Holisztika

Herdálás

...amikor az egész elvérzik a részleteken...


 

A herdálás az elvetéléshez hasonlítható: vagyis maga a félbemaratottság, a  befejezetlenség, a ki nem alakultság. Pátzay Pál egy ízben Baktay Ervint egyszerűen elvetélt festőnek mondta, ezzel mintegy leírni szándékozván az asztrológust,  művészettörténészt, Kelet-kutatót.

 

Életünk során rengeteg minden megy veszendőbe: gondolat, tervek, szándékok, elképzelések. A nyertesek és vesztesek, vagy győztesek és vereséget szenvedők  párharcában természetes az egyik fél negatívumba kerülése. De a herdálásnál már a szándékmezőben eldől, hogy tékozlás következik. Mert a herdálásban igenis mindig  tetten érhető valamiféle hányavetiség, meggondolatlanság, amely végül önbüntetéssé összegződik, és az élet kiürüléséhez vezethet. A herdálás nem az elmúlás természetes folyamatával rokonítható, hanem a megsemmisüléssel analóg. Eltévelyedéssel, hamis célokkal, beteges szenvedélyekkel, mint a telhetetlenség, a mohóság, infernális  indítékokkal, a sötétségben való elnyeletéssel, a káoszban való megfenekléssel, a saját álnokság által való meghiúsulással. Mindez az igazi lényünktől való elidegenedés jegyében. Egy destruktív folyamat az önmagunk igazi kifejezése és formálása helyett. Talán könnyebb út az élvezetes könnyedség, szétszórtság, mint az erőfeszítés, a  véghezvitel, az összeszedettség, de végső soron veszteséges. Miként azt a „szórakozás” vagy „mulatás” kifejezések is jelzik a semmitmondó időtöltés, időpazarlás, pocsékolásba száműzött energia vonatkozásában. Hiszen életidőnk véges.

 

Méltán nevezhetjük ezeket a meggondolatlanságokat kettős hazárdjátéknak, mivel valóban eltékozolódik a talentum, az idő, az energia, az érzelem. A „hazárd” kifejezés az arab „az-zahr” szóból jön, amely kockajátékot jelent. A magyar szólásmondás, „a kocka el van vetve”, hasonló tartalmú. Csakúgy, mint a kockán forog, vagy fordul a kocka, vagy mindent egy kockára tesz fel kifejezések. Ezekben az esetekben a hazardírozáson a  szerencsés végkimenetelben való bizakodás értendő, amellyel még akkor is  próbálkozunk, ha a veszteség vagy nyereség teljesen nyilvánvaló.

 

De mit értünk talentumon? Eredetileg súlyés pénzegység volt, illetve a mérleg serpenyője, amely ezek mérésére volt alkalmas. Átvitt értelemben azonban kézenfekvő, hogy a  lehetséges ember jelölésére is alkalmas szó, akinek kiváló képességei, adottságai  vannak. A Jelenések könyvében (16/21) a jégeső mint egy-egy talentum szállt alá az  égből az emberekre. E sorok írója felfogásában a talentum ez az égi áldás, az isteni szikra bennünk, az a középpont, amelyből az életünknek gömbszerűen kell növekednie, amelyről számadással tartozunk. Mint az a három szolga, aki urától öt, két, illetve egy talentumot kapott. (Mt.25) Az elsőkét szolga kétszeresére növelte a talentumot, ám a harmadik elásta, attól való félelmében, hogy elveszíti azt. Urától nagy elmarasztalásban részesült, el is vette tőle a nem kellőképpen hasznosított és szaporított adományt.

 

Asztrológiai hasonlattal próbáljuk megvilágítani, mennyire paradox a jó és a rossz, a  helyes és a helytelen, a belső és a külső kapcsolata. Mégpedig két fényszöggel, a  trigonnal és a kvadráttal. A 120 fokos trigon az elementáris harmóniát, a segítő erőt jelenti. Az átfutó vagy királyi trigon valóban bomba szerencsét szokott hozni a  natívusznak. De fontos figyelmeztetés, hogy ez a könnyen jött többlet könnyen el is tűnhet, könnyen elherdálható. Társulhat mellé belső eltunyulás, hamis képzet, hogy erőfeszítésre nincs is szükség, minden jön magától, mint a karikacsapás. Ezzel szemben a 90 fokos kvadrát a kihívásokat, akadályokat, inkarnációs tehertételeket, a megoldandó problémákat jelöli, a sorsszerű feladatokat. Ezek megoldásából lehet az igazán  magasrendű életeket kihozni.

 

Példaként említsük Albert Schweitzert (1875–1965), a német orvost,  zenetudóst,  orgonistát és filozófust. A Kongó vidéki Lamberenében volt orvos misszionárius, ahol kórházat alapított, amelynek költségeit írói és orgonaművészeti jövedelméből fedezte. Mint békeharcos, 1952-ben Nobelbékedíjat kapott. Képletében átfutó kvadrát van a kardinális jelekben.

 

A herdálás ellenfogalma a hordozás, a megtartás, a tartalmasság. Míg  a tékozlás távolba mutatóan szétszór, szerteenged, addig a megtartó összeszed, őriz, kiérlel, gyümölcsöztet, tartalékol, tartalmassá tesz. A tékozlásban elszóródik az idő, az energia, a pénz, a  tehetség, az igazi jó érzés. A tékozló ember mintegy hagyja elszéledni magától mindazt,
ami a legfőbb, legütősebb értéke lenne.

 

Szinonimái közül beszédes a pocsékol. Szétpocskol, mint a vizet a játszó gyermek. Csakhogy az ilyenfajta gyermekes játszadozások felnőttkorban már kárba veszett idők, a tettek meddő futamai inkább, mintsem a lelki-szellemi töltekezések lennének. Másik szinonima a pazarlás. Ennek a szónak is beszédes az etimológiája, mégpedig kettős jelentéssel. Egyfelől jelenti a pompásat, a remekbe szabottat, a kiválót. Másfelől viszont a bazárt idézi: a szerb-horvát nyelvben a piac, a vásár, a kereskedés. Az ad-vesz, elad, vásárol, cserél gyakorlata, ahol a vásárlói értékek igen relatívak, nem a maradandót  követik vagy fejezik ki.

 

Fentebb utaltunk a herdálás szándékkal való kapcsolatára. Sajátságos, de a herdálásban mindig a kevesebbért adják oda, ami a több, az értékesebb esik áldozatul annak, ami értéktelenebb. Ha csak a kapcsolatokat vesszük, ott a kalandért, az izgalomért, a  változatosságért, a titkos kapcsolatért áldozódik fel a tartós, a patinás, a veretes, a nyugalom és hagyomány erejével működő családi élet. A mostani szingli nők rémülten tapasztalják sok esetben, hogy a negyvenen túl, ötven közelében a számvetés elherdált szerelmekről és elmulasztott anyaságról szólnak. Sok világjáró valóban nem találja meg a világban, amit keres, hiszen az belső érték, erő és aktivitás lenne valójában.

 

A legnagyobb herdálók talán a szenvedélybetegek. Nemrégiben egy 38 éves férfi, aki mintegy húszévi kábítószeres múlttal rendelkezik, és csupán egy éve „tiszta”,  gyötrelmesen ecsetelte, milyen nehéz betöltenie azt az ürességet, amelytől az egész élete kong. Ha néha elmegy a hajdan volt  „utazó” társaihoz, méla undor övezi az örömködések, hangoskodások, pelyva dumák és másnaposság kínjainak láttán. A szerencsejátékok rabjai, ha már lakásukat is elpengették a fejük felől, már csak az értelmetlen halál koronázhatja meg értelmetlen életüket. A családdinamikákban is mindig működik a herdáló és megtartó elem. Az örökösök nem mindig becsülik meg az ölükbe hullott javakat. A krimiknek ez szinte mindig témája.  És végül: nemcsak az anyagi javakat lehet elherdálni, hanem az önbecsülést, az etikai érzéket, a szellemi képességeket és minden magasabb célt. És a malum metafizikum a legdestruktívabb herdálás.

László Ruth
XVIII. évfolyam 2. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.