Holisztika

Halogatás

A halogatók azt gondolják, időt nyernek, pedig valójában időt veszítenek.


 

Életünk útját rengeteg elvetélt terv, véghez nem vitt akarat, félbehagyott küzdelem, derékba tört elhatározás, megszegett szó, be nem váltott fogadalom szegélyezi. És jó, ha egész életünk műve nem marad valamiféle befejezetlen - vagy lényegében el sem kezdett szimfónia.

 

Véghez vinni valamit, vagyis befejezni, több és más, mint csak egyszerűen tenni. Mert amikor úgymond megteszünk minden tőlünk telhetőt, akkor sem biztos, hogy valóban beteljesedett az eredeti szándék, amelyből mindez kiindult. A beteljesedés íve általában a gondolat- szó-tett hármasságán végigfutó folyamat. A halogatás pedig mindhárom szinten beléphet viselkedésünkbe:

 

- elhessegethetjük már a gondolatát is valaminek,

- megszeghetjük rendre a szóbeli ígéretünket,

- és a tettig pedig akár egyáltalán el sem juthatunk.

 

A halogatás nagymesterei érzelmeikre, vágyaikra, megejtő bizonytalanságaikra való hivatkozással tömérdek igazoló elmélettel képesek magukat körülbástyázni, ám ez a védelem valójában eltorlaszolja őket a megoldás, a továbbjutás lehetőségétől. Vegyünk két párválasztási példát:

 

- Ha egy 35–40 év közötti férfi nem képes választani két barátnője közül, akik közül az egyik vele egykorú, a másik tíz évvel fiatalabb, akkor nagy valószínűséggel saját felnőttségével van gond. A fiatalabb lány a húszas éveihez, a másik a jelen korához való inkább.

 

- Ha egy nő nem tud választani a megbízható, családcentrikus férjjelölt és a szívdöglesztő macsó között, aki teljesen kiszámíthatatlan, ám vitán felül izgalmas és nagy kihívásnak számító szívtipró, akkor lényegében a saját hűsége/hűtlensége, elkötelezettsége és szabadsága közötti dilemmával állunk szemben.

 

A tinédzserek ugyancsak fején találják a szeget, amikor az efféle vacillálásokat elbénázásnak nevezik: a bénaság az mozgásképtelenség, az elbénázás leállítja a folyamatot,

 

bizonyos mértékig az időből esik ki, elmegy mellette vagy felette az idő, az élet.

 

Az elbénázás nyomában igen nagy szorongás jár. Erre annál is inkább fel kell figyelnünk, mivel jól tudjuk, hogy a szorongás a tettek helyett van. Ez pedig semmiképpen nem nyereség, inkább a lelket megbetegítő működésmód.

 

Ne tévesszen meg bennünket az "aki időt nyer, életet nyer" igazsága sem. Valóban vannak helyzetek, amikor a visszavonultság, az erőgyűjtés, az újból átgondolás szükséges. Jól tudjuk mindannyian, mely végtelenített nyavalygás, elodázott döntés, kölcsön-visszafizetés, tanulás, munka vagy függetlenedés elkezdése az, amit általában őrjítő halogatásnak élünk meg. Ez több, mint egyszerű lustaság, kényelmesség, restség, még csak nem is tenyérbemászó pimaszság, nemtörődömség. Azok a halogatások, amelyek életünk fő vonulatát érintik - vagy aknázzák alá -, valahol a valóságtól idegenítenek el bennünket. Nem akarunk/merünk szembenézni valami kellemetlen és fájó ténnyel, nem fogadjuk el magunkat, miközben azt játsszuk, hogy bennünket utasítanak el, nagyon elvétjük az önmagunkhoz és másokhoz való őszinteséget és előbb-utóbb semmi kapaszkodónk nem lesz, amelyen biztonsággal caplathatnánk célunk felé. A halogatás nagy visszaélés a normalitás mértékével, menetével, esetenként a saját biológiai időnk ritmusával és nem utolsósorban a mások türelmével.

 

A halogatás valamiféle paralétben tart bennünket a hitetlen hit, a reménytelen reménykedés ámokfutásában. Paralét, mert a megoldást valami elképzelt távolságba helyezvén szinte minden a majd szférájába helyeződik, amiből nem válik így, most, ezt, itt. A talán állandósul, a mégis soha nem érkezik el, marad mégse, és ez a tétovaság kívül tart bennünket az idő és események tényleges sodrától. De nemcsak az idővel áll összefüggésben a halogatás. Fentebb utaltunk a visszaélésre, a lelket megbetegítő dinamikájára. "A halogatott reménység megbetegíti a lelket" – olvashatjuk a Prédikátorok Könyvében. És ez valóban így is van.

 

A halogatás hátterében sokszor húzódik úgynevezett larvált depresszió. A larvált kifejezés az ízeltlábúak fejlődésének lárvaállapotára utal, mint átmeneti helyzetre. Ma a depresszió a divatos lelki betegségek vezetőlistáján foglal helyet, rengetegen kutatják és a gyógyítása igen változó hatékonyságúnak mondható.

 

Jobb, ha tudjuk, hogy mindannyian kerülünk nehéz helyzetekbe életünk folyamán, túlzott igénybevétel után felléphet átmeneti depresszív hangulat. Például gyermekágyban a nők sokszor átélik a baby blue állapotot, amikor boldogság helyett sírnak. De az ilyen kibillenésből jobbára magunktól kilábalunk, visszaáll a lelki egyensúlyunk, nem maradunk a meddő szomorúságban. De ha valaki évtizedekig depresszióban álcázza magát, az valóban olyan, mintha lárvaállapotban akarna maradni és nem akar eljutni az ízeltlábú-, vagy pillangólétbe. Nem tud túljutni egy sérelmen, egész életében testvérféltékenységén vagy anyósbánatán kérődzik, ha elhagyottnak érzi és önsajnálja magát, képtelen észrevenni, hogyan és hányszor provokálta ki, hogy elhagyják, és a neurózisok ezernyi változatát öltheti magára.

 

Vigyáznunk kell tehát a halogatással, mert egy ponton túl már biztosan nem indokolt, és főleg igen önpusztító. Egy ponton túl már nem csupán enyhe hangulatzavar, kedvetlenség vagy érdektelenség, hanem letargikus métely, fásult, tompa érdektelenség, amely sötétséggel borít el bennünket. Amikor már valakit semmi nem elégít ki és képtelen venni az élet örömeit, ott már a depresszió nem csupán ólálkodik, hanem nagy valószínűséggel betette a lábát. A kutatók a biokémiai anomáliáktól a környezeti/nevelési/kulturális hatásokig terjedő íven keresik az okokat. Összetett elfajulási reakcióról van szó, amelyben testi, érzelmi, motivációs, kognitív tünetszférák együttesen érintettek.

 

A notórius halogatók azt játsszák, hogy minek, így is jó, majd megvár és ha nem, akkor sincs semmi. De amikor az életterük szinte csak az alvásra és emésztésre korlátozódik – hacsak nem kínozza őket alvászavar és étvágytalanság -, akkor kapisgálni kezdik, hogy valami nincs rendjén. És ideje lenne kezüket a bika szarvára tenni.

László Ruth
XII. évfolyam 9. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2018. február

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.