri Gellerre gondolunk. A „tárgyi” környezet a Pk esetében nem feltét- lenül élettelen tárgyakat jelent, a biológiai szervekre és folyamatokra ugyanúgy hatással lehet, ezt azonban már bioPk-nak nevezik. Ennek a „műfajnak” a néhai szovjet háziasszony, Nyina Kulagina volt a legkiemelkedőbb képviselője, ő nem csak gyógyítani tudott, de például pusztán a gondolatával megállított, majd elindított egy fiziológiai oldatban dobogó, élő békaszívet.

 

 

Az említett krisztusi csodák tehát nem feltétlenül sorolandók a babonás vallásos- ság fantáziatermékének, végső soron megfeleltethetők a magas szintű tudati elvárások hatására létrejött Pk jelenségek kategóriájának is. Az ilyen rendkívül ritka csodáktól eltekintve létezik azonban egy mindennaposan használt paranor- mális készségünk is, a mikropszichokinézis, vagyis tudatunk véletlenfolyamatokra gyakorolt hatása. A mikroPk szintén nemcsak a fizi- kai, hanem a biológiai véletlenállapotokra is hat, így elképzelhető, hogy a már említett placébóhatás kialakulásában is szerepet játszik. Ennél is fontosabb azonban, hogy ezeknek a különös képességeknek mi jelenti a mozgatórugóját, miért van az, hogy tudatosan nagyon nehéz az ilyesfajta csodákat létrehozni, míg esetenként spontán is megvalósulnak. A választ a hitünk erejében találjuk.

 

 

A próféták ereje, a hitgyógyítás lelki feltételei

A hit, mint a pszi-képességek esetében is láthattuk, valóban hegyeket mozgathat, sőt talán holtakat is feltámaszthat, az viszont, hogy a hitünk hőfokát hogyan fokozhatjuk, már egy újabb kérdést jelent. A hitet definiálhatjuk logikai és tapasztalati bizonyítást nem igénylő meggyőződésként is, ami nem mást jelent, mint látatlanban bízni valamiben. Nyilván a hitnek is vannak szintjei a lehetségestől a biztosig terjedően, ezzel kapcsolatosan a Bibliában is találunk utalásokat. Jézus szerint a kicsinyhitűség az, ami legátolja képességeinket, ez pedig a paranormális jelenségek nyelvére is lefordítható igazság. A valóság eseményei ezekben az esetekben tudati elvárásainkat tükrözik, így például, ha valaki negatívan áll egy betegség kimenetéhez, a gyógyulása is lelassulhat.

 

Mi adhatja tehát azt a lelki bizonyosságot, ami a hitet rendíthetetlenné teszi? Mindenekelőtt az a meggyőződés, hogy amit csinálunk, amiben hiszünk, az jó. A jó fogalmával viszont már újfent egy olyan morális területre tévedünk, ahol a vallási útmutatások komoly szerephez jutnak. Ezek közös vonásának tekinthető a szeretet, az alázat és a lelki bizonyosság hangsúlyozása, ami tudati energiáinkat az előzőekben leírtak szerint szabadítja fel. Mindez amilyen egyszerű, annyira nehéz is, megtérni a tisztaság és az önzetlenség ilyen fokához az egyik legnagyobb emberi feladat.

 

A próféták és szentek ereje pedig nyilván éppen ebben rejlett, bizonyosnak tudtak lenni olyasmiben, amiben mások nem. Az emberi kicsinyességek, kétségek és önzések a vallásos hitben egy szerető Isten elfogadásában oldód- nak fel, egyesítve olyan energiákat, amelyek valóban csodákra képesek. Ezek a gondolatok visszakanyarítanak az isteni erők kérdéséhez, felvetve azt, hogy a spirituális gyógyítás nem az ember és nem az egyén energiáira, hanem valami sokkal nagyobbra, az isteni vagy a kozmikus energiára, tudatosságra épül.

 

 

Isteni,­ kollektív­ és­ emberi tudatosság

Ha csak a pszi-jelenségeket vizsgáljuk, azonnal láthatjuk, hogy ezeknél a képességeknél nehéz a hatásokat egy adott személyhez rendelni, inkább valamiféle kollektív tudatosságot sejthetünk az események hátterében. Elég, ha itt például a közismert telepátiára vagy a korábban említett véletlenbefolyásolásra, a mikroPk-ra gondolunk, mindkét esetben feltűnhet, hogy tudataink és elvárásaink hatásaikban elkülöníthetetlen rendszerekként működnek. Ha például valaki egy betegséget tudati elvárásával – pozitív hitével – gyógyít, azt nehéz, ha nem lehetetlen különválasztani mások erre irányuló elvárásaitól. Az általunk megélt résztudatosságnak nyilván megvannak a specifikusan egyéni hatásai – lásd a különböző lelkialkatú emberek betegségeinek külön- böző lefolyását –, az viszont egyértelmű, hogy ezek is kapcsolatban vannak egy nagyobb tudati kollektívummal.

 

Ez a kapcsolat az elzárkózó-bezárkózó állapottól az ellenszegülésig, a kíváncsi, nyitni vágyó helyzettől a feloldódásig terjedhet, ami, ha belegondolunk, Isten és ember örök kettősségeként is felfogható. Ez a kettősség mégsem kettősség, a rész és az egész viszonyához hasonlóan a nagyobb rendszer ugyanis értelemszerűen magába foglalja a kisebb részt, míg a lehatárolt rész nem azonos az egésszel. Ha mindezt energetikai szinten képzeljük el, akkor a spirituális gyógyítóktól is gyakran hallott átengedés válik fontossá, csakúgy, ahogy a mindenfelé irányuló szeretet állapotában is az önátadottság feltételek, kétségek és korlátok nélküli erejét élhetjük meg.

 

Miről is szólhat tehát számunkra mindez, milyen tanácsot adhat hétköznapi sorsainkat illetően az a tudás, ami végső soron nem más, mint a hit óvatos anatómiája? Véleményem szerint útmutatást kaphatunk az emberi lét misztériu- mához, ahol a csodák világa csak az érintésünkre vár, és lehetőséget az eltöprenkedésre, hogy Istent nem keresni, csak megérezni kell. Túl a próféták és szentek legendás élettörténetein, saját létünkben is felfedezhetjük azt a misztikumot, amit megértve hitünk is szárnyra kaphat, gyógyítva magunkat és másokat egy derűsebb élet birtokosaként.

Paulinyi Tamás
XVI. évfolyam 9. szám

Címkék: csodás gyógyulások, gyógyítás isten erejével, hit, vallásos csodák

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.