Holisztika

Hanghordozás

 


A tekintet, a testtartás, a hanghordozás, a kézfogás sokat elárul a személyiség rejtett, belső erejéről.

 

A diagnózis szó az orvosi gyakorlatban a megállapított betegség jelölése. Legtöbbször latin formában használják. Szó szerinti fordításban átismerést jelent, sokkal mélyebbbe hatolást egy dolog természetébe, mint amilyet az úgynevezett tárgyi ismeret képes nyújtani. Bibliai értelemben a gnózis az egész létezésről való üdvözítő tudást tartalmazza, arra utal. Felvillan egy távlat, bepillantást nyerünk más dimenzióba, rálátunk eddig rejtett vonatkozásokra, érteni kezdünk valamit, ami eddig homályban volt előttünk, egyszóval megismerünk valamit.

 

A diagnosztizálásban is működik a polarizáltság. A keleti diagnosztika nem áll meg a látható tüneteknél, inkább a tüneteket létrehozó energetikai mozzanatra vonatkozik. A nyugati orvoslás korábban a belgyógyászat birodalmába utalta a jobbára megmagyarázhatatlan tüneteket, mint egyes bőrbajok például. De a pszichoszomatika térhódításával ez a "belgyógyászat" áttolódott a "lelki okra". Krónikussá vált, gyógyszerekkel esetleg évtizedekig nem gyógyítható betegségek esetében már felködlik a "neurózis", a hangulatzavar, a kedélybetegség, amely megtámadja a szerveket. Nem tartunk ott, hogy a cukorbetegség érzelemterápiája kialakulhatott volna, de ma már egyre szélesebb körben ismert, hogy az úgynevezett negatív érzések mennyire képesek aláaknázni az egész személyiség működését.

 

A lélekgyógyászat nem szakosodhat olyan mértékben szervekre, részterületekre, mint az az orvoslásban kialakult. A szorongás, az életvezetési zavar, az önmagunkkal való meghasonlás vagy alvászavar már olyan összetett egyensúlymegbomlásról árulko dik, amely már valami egyszavas latin diagnózisba ritkán skatulyázható be. Amikor valaki rászánja magát, hogy lelki zavaraival pszichológushoz forduljon, legtöbbször már mélységben és szélességben burjánzó problémahalmazzal megy a küzdelem. A mélységeken a családi tudattalanon áthúzódó, generációkat érintő rendellenességeket értem, átvállalt problémákat, búvópatakként elő-előjövő megoldatlanságokat. Megannyi titkolt fájdalom, lenyelt keserűség, tehetetlen vergődés, csupa olyan érzelmi intimitás, amelynek a fogadása igen nagy tapintatot, hihetetlen korrektséget és nagy lelki erőt kíván a terapeutától, akitől az egyensúly visszaállítását kérik és remélik. Csak a legnemesebb szándéktól indíttatva lehet hozzányúlnunk mások gyenge pontjaihoz, anélkül, hogy önbecsülése ne kapjon újabb lékeket és személyisége ne sérüljön tovább. Tisztelnünk kell benne az embert, mint Isten teremtményét, aki ugyan nem a jobbik énjét működteti, de már kezdi felismerni, hogy a hamis érzések, gondolatok, tettek tévútra vitték őt. A lelki diagnózis nehezebben hozzáférhető módszerekkel zajlik, kevésbé hozzáférhető, mint mondjuk a vérnyomásmérés. Még a benyomásokat sem nagyon egyszerű begyűjtenünk, amikor valakivel megismerkedünk. A mostani nevelésből hiányzik, hogy a szemkontaktus, kézfogás, testtartás, hanghordozás erejére irányítsuk a figyelmet. Pedig ezek a momentumok sok lenyomatot őriznek a személyiség egyensúlyából. Jelen írás csak a hanghordozásra fókuszál eme áruló jegyek közül. Következzenek a példák.

 

Egy bulimiás kislány betegsége kiderülésekor orrhangon kezdett beszélni. Ezzel a kicsit dünnyögő és elkent artikulációval vette elejét laikus környezete megrökönyödésének, amellyel önhánytatásához viszonyultak. Egy rémes aktus, lidérces vonzalommal tartja a kislányt markában. Igen sérelmes, ha a környezete a kárbaveszett ételekről beszél. Mivel nyilván ez a legkevesebb abban a folyamatban, amely egy lányt idáig visz. De ő sem engedi magához közel az embereket. Hanghordozásábanm van egy elutasító fensőbbség: mit tudhattok ti erről! És mély kétségbeesés, hogy miért nem segítek vissza találni önmagamhoz? Mindezt valamiféle kedveskedő, felületes, orrhangon zajló hangvételben, amely zavaba ejtő. Az ember érzi, hogy hatalmas indulatok állnak kitörésre kész állapotban emésztetlenül. Az ilyen lávaömlés igen veszélyes. Hasonlóan zavarba ejtő a pöszögő beszéd. A finomkodó pöszögők hegyes körmöket viselnek. A köröm-karmok súlyos agresszióról árulkodnak. Ezért a pöszögő hanghordozástól könnyen a hideg futkos a hátunkon.

 

Ha valaki egyszer csak selypíteni kezd egy élménye elmondása közben, biztosak lehetünk abban, hogy nagyon kicsi korában átélt trauma hatása alá került.

 

Fejhangon is lehet beszélni. Itt már nem csupán egy hamis érzelmi csengés üti meg a fülünket, hanem valósággal kong az érzelmi üresség. A fejhangnak a recsegése mindig a racionalitás. Nem egyszerűen fojtott érzés, hanem megtagadott. Az indulatot olyanfajta igazoló elméletbe igyekszik átemelni: nekem van igazam! És kész! Mit akarhatsz?!

 

Az éneklők és félmondatosok nehezen foghatók meg. Elhúzva a szavakat odakötik a figyelmünket magukra, de nem kapunk semmit. Az ilyen beszéd csupa lebegtetés, be nem fejezés, ki nem mondás. Nehéz kiszűrni, szólt-e valamiről egyáltalán. A legkivámpirolóbbak a félmondatok. Mindig beígérnek valami izgalmas, különös dolgot, de hagyják elszállni a levegőben.

 

A suttogva motyogók szétfolyt artikulációja nagy nega tív agresszióról árulkodik, mivel fokozott figyelmet követel, de ezt a halk hangvétel fedezni látszik. Ha a környezet nem áll rá az elemi kommunikációhoz szükséges fülhegyezésre, általában sértettség a reakció. Rezignált visszavonulás, hogy engem senki nem ért meg. Ritkán kerül sor a lépésre, hogy feltegye magának a kérdést, vajon igyekezett megértetni magát? Vagy csu pán elvárta az odafordulást.

 

Remélem, az eddigi példákból sikerült rávilágítanom a hangdiagnosztika lényegére. Hanghordozásunk színezetét elsősorban az érzelmeink adják meg. Hangunk dalolhat, sistereghet, sírhat, csilingelhet attól függően, hogy örülünk, dühöngünk, bánkódunk vagy nevetünk. A szavak csengése és töltése ugyan nem mérhető fizikai eszközökkel, de a hatásukon keresztül igen. Amikor valaki nem őszinte, hazudik, színlel, egyszercsak megbicsaklik a hangja, és észrevesszük, hogy nem szívből, nem igazán beszél. A félelmet is elárulja a hangunk, a remegést. De természetesen az erőnlétünket is. A mély, zengő, dús, testünk alsó részéből előjövő telt, átélt, önbizalmat sugárzó hang nagyon jó hatású. Szeretem a hangjátékot mint műfajt a rádióban hallgatni. Ott az események követése kizárólag a hallomások útján történhet. És persze ebben helye lehet a foghegyről odapököttségeknek is, hiszen a tarka életben a tökéletlenségeknek is fontos szerep jut. A hanghordozás a félvállról való beszédet is kifejezi, csakúgy, mint a nagy empátiás odafordulást.

 

A hang hordozza pillanatnyi lelkiállapotunk erejét.

László Ruth
XI. évfolyam 1. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.