Holisztika

Klónozás

Antropozófia a gyógyításban


 

A klónozás lehetőségével hosszú ideje foglalkozik a tudomány. A legutóbbi években tapasztalhattuk ennek gyakorlati eredményeit is: több országban sikerült különböző állatokat ily módon létrehozni. 1996-ban született Skóciában az első klónozott juh. Dolly névre hallgatott, míg idén el nem pusztult. De él klónozott egér, macska, kecske, panda, borjú, majom stb.

 

Az ember klónozását ellenben eddig a világ csaknem valamennyi országában szigorúan tiltották és tiltják. Ahol engedték, ott tudományos kutatással magyarázták a kísérletet. Őssejteket próbáltak ilyen módon létrehozni. Ez a sejt még olyan képességgel rendelkezik, hogy szinte korlátlanul differenciálódik. A szervezetben a szöveti környezethez hasonló sejtek képződnek belőle, és így felcsillan a remény, hogy az őssejt segítségével a károsodott szervek is regenerálhatóak lesznek, azaz eddig gyógyíthatatlannak hitt betegségeket lehet orvosolni. Embert az őssejt nyerésének céljával már próbáltak klónozni. Ez először 1998-ban sikerült, az Egyesült Államokban. Ezt az embriót azonban 12 napos korában megsemmisítették. Nagy szenzációt keltett viszont a 2002 karácsonyán ismertté vált hír, miszerint állítólag reprodukciós céllal klónozott baba jött a világra, akit szülei fel óhajtanak nevelni.

 

A klónozás folyamata során egy élő emberi sejt (például bőrsejt) magját ültetik be egy olyan petesejtbe, melynek sejtmagját előzőleg eltávolították. Az új sejtmag tartalmazza a donor, azaz a sejtmagot adó ember teljes genetikai információját. Ha sikerül a sejtmagot beültetni, majd a sejtet osztódásra bírni, az embrió először speciális tápoldatban, majd egy béranya méhébe ültetve fejlődhet tovább. Az ilyen módon létrejött utód tehát az ivaros szaporodással ellentétben csak egy „szülőtől” származik, kizárólag tőle örökli genetikai információit.

 

Jelenleg tudományos szempontból gondot okoz a klónozás gyakorlati megvalósításának komplikált volta. Több száz kísérletből egyszer szokott sikerülni például a majmok esetében a klónozott vemhesség megtartása. Épp ezért kételkednek a témában régebben dolgozó, a kutatási eredményeiket rendszeresen publikáló tudományos intézetek a most klónozottnak bejelentett baba valóban klónozott voltában. A folyamatot vezető cég eddig ugyanis semmilyen eredményt nem publikált, de a karácsonyi bejelentése szerint náluk minden második ilyen emberi embrió életben marad. Ha ez a hír viszont mégis igaz, akkor hamarosan számos klónozott csecsemő születésével kell számolnunk.

 

Eddigi tudásunk szerint a klónozás az ily módon létrehozott ember életében igen sok nehézséget okoz. Az állatkísérletek alapján megállapítható például, hogy a klónozott állatok többször betegednek meg, mint természetes úton született fajtársaik, és általában rövid életűek. Ezt magyarázhatja az a tény is, hogy csak egy szülőtől származó génállománnyal rendelkeznek, így nincs lehetőség a korrekcióra. Nem tudja a hibás gén funkcióját a másik szülőtől származó egészséges gén átvenni. Ráadásul a genetikai információt szállító sejt már nem egészen friss. Az első klónozott baba például 31 éves anyától kapta a teljes genetikai információt. Ennyi idő alatt a bőrsejteket már érhette valamilyen külső hatásra létrejött genetikai károsodás, mely genetikailag kódolt, azaz biztosan fellépő betegség forrása lesz a megszületett ember számára.

 

Nem igazán biztató hír az első klónozott baba szempontjából az sem, amit a tudományos kutatások fedtek fel újabban. Az úgynevezett imprinting jelenség azt mutatja, hogy bizonyos gének csak akkor működnek megfelelően, ha az apától származnak. Az is érdekes tény, hogy minden egyes sejtbe genetikailag előre be van programozva a sejt halála is. A sejtet magát feloldó enzimek szabadulnak fel a halál perceiben, óráiban. Ha egy embrió első sejtje már nem teljesen friss, már valamennyi időt élt, nem a „nulláról” indul a haláláig rendelkezésre álló genetikusan beprogramozott idő sem. A klónozással létrehozott embert tehát életében több betegségnek, genetikai károsodásnak és valószínűleg korai halálnak teszik ki.

 

De talán még ennél is nagyobb zavart okoznak a klónozással születettek számára azok a kérdések, melyekkel felnőve kell majd egyre inkább szembenéznie. Ki is ő? Honnan is származik? Hiszen a teremtő művébe erőszakosan beleszólva jött a világra, anya vagy apa nélkül indult az élete.

 

1996-ban született Skóciában az első klónozott juh. Dolly névre hallgatott, míg idén el nem pusztult

 

Mindezen nehézségek, valamint sok más tudományos, etikai meggondolás miatt a legtöbb tudóshoz, orvoshoz, hivatalos hatósághoz, magánemberhez és történelmi egyházakhoz hasonlóan az antropozófus orvoslás is megfogalmazza kétségeit. Rudolf Steiner azt mondja, hogy a születendő új embernek az isteni világból megérkezve lehetősége van annak kiválasztására, hogy hol és kik legyenek jövendőbeli szülei. Kiválasztja, milyen genetikus állománnyal, milyen körülmények között és hol fejlődjék életének elején, hogy sorsának, az életben való feladatának minél jobban megfeleljen. De választásában a legfontosabb elem a szeretete jövendő szülei iránt. Steiner szerint az ébredő anyai szeretet válasz a gyermekből a szülők felé áradó szeretetre. Az anyát főleg a lelki tulajdonságok, szimpátiák, a gondolkodás hasonlósága alapján választja a földre születő gyermek. Az apát „én”-jük hasonlósága, vagyis az élet egyes területei iránti fogékonyság, az ösztönző erők, az akarati tulajdonságai alapján. A születendő ember tehát választ egy számára megfelelő szülőpárt. Anyát és apát együtt. Ha csak az egyik lenne megfelelő, de a másik nem, más szülőket keres. Ha megtalálta őket, akkor viszont már a közelükben marad. Ha megtörténik a fogantatás, utána az első három héten még nem veszi birtokba a szaporodó csírasejteket. Nagyjából három hét után már nem csak kívülről hat, nemcsak a közelben van, hanem az ember fizikai szemmel láthatatlan, örök életű teremtett része össze is kapcsolódik az osztódó sejtekkel. Az önálló ember ettől a pillanattól fogva él. Megkezdődik a méhen belüli fejlődés, az ember saját, egyedi fizikai testének a kialakítása.

 

A születendő ember életerőire, „élettestére” a szülein kívül nagy befolyással van a hely is, ahol szülei élnek, ahol ő is a világra fog jönni. Életerőibe még az anyaméhben beleivódnak azok a sajátos energiák, melyek azon a földrajzi területen uralkodnak, ahol születünk. A „Szent György” vonalak, a Föld mágneses erővonalai hatásának is nevezhetjük ezeket a beépülő földi életerőket. Ezért van aztán, hogy születésének a helyén az ember mindig otthon van. Talán ezért van az is, hogy ha onnan messzire kerül, egy idő múlva vágyik vissza. Születésétől fogva csak ez az igazi „anyaföld”.

 

A születendő ember számára tehát kell egy szerethető és jó feltételeket biztosító szülőpár és a megfelelő hely, ahol megkezdődhet az a fejlődés, mely nagyjából 21 évig tart. Ez az az idő, ami szükséges ahhoz, hogy az ember fizikai teste kialakuljon, lelki tulajdonságai és a tudatát meghatározó „én”-je megérjen. Rengeteg tudatos és tudat alatt gyűjtött testi és lelki emlék és saját tapasztalat tartozik ehhez a nagyjából háromszor hét évig zajló folyamathoz. Ezért a klónozással létrehozott ember ugyan genetikusan megfelelhet a donor testének genetikus örökítő anyagában meghatározottaknak, de „én”-je nem egyezhet meg a donor „én”-jével. Az ember egyedi és megismételhetetlen. Klónozással egészen biztosan nem reprodukálható, nem teremthető számára örök életű „én”.

 

A klónozással reprodukált ember fizikai teste – mint korábban láttuk – betegebb, életerői gyengébbek lesznek. Kevésbé épülhetnek bele a szülői szeretetnek, az otthon szeretetének alapjai. A szülőpár kiválasztásában megnyilvánuló szeretet eleve hiányzik. A szeretet feleslegessé válása hosszú távon sohasem vezet jóra. Az emberi együttérzés csökkenése mindig komoly bajok előszelét jelenti. Az „ember”-től idegen hatalom világunkba való belépésére utal.

 

Steiner többször beszélt arról is, hogy ahol az emberben lelki-szellemi gyengeséget vagy űrt találunk, ott félő, hogy ezt a teret a szeretet erői helyett az ellenerők kezdik kitölteni. Az ember lényében tapasztalható hiány mindig ellenerőket, gyengítő erőket vonz, mintha valamilyen vákuum keletkezne. Ha alkatilag eleve gyengébb embert erőltetünk a világra, óhatatlanul kitesszük e kettősség veszélyének is. Lehet saját maga, de gyengeségeinél fogva olykor szinte elkerülhetetlenül rajta kívül álló, az emberi szeretet hiányából táplálkozó erő is megnyilvánul rajta keresztül. Ez számára is idegen lesz, számára is nehezen lesz feldolgozható, ettől a helyzettől – vagy nevezhetjük betegségnek is – joggal fél. Ő is félni fog, és mi is félünk.

 

A teremtés „vegykonyhája” a természet rendjének talán legősibb és legbölcsebb helye. Megbolygatása súlyos, aligha jóvátehető felelősséget vet fel saját jövőnk, és nem kis mértékben az így születettek sorsának tekintetében is.

 

Magyarország 2002. május elsején csatlakozott az emberi klónozást tiltó nemzetközi egyezményhez.

Dr. Jakab Tibor
IX. évfolyam 4. szám

Címkék: antropozófia, klónozás

Aktuális lapszámunk:
2019. január

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.