Holisztika

Jelképek és szimbólumok

Az emberi energiarendszer harmonizálása 2. rész

Ha az ősi, hagyományos mintákat valaki lemásolja, akkor az ő tudattisztaságától, nyitottságától és tudaterejétől szimbólum vételkészségétől, ráhangolódási függően kapcsol asztrál- és mentálsíkú rezgéseket az anyagi tárgyhoz vagy rajzhoz. Minél jobban ismeri a terapeuta (a szimbólum készítője vagy átadója) a jelkép elméleti alapjait, annál jobban képes egy tudatsíkú többletenergiát az adott tárgyhoz kötni. A kliens, vagyis az ábra felhasználója tudati vételkészségétől, nyitottságától, a rezgésekre való ráhangolódási képességétől függ, hogy mennyire válik alkalmassá a kozmikus vibrációk vételére, melynek következtében harmonizálódik az energetikai rendszere.


 

A jantra egy ábra, egy jelkép, mely a látástudaton keresztül fejti ki a hatását. Olyan festett vagy rajzolt ábra, amelyen egy meditációt segítő vagy gyógyító jelkép jelenik meg. Legtöbbször a mandala keresztformációját követi, különböző színekben, közepén rendszerint szanszkrit betű fejezi ki az elérni kívánt jelentéstartalmat (lásd Természetgyógyász Magazin, 2010. augusztus, Az 5 elem tana c. cikket). Ha nem mandala szerinti felépítésű az ábra, akkor lehet a jantra csak betűkből és színekből kialakított formáció. Van képes jantra, ezt meditációhoz használják. A jantra kép formájában kifejezett mantra vagy ima, ezáltal különlegesen magas, isteni rezgésszintet, energiát hordoz. Általában egy múrtit (istenséget) képviselnek a kétdimenziós ábrák. Háromdimenziós kifejezésrendszerük is van, ilyenek például a buddhizmusban alkalmazott mandalafelajánlások. A hindu és buddhista filozófiában és az ájurvédikus gyógyításban a jantra tervezését és festését külön-leges látnoki képességű személyek végezték. Ugyanígy a tisztító, gyógyító mantrák vibrációit önmegvalósított mesterek és isteni inkarnációk hozzák le a térből, tökéletesen, ahogy vannak. Ebből következik, hogy egy nem önmegvalósított gyakorló csak azon a szinten képes hangot vagy jelet konstruálni, amilyen szinten van. Úgysem a jel maga hozza létre a kívánt hatást, hanem a hozzá kapcsolt tudatinformáció. Tehát célravezetőbb, ha évezredes mester-tanítvány vonalakon átadott információkkal dolgozunk, a tökéletes mintákkal, formákkal, jelekkel.

 

Ha az ősi, hagyományos mintákat valaki lemásolja, akkor az ő tudattisztaságától, nyitottságától és tudaterejétől függően kapcsol asztrál- és mentálsíkú rezgéseket az anyagi tárgyhoz vagy rajzhoz. Minél jobban ismeri a terapeuta (a szimbólum készítője vagy átadója) a jelkép elméleti alapjait, annál jobban képes egy tudatsíkú többletenergiát az adott tárgyhoz kötni. A kliens, vagyis az ábra felhasználója tudati vételkészségétől, nyitottságától, a rezgésekre való ráhangolódási képességétől függ, hogy mennyire válik alkalmassá a kozmikus vibrációk vételére, melynek következtében harmonizálódik az energetikai rendszere. Betegsége, azaz az egységállapottól való eltávolodása azért jött létre, mert káros érzelmeivel harag, irigység, mohóság, gőg és nem-tudás), azaz az egója működtetésével elzárta magát a külvilágtól.

 

A mikrokozmosz és a makrokozmosz (a belső és külső világ) közti harmónia megbomlott. Az ember maga is egy mandala. A mandalaábrázolások ezt az elérni kívánt egységállapotot fejezik ki.

 

Laksni istennő

 

A gyakorlatban létrehozott jantrák a védikus asztrológia kilenc bolygóját jelenítik meg. Úgymond a planéták és az ezekhez tartozó ún. félistenek jantráit imádva, a gyakorlók semlegesíteni próbálják az adott égitesthez kapcsolódó kedvezőtlen asztrológiai hatásokat. Továbbá jantra lehet valamely csakra szanszkrit szimbóluma, melyet meditációs segédletnek lehet használni. Van személyes jantra is, mely a születési dátumon alapuló mágikus négyzet, azaz mandala. És készítenek spirituális jantrasorozatot a lakótér energetikai harmonizálásához is. Ezeket, ha egy lakásban égtájnak és feladatkörnek megfelelően helyezik el, akkor vaszati jantrának nevezik. Utóbbiak vonzzák a természeti környezet kedvező energiáit, és kizárják a kedvezőtleneket a felhasználó tudatállapotán keresztül. A jantra vagy a látótérben van állandóan, vagy ha valaki tudatában van annak, hogy egy feltöltött, aktivizált ábra van a lakása valamelyik területén, akkor ez tudatemelő, tisztító hatású.

 

A jantra általában papírlapra készül, vagy ritkábban megformált és lefestett fémlemezből. Mivel ezek az anyagok nem kristályszerkezetűek, ezért a kifejtett hatás tartóssága a készítő és feltöltő személy mentálerejétől függ. Ugyanakkor egy lemerült felhasználó rövid idő alatt leszívhatja a feltöltést. Utána csak szép, de hatástalan ábrát láthat a lakásában. Ez nem zárja ki azt az esetet, ha egy nyitottabb személy, aki ismeri az adott jantra jelentését, csupán rátekintve az ábrára, tudaterejével azt ismét feltöltheti.

 

A jelenlegi modern mintákat (ezek nem jantrák, csak azt gondolják róluk) felhasználják gyakorlati célokra is, mint poháralátét vagy lepedő. Az ábrák szökőkútszerűen, struktúrasugárzásként működnek, van egy pozitív-negatív arányuk. Ezeket azonban a felhasználó tudatállapota és vakhite mint placébóhatás működteti. Két-három hónapnál tovább nem hatásosak, a vakhit elfogy, és a felhasználó állapota ismét romlik.

 

Radha és Krishna

 

A magyar népművészet is felhasznál ősi szimbólumokat, melyek a használati tárgyakra kerültek fel. A húsvéti tojásra „írt” jelek is az életerőt szimbolizálják. Ha a mindennapi életben a látótérben vannak ezek a jelek, nyilván segítő, tudatemelő, egészségesítő hatásúak.

 

A kéztartások hatása

A mudra kéztartást jelent. Amennyiben meditációs állapotban használják, a testi energiaáramlásokra kifejtett hatása miatt elősegíti, erősíti például a mantrázás hatását. Másrészt alkalmazhatják kellemetlen testi és lelki állapotok energetikai okainak tisztítására. Legtöbbször koncentrációt segítő vagy bizonyos szerv energiáját célzatosan növelő kéztartásokat dolgoztak ki a régi mesterek. A kéz is mikrorendszer, holografikusan leképezi az egész szervezet energiarendszerét. A mudrák az ujjakon található energiavezetékeken, meridiánokon keresztül hatással vannak a szervekre, szervrendszerekre. Továbbá egy másik rendszeren keresztül a megfelelő reflexzónák is energiát kapnak. Sokszor elegendő a finom érintés is. A szétterpesztett ujjak vagy éppen az összeszorított kéz megmozgatja az adott kézterülettel kapcsolatos szerveket-testtájékot. Ez a hatás megnyilvánul az energetikai finomtestekben (éter, asztrál, mentál) és megjelenik a fizikai testben, szervekben is. A megfelelően nyugodt tudatállapot elősegíti a harmonizáció folyamatát.

 

Az európai kiromancia (kézjóslás) is használja a különböző ujjaknak és területeknek (domboknak) az asztrológiai planétasugárzásokkal való összefüggését (lásd a Természetgyógyász Magazin, 2010. szeptember, Kristálytan I. c. cikk táblázatát). A jól végzett meditációban is megfigyelhetjük, hogy az éppen tisztított szerveknél és érzelmeknél melyik ujjvég bizsereg. Egyébként rendre a hüvelykujj a Vénusz bolygó hatása alatt áll, a vénuszi szervek és a féltékenység tisztulásakor áramlik rajta az energia, továbbá a mutatóujj a Jupiternek felel meg (az irigység tisztul), a középső ujj szaturnuszi (ölés, lopás, hazugság és nem-tudás tisztul), a gyűrűsujj Nap-rezgésű (a gőg tisztul) és a kisujjnál a Merkúr-energiák áramlása történik, a mohóság tisztulása hatására. A kisujj Merkúr-dombja alatt találhatjuk a Mars-, továbbá a Hold-dombot, melyhez tartozhatna két további ujj is. A magasabb szintekkel való jobb kapcsolatfelvétel lehetőségét jelzi a táltosok hatodik ujja.

 

A teljes dicsőségben ábrázolt Jézus Krisztus kezei is mudrában vannak. Jézus két ujja az ég felé mutat. Úgy lehet átjutni a mennyország kapuján, ha a törekvő betartja az isteni törvényt (középső ujj) és az isteni szeretet adását (mutatóujj). (Lásd később is!)

 

 

A hangrezgések, a jelképek és a kéztartások alkalmazása a négy jóga út módszereiben

A védikus rendszerben az összes eddigiekben elemzett módszert az ún. négy jóga út gyakorlói alkalmazzák, különböző változatokban. A bhakti-, a gjána- és a karmajóga motivációs alapon működik, mentálból indul a tanítások megismerésével, a nem-ártás törvénye és a lények segítése alapján. A bhaktijógát végző személy a bhakta, aki az isteni szeretet gyakorlása által valósítja meg az egója feloldását. A gjánajógi a bölcsesség által ismeri fel a nem-ártás betartásának és az egó feladásának a szükségességét. Átlátja, megérti, hogy egyszerűen nincsen más kiút a karma törvénye alól. Így a tisztító módszerek ismerete és mindennapos alkalmazása által a gyakorló maga is törvénnyé válik. A karmajóga a jó cselekedetek általi megszabadulást idézi elő azzal, ahogy a karmajógi segíti a lényeket. A rádzsajóga, vagyis a jóga királyi útja pedig egyrészt az energiák testi szintű megvalósítását segíti,  légzésgyakorlatokkal és jógaászanákkal (hathajóga), másrészt a meditációs eljárásokat tartalmazza, melyek elvezetik a tanítványt a teljes önmegvalósításhoz. Utóbbi a szamadhi állapota, melyben a gyakorló feloldotta egóját, ezáltal eggyé vált Istennel.

 

Az említett módszerek több életen keresztüli gyakorlása adja végül a mokshát, a megszabadulást. A védikus rendszeren belül a tantrikusnak nevezett, a szexuális energiákat felhasználó eljárások egy élet alatt is megszabadulást hozhatnak. A buddhizmusban a tantra elnevezés a legmagasabb szintű gyakorlatokat jelenti. A tantrikus buddhizmus egyenlő a gyémánt út buddhizmussal, azaz a vadzsrajánával.

 

A jó cselekedetek mindennapos végzése mellett a korábbi életi visszahatások (karmák) – az adott személy megfelelő asztrológiai állásainál – sokszor időzített bombaként óhatatlanul működésbe lépnek. Ilyenkor a gyakorló energiát veszít, alázuhanhat. Ezért fontosnak tartják, hogy a gyakorló mindenképpen egy mester-tanítvány láncolathoz tartozzon, ahol a mester energiatere védelmező hatást fejt ki.

 

Van olyan védikus történet, amikor az önmegvalósított mester áldásának a fontosságát emelik ki. Az áldás tulajdonképpen az isteni kegyelem működése, amely feloldja a karmákat. A történetben a karmajógával eltöltött száz év munkánál többet ér a mester áldása, mely minden akadályt felold.

 

Négykarú Csenrézi
 

A szokásos jógautaknál sokszor a másik nemmel való konfliktusok elkerülése miatt, továbbá, hogy a családi élet ne vonja el a figyelmét a gyakorlónak, nem kötelezően, de választható a világi út mellett a lemondott, szerzetesi állapot (szanynyászi). Ez megfelel a buddhizmus hínajána ösvényének, ahol a szerzetesek és szerzetesnők külön rendekben gyakorolnak, és olyan módszereket alkalmaznak, amelyek csak a saját maguk tisztítására elegendőek. A mahájána buddhizmus módszerei már alkalmasak mások tisztítására, míg az említett gyémánt út buddhizmus kifejezetten javasolt a gyógyítók számára.

 

A női és férfienergiák működése

A legtöbb vallásban a női alapelv és az anyaság rendkívüli fontosságú. A férfiprincípium a teremtő és fenntartó, továbbá a védelmező feladatkört végzi. A női elv ehhez adja hozzá a női energiát (a shaktit, mely kiapadhatatlan, legalábbis az egységállapothoz közeli személynél), a termékenységet, a bőséget és a bölcsességet. A férfi- és női alapelv találkozása létrehozza az egységállapotot. Az elfelejtett korokban, az anyajogú társadalmakban a női alapelv működött erősebben, de a férfiak sem voltak alárendelt helyzetben. Hölgyválasz volt, a férfiak ebbe belenyugodtak, nem is volt más lehetőségük. A matriarchátusnak az volt az egyik fő hatása, hogy a férfiak nem harcoltak egymással, mert kielégítette őket a jól áradó női energia. Ez egyfajta paradicsomi, mennyországi állapothoz közeli tudatállapot volt. A matriarchátusban nem kellett házassággal, szerződéssel biztosítani az öröklési jogokat, mert az anya után számították a gyerekeket. Egyáltalán nem létezett a ragaszkodás fogalma, a féltékenykedés, a  szerelemféltéssel kapcsolatos káros érzelmek ismeretlenek lehettek.


Az egységtől való eltávolodással a kielégületlen férfiak leigázták a nőket, hogy kisajátítsák azok energiáit. Ez létrehozta a nőrablás szokását és a házasság intézményét. Homérosz Iliászában a Szép Heléna-történet is a női energiáért való harcot modellezi. Ezzel a nők férfiválasztási jogai csorbultak. A nő a szüfrazsett mozgalmakkal megpróbálta visszaszerezni dominanciáját, vezető szerepét, de felső energiakapcsolat hiányában csak újabb terheket vett magára. Ha mindkét nem módszereket tanul a saját felső részében lévő férfi és női minőség elérésére, akkor a beavatásokkal, tantrikus módszerekkel rendelkező páros egymást segítve megvalósíthatja a tökéletes egységállapotot. A hatvanas évekbeli mozgalmak és kommunák ezt szerették volna elérni, de tanítások és beavatások nélkül ez csak játék volt.

 

Mindenki saját felső tiszta részében, a felső énben, a lélekszikrában benne van a teljes férfi-női egység, mint egy hologram, függetlenül attól, hogy pillanatnyilag férfi- vagy női teste van-e az egyénnek. Beavatásokkal, mennyországi kapcsolattal rendelkező férfi-nő páros esetén az egó feloldására törekvő módszerek lényegesen gyorsabbak, hatékonyabbak. Mivel a nő minden egyes sejtjében az XX kromoszóma a női energiák vételére hangolt antennaként működik, a férfiak sejtjeiben az XY kromoszóma a férfienergiákat veszi, az egymást segítő, töltő energiákkal könnyebben elérhetik a kívánt egységállapotot. Így nincs szükség harcra az energiák birtoklásáért.

 

Ezerkarú Csenrézi

 

A férfi-női megvalósítás lényegét, esszenciális mintáját érthetjük meg Visnu és Laksmi, Síva és Párvati, Sri (Úr) Krisna és Srimati (Úrnő) Rádharáni, Jézus Krisztus és Mária Magdaléna transzcendens (túlvilági) szerelmi kapcsolatán keresztül.

 

A keresztény módszerekről

Jézus Krisztus még Fiú állapotában tanítást adott a helyes imádkozásról a Hegyi beszédben: „Így imádkozzatok!” És elmondta a Mi atyánk kezdetű imát. Az imák, a bennük lévő kérésekkel, jókívánságokkal, a megfelelő hozzáállás mellett összekötik a gyakorlót a felső részével, ez a fő cél az összes vallásban. A Miatyánkban azt a kívánságát fejezi ki az imádkozó, hogy a földön, vagyis a fizikai síkon, a testben jelenjen meg az isteni akarat, a mennyei rezgés hatása (miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is). Továbbá kéri az akadályok elhárítását (mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma), illetve a megbocsátás, a szívkinyitás fontosságát nyilvánítja ki a gyakorló (miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek). A „ne vígy minket a kísértésbe” a Tízparancsolat betartását jelképezi, a „szabadíts meg a gonosztól” pedig a káros érzelmek, vagyis a „hét főbűn” elkerülésének a kívánságát fejezi ki.

 

A feltámadáskor a Fiú eggyé vált az Atyával, és hét héttel később (pünkösdkor), a mennybemenetelkor alábocsátotta a Szentlelket. A helyes keresztény imamódszer egyrészt a Szentlélek befogadásán keresztül történik, továbbá Jézus Krisztusnak teljes fényben, teljes dicsőségben való megjelenő fény- és energiaformájával történő azonosulással. A megdicsőült Jézus Krisztushoz imádkozik a hívő és dicsőíti imával. A megdicsőült forma egyik kezével lángoló szívére mutat, ezzel jelzi, hogy a jézusi szeretetforrással vegye fel a hívő a kapcsolatot a saját szívében. Másrészt a másik keze kinyújtott mutató- és középső ujjával azt fejezi ki: „Lásd meg az isteni szeretet fényét és halld meg az isteni törvény hangját!” Gyakorlatilag ugyanaz történik, mint a buddhizmusban, amikor a gyakorló a saját tudatsíkú szívcentrumában egyesíti magát a buddhák szeretetével, bölcsességével és erejével. A vizualizált buddha fény- és energiaforma például a négykarú Csenrézi esetében jelképezi a négy mérhetetlent: a mérhetetlen szeretetet, örömet, együttérzést és lelki egyensúlyt.

 

A hittan szerint a kereszten függő, szenvedő Krisztusnál engesztel a hívő a saját vétkeiért és mások vétkeiért, hogy ők is megismerjék a Megváltó Krisztust. Sok hívő ezt félreérti, és ezért a kereszten függő testhez imádkoznak, az engesztelés helyett. Egy híres indiai jógi a keresztény tanítványainak azt tanítja: „Ne imádkozz a szenvedőhöz!”, nagyon helyesen, mert ismeri ennek lelki hátterét. Ugyanis nem a szenvedő tudatállapotot kell erősíteni, hanem a dicsőség örömállapotát.

 

A keresztszimbólum a kereszténységben a mandalaábrázolásokat követi, az egységállapot elérését vetíti ki. A mandala déli oldalát az aranymetszés arányainak megfelelően meghosszabbították, azonban a mandalába nem egy szenvedő testet kellene elképzelnünk, hanem a teljes dicsőségben megjelenő Jézus Krisztus fény- és energiaformáját.

 

A keresztvetés a gyakorló saját testén és másokén is tökéletes tisztaságú mandala által képviselt egységállapot jele. Akinek jó a kapcsolata a Szentlélekkel, annak a keresztvetése áldó hatású.

 

Jézus Krisztus már Fiú állapotában is uralta az elemeket, az anyagi világot: vízen járt, halottakat támasztott fel, mint keleten az ún. mahasziddhák, a nagy megvalósítók. Jézus Krisztus a mennybemenetelnél a mahasziddha történetekhez hasonlóan megvalósította az ún. szivárványtestet, azaz fizikai testének az anyaga visszatért a térbe.

 

 

A vallások elkülönítése az egó által

Sokan a saját vallásukat tartják az egyedüli útnak, és nem-tudásuk miatt a többit lenézik, vagy éppen pogánynak, hitetlennek tartják. Csak az egó játéka akadályozza annak a felismerését, hogy a módszerek és a tanítások lehetnek eltérőek, de a végcél a teljesen tiszta tudatállapot elérése, miáltal az egyén megszabadul a saját kötéseitől, kilép az egó által létrehozott feltételrendszerből. A teozófia és a Rudolf Steiner-i antropozófia felismerte, hogy a lélek fejlődéséhez nem kell új utakat kitalálni, hanem visszanyúltak a védikus gyökerekhez, amelyek tartalmazzák az emberi tudat fejlődésének összes lehetőségét.

 

Mária és Jézus - Angyali üdvözlet

 

A vallások közötti kommunikációt megkönnyíti, ha valaki tudatosítja, hogy azokban a vallásokban, amelyekben mennyország vagy ún. Tiszta Föld van, egyenrangú energiaterek. És onnan szárnyasnak tűnő fény- és energiaformák segítik az embereket; védelmezik, gyógyítják, tanítják őket. Egy angyal nem haragszik, nem irigykedik stb. A tiszta földi vagy mennyországi segítők csak fénytesttel rendelkeznek, ezért a nyitott, médiumi embereken keresztül nyilvánulnak meg. Azoknak mintegy „fülükbe súgva” a helyes teendőket, hogy megvalósíthassák a tiszta energiákat az anyagi síkon, azért, hogy az Ég és a Föld összeérjen. Már az atlantiszi Hermész Triszmegisztosz is megmondta, ahogyan fent, úgy lent. Ezt ma úgy magyarázzák félre, hogy ezt az asztrológiai bolygóhatásokra értette, de ez nem így van. Éppen az asztrál, tehát a káros érzelmi hatások tűnnek el a Föld és az Ég találkozásakor, ugyanis a megvalósított állapotú személynek a fizikai, anyagi teste, annak sejtjeiben található vízkristályai és a genetikus kód is átveszi a mennyei rezgésállapotot, tehát eltűnik a közbenső asztrálsík.

 

Mi az ego?

Az ego működik az átlagember cselekedeteiben, gondolataiban, beszédében. Nem tudja erről magát leválasztani, mert nem ismeri az igazságot, a törvényt, vagyis a nem-tudás állapotában van. Az ego akadályozza meg a tudatos lényt abban, hogy átengedje magán a legfelsőbb isteni akaratot. Szívbéli vágyainkat, amelyeket meg szeretnénk valósítani, egységbe kell hoznunk az isteni törvénnyel és igazsággal. Ez a felső én működésén keresztül valósul meg. A felső én az, amelyben minden tudás benne van, vagyis kapcsolatban van a felsőbb világokkal, a megvalósult világegyetem kiindulópontjával. A tökéletes felső én azonos az egyéni lélekkel vagy lélekszikrával (jivatma), mely isteni szikraként a tűzből a legfelsőbb lélek tüzével (paramatma) való egyesülésre törekszik. Az isteni szikra tökéletesen tiszta, tehát nem is kell tisztítani.

 

A felső énnel az ego miatt vesztette el a kapcsolatát az ember. A „földi én” fél az egója (saját maga) feladásától, azt gondolja, akkor megsemmisül, meghal. Ez egyfajta halálfélelem. A félelem a nem-tudásból származik. Ahogy az ego is az asztrálsíkú káros érzelmekből áll össze, továbbá a mentálsíkú üzenetekből. Utóbbiak lehetnek ez és korábbi életiek, saját kiküldött, illetve mások által a személynek küldött mentálüzenetek. Korábbi életekből a negatív érzelmek nem közvetlenül jönnek át, hanem a mentálüzenetekbe „csomagolva”. A káros érzelmek a szervekre fejtik ki betegítő hatásukat, míg a mentálüzenetek főleg testrészekre terhelődnek (lásd Természetgyógyász Magazin, 2010. július, Emberi energiarendszer c. cikket).

 

A három fő negatív érzelemből (harag, vágy, nem-tudás) a vágy az irigységet, mohóságot, gőgöt jelenti. A vágy tulajdonképpen kéjvágyat, érzékkielégítésre való késztetést jelent, mellyel csak ideiglenes örömöket szerezhet a személy. Az érzékkielégítésre való törekvés zsákutca, mert ezzel alázuhan az illető. A kielégületlen kéjvágy a későbbiekben energetikailag halálvágyat hoz létre. A halálvágy egy önpusztító program, mely helytelen életmódban, táplálkozásban, viselkedésben nyilvánul meg (húsevés, dohányzás, italozás, mikrohullámú sütő használata stb.), tehát minden olyan tényezőben, amely aura- és életerő-csökkentőként hat. A buddhisták szerint a tiszta buddhatudat tartalmazza a legmagasabb szintű örömöt. Ezt a bódhiszattva a másokon való segítés – például testünkkel örömöt okozunk másoknak – útján is elérheti (mint a karmajógi a négy jóga úton). A gyakorló tanulással, megismerés által kezdi felvenni a kapcsolatot az isteni önvalójával, feloldja a földi egót. Megszűnik az elválasztás az ember és felső énje között, ezáltal az ember az isteni akaratot képes megvalósítani a földi síkon. Ekkorra az egyén összes zavaró érzelme feloldódott, amit a többiek úgymond helytelen szemlélete és viselkedése okozott közvetve a személy tudatában. Ezek mint tükör mutatták az egyén hibáit is. A tükör kitisztulásával tehát a többi lénnyel kapcsolatos elválasztás is megszűnik. Így nem a földi egója akarata működik, hanem az ember azonosul az isteni részével, és önmaga is a gyakorlás folytán törvénnyé és igazsággá válik. Így éri el a tökéletes tisztaságot és egységállapotot. Ezáltal válik lehetővé, hogy a többi lény hasznára lehozza a mennyországot a földi síkra, az isteni akarat által. Ennek megvalósításához alapvetően szükséges a módszerek ismerete és azok mindennapos gyakorlása.

Majoros János Károly
XVI. évfolyam 12. szám

Címkék: energetizálás, energiarendszer, jelképek, szimbólumok

Aktuális lapszámunk:
2019. május

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.