Holisztika

Hősök és antihősök

Hatalmas, aki másokat legyőz, aki önmagát győzi le, erős (Tao Te King 33. vers)


 

Ha csak tehetem, mindig arra sarkallom a gyakorló szülőket, hogy gyermekeiknek maguk költsenek altatódalt, és történeteket is írjanak, amelyek a gyerekeikről szólnak. Azzal szoktam ezt indokolni, hogy egy embert a saját élettörténeténél semmi nem érdekel jobban. Márpedig a szülők, ha elmulasztják a korai történetek feljegyzését gyermekeikről, nem biztos, hogy az élmények később előhívhatóak lesznek. Mint ahogyan valóban sokszor tapasztalom a zavart, amellyel küzdenek az emberek, amikor az életüket próbálják elmondani, felvázolni, mert az széteső, darabokra hulló. Nem mindig sikerül megtalálni a szálat, amelyre az események felfűzhetőek.


Természetesen nem tabula rasával jövünk a világra. Hatalmas batyuval a hátunkon csusszanunk ide, amely tele van mindenféle elkötözetlen szál ezerféle gabalyával.  Abbamaradt törekvések, hamvukba hullt lendületek, megoldatlan konfliktusok, elmérgesedett indulatok, gyógyulatlan sebek – és győzni sem lehet a felsorolását a ránk váró feladatoknak. Mindehhez járul még szörnyű tudatlanságunk, amelynek folytán hosszú időkig bukdácsolunk és próbálkozgatunk, míg végre önmagunk mesterévé válhatunk. Sokáig tart megérteni „a” sorsot általában, és ráébrednünk saját jó és a rossz sorsunk mintázatára, menetére. Ezen a téren már az is haladás, ha feltesszük az értelmetlen kérdést, hogy mi az élet értelme? Joggal nevezhetjük földi pályafutásunkat beavatási útnak, amelynek során egyéni életünk által feltárulnak a létezés mulandó formái és az örökkévalóság titkai.


Beavatásnak a szó megmerítkezés, átitatódás értelmében, miként az a keresztelés folyamatában is történik. Tekinthetjük ezt a beavatási utat folytonos harcnak, megmérettetési sorozatnak vagy euripidészi szóhasználattal szellemi birkózásnak.
Feljegyezték Euripidészről, hogy amikor megszületett, elkészítették a horoszkópját, és a jóslat értelmében birkózónak kellett volna lennie. Amikor már ismert drámaíró volt, valaki idézte ezt a korai véleményt. De meglepő módon Euripidész nem vonta kétségbe az asztrológusi meglátást, hanem élénken ecsetelte, milyen igaz, hiszen az ő élete szellemi birkózás.


Életünk valóban valamiféle szűnni nem akaró birkózás a tapasztalataink és tanulmányaink, a jó és a rossz, a szenvedélyeink és a nyugalmunk, becsvágyaink és csak a puszta létezés közötti feszültségekkel. Harcról lévén szó, győztesekről és vesztesekről is kell beszélnünk. Paradox, hogy a hősiesség olykor egy eszméért vagy ügyért való hősi hatalmas halál, és nem a győzelem. Mélyen el kell gondolkoztasson bennünket, hogy mitől hősiesség a hősiesség, és mitől nem.

 

Bár a mítoszok eseményeit és szereplőit a mai időkben nem mindenki tartja hitelesnek, mi mégis visszamegyünk az időtlenségbe, vagy más szavakkal a tudattalanunkba, amikor a hősök és antihősök kérdéseit elemezzük. Hiszen ha jól belegondolunk saját életünk véletlenjeibe, kiszámíthatatlan eseményeibe, láthatjuk, hogy ezeknél a mítoszok sem abszurdabbak. A mitikus hősök sorsa is a mulandó, és az öröklét, a tudatlanság és a tudás, az emberi és emberfeletti, a fény és az árnyék határmezsgyéjén zajlódó harc. Vegyük például a naphősök közül Héraklészt, kinek 12 hőstette a zodiákus jeleinek mitikus története. A zodiákus pedig minden földi ember életrajzának foglalata.


A történelemből az is kiolvasható, hogy a harcos önálló társadalmi státusszá nőtte ki magát minden társadalomban az uralkodó, a kézműves és a földműves mellett. Persze a harcok természete hatalmas változáson ment keresztül az ókori birkózástól a középkori páncélos lovagon át a mai katonáig. A hőst archetípusként kell kezelnünk, mint minden ember lélekmélyi valóságát. Köztudott, hogy az archetípusok az úgynevezett kollektív vagy objektív tudattalan erőcentrumai, vagyis nem döntően a személyes tapasztalat, mint inkább az emberiségtől öröklött sajátosság. Élettörténetünk a saját mítoszunk, amelynek főszereplőjeként befuthatjuk hősi pályafutásunkat. Mindaz, ami történik velünk, egyben belső történés is. Sokszor, amikor azt képzeljük, üldöz bennünket egy külső ellenség, valójában önmagunk elől menekülünk, az önmagunkkal való szembenézést akarjuk elkerülni, és valójában saját magunkat kell úgymond legyőznünk. Ez lehet saját kishitűségünk, kisebbségi érzésünk, félelmeink, de éppen ellenkezőleg, lehet önhittség, elbizakodottság, gőg is. Nem az tesz hőssé bennünket, ha másokat feláldozunk érdekeinkért, és az sem, ha feláldozzuk hivatásunkat a könnyebb úton való haladásért. Csalással nem lehet győznünk sorsunk felett. Az sem tesz hőssé bennünket, ha félvén döntéseink következményeitől, másra szeretnénk átruházni a saját életünket meghatározó döntéseket. Választásaink veszteségekkel is járhatnak, hiszen amikor döntünk, más lehetőségek kútba esnek.


Az antihős semmiről sem akar lemondani, mindent akarna. Következésképpen félszívvel vesz részt a dolgokban, sodródik és nem akar kockáztatni. Ó, milyen sok ember vár sült galambra, vagy sző mesés ábrándokat. Ahelyett, hogy egzisztenciát teremtene magának, tanulmányokba kezdene, elköteleződne érdeklődésétől vezéreltetve vagy élné családi életét. Sokan, akik nem mernek gyermeket vállalni, amikor annak az ideje van, ötven felé riadtan tapasztalják, hogy elszállt felettük az idő. Mai, értékdiffúziós világunkban már az is hősi feladat, hogy ha a szülői minta nem megfelelő, bátran új mintát szabjunk életünknek. És ne maradjunk 38 évesen apuci és anyuci „kisfiai” és „kislányai”.


Vigyáznunk kell a tagadással és hasadással való védekezéssel is, amelyekkel akkor élünk, amikor méltatlan helyzetekbe kerülünk.
A gyermekek gyakran építenek képzetvilágot maguknak. A hős útja az önmegismerés, ,,az önlegyőzés útja”, amelyen mintegy „felülmúlva önmagát”, a világ rendjével összhangban cselekedve a világosság hatalmának szerez érvényt a világegyetem rendjét megzavaró és akadályozó kaotikus erőkkel szemben.


A hős a halhatatlan élet jelképe!
Miként a mitológiában is, az emberfeletti harcokhoz az égiek segítségére sietnek a kísértőktől szorongatott helyzetekben harcolóknak.
Soha ne feledjük: az ember halandó, és az ember halhatatlan!
Az a hős, aki halhatatlan lényének képes, mer és tud érvényt szerezni.
Az antihős más életét éli, sodródik az eseményekkel, a mulandóságot szolgálja.
Fény és árnyék, ember és emberfeletti, tudatlanság és tudás határmezsgyéjén húzódik hősi harcunk.

László Ruth
XVII. évfolyam 4. szám

Címkék: holisztika

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.